Borsodi Fiatal, 1978 (1-12. szám)
1978 / 1-2. szám
Moszkva — Bécs—Helsinki—Szófia —Berlin — Havanna szabású kultúrprogramból. A Szovjetunióét és az NDK-ét. Én ugyanis a fiúk delegációját vezettem, és esténként, éjszakánként a másnapi programokon dolgoztunk. Nemegyszer aludtam a tárgyalóasztal tetején. De szép volt, megérte... — Aztán mondok még egy sztorit: Papp Laci volt a VIT legnépszerűbb embere. Jó barátom, s én is igyekeztem ott lenni a mérkőzésein. S mi tagadás, hasonlítunk egy kicsit egymásra. Amikor egyszer a Sporthalléban vége lett a bunyónak, hatalmas tömeg Várjuk jelentkezéseteket! Részvételetekkel juttassátok kifejezésre: Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna! Eredményes felkészülést, sikeres vetélkedést kívánunk. Budapest, 1977. november 10. A „Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna!” Vetélkedő Országos Szervező Bizottsága A felhívás és a jókívánság ismerősen visszhangzik, hiszen záró mondatai ezek annak a tájékoztató füzetnek, melyet nagyon sokan átolvastak, mielőtt jelentkeztek volna erre az országos vetélkedőre. Nemcsak ismerőseik a jókívánságok, de bizonyára tökéletesen egybeesnek a fiatalok óhajaival is, hiszen ha már eljuttatták a nevezési lapokat valamely járási, városi KISZ-bizottsághoz, feltételezzük, hogy nevezni is szretnének a résztvevők. De a sikeres vetélkedést megelőzi az „eredményes felkészülés”, nemcsak az idézett zárómondatban, hanem a valóságban is. S ez az, ami most élénken foglalkoztat bennünket: túl a házi vetélkedőkön és nem sokkal a területi selejtezők előtt mit csináljunk, hogyan készüljünk, hogy az eredmény ne maradjon el. Ha valóban a sikeres vetélkedés, egy élményt adó játékban való értékes részvétel szándéka indított a jelentkezésre, félig-meddig már biztosított is az eredmény. S ha szándék, akarat sarkall bennünket a megismerés útján, a felkészülés sem lesz eredménytelen. Ha egy könyvet nemcsak felületesen lapozgatunk, hanem meg akarunk tanulni, nemcsak néhány napra, de mélyen, tartósan rögzítődik tudatunkban. Az akarat, szándék mellett van még valami, ami célhoz segít: az érdeklődés. Ami őszintén érdekel, szinte magától várta Papp Lacit az autogramért. Én, mit sem sejtve, kimentem a sportcsarnokból, s megrohantak. Mit volt mit tenni? Hiába is magyarázkodtam volna, osztogatni kellett az aláírásokat. Elmeséltem a történetet Papp Lacinak is, hogy dublőrködtem helyette. Jót nevetett rajta. Ezt szívesen megtettem, csak a ringbe nem állok ki helyette — mondtam neki... Fordítsunk komolyra? A szocialista világrendszernek nagy fegyverténye volt, hogy megrendezte a III. világtalálkozót ... megragad emlékezetünken, ilyenkor a tanulás nem fáradság, hanem öröm, szórakozás. Márpedig kit ne érdekelne, hogy mit csinál a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, mely 1945-ben, a londoni Ifjúsági Világkonferencia zárónapján született meg ahol 63 ország küldötte mondta az eskü szövegét. Esküszünk, hogy megteremtjük az ifjúság egységét az egész világon. Minden faj, minden nép, minden nemzetség és vallás egységét, — hogy végleg eltüntessük a fasizmus nyomait a földről, — hogy megteremtjük a világ népeinek mély és őszinte barátságát, — hogy megőrizzük az igazságos és tartós békét, — hogy megszüntetjük a nélkülözést, a reménytelenséget, a kényszerű tétlenséget. Vagy kit ne érdekelne a VIT-ek története, s nemcsak a színes