Borsodi Bányász, 1984. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-07 / 23. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! BÁNYÁSZ 1 BORS _ В ÍNYÁSZ 0 8 НЕМ LApJA XXVII. évfolyam, 23. szám Ára: 1 forint A Ördögi kör ki mindenhez ért, az voltaképpen nem ért semmihez. Egy valamihez kell ér­teni, de ahhoz nagyon. Nevezetesen a vájárnak a vájárszakmához, a lakatosnak a lakatossághoz, a villanyszerelőnek a vil­lanyszereléshez. A kettős vagy netán hár­mas szakma gyanítom, hogy kissé botcsinál­ta erény, illetve a kényszerűség szülötte, ugyanis egyes szakmákban más utánpótlás nincs. Csupán a meglevőktől várható el, hogy átképezzék magukat. Ördögi kör. Fogyatkozunk. A vállalat létszámhiánnyal küzd, vannak területek, ahol egyszerűen ka­tasztrofális a helyzet. Mi ennek az oka? Egy­szerű volna azt mondani, hogy a bányászat elvesztette korábbi kiemelt jellegét, semmi vonzót nem tud felmutatni, ami a bányák felé irányítaná a fiatalokat. Márpedig ez az igazság. Például a pénz, a lakás, az okos gépek, a perspektíva. Ezek lennének azok, amelyekkel alapvetően vonzóvá lehetne ten­ni a bányászkodást. Lehetne? Miből? Csak abból, amit meg­termelünk. Márpedig ez ördögi kör. Mert a termelés jobb feltételeihez, az eredményes­séghez fejleszteni kell. Miből? Csak abból, amit megtermelünk. A mi nyomorunk, szok­tuk mondani, a hórukk-munka. A külszíni és a bányabeli szállítás olyannyira elavult a kö­vetelményekhez képest, hogy gátja a folya­matos termelésnek. Nem beszélve arról, hogy az anyagi érdekeltség is elmaradt a kí­vánalmaktól. Amíg egy szállító alapbére 2500 forint, nem lehet csodákat várni tőle, sőt megkockáztatom, semmiképpen azt, hogy átérezze munkája jelentőségét, s így még vállalati nehéz helyzetben, netán népgazda­ságiban gondolkodjon. De folytathatnánk a sort az anyagi megbecsülést illetően. Nagy elképzelés a munka szerinti diffe­renciálás, csak hát bizonyos körülmények között szinte lehetetlen élni vele. Meggyőző­désem, hogy aki a bányászathoz jön, tudja, nem bugyigyártó lesz vagy selyemhernyó­tenyésztő. Alapvetően vállal valamit, neve­zetesen a munkát. Más kérdés, hogy­ egy szi­gorú rend nélkül elkutyulódhat. Szigorú ren­det említek, amelyben mindenki tudja, mi a feladata, hogy hol a helye a rangsorban, s ezért mennyi anyagi, erkölcsi elismerés jár. Nyilván, ha egy fiatal, vagy akár idősebb is megérzi, hogy ugyanannyi, vagy kevesebb munkáért is ugyanannyi bért kap, nem fog­ja szaggatni az istrángot. Nem bizony, mert az ember alapvetően ilyen. De ha nincs ide­je lazítani, ha minden flottul megy, ha kö­vetkezetesen számonkérik a munkáját adok­­kapok alapon, kénytelen beállni a sorba, mert különben nem él meg. Mikor nincs ideje lazítani? Ha kiszolgál­ják. Ha minden rendelkezésére áll a mun­kához. De csak ekkor lehet igazán követelni is. Ha a frontiaknak nem kell olyan dolgok­kal tölteniük az idejüket, ami másnak vol­na a kötelessége. Ha az elővárosiaknak nem piszlicsáré dolgokkal kellene foglalkozniuk. Gondoljuk csak el, a Borsodi Szénbányák összlétszáma* 16 700. És panaszkodnak a fronton, az előváráson, a