Borsodi Bányász, 1977. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-06 / 1. szám
4 ® ОÖreg zenészek NEGYEDSZÁZADDAL ezelőtt, még a kezdeti próbálgatások idején bizony néhányszor falsul szólaltak meg a hangszerek. Kevésbé engedelmeskedtek a kezek, a tüdőből is nehezen áramlott ki a levegő. A kemény munka és a sok gyakorlás azonban meghozta gyümölcsét. Megszületett egy zenekar, a Bükkaljai Bányaüzem zenekara. A 25 éves jubileumot nemrégiben ünnepelték bensőséges hangulatú családi összejövetelen. Az alapító tagok közül még ma is nyolcan aktívan játszanak. A 64 éves idősebb Ádám József, Hegedűs László és Gallyas József. Velük ültem le egy rövid visszaemlékezésre. — 1949-ben jött egy felhívás, hogy akarunk-e zenekart? — kezdte Ádám József. Persze, hogy szerettünk volna. Az orvosi vizsgára jelentkeztünk vagy félszázan. „Megrostáltak” bennünket, s még így is egyegy hangszerre hárman négyen jutottunk. Amikor már megkezdődött a komoly munka, sokan abbahagyták. Fújni is, tanulni is, meg dolgozni is, szóval sok volt. Alig maradtunk minden zeneszerszámra, amelyek közül több ,,lógóban” hevert a raktárban. Nem volt helyünk, hol itt, hol ott gyakoroltunk, néha még otthon is. Az összpróbákat a jelenlegi kultúrházban tartottuk. Dely Gyula, az első karmesterünk és Szert István tanították be velünk a zeneszámokat. Legelső kivonulásunk egy temetésen történt. Ekkor már jól játszottuk a magyar és a bányász Himnuszt, és néhány indulót is. Az elsőnek még a címére is emlékszem: „Építsünk új hazát.” — Fontos lenne megemlíteni — kapcsolódott a beszélgetésbe Hegedűs László —, hogy a zenekar megalakulásához az üzem dolgozóinak, sőt nekünk is anyagiakkal kellett hozzájárulni. Amikor összegyűlt egy bizonyos összeg (a szakszervezet és a párt is segített ebben), felutaztunk Budapestre hangszereket vásárolni. 36— 40 ezer forintért mindent beszereztünk, ki-ki kiválogatta szakértelem nélkül a neki jobban testhez álló „rezeket” és azon gyakoroltunk hónapokon át. 1950 szilveszteréjjelén mi játszottuk el a magyar Himnuszt. Ezután még igen sok nehézségen mentünk át, de a repertoárunk mindig gyarapodott. — Jelenleg mennyinél tartanak? — Pontosan nem tudnám megmondani, körülbelül 200 indulót, keringőt, polkát, operettet és mai modern darabokat is játszunk. Általában felvonulásokon, naggyűléseken és társadalmi ünnepségeken szoktunk szerepelni. — Ezalatt a 25 év alatt milyen elismerésben részesült a zenekar? — A különböző zenekari találkozókon, versenyeken kétszer ezüstlant díjat, egyszer pedig ezüstlant diplomát nyertünk. Úgy érezzük, beérett a minket irányító 5 karmester — Dely Gyula, Bencs Ferenc, Mentényi Ernő, Szert István és a legtöbbet, közel 8 esztendőt velünk foglalkozó Csatlós Ferenc — munkája. Törekszünk ezután is mindig újat hozni. — Mennyi a zenekar létszáma és mennyi az átlagéletkoruk? — Összesen 28-an vagyunk — felelte Gallyas József — és mindnyájan Sajószentpéteren élünk. A zenekar átlagéletkora 35—38 év. Három nyugdíjas bányász dolgozik még velünk, de van köztünk jó néhány fiatal is. Mint például az Ádám Józsi bácsi unokája, a 14 éves Gabi. Utánpótlására nincs gondunk, mert az általános iskolákból fokozatosan bekapcsolódnak a munkába. Zenekarunk egyébként egy nagy családra hasonlít, hiszen apáról fiúra, illetve unokára „száll” a hangszer. 4 Lány és 3 Ádám zenél köztünk. — Havonta hány fellépésük van? — Változó, mikor mennyi. De általában 5—6 szokott lenni. Hetente kétszer próbálunk, a növendékek háromszor. A Bükkaljai Bányaüzem vezetősége minden támogatást megad nekünk. GRATULÁLUNK a szép jubileumhoz, és az elkövetkezendő esztendőkhöz további sikereket kívánunk! (t. i.) BORSODI BÁNYÁSZ Képek a frontokról Az alberttelepi I-es akna hetvenkettes frontján előretartást végeznek a fenntartócsapat tagjai: Krajnyák László és Berták László Nagy K. Sándor brigádja a farkaslyuki hetvenes számú pajzsos fronton Az edelényi akna I-es telepében üzemelő Schwarz—Wild önjáró berendezéssel biztosított frontjának végtagján Derekas Lajos máglyázást végez Kozák Péter felvételei az „új ”fazda szemével NEM ISMERETLEN Edelényben sem a bányászok, sem a vezetők között Polyakovszki András. Hosszú időn át volt a kettes akna vezetője. Röviden annyit mondhatunk el az életéről, hogy 1934-ben született, s 1959-ben védte meg diplomáját Sopronban. Első munkahelye a Sajóvölgyi