Borsodi Bányász, 1984. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-05 / 1. szám

1 BORSODI RIVYASZ Értékelés és iránymutatás r­á­ta: dr. Balogh Béla, műszaki vezérigazgató-helyettes (Folytatás az 1. oldalról) Az egyes üzemek fontosabb Termelési feladatainknak csak szabadnapok igénybevé­telével tudunk eleget tenni. Mértékét az 1983. évi szin­ten tervezzük, ami 8—9 szá­zalék túlműszaknak felel meg. Az igénybevételnél al­kalmazkodunk a fogyasztás ciklikusságához, ami össz­hangban van dolgozóink ren­delkezésre állási készsé­gével, így szabadnapi ter­melést csak az I. és IV. ne­gyedévben tervezünk. A termelés biztosításához a már említett szabadnapo­kon túl szükséges, hogy­­ körültekintőbben szer­vezzük meg a frontátálláso­kat. A korlátozott beruházá­si lehetőségek nem teszik lehetővé az előszereléseket. Ezért szorosabb kapcsolatot kell az üzemek között kiala­kítani az egymáson való se­gítés érdekében. A vágathajtási program teljesítése érdekében min­dent meg kell tennünk. Ezen a területen a szervezettség még nincsen olyan fokú, mint a fejtéseknél. La­zább a munkafegyelem, a munkaidő-kihasználás. Ez bi­zonyos mértékig magyaráz­ható, de nem elfogadható — azzal, hogy egy-egy aknánál az elővárások száma több­szöröse a fejlesztéseknek. Voltak példamutató eredmé­nyek az elmúlt években több aknánknál, az általá­nossá válás azonban rend­kívül lassú. Igen alacsony a géppel hajtott vágatok napi előrehaladási sebessége. Emi­att úgy véljük, joggal ma­rasztalnak el felsőbb vezető­ink és teszik fel a kérdést, hogy ilyen alacsony teljesít­ményekhez szabad-e gépeket venni. Az előrehaladás nö­velése érdekében ez évben is megtartjuk az ösztönzést. Vagyis: minden olyan hó­napban, amelyben Put­nokon, Iszahavölgyön 150 folyómé­tert, a vállalat többi aknái­nál 200 folyómétert kihajt a csapat, 40 000 forint célju­talmat kap. Ebből a célja­Feladataink közül egyik legfontosabb a teljesítmé­nyek növelése. Ezen a terü­leten stagnálás, illetve igen kismértékű növekedés ta­pasztalható. Pedig amikor a 40 órás munkahétre való át­állás feltételeit fogalmaztuk meg, akkor azt mondtuk — többek között —, hogy 3 szá­zalékkal fogjuk növelni a teljesítményeket. Sajnos, ez nem realizálódott. Ugyanez vonatkozik a veszteségidők csökkentésére. Amikor eze­ket a problémákat feszeget­jük, gyakran felvetődik a szakmányos dolgozók részé­ről, hogy ők többre lenné­nek képesek, de a feltételek nincsenek biztosítva. Ese­tenként ennek a jogossága nem is vitatható, de ehhez mindjárt hozzá kell tenni, hogy a feltételeket a kiszol­gálóknak kell biztosítani. Éppen ezért, amikor a tel­jesítmények növeléséről be­szélünk, a feladatok nemcsak a szakmányban dolgozókra vonatkoznak, hanem minden — Olyan fegyelmezett dol­gozói magatartást valósít­sunk meg, hogy a fejtési jö­­vesztőgép üzemideje alatt senki ne merje indokolatla­­nul széttördelni a termelés folyamatosságát. — A fejtési, valamint az ahhoz csatlakozó szállítóbe­rendezések, gépek tervszerű karbantartását úgy megszer­vezni, hogy az üzemzavarok­ból származó termeléskiesés csökkenjen. — Vezetők és dolgozók egyaránt