szállításnál, a kül­színen, az irodákban, s szinte mindenütt: nincs ember! Hol vannak akkor hát, hol dolgoznak az emberek? Sok vagy valóban kevés ez a csak­nem 17 000 ember? Alapvető tény: ahhoz, hogy a bányászaton belül legyenek 10—12 ezer fo­rintot kereső emberek, a bérszabályozás sze­rint fel kell venni 2—3—4 ezer forintot ke­reső embereket is. A vállalati átlagbér ugyanis éves szinten 93 ezer forint körül van. Nos, hát ebből az alapelvből is követ­kezik egy felhígulás. Egyes területeken nem fizetünk meg embereket, azért, hogy más területeken meg tudjuk fizetni őket. Csak­hogy ez visszaüt, mert alapvetően éppen a kiskeresetűeknek kellene kiszolgálni a na­gyobb keresetűeket. De miután ehhez sem­mi érdekük nem fűződik, mindez kihat a termelésre. Mondom, ördögi kör. Évek óta a B­orsodi Szénbányák csak vegetál. Nem tud felléle­gezni. A lakossági szénigények kielégítése politikai kérdés, ez ellen nincs apelláta. Né­hány nem várt esemény is hozzájárult ah­hoz, hogy a csőd szélére kerüljön a borsodi bányászkodás. Talán lehetne nyereséges is, de ahhoz csökkenteni kellene a termelést, s bezárni a veszteséges bányákat. Föntről sem engedélyezik, meg egyébként is, ki vállalná ennek a felelősségét, az energiaínségről nem is beszélve. Gondoljunk csak a korábbi vis­szafejlesztésekre. Ha csupán az erkölcsi de­valválódást említem, messze járok az igaz­ságtól. A legszomorúbb, hogy olyan feszült­séggócokat ültetett el, amelyeknél ma csak a diagnózisig lehet eljutni, az orvosláshoz nem. Értendő ez a feltártságra, a fejlesztési elmaradottságra. C­sak azt lehet elosztani, am­­it megterme­lünk. Aligha először írjuk le, s ki tud­ja még meddig lesz így. Egyébként ez a kijelentés szerintem feltételezi, hogy a fel­tételek adottak a termeléshez. Feltételezi, hogy csupán a bányászokon múlik, hogyan élnek a lehetőségekkel. Jó, rendben van, csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk, ezen nincs vita, ez a kör követelménye. Csakhogy nem egyenlőek az esélyek. Az iparág sajátos helyzete indokolná a kiemelt megítélést. Mint ahogyan — más szempon­tok szerint — ugye kiemelt fontosságú a la­kossági szénellátás. A minőség. Hogy a most­ átadott mosómű mit jelent majd a Borsodi Szénbányáknál, ezt nehéz lenne egyértelmű­en megmondani. Csak egy kérdés: kinek kell majd a meddős, poros szén, ha mosott sze­net vehet, igaz többért, de kevesebb is kell belőle? A mosó viszont gyermekbetegségekkel küzd. Olyan szénnek álcázott latyakok jön­nek be az osztályozóra, hogy sem ember, sem gép nem bír velük. A bányák a maguk igazát bizonygatják: termelni kell, termelni, termelni! A termeléscentrikusság még ma is él, ma, amikor az extenzívről már régen át kellett volna térni az intenzív bányász­kodásra. Miből? Csak abból, amit megter­melünk. Más forrás nem nagyon csurran­­cseppen... Tehát magyarán: extenzívek vagyunk, hogy intenzívek lehessünk. De nem lehetünk intenzívek, mert extenzívek va­gyunk. Ördögi kör. Baross Imre TERVTELJESÍTÉS 1984. MÁJUS HÓNAPBAN 115,4% 106,9% 102,6% 101,8% 101,8% 93,2% 69,1% Vállalat: 100,5% LEGJOBB AKNÁK Bükkaljai