Borsodi Bányász, 1979. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-04 / 1. szám
Vm. Január 4. BORSODI BÁNYÁSZ Sok kicsi sokra megy az engraiszakarosságról Sajtótájékoztató a JSZM-ben AZ ENERGIAELLÁTÁS időszerű kérdéseiről tartott sajtótájékoztatást dr. Simon Pál nehézipari miniszter. Elmondotta, hogy a belföldi energiahordozó-ellátás hosszabb idő óta kiegyensúlyozott, és kielégíti a népgazdaság szükségleteit, de az igénybe vehető források költsége, mind a hazai termelés, mind az import tekintetében növekvő terhet ró a népgazdaságra. A tervezetet meghaladó belföldi energiahordozószükséglet kielégítése érdekében sor került a hazai szén- és földgáztermelés fokozására, valamint a többlet kőolaj és fűtőolaj vásárlására is. Mindezek figyelembevételével az 1978. évi, számításba vehető energiahordozó-források 53 százalékban hazai termelésből, 47 százalékban importból származtak. A megtett intézkedésekkel az energiaellátás egyensúlya megteremtődött, a készletek azonban néhány területen nem érik el a kívánatos szintet. Szükséges ezért, hogy a téli „csúcsfogyasztási” időszakban mind az ellátás, mind a készletek további alakulását folyamatosan figyelemmel kísérjük. Az 1979. évi népgazdasági terv célkitűzéseinek megvalósításához a belföldi energiahordozók felhasználásánál 3,8— 1,2 százalékos növekedéssel zámolunk. Mivel a hazai energiahordozó-termelés további fokozásának előfeltételei jelenleg még nem biztosítottak, a jövő évi energiaigények kielégítésénél a behozatal növelése szükséges. Az előirányzatok szerint a hazai energiahordozótermelés részaránya mintegy 48, s a behozatalé 52 százalékos lesz. Az ebből adódó népgazdasági terhek csökkentése érdekében különös jelentősége van mind a takarékosságnak és felhasználást csökkentő intézkedéseknek, mind a hazai termelési előirányzatok lehetőség szerinti túlteljesítésének. Az energiatakarékossággal kapcsolatban a nehézipari miniszter hangoztatta, hogy az V. ötéves népgazdasági terv energiatakarékossági feladatai az eredeti célkitűzésnek megfelelően teljesülnek, de az energiafelhasználás növekedési üteme nem csökken a kívánt mértékben. A Nehézipari Minisztérium ezért az 1979. évi energiagazdálkodási feladatok szigorítását kezdeményezte. A 4000 1975. MT. sz. határozat előírja, hogy 250, kiemelten kezelt vállalat vizsgálja meg energiahordozó felhasználását, és végezzen széles körű vizsgálatokat a veszteségek feltárására, és ezek ésszerű csökkentésére. Az árak és a gazdasági szabályzók ma még nem ösztönzik megfelelően a vállalatokat a takarékos energiafelhasználásra, ezért a fajlagos energiafelhasználás nem alakul a kívánatos mértékben. A vállalati megtakarítási lehetőségek feltárása is lelassult az utóbbi időben, és az energiamegtakarítás abszolút mennyisége is jelentősen csökkent. INTÉZKEDÉS TÖRTÉNT a fajlagos energiafelhasználás csökkentésére, az energetikai berendezések gyártása, belföldi és külkereskedelmi forgalmazása energiagazdálkodási szempontból történő engedélyezési rendszerének kidolgozására és bevezetésére. Ennek érdekében a nehézipari miniszter kiadta az 1978. (V. 4.) NIM sz. rendeletét, mely intézkedik az egyes gáz-, illetőleg olajtüzelésű energiaátalakító és -fogyasztó berendezések energiagazdálkodási szempontból történő engedélyezéséről. Az energiatakarékosság területén azokat a feladatokat hajtották végre elsősorban az irányító szervek és ágazatok, melyek szervezési intézkedést, vagyj operatív beavatkozást igényeltek. A belföldi energiafelhasználás növekedési ütemének mérséklése azonban csak újabb takarékossági és racionalizálási beruházásokkal valósítható meg. Különös problémát jelentett 1978-ban a villamos energia felhasználásának a tervezettet meghaladó, több mint 80 százalékos növekedése. Az 1979. évi terv energiatakarékos megvalósítására, a villamosenergia-fogyasztás mérséklése érdekében gyors, hatékony intézkedések szükségesek. A gazdasági szerkezet további javítása, az energiafelhasználó berendezések hatásfokának növelése, a hőveszteségek csökkentése révén jelentős energiamegtakarítási lehetőségek adódnak, azonban rövid időn belül számottevő eredmények e területen nem várhatók, és az V. ötéves terv hátralevő éveiben már csak zömmel a VI. ötéves terv előkészítése lehetséges. KONKRÉT INTÉZKEDÉSEK kellenek tehát az energiatakarékosság fokozására, melyek azonnali megvalósítását kell előírni. Ilyenek: az