Borsodi Fiatal, 1965 (1-11. szám)
1965-02-01 / 1. szám
A honvédelmi miniszter pályázati felhívást adott ki. Ebben a belügy- és a művelődésügyi miniszterrel, illetve a KISZ Központi Bizottságának első titkárával egyetértésben jelentkezésre hívja fel mindazokat a 21 évnél nem idősebb fiatalokat, akik a hadsereg, a határőrség, illetve a karhatalom tisztjei kívánnak lenni, hogy jelentkezzenek tiszti iskolára. A jelentkezőknek középiskolai érettségivel és magyar állampolgársággal kell rendelkezniük. Felvételüket csak nőtlen fiatalemberek kérhetik, akik mind erkölcsi-politikai. Pályázati felhívás mind fizikai szempontból megfelelnek a követelményeknek, s legkésőbb ez évben megszerzik az érettségi bizonyítványt A felvételi feltételeknek megfelelő fiatalok az Egyesített Tiszti iskolán, illetve a Kilián György Repülő Tiszti Iskolán folytathatják tanulmányaikat ahol a katonai ismeretek elsajátítása mellett egyszakos tanári, illetve felsőfokú szaktechnikusi oklevelet szerezhetnek. A tanulmányi idő négy év, s ez idő alatt teljes ellátást és zsebpénzt kapnak az iskolák növendékei. A tiszti iskolára pályázók a felvétel részletes feltételeiről középiskolájuk igazgatójától, a korábbi években érettségizettek a kiegészítő parancsnokságoktól kérhetnek tájékoztatást, illetve felvételi lapot. A jelentkezők 1965 áprilisában felvételi vizsgát tesznek matematikából (repülő hajózók e helyett oroszból), fizikából és képességvizsgálaton vesznek részt. A követelményeknek megfelelő jelentkezők tanulmányaikat 1965 szeptemberében kezdik meg. A pályázati határidő 1965. március 17-e. A Finommechanikai Vállalatnál is nagyszerűen helytállnak a fiatal elektroműszerészek. iiiiiiiiiiiiintitiiiiiiiuiiiiiiiuiiiiiiuiiiiimiimiMiiiiiiiiiiimiiiiifttnmii n*ii»iiiin**niiiiiii»iinniiii»iiiniiininmiiimiitiii:»iii*M««Miii»tiiiiHMMiiiiiiii»ii»iiHiii*im*ii«,iii,i»i,i*i** TAKARÉKOSKODJUNK A takarékoskodás soha nem volt olyan időszerű, mint napjainkban. Hogy miért mondjuk ezt? Azért, mert nincs olyan gazdag ország, amely megtűrhetné a pazarlást. Nálunk pedig az utóbbi időben bizony nem minden volt rendben e területen. Széltében-hosszában az a közmondás járja, „szegények vagyunk, de jól élünk’’. E közmondás arra utal, hogy magas igényeink ellenére a takarékosság még nem vált nemzeti sajátossággá. A saját háztartásában persze mindenki beosztó, számol, mérlegel és körültekintően gazdálkodik, jól tudván, hogy a magánkassza nem bírja tartósan a pazarló költekezést Sajnos azonban, egyesek még nem ismerték fel, hogy az államháztartás sem engedheti elfolyni a perceket, elpazarolni a milliókat. Kormányaink időben észrevette e helytelen jelenséget, s az 1965. évi népgazdasági tervekben szigorú takarékossági programot hirdetett meg, fellépett mindennemű pazarlás megszüntetésével szemben. A takarékosság szerepe tehát az idei tervekben vitathatatlanul nagyobb, mint bármikor a megelőző években. Szó sincs, azonban valamilyen átmeneti kampányról, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy ha később is, de végre helyére került e fontos gazdálkodási feladat. Hogy mennyire időszerű volt e kérdést a helyére tenni, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a második ötéves terv tíz százalékos önköltségcsökkentési feladatából, előzetes számítások szerint, mindössze 5 százalék valósult meg az első négy évben. Az elmaradás tehát oly tetemes, hogy azt az utolsó esztendőben felszámolni