Bü. Miskolci Bü. Mákvölgyi Bü. Ormosi Bü. Szuhavölgyi Bü. Farkaslyuki Bü. Putnoki Bü. Edelény 135,7% Szeles 109.9% Egercsehi 108,4% Lyukó 1T)6,5% Rudolf 102;6% 1984. június 7. Béke és barátság Május 8-án kezdődött és június 4-én, hétfőn Miskol­con, a városi pártbizottság Propagandista klubjában tar­tott Béke, kultúra, gazdaság című politikai fórummal be­zárult a béke és barátság hónapjának borsodi film­programja. A Hazafias Nép­front megyei bizottsága és a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat rendezte — fórum­mal egybekötött — záróün­nepségen Kövér Árpád, az MSZMP Borsod megyei Bi­zottságának osztályvezetője köszöntötte a fórum résztve­vőit, majd értékelte az egy­hónapos rendezvénysoroza­tot. Bevezetőjében arról szólt Kövér Árpád, hogy me­gyénk politikai, kulturális életének évek óta kiemelke­dő eseménye a béke és ba­rátság hónapjának rendez­vénysorozata, amely érzék­letesen fejezi ki a hazai bé­kemozgalom törekvéseit. Im­már ötödik alkalommal épült be ebbe a sorozatba a me­gyei moziüzemi vállalat szo­cialista filmalkotásokból ös­­­szeállított bemutató- és ren­dezvénysorozata , amelyben nemcsak vetítések, hanem különböző fórumok, baráti találkozók és kiállítások szolgálták a szocialista or­szágok közötti barátság erő­sítését, egymás kultúrájá­nak, életének megismerését. (Folytatás a 4. oldalon) Május 30. íme, itt a mű! 1981. június elseje óta,­­ amikor is megkezdődött Berentén a nehézszusz­­penziós szénelőkészítő mű épí­tése, folyamatosan tájékoztat­­tuk olvasóinkat a beruházás állásáról. Nos, a múlt héten, május 30-án jelentős esemény színhelye volt a központi osz­tályozó. Elkészült a főlétesít­­mény, vagyis a technológiai berendezéssor, amely arra hi­vatott, hogy az üzemektől be­érkező szén áthaladva rajta, minimális meddőtartalommal kerüljön a felhasználókhoz. A most átadott mű háromtermé­­kes szétválasztást tesz lehető­vé, s ez azt jelenti, hogy ha­zánkban az első ilyen jellegű megvalósult beruházás. ■''Csak néhány számadat, amely hűen tükrözi a beruhá­zás nagyságát és az elkészült Technológia milyenségét. Az összberuházási költség 639 millió forint, amiből a főléte­sítmény 299 millióba került. A Borsodi Szénbányák bizonyos feltételek mellett az építkezés­re 450 millió forint hitelt ka­pott. Hogy mit tud a mosó? A mosói feladás áranként 600 tonna lehet, ami évi 3 millió tonnát képvisel. A késztermék fűtőértéke eléri a 13 000 kj-t kilogrammonként és a hamu­­tartalom mintegy 10 százalék­kal csökken. A harmincadikai ünnepélyes átadáson megjelent dr. Hava­si Béla, a Borsod megyei Párt­­bizottság titkára, a fővállalko­zó tatabányaiak képviseletében Fekete Lajos vezérigazgató, va­lamint a Borsodi Szénbányák és ezen belül a KOSZGY több vezetője. (Folytatás a 3. oldalon) Kezek. Nehéz fizikai munkát végző asszonyi kezek. Minden elismerés a KOSZG- nő­dolgoznak, akik hosszú éveken át szinte fillérekért vállalták a palaválogatást. Kezek. A tatabányai és „gyümölcsét’* Archív felvétel a csarnok építéséről Az elkészült szénmosómű épülete a borsodi vezérigazgató örömmel veszi kézbe a közös műnk»

Next