Bányaüzemnél volt. Hét hónap fizikai munka után előbb beosztott mérnök, majd biztonsági mérnök lett. 1963. július 1-én foglalta el az edelényi kettes aknán az aknavezetői széket, s itt dolgozott a körletesítés bevezetéséig. — Sajnos 1970-ben hosszabb ideig betegeskedtem, s a leromlott lábam miatt többé nem járhattam a föld alatti munkahelyeket, így a szállítási körlet vezetésével, irányításával bíztak meg — mondotta. — Hetvenkettőtől aztán a négyes körletben kaptam feladatot. Az 1977-es esztendő újat hozott az életemben. A vállalatnál történt bizonyos mértékű átszervezés következtében megüresedett az Edelény I—IV aknában az aknavezetői hely, s engem bíztak meg a további munka vezetésével, a körletek tevékenységének összehangolásával. NEM VAGYOK ÖJ fiú, jól ismerek mindenkit és engem is — gondolom — mindenki ismer. Tudom milyen felelősséget jelent az aknavezetői beosztás, de mi már régen olyan összhangot teremtettünk itt Edelényben vezetők és beosztottak, irányító testületek és szocialista brigádok, hogy minden kérdésben közösen döntünk, minden elvégzendő feladatot, előzőleg együtt tervezünk, együtt vitatunk meg, s természetesen mindenki teljes mellszélességgel kiveszi részét a munkából. — Azt okvetlenül el kell mondani, nehezen váltunk meg elődömtől, Pazsák Jánostól, akit a feketevölgyi akna irányításával bíztak meg — folytatta az aknavezető. — Az ő feladata lesz többek között a mintaakna kialakítása. Mondom, nehezen váltunk meg tőle, de teljes mértékig egyet kellett értenünk a BSZ vezetésével, hiszen az üzemi érdekek minden esetben vállalati és tröszti érdekeknek vannak alárendelve. Szeretném tovább éltetni és erősíteni azt a szellemet, amit ő kialakított, s ehhez kértem és kérem minden Edelényben dolgozó bányász, közép- és felsőbb szintű vezető segítségét, támogatását. AZ ÉV ELEJÉN két nagyon fontos feladat megoldását kell összehangolnunk. Így például az I-es telepi Schwarz—Wild munkahely átszerelését a két ünnep között elvégeztük, s előkészítjük a januárban történő átszerelést, s várjuk a hvdraulikákat. Elég magasak a követelmények. Naponta 1259 tonnát kell termelnünk, ami 126 vagonnak felel meg. Az első negyedévben pedig 127 vagon a napi átlagkövetelmény. A legfontosabb tennivalók közé sorolhatjuk még az akna szállítási rekonstrukciójának elvégzését is. Munkánk tehát van bőven, s ahogy ismerem az edelényieket, a kivitelezésben sem lesz fennakadás. 1977. január в. az egyesületi ülés napirendjén: Az információs rendszerek AZ 1976-OS ÉV utolsó OMBKE ülése jelentős témával, a bányászati információs rendszerek kialakításával foglalkozott. Az ülés levezető elnöke Lostorft Rezső okleveles bányamérnök, osztályvezető röviden áttekintette az elmúlt időszak e téren elért eredményeit. Ismertette azokat a hátrányokat is, amelyeket a számítógépes információs rendszer által biztosított „naprakész” helyzetismerettel szemben a „manuális” információs rendszer esetében az események után való kullogás idéz elő. A különbség a döntéselőkészítés realitásában a döntési készségben, a gyors és helyes döntésekben nyilvánul meg leginkább. E hátrányok a szénbányászat fellépését, kellő súlyú részvételét károsan befolyásolják a népgazdasági szintű döntéselőkészítési, döntési, végrehajtási folyamatokban. A SZÉNBÁNYÁSZAT helyzete stabilizálódott. A IV. ,ötéves terv elején észlelt megtorpanás után az erőteljes és intenzív műszakitechnológiai fejlesztés az V. ötéves tervperiódusban tovább folytatódik. A munkaerő-gazdálkodás javítása (az élőmunka szervezettsége, a járulékos munka visszaszorítása) a szénbányászatra jellemző mérsékelt állóeszközkihasználás fokozása elsőrendű közös feladat. Csak így lehet a versenyképességet biztosítani. Az ülés elnöke bevezetője végén ismertette a szénbányászat vezetési szintjeihez (tröszt, vállalat, üzem) kapcsolódó hármas tagozódású információs- és számítógépes rendszer kiépítését. Rámutatott arra, hogy a tervezett információs rendszer sajátossága — eltérően az eddigi hazai, és a legtöbb esetben a külföldi (KGST és nyugati) megoldásoktól is — az, hogy nem egy részterületre korlátozódik, hanem 10 alrendszeri tagozódásban felöleli a szénbányászati információk teljes egészét. Ezután átadta a szót az ülés előadóinak: „A műszaki fejlesztés vezetési és információs következményei a bányászatban” címmel dr. Szalai László okleveles bányamérnök, kandidátus (a NIM műszaki fejlesztési főosztály főmérnöke) tartott előadást. Először a hazai szénbányászat teljesítményadatait hasonlította össze a nemzetközi bányászati adatokkal. Megállapította, hogy az adatok szerint a magyar szénbányászat a teljes gépesítésű frontfejtések előnyeit nem képes kihasználni az elmaradt járulékos és segédtevékenységek, nem utolsósorban a korszerűtlen adatfeldolgozás következtében. