Borsodi Bányász, 1984. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-07 / 23. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! BÁNYÁSZ 1 BORS _ В ÍNYÁSZ 0 8 НЕМ LApJA XXVII. évfolyam, 23. szám Ára: 1 forint A Ördögi kör ki mindenhez ért, az voltaképpen nem ért semmihez. Egy valamihez kell érteni, de ahhoz nagyon. Nevezetesen a vájárnak a vájárszakmához, a lakatosnak a lakatossághoz, a villanyszerelőnek a villanyszereléshez. A kettős vagy netán hármas szakma gyanítom, hogy kissé botcsinálta erény, illetve a kényszerűség szülötte, ugyanis egyes szakmákban más utánpótlás nincs. Csupán a meglevőktől várható el, hogy átképezzék magukat. Ördögi kör. Fogyatkozunk. A vállalat létszámhiánnyal küzd, vannak területek, ahol egyszerűen katasztrofális a helyzet. Mi ennek az oka? Egyszerű volna azt mondani, hogy a bányászat elvesztette korábbi kiemelt jellegét, semmi vonzót nem tud felmutatni, ami a bányák felé irányítaná a fiatalokat. Márpedig ez az igazság. Például a pénz, a lakás, az okos gépek, a perspektíva. Ezek lennének azok, amelyekkel alapvetően vonzóvá lehetne tenni a bányászkodást. Lehetne? Miből? Csak abból, amit megtermelünk. Márpedig ez ördögi kör. Mert a termelés jobb feltételeihez, az eredményességhez fejleszteni kell. Miből? Csak abból, amit megtermelünk. A mi nyomorunk, szoktuk mondani, a hórukk-munka. A külszíni és a bányabeli szállítás olyannyira elavult a követelményekhez képest, hogy gátja a folyamatos termelésnek. Nem beszélve arról, hogy az anyagi érdekeltség is elmaradt a kívánalmaktól. Amíg egy szállító alapbére 2500 forint, nem lehet csodákat várni tőle, sőt megkockáztatom, semmiképpen azt, hogy átérezze munkája jelentőségét, s így még vállalati nehéz helyzetben, netán népgazdaságiban gondolkodjon. De folytathatnánk a sort az anyagi megbecsülést illetően. Nagy elképzelés a munka szerinti differenciálás, csak hát bizonyos körülmények között szinte lehetetlen élni vele. Meggyőződésem, hogy aki a bányászathoz jön, tudja, nem bugyigyártó lesz vagy selyemhernyótenyésztő. Alapvetően vállal valamit, nevezetesen a munkát. Más kérdés, hogy egy szigorú rend nélkül elkutyulódhat. Szigorú rendet említek, amelyben mindenki tudja, mi a feladata, hogy hol a helye a rangsorban, s ezért mennyi anyagi, erkölcsi elismerés jár. Nyilván, ha egy fiatal, vagy akár idősebb is megérzi, hogy ugyanannyi, vagy kevesebb munkáért is ugyanannyi bért kap, nem fogja szaggatni az istrángot. Nem bizony, mert az ember alapvetően ilyen. De ha nincs ideje lazítani, ha minden flottul megy, ha következetesen számonkérik a munkáját adokkapok alapon, kénytelen beállni a sorba, mert különben nem él meg. Mikor nincs ideje lazítani? Ha kiszolgálják. Ha minden rendelkezésére áll a munkához. De csak ekkor lehet igazán követelni is. Ha a frontiaknak nem kell olyan dolgokkal tölteniük az idejüket, ami másnak volna a kötelessége. Ha az elővárosiaknak nem piszlicsáré dolgokkal kellene foglalkozniuk. Gondoljuk csak el, a Borsodi Szénbányák összlétszáma* 16 700. És panaszkodnak a fronton, az előváráson, a szállításnál, a külszínen, az irodákban, s szinte mindenütt: nincs ember! Hol vannak akkor hát, hol dolgoznak az emberek? Sok vagy valóban kevés ez a csaknem 17 000 ember? Alapvető tény: ahhoz, hogy a bányászaton belül legyenek 10—12 ezer forintot kereső emberek, a bérszabályozás szerint fel kell venni 2—3—4 ezer forintot kereső embereket is. A vállalati átlagbér ugyanis éves szinten 93 ezer forint körül van. Nos, hát ebből az alapelvből is következik egy felhígulás. Egyes területeken nem fizetünk meg embereket, azért, hogy más területeken meg tudjuk fizetni őket. Csakhogy ez visszaüt, mert alapvetően éppen a kiskeresetűeknek kellene kiszolgálni a nagyobb keresetűeket. De miután ehhez semmi érdekük nem fűződik, mindez kihat a termelésre. Mondom, ördögi kör. Évek óta a Borsodi Szénbányák csak vegetál. Nem tud fellélegezni. A lakossági szénigények kielégítése politikai kérdés, ez ellen nincs apelláta. Néhány nem várt esemény is hozzájárult ahhoz, hogy a csőd szélére kerüljön a borsodi bányászkodás. Talán lehetne nyereséges is, de ahhoz csökkenteni kellene a termelést, s bezárni a veszteséges bányákat. Föntről sem engedélyezik, meg egyébként is, ki vállalná ennek a felelősségét, az energiaínségről nem is beszélve. Gondoljunk csak a korábbi visszafejlesztésekre. Ha csupán az erkölcsi devalválódást említem, messze járok az igazságtól. A legszomorúbb, hogy olyan feszültséggócokat ültetett el, amelyeknél ma csak a diagnózisig lehet eljutni, az orvosláshoz nem. Értendő ez a