megértsék, hogy fejlesztési lehetőségeink olyan mértékben korlátozot­tak, hogy a legfontosabb ter­melőgépek cseréjét sem tudjuk biztosítani. A meg­levő berendezésekkel kell a feladatokat megoldani. Ez megköveteli, hogy vigyáz­zunk a gépekre, berendezé­sekre. I­ talomból részesülhetnek a termelésirányítók, -kiszolgá­lók, mindazok, akik jelentős tevékenységet fejtettek ki az eredmény elérése érdekében. EHOR rakodógépekkel haj­tott vágatoknál ugyanez a céljutalom Edelényben és Szuha völgyén 100 lm, hó, Farkaslyukon 80 lm/hó elé­réséhez kötött. A fejtésekhez hasonlóan a vágathajtásnál is igényel­jük a szabadnapi munkát. Nagyobb mértékben kell élni az egyösszegű bérutal­­ványozás lehetőségével, amely módot ad arra, hogy a kiszolgálókat is anyagilag tegyük érdekeltté a csapa­tok minél jobb kiszolgálásá­ban. Természetesen itt csak a legfontosabb ösztönzési lehe­tőségeket említettem, ezeken túl még lehet számos formá­ja is, csak élni kell vele. Hogy a vágathajtási prog­ram teljesítésének fontossá­gát aláhúzzam, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az üzemi és aknai vezetők te­vékenységének komplex ér­tékelésénél az elsők között fog szerepelni. dolgozóra, mert mindenkinek a munkája — ha közvetett módon is — a teljesítmé­nyekben kell realizálódni. A vezetők feladatáról külön fo­gunk szólni. A teljesítmények alakulá­­sát sok minden befolyásolja, én most csak azt emelném ki, hogy mindenkinek­­,­ ve­zetőnek, dolgozónak egyaránt — fegyelmezetten, többet és jobban kell dolgozni. E cél érdekében vezetőknél, dol­gozóknál a bérnek a jelen­­­leginél nagyobb mértékben kell függni a teljesítmény­től. Az elmúlt évben ezen az úton elindultunk. Ez év­ben is — a bérfejlesztésnél — ennek kell lenni a fő rendező elvnek. Ezt a célt­­ fogalmazzák meg a pártha­tározatok, kormányrendele­tek, és ezt kell tenni nekünk is, még akkor is, ha jó né­­hányan ellene agitálnak. Ki merjük fizetni a nagy pénzt azoknak, akik munkájuk alapján azt megérdemlik, de merjünk nem fizetni azok­nak, akik nem dolgoznak. Dolgozóink igazságérzetével ez nem ellentétes és meg­győződésünk, hogy nagy többségük is ezt akarja. Az üzemek részletes ön­költség- és árbevételtervei most készülnek. A gazdasági szabályozók módosítását fi­gyelembe véve, vállalati szinten készítettünk az is­mertetett műszaki adatokra alapozottan egy előzetes ter­vet, amely alapján a mérleg szerinti eredménytervünk kb. 50 millió forintra fog adód­ni. Ez természetesen felté­telez egy szigorú anyag- és energiatakarékosságot. E te­rületeken meg sok a tenni-Itt sem törekedhetünk a tennivalók felsorolásának teljességére, csak a legfon­tosabbakat emeljük ki. — A fentiekben ismerte­tett tervfeladatokhoz a fel­tételeket az adott lehetősé­geken belül a legjobban biztosítani. — Szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a dolgozók és vezetők között. Többet kell a bányákba járni, és a prob­lémákat a helyszínen meg­beszélni. A nehéz gazdasági helyzet következtében, bi­zonyos problémák jobban ki­éleződnek. Ezek megvitatá­sa, megbeszélése, több időt, türelmet kíván a vezetők­től. Erre mindig kell, hogy legyen idő, mert sok nehéz feladatot oldottunk már meg dolgozóinkkal, és a si­ker titka mindig az volt, hogy a dolgozók megértve a célok szükségességét, a vá­gathajtásban becsülettel helytálltak. — Javítani kell üzemeink­ben, a vállalatnál a fegyel­met. Ennek első­­ lépése, hogy vezetőink maguk is fe­gyelmezettek legyenek mun­kában, társadalmi és magán­életben egyaránt.