képtelenség. Nincs is erről szó. Ha ezt kérnénk a dolgozóktól, maximalisták lennénk. Az idei tervek az önköltség 16 százalékos csökkentését írják elő. Ez is igen nehéz feladat. Ám ha az idén sikerül mélyreható és tartós változást elérni a gazdálkodási fegyelemben, a meglevő eszközök és munkaerő ésszerű felhasználásában, s általában a takarékos közszellem kialakításában, már jobb feltételekkel kezdhetjük meg az újabb ötesztendős tervidőszakot, heverjenek el milliós értékek, avagy időben üzembe léphet-e korszerű termelő kapacitás. A takarékosság alatt azt is kell érteni, hogy minél kevesebb munka- és anyagráfordítással minél nagyobb értéket állítsunk elő. Az 1965. évi takarékossági célkitűzések ma már ismertek. Ismertek üzemekben, bányákban, intézményekben egyaránt. Ismerik a vezető beosztásban levők, és ismerik a dolgozók. És ismerik a fiatalok is. Nem véletlen, hogy a KISZ VI. kongresszusának akcióprogramjában szó van a takarékosságról. Az akcióprogram egyértelműen kimondja, hogy takarítsunk meg három milliárd forintot a harmadik ötéves tervben, lépjünk fel minden pazarlás ellen, a termékeket minél kisebb ráfordítással és minél alacsonyabb költségszinten állítsuk elő. Ne engedjünk egyetlen kilogramm anyagot, egyetlen kilowatt áramot, egyetlen liter olajat sem elveszni, feleslegesen felhasználni. Kimondja még az akcióprogram, hogy a három milliárd forintos megtakarításból egymilliárd forintot az importanyagok megtakarításával érjünk el. Egymilliárd pedig a minőség javításával, a selejt csökkentésével valósuljon meg. Hogy az akcióprogram miért húzza alá fokozatosan az importanyagokkal való takarékoskodást? Azért, mert az import anyagokkal való takarékosság iparunk minden területét érinti. Nincsen olyan üzem, olyan munkaterület, ahol ne lehetne jelentős devizát megtakarítani importanyagból. Azért hangsúlyozza az akcióprogram az importanyaggal való takarékoskodást, mert hisz ezeknek az anyagoknak egy részét kapitalista országokból hozzuk be, amiért drága devizát kell fizetnünk. Hogyan lehet az importanyagokkal takarékoskodni? Egyrészt úgy, hogy minden kilóra vigyázunk, másrészt úgy, hogy az importnyagokat, ahol csak lehetséges, hazai anyaggal pótoljuk. Az 1965. évi és a ránk következő ötéves tervünk takarékossági mozgalmából tehát a KISZ VI. kongresszusának megfelelően az ifjúságnak is ki kell vennie a részét Fiaink, lányaink megértették a takarékosság lényegét, s egy emberként határozták el: takarékoskodnak! Takarékoskodnak az üzemben, a bányában, a teaben, a hivatalban, egyszóval az élet minden területén! Különböző fórumokon gyakran felmerül, hogy hol is kell takarékoskodni. A válasz erre az: mindenütt. A takarékosság vonatkozik a beruházásokra, arra, hogy szerteszéjjel ne Előtérben a gazdasági szervező munka Tanácskozott a KÉSZ Borsod megyei Bizottsága Januárban az idén első ízben ült össze a tavaly megválasztott megyei KISZ-bizottság. A tanácskozáson részt vett Pataki László elvtárs és Kárpáti Sándor elvtárs, mindketten a KISZ Központi Bizottságának titkárai, Mónus Antal elvtárs, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkára. A bizottsági ülés igen érdekes témát tárgyalt, mégpedig azt, milyen feladatok várnak a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjaira, megyénk ifjúságára az 1965. évi népgazdasági tervek teljesítésének elősegítésében, a párt Központi Bizottsága decemberi határozatának valóraváltásában valamint a KISZ VI. kongreszszusán „törvényerőre emelt” akcióprogram sikeres teljesítésében. Mónus Antal elvtárs elöljáróban ismertette azokat az eredményeket, illetve fogyatékosságokat, amelyek megyénk munkás-paraszt ifjúságának múlt esztendei tevékenységét jellemzik. Részletesen, szinte tételesen szólt azokról a gondjainkról, amelyekkel tavaly nem sikerült megbirkózni, s így továbbra is „ránk maradtak.”