energiahordozó-felhasználás csökkentése érdekében 46 kiemelt, energiaigényes vállalattal energiatakarékossági tervet kell készíttetni, törekedve arra, hogy 1979-ben az energiahordozófelhasználásuk ne haladja meg az 1978. évi szintet. A népgazdaság valamennyi ágazatában növelni kell az energiatakarékosság hatékonyságát, és az 1979. évi termelési, szolgáltatási és egyéb feladatokat, sajátosságaiknak megfelelő takarékos energiafelhasználással kell megvalósítani. Felül kell vizsgálni az elektromos fűtőberendezések gyártásának, behozatalának, forgalmazásának kérdését, és intézkedéseket kell tenni a villamos energia más energiahordozóval való helyettesítésére. Haladéktalanul meg kell szüntetni az elektromos fűtőberendezések kisiparosoknál történő gyártását. A közvilágítás egy részét 24 óra helyett már 22 órakor ki kell kapcsolni, és felül kell vizsgálni az üdülőterületeken az üdülési szezonon kívüli közvilágítást. A kirakatokat este 9 óra után csak a biztonsági szempontból szükséges helyeken és mértékben lehessen kivilágítani. A túlfűtések megakadályozására, a központos hőellátású helyiségekben, a fűtési időszakban naponta 8 és 20 óra között maximum 20 Celsius-fok hőmérsékletet kell tartani, és az éjszakai időszakban 18 Celsius-fokra kell csökkenteni a hőmérsékletet. A közületeknél és üzemi irodaépületekben, munkaidőben maximum 20 Celsius-fok hőmérsékletet kell tartani, és a kisegítő villamos fűtőberendezések üzemeltetését e fogyasztóknál meg kell szüntetni. Az energiatakarékosságot szolgálja a nyári időszámítás bevezetése is, valamint a munkahelyek fűtési napjainak csökkentését eredményező új munkarend kidolgozása. A TOVÁBBI EREDMÉNYEK elérése céljából olyan ösztönzőrendszer kialakítását kell biztosítani, mely a gazdaságosabb energiahordozófelhasználást segíti elő. Reálisan számolni kell azzal, hogy amennyiben az energiaellátás mennyiségében és minőségében kedvező változást nem tudunk elérni, úgy a közeljövőben termeléskorlátozó intézkedésekre is sor kerülhet. 3 Gépek, biztosító berendezések Tizenhét komp LEGUTÓBB, MIKOR részt vettem a szocialista brigádvezetők vállalati szintű tanácskozásán, egymást követően több hozzászólásban is elhangzott, hogy egyik, vagy másik üzem kollektívája gépet, gépeket szeretne. Ebből mindenképpen az derült ki, hogy a vállalat tíz éve kezdett nagyarányú gépesítési programja minden tekintetben eredményes, hiszen már maguk a dolgozók is megismerték, megszerezték csaknem valamennyi berendezést. Azért írom így, hogy csaknem valamennyit, mert bizony az is előfordul, hogy egyik-másik masina több bosszúságot okoz, mint örömöt. Vonatkozik ez például a Rudolftelepre beszerelt GS —68-as maróhengerre, és az Ormosbányán „működő” Ft- 7-es elővájó-rakodó gépre. Ismeretes, hogy a Borsodi Szénbányák Vállalatnál egyaránt folyik vékony- és vastagtelepi bányászkodás, s ezek mind más és más masinákat és biztosítóberendezéseket igényelnek. Talán lesz, akit érdekel az olvasók közül, hogy tulajdonképpen melyik géptípusból hány darab található az üzemekben, s ezek közül jelenleg hány működőképes. A statisztikai adatok szerint novemberben például a 23 darab F-típusú elővájó gépből 22 volt működőképes. Ezek közül öt gép dolgozott Lyukóban, négy pedig Ormosbányán. MARÓHENGERBŐL vállalati szinten összesen 29 áll rendelkezésre, s ezek közül novemberben például 23 üzemelt folyamatosan. A legkedveltebb maróhenger a statisztika szerint a KWB—3 D típusú, hiszen ebből összesen hét darab üzemel aknáinkban. 1 GS—38-asból üzemelt még négy darab (Alberttelepen, Rudolftelepen, Ormosbányán, illetve Putnokon). A gépesítettség arányt szem előtt tartva, a jövesztés 82,2 százaléka, a rakodás 95 százaléka, a szállításnak pedig a 96,2 százaléka történik berendezések segítségével. S ha már említettük az elővájó gépek és maróhengerek számát, tegyünk említést az alkalmazott önjáró biztosítóberendezésekről is. Összességében 1554 önjáró biztosítóberendezés található a vállalat üzemeiben, s ezek közül jelenleg 1136 van beépítve. Legtöbb a VOB típusú biztosítóberendezés — összesen mintegy 600 darab. Érdemes megemlíteni azt is, hogy novemberben például tizenhét komplex front üzemelt, s ezekre összesen 1554 darab biztosítóegység volt beépítve. Az összes fronthomlokhoz viszonyítva,a komplex fejtések aránya 53 százalékos volt, s az összes fronti termeléshez viszonyítva pedig a kitermelt szén 72,7 