­ Fegyel­met csak az követelhet, aki­nek megvan hozzá az er­kölcsi alapja. — Elvárjuk vezetőinktől, hogy az itt-ott elvétve je­lentkező demagóg megnyil­vánulásokkal szemben hatá­rozottan lépjenek fel. Van érvünk bőven, akár a bá­nyászat fejlesztéséről, vagy jövedelmi problémákról is legyen szó. — Határozottabb, követ­kezetesebb, számonkérőbb vezetést kell megvalósítani. A tétovázó vezetéssel ma nem lehet megélni. Minden tevékenységünknek célratö­rőnek kell lenni. Nem sza­bad belenyugodni az esetle­ges sikertelenségbe, elemez­ni kell az okokat és ha mó­dosítás szükséges, tegyük azt meg és kitartóan kezdjük újra mindaddig, amíg a ki­tűzött célt el nem érjük. — Többet kell foglalkozni a munkaerő megtartásával, és pótlásával. Nem fogadha­tó el az a vezetői magatar­tás, amely a feladatok meg­/ A BÁNYÁSZOK Szándékosan a befejezésre hagytam a legfontosabbat, az emberek biztonságával kap­csolatos feladatokat. Itt a tennivalók elsősorban a ve­zetőké, de az eredmény csak akkor fog jelentkezni,­ ha a vezetők mellett a dolgozók is magukévá teszik, hogy a bányamunka veszélyes, és ebből fakadóan a munka­végzés során fegyelmezetten viselkednek és betartják a különböző munkavédelmi előírásokat. Vállalatunk bal­eseti helyzete az elmúlt években kedvezően alakult, de ez senkit sem tehet el­­bizakodottá, mert sajnos, az elmúlt év bővelkedett olyan eseményekben, amelyeknél a fegyelmezetlenség, az alap­vető biztonsági előírások megsértése súlyos katasztró­falónk. Vezetőknél, dolgo­zóknál egyaránt messze va­gyunk még a tulajdonosi szemlélettől. Tudunk köve­telni gépet, berendezést, de azt már kevesen gondolják végig, hogy a vásárlás finan­szírozását a vállalati ered­ményből kell biztosítani. Hány pipacsavar vagy ken­gyel fekszik sárba taposva, pedig az áruk 31, illetve 86 forint. Hasonló példát még nagyon sokat lehetne felso­rolni, oldásában csak addig jut el, hogy felsorolta, mi minden kell neki a feladat teljesíté­séhez, de odáig már nem jut el, hogy őneki mit kellene tenni azért, hogy legalább mérsékelje a problémákat. Évről évre csökken a mun­kaidőmérlegünk. 1981-ben 240, 1982-ben 230, 1983-ban várhatóan 222 lesz, és az 1984. évi terv 217,5. Tudjuk, hogy ennek nagyon sok ös­­­szetevője van. Nem könnyű és nem hálás a növelése ér­dekében tevékenykedni, de ha figyelembe vesszük, hogy 15 000 főnél ez milyen ko­moly munkaidőalap-csökke­nést jelent, akkor nem lehet és nem szabad nem tudo­másul venni. — A beruházási munkák­nál a bányaépítési feladatok teljesítése érdekében min­dent meg kell tenni. Vonat­kozik ez elsősorban Fekete­völgyre, Miskolcra és Put­­nokra. — A rendelkezésre álló bérrel úgy gazdálkodni, hogy az.?. legjobban segítse a ki­tűzött célok