Borsodi Szemle, 1973 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1973 / 1. szám - GAZDASÁGI ÉLET - Lengyel Béla: Gazdaságpolitikai kérdések megvitatása közben
a parasztságnak tett „újabb engedményeket” fogalmazzák meg, vagy egyesek a „leszűkített pénzügyi mozgásteret” kifogásolják, ismét mások egyéb, megint csak részkérdéseket állítanak homloktérbe. Nem kell sokat bizonygatni, hogy a kiemelésekre való leszűkítések egyoldalúak, elégtelenek, de semmiképpen nem lebecsülendők. A felvetésekben feltűnő a gazdasági kérdések, elsősorban az életszínvonallal kapcsolatos kérdések súlya. Ez önmagában érthető is. A megfogalmazások, a feltett kérdések hogyanjaiban viszont nem megnyugtató a gyakran jelentkező fogyasztáscentrikusság; gazdasági fejlődésünket és irányítási rendszerünket elsősorban csak az árak változása egyoldalú szemléletéből minősítő vélemény; a reális gazdasági megítélés —amely közgazdasági propagandamunkánknak joggal bírált gyengeségeire is utal — a közvélemény egy jelentős részénél ma is hiányzik; a részérdek igénye gyakran mellőzi a társadalmi összlehetőséget és összérdeket; a személyes „elvárások” még ma is sokaknál elsősorban fogyasztói minőségben jelentkeznek. A részek kiragadása, a részérdek egyoldalú előtérbe helyezése tehát olykor ma még elég gyakori. Pedig, ha egyáltalán szabad lenne gazdasági részoldalról kiemelve a határozatot elnevezni, sokkal inkább hatékonyságnövelés-igényű határozatnak, semmint ár-, vagy egyéb részterületet exponálónak kellene ítélnünk. Nincs mód arra, hogy a Központi Bizottság novemberi határozata fő területeinek akárcsak legfontosabb összefüggéseit, kölcsönös feltételezettségeit bemutassuk. A felvetődő gazdasági kérdések néhányát azonban, a helyes értelmezés és ebből adódóan már a tennivalók miatt is szóvá kell tenni, mert kellő meg nem értésük téves szemlélet továbbhordozója lehet. Először is: nincs szó semmiféle „mechanizmusreform-megtorpanásról”, hanem sokkal inkább irányítási rendszerünk eredeti koncepciójának teljesebb, következetesebb megvalósításáról és ennek érdekében egyes szabályozó eszközök felülvizsgálatáról, tökéletesítéséről.És ez nagy különbség! Az eltelt öt év társadalmi-gazdasági eredményei a gyakorlatban bizonyították új irányítási rendszerünk alapelveinek helyességét. A személyes anyagi érdekeltség fokozódása eredményeként is meggyorsult a gazdasági növekedés, ezzel együtt jelentősen — és a korábbinál egyenletesebben — nőtt a lakosság jövedelme, pedig közben a heti átlagos munkaidő is csökkent. Lényegesen kedvezőbbé vált az áruellátás, viszonylag szűk körre korlátozódott a hiánycikkek jegyzéke. Népgazdaságunk struktúrája kedvező irányban fejlődik. Jelentősen — elsősorban 1970-től — nőtt az élőmunka termelékenysége a népgazdaság minden ágában. A mezőgazdasági szocialista nagyüzemek eredményei az utóbbi években különösen biztatóak, számottevőek. Pozitív előrelépés a vállalati önállóság növekedése, a szocialista demokratizmus kiszélesítése. Javult az export struktúrája, vele együtt gazdaságossága, ezzel együtt csökkent a fajlagos állami támogatások mértéke. Olyan közgazdasági szemléletformálódási folyamatot indított meg a reform, s annak időközi tapasztalata, a Központi Bizottság novemberi határozata is, amelynek pozitív eredményei a következő években a gyakorlati munkában jelentkeznek majd ... Igaz, irányítási rendszerünk területén tennivalóink is vannak bőven, mert eredeti célkitűzéseink teljesítését csak részben tette lehetővé. Várható nehézségekkel a gyakorlatban való alkalmazás során létrehozásánál is számoltunk. Akkor sem keltettük tökéletessége illúzióját. Nem is kelthettük öröklött gazdasági szerkezetünk és gazdasági egyensúlyhelyzetünk problémái ismeretében sem, amelyek a várt kedvező hatások kibontakozását már eleve korlátozták, de azért sem, mert működésének milyensége egy sorszámba vett belső és külgazdasági tényező jövőbeni és meghatározott irányú alakulását is feltételezte. Ezek nem mindegyike következett be, részben objektív, nem utolsósorban a végrehajtás emberi tényezői kedvezőtlen alakulása miatt. 2