. Ezeket egy mondatban úgy lehetne összefoglalni: a kitűzött minőségi mutatókat nem tudtuk százszázalékosan teljesíteni, mivel sokszor a helytelen mennyiségi szemlélet háttérbe szorította a gazdaságosságot, a műszaki fejlettséget és a minőségi törekvéseket. Nos, ebből szinte adódnak feladataink is: 1965-ben a fő figyelmet a gazdasági szervező munkára, a minőségi mutatók teljesítésére fordítjuk. E meghatározásból logikusan következik az is, hogy fiataljainknak, ifjúmunkásainknak minden területen fokozniuk kell a gazdaságosságot, határozottan fel kell lépniök a szemlélet-ben és munkában jelentkező egyoldalú mennyiségi törekvésekkel szemben. A későbbiekben arról beszélt a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkára, hogy napjainkban elég sokat hallani a munka hatásfokának emeléséről, arról, hogya modern technika korában a gazdasági élet továbbfejlesztésének mik az elengedhetetlen feltételei. S itt kissé kritikusan megfogalmazta azt is, hogy KISZ-szervezeteink milyen természetű tevékenysége nem fejlődött a lehetőségeknek és szükségleteknek megfelelő ütemben. Ennek elsősorban az az oka hogy a KISZ-vezetők nem ismerik eléggé a termelékenysg emelésével kapcsolatos feladatokat. Ha pedig ismerik, termelési mozgalmaink nem aknázzák ki megfelelően az itt szunnyadó lehetőségeket. Azután olyan jelenséggel is lehet találkozni, hogy a gazdasági vezetés holmi apró ügyeket bíz a KISZ-szervezetre. Nem ritka az, hogy a fiatalokat parkosításra, üzemtér rendezésére és ehhez hasonló „akciókra” használják fel. Félreértés ne essék, az ilyen munkára is szükség van. De az már fölösleges, hogy jól képzett szakemberek társadalmi munkában parkosításra pazarolják idejüket. Sokkal helyesebb lenne, ha üzemrészükben társadalmilag hasznosabb, értékesebb munkát fejtenének ki. Ezzel sokat lehetne tenni a KISZ termelést segítő munkájának érdekében, a munkatermelékenység növelésére, a népgazdaság és az üzem előtt álló célok megvalósítására. A feladatokról szólva a továbbiakban elmondta Mónus elvtárs, hogy a KISZ termelést segítő tevékenysége a kohászat területén elsősorban az önköltség csökkentésére, a termelékenység növelésére és néhány fontosabb védnökségre kell, hogy irányuljék. A Lenin Kohászati Művekben dolgozó ifjúmunkások a KISZ sajátos eszközeivel segítsék a durvahengerműi blokksori és bugasori felfutás biztosítását, küzdjenek a nehéz fizikai munkát megkönnyítő kisgépesítéséért, a szállítások korszerűsítéséért. Az akcióprogramnak megfelelően vállaljanak védnökséget a Borsodi Érctömörítőmű beruházása felett, s ezáltal tegyék lehetővé, hogy a mű első üzeme 1968-ban üzembe lépjen. Vállaljanak helyi védnökséget a nagykovácsműhely rekonstrukciója felett, nyújtsanak segítséget egy-egy üzem előtt álló feladat konkrét megoldásában. Ózdon továbbra is a kohómű elegyterének gépesítése képezi a KISZ legfontosabb feladatait. De különleges feladatot ró a gyár egész ko.1,7 ft,rására az is, hogy a saját blokksoron áthengerlésre nem tervezett 35 ezer tonna acélt