teljesítését. . — Feladataink teljesítésé­hez szükséges bizonyos szer­vezeti változások végrehaj­tása (az Ormosi, Szuhavölgyi Bányaüzemek összevonása, az edelényi aknának a Bük­k­­aljai Bányaüzemhez való csatolása), létszám-átcsopor­tosítások eszközlése, a ter­melékenyebb vastagtelepek munkaerőgondjainak megol­dása érdekében. Konkrétan arról van szó, hogy Tervzá­róról létszámot kell áthe­lyeznünk Miskolcra, Putnok­­ra, illetve Szeles-aknára. Minden ilyen szervezési, át­helyezési feladat igen türel­mes, körültekintő munkát igényel a vezetőktől. Az egyéni érdek ugyanis ezek­nél az eseteknél sokszor üt­közik a vállalati, népgazda­sági érdekkel. De ha ezeket a feladatokat meggyőzés­sel, humánummal hajtjuk végre, akkor a konfliktusok elkerülhetők. Hasonló prob­lémákat az elmúlt években számos esetben oldottunk meg úgy, hogy senki nem volt elégedetlen. Ezt kell tennünk most is. BIZTONSÁGA fákat okozott. A tervek, a célok mind az emberek bol­dogulását szolgálják, termé­szetes tehát, hogy a legfon­tosabb vigyáznunk a célo­­kat­ megvalósító emberek életére. * Az 1984. évi feladatok semmivel sem lesznek kön­­­nyebbek az elmúlt évinél, de a teljesítés feltételei a mi kezünkben vannak. Ha dolgozók, vezetők, szocialis­ta brigádok összefogunk, ak­kor megvan annak a reális lehetősége, hogy a borsodi bányászok becsülete újra azon a helyen lesz, ahol ko­rábban, hosszú éveken át volt. E cél érdekében kell, hogy dolgozzon 1984-ben a vállalat minden dolgozója. A VÁGATHAJTÁS GYORSÍTÁSA A TELJESÍTMÉNYEK NÖVELÉSE A VEZETŐK FELADATAI ♦ 1984. január 5. Bányász munkásőrök 1984. január 19-én tartja soron következő és egyben utolsó egységgyűlését a Bor­sodi Szénbányák Vállalat Nógrádi Sándor nevét viselő önálló munkásőrszázada. Az elmúlt év feladatairól, azok végrehajtásáról és a további tervekről Jozefkó Józseffel, az egység parancsnokával be­szélgettem: — Mi az általános tapasz­talat, milyen munka folyt 1983-ban az egységnél? — Munkásőreink az 1982- es évi politikai kiképzés eredményeként 1983-ban nyu­godtan, k­ülönösebb nehézsé­gek nélkül tevékenykedtek. A testületen belüli felada­tok minőségileg jóval na­gyobb követelményeket tá­masztottak, de ezek nem je­lentettek problémát. A mun­kahelyükön helytálltak a ko­moly nehézségek ellenére is, ezen kívül jelentős társadal­mi munkát végeztek — mintegy 40 órát — és az egységen belüli feladataikat is dicséretesen ellátták. Meg kell jegyezni, hogy a mun­kásőrök nagy hányada pót­műszakosként — tehát szom­baton és vasárnap is —dol­gozik, ezen felül évi­ mint­egy 90 órát áldoznak sza­bad idejükből a testületnek. Állományunknak több mint a 90 százaléka szocialista brigádtag, néhányan azon­ban egy sor más beosztást is ellátnak a mindennapi életben, például Fazekas Jó­zsef Ormosbányán frontve­zetőként egy nagy csapatot vezet, emellett az egységen belül parancsnokként is be­csülettel helytáll. Egyre in­kább meghatározóbbá válik a munkásőrök szerepe a po­litikai életben is. Szuhavöl­­gyön például a 11 tagú vég­rehajtó bizottságban 6 mun­kásőr tevékenykedik. A másik legfontosabb fel­adatunknak 1983-ban