százaléka került ki komplex fejtésekről. ISMERETES, hogy 1979- ben korlátozottak a gépvásárlási lehetőségek, éppen ezért a rendelkezésre álló géppark maximális kihasználásával kell törekedni a termelési sikerek elérésére. Kovács József, a KVVB 3 DS típusú berendezés kezelője, Alberttelepi munkahelyén kapta lencsevégre fotóriporterünk. Fotó: Kozák Péter A képünkön látható komplex biztosítású tömegtermelő munkahelyről kerül ki a Miskolci Bányaüzemben bányászott szén hatvan százaléka. A Gagarin, a Zalka Máté és a Kun Béla nevét viselő szocialista brigádok 1978-ban nemegyszer bebizonyították, hogy nem méltatlanul kapták meg a legjobb brigádoknak járó elismerést. A siker érdekében a lyukóiak a tervezett 280 munkanapnál tizenkettővel többet vállaltak, hogy még az év vége előtt teljesíteni tudják az esztendő elején megtartott szocialista brigádvezetői tanácskozáson tett ígéretüket, az egymillió tonna szén felszínre küldésével kapcsolatban. Fotó: Laczó József A Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója jegyében: A munkaverseny 1979. évi feladatai MINT AZT ELMÚLT heti lapszámunkban közzétettük, fontos kérdésekben foglalt állást a vállalati szakszervezeti tanács és a bizalmi küldöttgyűlés. Többek között megvitatták és elfogadták a szocialista munkaverseny 1979. évi szervezéséhez szükséges tervezetet, valamint az „Élüzem” cím elnyerésének feltételeit. Ismeretes, hogy a vállalat 1979. évi termelési és gazdasági feladatai az eddigieknél is feszítettebbek. Különösen vonatkozik ez a nagyarányú vágathajtásra, az ehhez kapcsolódó víztelenítésre, lecsapolási feladatokra, valamint a hatékonyság fokozására. A feladatok teljesítése érdekében tehát változatlanul igen fontos a munkaverseny eredményes szervezése, tartalmi fejlesztése. A NIM-irányelvek a következő évre a termelés és az összüzemi teljesítmények 3—3 százalékos növelését tűzték ki célul, kizárólag hétköznapokon történő termeléssel. A SZÉNBÁNYÁSZAT átfogó fejlesztése keretében a növekvő igények maradéktalan teljesítése országos feladat. Ebben igen jelentős a borsodi szénmedence szerepe. Szükség van tehát arra, hogy az üzemek és az aknák vezetői az elsőrendű feladatok között tartsák számon a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztését, a mennyiségi eredmények mellett a minőségre való törekvés is jellemezze a kollektívák munkáját. Az a cél, hogy az ötéves terv végére a jelenlegi 48,4 százalékos szintről 60 százalékra növekedjen a brigádmozgalomban részt vevők aránya. Törekedni kell a brigádok fiatalítására, s szükség van újabb műszaki, komplex és ifjúsági és női brigádokra is. Bár a jövőben is az önkéntesség elvén alapul a szocialista munkaverseny, a feltételek biztosítása a helyi műszaki vezetők részéről mindenkinek munkaköri kötelessége kell legyen! A LEGFONTOSABB tennivalók a versenymozgalomban tehát a következők: a brigádok törekedjenek a fogyasztói igények szerződés szerinti minőségben való kielégítésére, valamint a széntermelési és hőmennyiségi terv maradéktalan teljesítésére. Tegyenek meg mindent a munkafegyelem további javításáért, a veszteségidők csökkentéséért! Ügyeljenek az anyagtakarékosságra, s a DH-munkarendszer gyakorlatban történő megvalósítására, a biztonsági helyzet javítására egyaránt.. A művelődési vállalások terén a legfontosabb az általános műveltségi szint folyamatos növelése, a hiányzó nyolc általános iskola befejezése, a politikai, ideológiai látókör szélesítése, a szakmai képzésben való aktív részvétel. Az 1979. évi munkaverseny — az 1977-ben kiadott középtávú munkaversenyprogramnak megfelelően — a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója jegyében zajlik. Az a cél, hogy ennek az évfordulónak a jegyében tegyék meg vállalásaikat szocialista brigádjaink. Az üzemek vezetői, mint ismeretes, a kollektívák munkáját havonta, illetve negyedévenként értékelik, s a legjobbak mindenkor megkapják az őket megillető elismeréseket. A VSZT ÁLTAL elfogadott másik igen fontos javaslat az 1979 évi Élüzem cím feltételeinek meghatározása volt. Mi ezzel kapcsolatban csak annyit kívánunk elmondani, hogy a pályázatot február 28-ig kell eljuttatni a vállalat bányaművelési osztályára, két példányban. Az elérhető pontokat tartalmazó nyomtatványt valamennyi üzem megkapta, s ennek alapján történik a pályázaton való részvétel amelyhez valamennyi üzemünknek és aknánknak sok sikert kívánunk.