Borsodi Vegyész, 1978. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 1. szám

­­ms. JANUÁR 5. Üzemelni jelentjük Meg­takarítás: 11 millió forint Annak ellenére, hogy a TVK olefingyárában az el­múlt év utolsó hónapjában a hőértékesítő kazán hibája miatt ötnapos termeléski­eséssel járó üzemzavar aka­dályozta a termelést, a de­cember havi operatív tervet etilénből 100 százalékra tel­jesítették. A gyár egyéb ter­mékeiből a teljesítés 104 százalék lett. Az olefinmű történetében az 1977-es esztendő a máso­dik teljes termelési évet je­lentette. Az éves terv 210 ezer tonna etilén előállítását írta elő. Ezzel szemben — a legfrissebb adatok szerint — a gyár 110 százalékra telje­sítette a tervét, vagyis 230 ezer tonna etilént sikerült előállítani a tizenkét hónap alatt. A gyár elmúlt évi ka­­pacitáshasználási szintje igen magas volt, elérte a 92 százalékot. Jól alakultak a gyár ex­portmutatói is, hiszen amel­lett, hogy a kalusi testvér­­■ gyár igényeit maximálisan kielégítették, több mint 50 ezer tonna etilént szállítot­tak a dollárelszámolású pia­cokra. Propilénből is komoly mennyiséget exportáltak szintén dollárelszámolású piacokra. A kiszállítás meny­­nyisége meghaladta a 100 ezer tonnát. Ugyanakkor ter­ven felül, több mint 10 ezer tonna pirolízis nehéz­olajat is értékesítettek. A kombinát anyag- és energia­takarékossági tervének telje­sítésében, illetve túlteljesíté­sében is a legnagyobb sze­repet az olefinmű játszott, hiszen a közel 47 ezer tonna vegyipari benzin megtakarí­tásával több mint 84 millió forintot takarítottak meg egy év alatt. —ig— A BVK jogsegélyszolgálata Eredményes munkát végez a Borsodi Vegyikombinát jogsegélyszolgálata. Rövid idő alatt beváltotta a hozzá fű­zött reményeket. Egyre több dolgozó keresi fel panaszával a szolgálat munkatársait, akik készségesen segítenek a hozzájuk fordult dolgozókon. Nemrégiben egy érdekes ügyben nyújtottak segítséget P. Miklósnak, aki korábbi munkahelyén, a Hejőcsabai Cement- és Mészműben szen­vedett üzemi balesetet. P. Miklós elmondotta, hogy még 1954-ben üzemi baleset érte. P. ezért 1958-tól baleseti jára­dékot kapott. Ezt követően magasabb képzettséget szer­zett és 1960 óta a Borsodi Vegyikombinát elektrikusa. Betegsége azonban akadá­lyozza a munkájában és 1975. novembere óta folyamatosan betegállományban van. A kö­zelmúltban állapította meg az Országos Orvosszakértő Bizottság, hogy a jelenlegi betegsége a korábban történt üzemi baleset következmé­nye. Mivel a panaszos járókép­telen, a jogsegélyszolgálatot kérte meg, hogy érvényesítse a kárigényét a HCM-mel szemben. A jogsegélyszolgálat mun­katársa, dr. Mogyorossi Má­ria levélben válaszolt a pa­naszosnak, hogy milyen lehe­­hetőség van kártérítésre. Mint válaszolták, a munkajo­gi rendelkezések szerint há­rom évre visszamenően le­het kárigénnyel fellépni. Ugyanakkor a kártérítésre mindaddig igényt tarthat, amíg a balesetből eredő táp­pénzes állománya tart kér­heti a táppénz és a munka­bér közötti különbséget, az élelmezésfeljavítási költsé­get, az orvosi kezeléssel kap­csolatos egyéb kiadások visz­­szafizetését is Az ügy jelenleg is folya­matban van. A jogsegély­­szolgálat munkatársai a le­hetőségek szerint támogatják a panaszos kérésének