kis öntécsekbe elkészítsék. Ugyanakkor szó van róla, hogy az üzem fiataljai helyi védnökséget vállalnak a nyersvas öntőgép elkészítése, valamint a triósori kemence beépítése felett. A beszámolóban szó esett a gépgyári fiatalok előtt álló feladatokról is, így például elsősorban a szovjet megrendelésre készülő vasbetonaljgyár berendezéseinek kiszállításáról, hűtőkompresszorok és agregátok jó minőségű elkészítéséről. A gépgyári Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa konkrét segítséget nyújt az idén a forgattyús tengely kovácsolási technológiájának korszerűsítésében. Ott lesznek a kábel és szivattyúk gyártása felett vállalt védnökségnél, valamint a harmadik CSZ—2 gépsor jó legyártásánál. Az Ongai CsuvuTávugyárban többek között a hiánycikkek termelésének fokozására törekszenek a fiatalok. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál a falu gépesítéséhez kívánnak jelentős segítséget nyújtani az ott dolgozók. Szinte vala,mennyi gépgyárban rendkívül fontos feladatot képez az exporttervek teljesítés!Lf* . ?Z, importanyagokkal történő takarékosság. A szénbányászatban országos szinten mérve is nagy feladaí°nla.r-ní/ Borsodi medence kollektívájára, így hát ért, hogy az ifjúmunkásoknak is gyürkőzniök kell azért hogy az elfogadott tervek testet össenek, kibányászott, jó minőségű szénben. Hiszen e feladatokat vasárnapi műszakok nélkül akarják megoldani bányaüzemeinkben. S amikor ilyen elhatározások születtek, mindkét trösztnél számoltak a bányászifjúság lendületes, önfeláldozó jó munkájával, amely hozzá- fre a művek teljesítéséhez, a kalória-érték növeléséhez, a széntövesztő és felrakó gépek alkalmazási körének kiszélesítéséhez, a biztonságtechnikai eljárások elsajátításához és a balesetmentes termeléshez. Segítséget nyújt a KISZ munkahelyi koncentráció a földalatti szállítások és fenntartási munkák szervezésében, Ózdon ígéretet tettek a fiatal műszakiak arra, hogy elkészítik a nagyobb termelékenységet biztosító ■ művelési eljárások technológiáját és biztosítják SZI alkalmazását. A KISZ védnökségével épülő vegyipari létesítményeken a SZ S?éSI határidők letöpítésére, a technológiai szerelések meggyorsítására a termelés bővítésére, a termelékenység növelésére mozgósítjuk ifjúmunkásainkat, a műszaki fiatalokat. A BVK- nál továbbra is fontos feladat ha.roninf°gén műtrágya-gyártás bővítéséhez szükséges munkálatok gyors és pontos elvégzése, valamint a kaprolaktám üzem próbajáratása. E célelérését szolgálják többek között azok a szocialista szerződések, amelyeket a gyár fiataljai kötöttek a kooperációs vállalatokkal , ezt szolgálják az .te,m,ek.-ben alakított nagyszerű ifjúsági brigádok is. Arról is hallottunk a megyebizottsági ülésén hogy a BVK fiataljai megoldják a középméretű szemcsés PVC-por felhasználását, valamint az elektrolizáló cellákhoz szükséges grafitrudak megmunkálásának célgépesítését. A Tiszai Vegyikombinátban is nagy feladatok várnak az ifjúságra. Hiszen be kell fejezni a műtrágyaüzem próbajáratását és biztosítani kell a termelés meghatározott felfutását. Ezenkívül a fiatalok kezdeményezésére szeretnék a karbamid üzem és öntöde szerelési munkálatait ifjúsági szereléssé nyilvánítani . Ismeretes, hogy a KISZ az építőipart kiemelt iparágnak tekinti. S ha figyelembe veszszük, hogy az idén mi mindent kell elkészíteni a Borsodban dolgozó építőipari vállalatoknak, azt kell mondani: szükség van erre. De ehhez szükség