az if­júság honvédelmi nevelését tartottuk. Jelentős patronáló és együttm­­űködési tevé­kenységet fejtettünk ki Or­mosbányán, Sajószentpéte­­ren, Albert- és Rudolftele­­pen. Reméljük és érezzük, hogy ebből az állományból kerül majd ki az utánpót­lásunk. Nem hagyjuk figyelmen kívül azonban az idősebb korosztályokat és a mozgal­mi életből eddig még részt nem vállalókat sem. Az idén felvett 13 új tagunkból mint­egy 10-nek eddig még moz­galmi élete nem volt. Ezek­­nek az embereknek a poé­tikai nevelésére különös gondot fordítunk. Ha már a számszerű adatoknál tar­tunk, elmondom, hogy '83- ban állományunkból 9 em­ber lépett be a pártba, 6 fő végzett marxista esti egye­temet, jelenleg is járnak né­gyen. Állományunknak mint­egy a 72 százaléka rendel­kezik marxista esti , egyete­mi, illetve marxista közép­iskolai végzettséggel, tehát az egység politikai képzett­sége jónak mondható. Ez azonban mind nem elég ahhoz, hogy a­­ mun­kánk is jól haladjon. A kép­zettségen kívül nagyon fon­tos, hogy munkásőreink helytálljanak a munkahe­lyükön, az életben egyaránt, és végül, de nem utolsó­sorban, az egységen belüli és kívüli magatartásuk se hagyjon kívánnivalót maga után, hiszen az egység fe­gyelme, erkölcsi és politikai értéke példakép a kívül­állók felé. Az elmúlt évben állomá­nyunknak mintegy a 93 szá­zaléka jelent meg a foglal­kozásokon és a kiké­pzése­ken. A fennmaradó hánya­da tagságunknak különböző betegségek miatt nem fu­dött jelen lenni, olyan is volt, hogy mi küldtük haza, mert bár beteg volt, még­sem akart hiányozni. Most is lejárnak még a foglalko­zásra olyanok is, akik már az alapításnál — tehát 28 éve — jelen voltak, és sze­mélyes sértésnek veszik, ha valamilyen rendezvényünkre nem hívjuk meg őket. Ná­lunk a 3 korosztály szeren­csésen ötvöződött, igazi kö­zösséggé forrt össze, ami az eddig elért eredményekben is megmutatkozik. Az eredményekben azon­ban jelentős szerepe van a pártszerveknek is, akik fi­gyelemmel­­ kísérik tevé­kenységünket. Ezúton sze­retném megragadni az al­kalmat, hogy a vállalat első számú vezetőségének meg­köszönjem azt a maximális támogatást és segítséget, amit egész évben nyújtott munkásőreinknek. Egységünk az éves felada­tokat sikerrel teljesítette, a kiképzési fegyelem példás volt, és állományunk tagjai dicsérettel álltak helyt az életben is. A területi át­szervezéssel párhuzamosan a munkásőrség vezetése is ki­­szerveződik, ennek követ­keztében egységünk, mint önálló munkásőrszázad, nem lesz többé. A név azonban megmarad, mert az új, ös­­­szevon­t egység is felveszi a Nógrádi Sándor nevet. Bánhegyi Gábor ise Gyakorlaton В 0 RI BÁNYÁSZ ; В O­R­S О Д­I BÁNYA ВД Й ffttj 1'Д'Я Д Szerkesztőség: 3575 Miskolc, Kazinczy u. 19. Postacím:­­1501 Miskolc, pf. 14«. Telefon: 17-884, 18-461. Felelős szerkesztő: TÖRÖK ALFRÉD. Kiadja: a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat. 1527 Miskolc, Bajcsy- Zsilinszky út 15. Postacím:­­1501 Miskolc, pf. 178. Telefon:­­76-131. Fe­lelős vezető: VERES MIHÁLY, index: 32-801. Készült a Borsod m. Nyomdaipari Vállalatnál, Miskolcon. Felelős v.: KILIÁN BÉLA.

Next