teljesí­tését. szjó BORSODI VEGYÉSZ Karbantartás az ÉMV-ben Az év utolsó hónapjában, a legfontosabb szerep az Északmagyarországi Vegyi­művekben a karbantartókra vár. Fedor Győző üzemveze­tő irányításával az M-üzem szinte minden dolgozója munkában van a gyár külön­böző területén, hiszen decem­berben néhány üzem kivé­telével mindenütt nagyjaví­tásra került sor. Január másodikától a leg­több helyen újra indulhat­tak a karbantartott gépekkel. Munkájuktól az egész évi termelés gépi megalapozása függ, hiszen csak a kifogás­talan műszaki állapotú gé­pekkel lehet a folyamatos termelést biztosítani. A formaldehidüzemben egy nyolctonnás kontaktké­szüléket kell kicserélniük. Itt a határidő január 24-e, de az M-üzem dolgozói min­dent megtesznek, hogy már január 15-re elkészüljön a munka. Ennek érdekében háromműszakos beosztásban dolgoznak majd. A TMT-ben kézi módsze­rekkel, gépi emelők nélkül folyik a nitrálókészülékek cseréje. Ez jelentős megter­helést jelent, hiszen ezeknek súlya: négy és fél tonna. Az A—6-os üzemben az auto­­klávok­­beállítását, csövezését végezték. Itt a meglevő tech­nológiát kellett a fejlesztési munkákra alkalmassá ten­niük. Az M-üzem feladata töb­bek között a lakótelepek karbantartása is, amely kü­lönösen a téli időszakban le­terhelt gyáregységre hárít nehéz feladatokat. Nagy gondot okoz a gyár­egység dolgozóinak a fagy­­veszély. Ugyanakkor most kevesebb létszámmal végzik munkájukat, mert az év fo­lyamán több dolgozó átkerült vegyipari munkára. Angol berendezéseket kell felújítani a panelüzemben, ahol az elkopott csapágyakat újakkal pótolják. Az edelé­­nyi üzemben ebben az évben fejezték be a régi füstgázos módszerű heterogénhab-gyár­­tás átalakítását,, a korszerű technológiára. Az intermedier V—3 üzem­ben pedig csak a teljes leál­láskor tudják a felújítást el­végezni, mert itt a korroziv technológia és a CO-gázve­­szély termelés közben nem teszi lehetővé a javítást. Plusz hatezer tonna A Tiszai Vegyikombinát egyik legrégebbi termelőegy­sége a festékgyár, amely ter­mékeivel számtalan szép si­kert ért el 1977-ben is a kül­földi és a hazai piacon. Az év utolsó napjaiban elcsen­desedett a festékgyár. — Csak nincs valami baj? — kérdeztük Doktor Károly gyárvezetőt. — Baj, az nincs!... Csu­pán annyi történt, hogy de­cember 24-től, hét napon át teljes nagy leállás van ná­lunk. — Ez miként mutatkozik meg a termelésben? — A hét nap, az csak hét nap... De nincs ok az aggo­dalomra. A festékgyár kol­lektívája valamennyi elvárás­nak eleget tett 1977-ben. A gyárvezető papírokat vesz elő. Számokat nézege­tünk. Számokat, amelyek hű­en tükrözik a festékgyár dol­gozóinak eredményeit. Az V. ötéves tervidőszak első két évére 85 ezer tonna termék előállítását tűzték ki célul. Ezt alaposan túlteljesítették, hiszen 91 ezer tonnát ter­meltek, ami hatezer tonna pluszt jelent. — Az 1977. évi tervünkben 44 ezer tonna festékipari ter­mék előállítása szerepelt, ez­zel szemben 46 700 tonnát állítottunk elő. — mondja Doktor Károly. Érdemes szólni az export­kötelezettségekről is. A ru­belelszámolású exporttervet — 9 ezer tonnát — választék­ban és határidőre teljesítet­ték, a nem rubelelszámolá­sú exporttervüket pedig több mint 100 százalékkal teljesí­tették túl.