kavargás, hanem a politikai eredmények is, melyeket a VIT-ek a világ közvéleményét is „áthangolták”. Titokzatos, éppen ezért megismerésre sarkalló az ország is, mely otthont ad a XI. VIT- nek. Az az ország, amely ellenséges gyűrűben, baráti országoktól távol küzd eszméinek győzelméért, az az ország, melyet a szocializmus útján ifjúkorunkat lázban tartó forradalmárok vezettek és vezetnek, akiket — mint legszemélyesebb ismerőseinket — keresztnéven szólítunk: Fidel, Camillo és Che. Izgalmas és titokzatos számunkra ez az ország, ahol minden évnek neve van, ahol a milicista lány természetes jelenség, ahol José Marti verseire gyönyörű dalok születnek, s ahol Santiago, Hemingway hőse, valóban élt. Az érdeklődés, ez a megismerésre hajtó erő megajándékoz bennünket a felkészülés során nemcsak ismeretekkel, de felejthetetlen élményekkel is. Mert ennek a játéknak nem az a legnagyobb eredménye, hogy lesz benne néhány győztes, aki jobb volt mindenkinél, hanem az, hogy mozgósított egy sereg fiatal embert értelmileg, érzelmileg, akaratilag a béke, barátság és szolidaritás eszméinek jegyében. És itt egy fontos gondolathoz jutottunk el. Sokan készülnek erre a versengésre, s ami ennél is fontosabb, a barátokkal együtt készülnek. Úgy érezzük, hogy a vetélkedés egy-egy fordulójánál is izgalmasabb, maradandóbb élményt adó lesz maga a felkészülés, ha megtaláljuk az együttes munka legmegfelelőbb formáit. Mindenképpen célszerűnek látszik, hogy az öt fős csapatotok egy-egy tagja a résztémák szakértője legyen. De ez nem jelenti azt, hogy egymástól függetlenül dolgozzanak. Szükséges a felkészülésben az együttes munka is. Ehhez meg kell tanulni együtt dolgozni, egymást tisztelni, a tudást egymásnak önzetlenül átadni, egymásnak felkészültségetekről számot adni. Így nemcsak ellenőrizhetők folyamatosan a csapat tagjainak munkái, hanem segíthettek egymásnak abban, hogy ne vesszetek el résztémákban, hogy megfelelően rendszerezzétek az ismeretanyagokat, hogy félreértéseket eloszlassatok, magy új szempontokat, új ösztönzést adjatok egymásnak a tanuláshoz. De hasznos az együtt-tanulás azért is, mert rákényszerülünk arra, hogy gondolatainkat önmagunk számára is világosan, egyértelműen megfogalmazzuk, és gyakoroljuk magunkat a szabatos beszédmódban. És még valami: énekelni, játszani is csak együtt lehet. A Grandolat vagy a Guantanamerót senki sem fogja otthon, magában, kotta után dúdolni. Ezt együtt kell megtanulni. Együtt tudjuk felidézni az elmúlt VIT-ek játékait, színeit és hangulatát is. Ne becsüljük le a lexikális ismeretek jelentőségét. A tények, az adatok, a nevek az összefüggések hordozói, nélkülük nem tudjuk gondolatainkat meggyőzően közvetíteni. Tehát amikor a vetélkedő résztvevőinek kiadott tájékoztató azt mondja, hogy „nem öncélú, lexikális ismereteket kérünk számon”, nem azt sugallja, hogy a lexikális ismeretek fölöslegesek, hanem azt, hogy keressük a tények és adatok mögött az összefüggéseket. Végül ne feledjük el azt sem, hogy mindez játék. Nemcsak a vetélkedőn, ahol a játékvezető tehetségétől függően megszületik a „varázs”. Játék a felkészülés során is, egy megismerő kaland, amelyben négy társunkkal együtt indulunk a felfedező útra. Dr. Simon Lászlóné Újra VIT-re készülünk A Világifjúsági Találkozó résztvevőinek színpompás menete Budapesten BORSODI FIATAL ’78 1—2. :**********-X-**********-K-X.*-X-*-X--:^X*íK5;ÍK 5