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, illetve a Magyar Szénbányászati Tröszt kereteiben, vagy összefogásával végzett tanulmányok alapján, valamint más vizsgálatokra is támaszkodva az élőmunka hatékonysága gyors fokozásának szükségességét hangsúlyozta. Rámutatott, hogy az élőmunka hatékonyságának fokozása Borsodban különösen fontos egyrészt a kedvezőtlenebb fűtőérték ellensúlyozására másrészt a „miskolci agglomerátum” munkaerőhiányának csökkentésése AZ ÉLŐMUNKA hatékonyságának fokozására a szénbányászatban a különböző bányászati technológiai folyamatok közötti intenzitás és ritmusösszhang megteremtésű geov’Mk mod. A teljes génesításű front féltések magasabb ritmusa lényegesen nagyobb intenzitása gyorsabb ritmusú és szélesebb körű inf,„,-ná„iókra támaszkodó döntés előkészítést, vezetést kívánnak meg. Példával mutatta be, hogy a korábban — 1959— 1961 között — húsz hónap alatt lefejtett mező gyorsabb, 5 hónap alatti lefejtése jelenleg is már negyedévenkénti műszaki-üzemi terv készítését követelné meg, ugyanakkor tízszer ötvenezer több adatot is kellene figyelembe venni a tervezés során. Ilyen nagy igényváltozást — a meglevő „adatfeldolgozási technológiai eszközökkel" — nem lehet megoldani, illetve követni. Ezért a veszteségek — egyes elemzések szerint, ma már tő— 35 százalékban — az adatfeldolgozás, a vezetés eszközeinek és megoldásainak korszerűtlenségéből származnak, amelyek a szénbányászat további fejlődését ma már egyre jobban gátolják. A MAGYAR szénbányászatnak a teljes gépesítés kiterjesztésével, a föld alatti koncentráció fokozásával és a veszteségforrások feltárása után a veszteségek kiküszöbölésével az egy komplex (teljes gépesítésű), fejtésre eső termelést 40—45 százalékkal, az egyéb (pl. vezetési jellegű) veszteséges felszámolásával az egy bányára jutó termelést még ennél is nagyobb mértékben kell fokozni. A közelítően 15 százalékkal — később 40 százalékkal — nagyobb termelést viszont 10—11 ezer dolgozóval kisebb létszámmal kell megoldani. Ezek a feladatok nyilvánvalóan összehangolt fejlesztést kívánnak, hiszen a lemaradó, kisebb ritmusú, nem kellő intenzitású elemek határozzák meg az egész bányászat (esetünkben iparág) termelőrendszerének lehetséges működési szintjét, ritmusát. Ennek bizonyítására az előadó az mvasi az információs és adatfeldolgozási, valamint a döntési-vezetési folyamatok közötti összefüggéseket ábrán mutatta be. AZ ÖSSZEFÜGGÉSEK bizonyítják — mondotta végül dr. Szalai László —, hogy az információáramlás-feldolgozás, illetve a vezetés korszerűsítése. mindezek eszközeként a szénbányászat számítógép-alkalmazási koncepciótervének maradéktalan — jelenleginél gyorsabb ütemű — végrehajtása ma létkérdése a szénbányászatnak. Mindezek megvalósítása nélkül a szénbányászat csökkenő termelési tendenciája, szellemi területen is tapasztalható beszűkülésének megindult folyamatai nem fordíthatók meg. AZ ELSŐ ELŐADÁS befejezése után Lostorfer Rezső ismertette a koncepcióterv végrehajtásával kapcsolatos munka személyi, szervezeti, szervezési feltételeit. Elmondta, hogy a végrehajtással és koordinálással az MSZT Tudományos Kutatási Osztálya van megbízva Az osztály tevékenységét a Szénbányászati Számítástechnikai Bizottság támogatja, amelyben részt vesznek a vállalatok képvMen is. Ez egy tanácsadó, zsűriző, döntéselőkészítő testület. Feladatai közé tartozik a koncepció végrehajtása során az egyes kérdések kidolgozása, a részfeladatok tervezése — a vállalati lehetőségek és álláspontok figyelembe vétele mellett — a koncepcióval kapcsolatos általános döntéselőkészítés. Az elmúlt évben megalakultak a vállalati számítástechnikai bázisok 1—3 fővel a szervezési részlegek (osztályok) keretében. F bázisokból kell kifejleszteni 198П—1983-ig a vállalati számítóközpontokat. Ezt követően kapott szót az ülés másik két előadnia. Az előadások ismertetésére lapunk leközelebbi számában visszatérünk. TÓTH PÁL