­­ A termelőberendezések jobb kihasználásával, a ter­melés hatékonyságának nö­velésével, beruházás nélkül, a korábbi évekhez viszonyít­va azonos létszámmal értük el ezeket az eredményeket—, jegyzi meg nem kis büszke­séggel a gyárvezető, majd így folytatja: — 1976-hoz ké­pest, 1977-ben százalékosan javult termékeink minősége. A mai k°r követelményeinek megfelelő, hiánycikkeket pót­ló új termékekkel — Tisza­­család, Matróz csónaklakk, pvc-padló lakk — jelentkez­tünk a piacon. — Mindent egybevetve, elégedettek lehetünk az el­ért eredményeinkkel —mon­dotta befejezésül Doktor Ká­roly. (felföldi) Új berendezések A Borsodi Vegyikombinát minőségellenőrei komoly, fe­lelősségteljes munkát végez­nek. Már korábban tapasztal­ták, hogy minőségi problé­mák adódtak az Agronit mű­trágyánál, a pvc-poroknál és a pvc-granulátumoknál. Mint elmondották, túlnyomórészt szabványos minőségben ké­szült a műtrágya, mégis csök­kent a tárolhatósági értéke. A pvc-por minőségi hibá­ja a polimerüzemi sziták rossz állapotára vezethető vissza. A szemcsék eldurvu­lása kihatott a granulátum minőségére is. Ezzel egyidő­ben probléma volt a Trusio­­ma extruderekkel is. Az új pvc-gyár üzembe he­lyezésére megérkeznek a leg­korszerűbb, nagy értékű vizs­gálóberendezések, amelyek megkönnyítik majd a meó­­sok tennivalóját. Ez azért is szükséges, mivel kevesen van­nak, és csak új gépek beszer­zésével fokozhatják a terme­lékenységet. A laboratórium bővítése késik. Ez viszont akadályoz­za az újonnan érkező beren­dezések elhelyezését. Az új eszközök egy részét átmene­tileg az ATA I. és az I/B. csarnokban helyezik el. ­ A festékgyár dobozüzemében A dobozüzem kollektívájának is nagy része van a festékgyár tavaly elért jó eredményeiben. Képünkön: Szabó Lászlóné, a TVK Barátság I. szocialista brigádjának tagja, munka köz­ben. Fotó: Kolozs András ­ Új targoncaszerviz-üzem épül az ÉMV-ben A belső anyagmozgatási gépeket eddig három helyen javították az Északmagyar­országi Vegyiművekben. A hatékonyabb karbantartás végrehajtásának érdekében, és a szervezeti változtatások keretében, a vállalat vezetése úgy döntött, hogy 1978 első fél évében új targoncaszer­viz-üzem épül, a szállítási osztállyal szemben levő te­rületen. A javítóműhely, a jelenlegi demler mozdonyja­vító átalakításával készül el, a targoncák és a mozdo­nyok tárolása, valamint fel­­­töltésük a műhely szomszéd­ságában felépülő szintben lesz elhelyezve. A mintegy 580 négyzetméter alapterüle­tű üzemben, a Diesel-tar­goncák és a mozdonyok tá­rolása, és az elektromos tar­goncák feltöltése is lehetővé válik. A tervek jelenleg kidolgo­zás alatt vannak, és az épí­tést már az első negyedév­ben megkezdik. Az új üzem felépülésével egyszerűsödik a szétszórt helyen levő javí­tóműhelyek munkája, és ezeknek adminisztrációja is. A fejlődő vegyipar tervek, feladatok honyságának fokozása, a tar­talékok feltárása, a gazdasá­gosabb termékszerkezet ki­alakítása, a termékek minő­ségének javítása, s végül, de nem utolsósorban a szocia­lista és tőkés piacokra irá­nyuló export bővítése. Megyénk vegyipara igen fontos szerepet tölt be nép­gazdaságunk egészében, s a közeljövőben megvalósuló beruházások eredményeként a vegyipar szerepe még in­kább fokozódik. A