van arra is, hogy a KISZ helyi védnökségekben fontos szerepet kapjon az építőipari gépek jobb kihasználása, a tervszerű megelőző karbantartás, a korszerű építésszervezési módok bevezetése és alkalmazása. Jó volna, ha Miskolcon és Ózdon ifjúsági építkezéseket hoznának létre, valamint komplex ifjúsági brigádok alakításával csökkentenék a lakásépítések átfutási idejét. A továbbiakban arról beszélt Mónus Antal elvtárs, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa felhívása alapján Borsodban is nagyszabású szocialista munkaverseny bontja zászlaját. S ebben a vetélkedésben rangjának megfelelő helyet foglal el az ifjúság. Egymást követik azok a konkrét vállalások, amelyek mindmind pontosan egybeesnek gazdasági célkitűzéseink megvalósításával. Ilyen vállalások születtek kohászati üzemeinkben, nagyobb építkezéseinken, a bányákban és a mezőgazdaságban egyaránt. A beszámoló részletesen elemezte a takarékossággal kapcsolatos tennivalókat, a takarékos szemlélet kialakításának fontosságát, majd rátért a társadalmi munkával kapcsolatos feladatok meghatározására A KISZ-bizottság referátumának második részében a mezőgazdasági kérdésekről esett szó. Mint a beszámolóból kitűnt, itt is a legfontosabb célkitűzések közé tartozik a gazdálkodás hatékonyságának növelése. Vonatkozik ez elsősorban a gazdaságosságra, az önköltség csökkentésére, a termelékenység növelésére, a munkafegyelem javítására, a meglevő anyagi és technikai eszközök tökéletes kihasználására. Így hát érthető, hogy a mezőgazdasági üzemekben, falvakban levő KESZ-szervezetek legfontosabb feladatának azt határozta meg a megyebizottság, hogy mozgósítsa az ifjúságot az 1965. évi tervek teljesítésére. A KISZ Vj kongresszusa határozatából adódóan a falusi KISZ-szervezetek munkájának középpontjába a KISZ termelést segítő tevékenységét kell állítani. Ezután részletesen foglalkozott Mónus elvtárs a kenyérgabona szükséglet kielégítésével, szocialista szerződésekkel, a takarmánybázis kialakításának fontosságával, komplex kukoricatermesztő ifjúsági brigádok alakításával, rét és legelők felett vállalt védnökségekkel, az állattenyésztéssel, a gépesítéssel és a falusi fiatalok termelési versenyeivel. Igen érdekesen alakult a beszámolót követő vita. A bizottság tagjai alkotó módon járultak hozzá, hogy az előterjesztett határozati javaslat a kiegészítésekkel magába foglalja a megye KISZ-szervezetei, ifjúsága előtt álló feladatok megoldását. Többen nagyszerű gyakorlati módszerek meghonosítására tettek javaslatot. A vitában felszólalt Németh Antal, a KISZ Miskolc városi bizottságának első titkára, ő a takarékosság sajátos szemléletét vizsgálta. Dudla József, az LKM KISZ- bizottságának titkára a feladatok realitásáról és konkrétságáról beszélt. Sólyom József, a miskolci járási KISZ- bizottság titkára az építőanyagiparral, Kopcsek Imre pedig a termelékenység kérdéseivel foglalkozott Pataki László, a KISZ Központi Bizottságának titkára elsősorban a párthatározatból adódó olyan feladatokat exponálta ki, amelyek megoldásában rendkívül nagy jelentőséggel bír Borsod megye munkás és paraszt ifjúságának tettrekészsége. Nagy jelentőséggel bírnak azok az immár hagyományossá váló védnökségek és termelési akciók, amelyek Borsodban sarjadtak. A vitát Mónus Antal elvtárs foglalta össze, majd Nagy Tibor elvtárs előterjesztésére a kongresszusi anyag feldolgozásával foglalkozott a megyebizottság, Paulovits Ágoston.