feltártságra, a fejlesztési elmaradottságra. Csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk. Aligha először írjuk le, s ki tudja még meddig lesz így. Egyébként ez a kijelentés szerintem feltételezi, hogy a feltételek adottak a termeléshez. Feltételezi, hogy csupán a bányászokon múlik, hogyan élnek a lehetőségekkel. Jó, rendben van, csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk, ezen nincs vita, ez a kör követelménye. Csakhogy nem egyenlőek az esélyek. Az iparág sajátos helyzete indokolná a kiemelt megítélést. Mint ahogyan — más szempontok szerint — ugye kiemelt fontosságú a lakossági szénellátás. A minőség. Hogy a most átadott mosómű mit jelent majd a Borsodi Szénbányáknál, ezt nehéz lenne egyértelműen megmondani. Csak egy kérdés: kinek kell majd a meddős, poros szén, ha mosott szenet vehet, igaz többért, de kevesebb is kell belőle? A mosó viszont gyermekbetegségekkel küzd. Olyan szénnek álcázott latyakok jönnek be az osztályozóra, hogy sem ember, sem gép nem bír velük. A bányák a maguk igazát bizonygatják: termelni kell, termelni, termelni! A termeléscentrikusság még ma is él, ma, amikor az extenzívről már régen át kellett volna térni az intenzív bányászkodásra. Miből? Csak abból, amit megtermelünk. Más forrás nem nagyon csurrancseppen... Tehát magyarán: extenzívek vagyunk, hogy intenzívek lehessünk. De nem lehetünk intenzívek, mert extenzívek vagyunk. Ördögi kör. Baross Imre TERVTELJESÍTÉS 1984. MÁJUS HÓNAPBAN 115,4% 106,9% 102,6% 101,8% 101,8% 93,2% 69,1% Vállalat: 100,5% LEGJOBB AKNÁK Bükkaljai Bü. Miskolci Bü. Mákvölgyi Bü. Ormosi Bü. Szuhavölgyi Bü. Farkaslyuki Bü. Putnoki Bü. Edelény 135,7% Szeles 109.9% Egercsehi 108,4% Lyukó 1T)6,5% Rudolf 102;6% 1984. június 7. Béke és barátság Május 8-án kezdődött és június 4-én, hétfőn Miskolcon, a városi pártbizottság Propagandista klubjában tartott Béke, kultúra, gazdaság című politikai fórummal bezárult a béke és barátság hónapjának borsodi filmprogramja. A Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat rendezte — fórummal egybekötött — záróünnepségen Kövér Árpád, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának osztályvezetője köszöntötte a fórum résztvevőit, majd értékelte az egyhónapos rendezvénysorozatot. Bevezetőjében arról szólt Kövér Árpád, hogy megyénk politikai, kulturális életének évek óta kiemelkedő eseménye a béke és barátság hónapjának rendezvénysorozata, amely érzékletesen fejezi ki a hazai békemozgalom törekvéseit. Immár ötödik alkalommal épült be ebbe a sorozatba a megyei moziüzemi vállalat szocialista filmalkotásokból összeállított bemutató- és rendezvénysorozata , amelyben nemcsak vetítések, hanem különböző fórumok, baráti találkozók és kiállítások szolgálták a szocialista országok közötti barátság erősítését, egymás kultúrájának, életének megismerését. (Folytatás a 4. oldalon) Május 30. íme, itt a mű! 1981. június elseje óta, amikor is megkezdődött Berentén a nehézszuszpenziós szénelőkészítő mű építése, folyamatosan tájékoztattuk olvasóinkat a beruházás állásáról. Nos, a múlt héten, május 30-án jelentős esemény színhelye volt a központi osztályozó. Elkészült a főlétesítmény, vagyis a technológiai berendezéssor, amely arra hivatott, hogy az üzemektől beérkező szén áthaladva rajta, minimális meddőtartalommal kerüljön a felhasználókhoz. A most átadott mű háromtermékes szétválasztást tesz lehetővé, s ez azt jelenti, hogy hazánkban az első ilyen jellegű megvalósult beruházás. ■''Csak néhány számadat, amely hűen tükrözi a beruházás nagyságát és az elkészült Technológia milyenségét. Az összberuházási költség 639 millió forint, amiből a főlétesítmény 299 millióba került. A Borsodi Szénbányák bizonyos feltételek mellett az építkezésre 450 millió forint hitelt kapott. Hogy mit tud a mosó? A mosói feladás áranként 600 tonna lehet, ami évi 3 millió tonnát képvisel. A késztermék fűtőértéke eléri a 13 000 kj-t kilogrammonként és a hamutartalom mintegy 10 százalékkal csökken. A harmincadikai ünnepélyes átadáson megjelent dr. Havasi Béla, a Borsod megyei Pártbizottság titkára, a fővállalkozó tatabányaiak képviseletében Fekete Lajos vezérigazgató, valamint a Borsodi Szénbányák és ezen belül a KOSZGY több vezetője. (Folytatás a 3. oldalon) Kezek. Nehéz fizikai munkát végző asszonyi kezek. Minden elismerés a KOSZG- nődolgoznak, akik hosszú éveken át szinte fillérekért vállalták a palaválogatást. Kezek. A tatabányai és „gyümölcsét’* Archív felvétel a csarnok építéséről Az elkészült szénmosómű épülete a borsodi vezérigazgató örömmel veszi kézbe a közös műnk»