Borsodi Vegyikombinátban ebben az évben megkezdi termelését az új pvc-gyár, a Tiszai Ve­gyikombinátban jó ütemben épül a polipropiléngyár, s ha szerényebben, de tovább gya­rapodik, fejlődik az Észak­magyarországi Vegyiművek is. Mindhárom vegyipari vál­lalatnak sajátos feladatokat kell megoldani ebben az esztendőben. Elmondható ugyanakkor az is, hogy a fel­adatok, a tervek teljesítésé­hez jó alapul szolgálnak az elmúlt év eredményei. A gazdálkodás eredményeit összesítő számok szerint a megye vegyipara teljesítette tervfeladatát, az elmúlt év­ben is eredményesen járult hozzá népgazdaságunk dina­mikus fejlődéséhez, a nem­zeti jövedelem gyarapodásé­­hoz. Az ötödik ötéves terv har­madik esztendejében, 1978- ban megyénk vegyipari vál­lalatainak is igen nagy fel­adatokat kell teljesíteni. A legfontosabb tennivalók közé tartozik a vegyiparban is a gazdasági munka ható. Ünnep előtt Az időpont: 1977. decem­ber 30., péntek délután 13 óra 30 perc. A színhely: Le­­ninváros, a Tiszai Vegyikom­binát felé vezető út. Szokatlanul sűrű tömeg áramlik a vasút, a közút, a város irányába. Kék munka­ruhában, gumicsizmában, ir­habundában, szőrmekucsmá­­ban férfiak és nők. Reklám­­szatyrok, kopott aktatáskák és elegáns bőröndök. Lévén fél kettő az idő, szemben is jönnek. Igaz, jó­val kevesebben, mint ellen­kező irányban. Néha a két áramlat egy-egy pillanatra megtorpan. Mosolygós, neve­tős emberek váltanak néhány szót. Míg az egyik dolgozni megy a kombinátba, a másik éppen hazafelé igyekszik ré­gen látott családjához. — Jó nektek! Ti már ün­nepeltek __Akkor viszlát’ jö­vőre! — köszön el két férfi­től egy harmadik, s mosoly­­lyal az arcán ballag a kom­binát felé. Igaz is. Miért ne mosolyog­na?!? A mosoly az elégedett­ség, az öröm egyik kifejező formája. És miért ne lenné­nek elégedettek a Tiszai Ve­gyikombinát dolgozói? Hiszen jól dolgoztak. Ki­emelkedő termelési eredmé­nyeket értek el 1977-ben. Vasútállomás. Tarka, szí­nes forgatag. Vonatra várók. Hazafelé, vagy rokonokhoz, barátokhoz utazni szándéko­zók. Holnap már ünnep. Szil­veszter. Búcsú az óévtől, 1977-től. Szorongunk a vonat négy­személyes, nyáron egyébként kényelmes ülésein. Ja, most még a télikabátok, bundák sem kerülnek le. Minek is, hiszen néhány perc az út Nyékládházáig. Szemben ülő útitársam lite­res kadarkát bont, felém nyújtja. — Húzza meg maga is! — biztat.­— Köszönöm ... Boldog új évet kívánok... Fanyar íze van a bornak. — Viszontkívánom! — szólal meg, miután meghúzza az üveget. — Tudja! — int és köze­lebb hajol, halkabban folytat­ja: — Három hete nem vol­tam otthon a családnál. Itt dolgozom a polipropiléngyár építésénél. Jól jött, és kellett is a pénz... — Hová valósi? — Ibrányba... — sóhajt, hátradől az ülésen. — Nyír­ségben van. Lesz is éjfél, mire hazaérek. Jó ötvenes, frissen borot­vált, markáns arcú férfi. Las­san lecsukódik a szeme. Nyé­ken ébred fel. Zavartan mo­tyogja maga elé: — A fene enné meg!... Már megint azt álmodtam, hogy dolgozok. Éppen a be­tontömörítő vibrátorért in­dultam a raktárba, mikor zött­­ent ez a vonat. Hiába, én már így fogok meghalni is. Munka közben... Hát ak­kor búcsúzzunk. Boldog új évet...! Pillanatok alatt elsodródik az állomáson kavargó tömeg­ben. (felföldi)

Next