Borsodi Vegyész, 1984. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-21 / 25. szám
1984. június 21. Jutalmazott újítók a BVK-ban A szakvéleményezők versenyében I—III. helyezést értek el (megosztva), Bihari Gyula (munkavedoszt.-v.), Vízi Ágoston (gőzellátás üz.-v.), Gaál Gyula (pve-gyár, műszaki v.), Kepesi Zoltán (energiagazd. oszt.-v.), Bartha László (miskolci gyáregys.), IV. Hadházi Ferencné (bonamidüz.-v.). Az újítások gyors bevezetésében I. Sántha Pálné (polimer II. üz.-v.), II. Üveges Sándor (karbantartó I. üz.-V.), Ili—IV. Kramcsák Imre (spóldlóüz.-v.). A legnagyobb vállalati megtakarítást eredményező újítások (energia-megtakarítás) I. Debreceni Lajos, Folyami László, Veres Gyula, Kotelkó Pál közös javaslata. II. Nagy György és Németh Péter közös, javaslata; (anyag-importmegtakarítás) I. Lantos László, II. Szabó Károly; (legnagyobb többlettermelést eredményező) Gazdag Sándor és Rajkai Zsombor újítása. A szeptemberi munkavédelmi hónapon I. Che Guevara szoc. brig, (vízelőkészítő üzem), ii. helyezést nem értek el m. n Borh szoc. brig, (polimer I. üzem), és az ..Edison” szoc. brig, (villamos i. üzem). . .A novemberi ifjúsági és KISZ újítási versenyben I. ..Jose Marti” ifjúsági szoc. brig. (klórüzem), II. ..Komponens” ifjúsági bng. (keverőüzem), in. ..Elektrolízis’’ ifjúsági brig. (klórüzem); a legtöbb női újítóval az ..Április 4.” brig. (polimer I. üzem) vett részt, a legtöbb újítóval a II/2. ..Poll Sándor” KISZ-alapszervezet nyert. Az októberi környezetvédelmi újítási hónapon a legtöbb javaslatot a ,,Che Guevara” szoc. brig. (vízelőkészítő-üzem) nyújtotta be. Kiváló újítók (arany fokozat) : Debreceni Lajos és Folyami László (ammóniaüzem), Geller István (gépészeti főmérn.), Gombás Lajos (intermedier I. üzem), Gönczi László (vezérigazgatóság). *Kotelkó Pál (ammóniaüzem), Lantos László és Szabó Károly (gépészeti fömer.), Olajos Sándor (MAS-üzem), Szabó András (nitrogénműtrágya-gyár karbantartó), Tóth Ottó (műszaki igazg.), Váczi Lajos (keverőüzem) : (ezüst fokozat) Féltéri László (anyagos.1.), Kőszegi László (ammóniaüzem), Nagy György (karbamidüzem), Peles János (vízelőkészítő-üzem) Szinai Mihály (miskolci gyáregys.) : (bronz fokozat) Czakó József és Szabó Béla (MAF-gyár karbantartó), Czeller Attila (keverőüzem), Erős Istvánné, Fazekas Lajosné és Szabó Józsefné (kommunális osztály), Galambosi Gyula (szolgáltató gyáregys.), Kiss Balázs, Kisbenedek Tibor és Török György (vízellátási üzem), Töpler László (építési gyáregys.), Végh László (Iarbantartóüzem). Az elmúlt heti lapunkban számoltunk be a Borsodi Vegyi Kombinát 1983. évi újítási tevékenységének értékeléséről. Akkori ígéretünkhöz hűen, a következőkben ismertetjük az újítási versenyben kiemelkedően szereplő brigádok és dolgozók névsorát. A szocialista brigádok részére öt pályázati lehetőség volt biztosítva. I. helyezést nem ért el senki. II. ,,N. Borh” szocialista brigád (polimer II. üzem). III— V. „Than Károly szocialista brigád (feldolgozás- és alkalmazástechnikai osztály). ..Technika” szocialista brigád (villamos II. üzem). ..Nitrogén” szocialista brigád (nitrogénműtrágya-gyár, karbantartóüzem). Az egyéni újítók között I. helyezést nem értek el. il. Hajdú József (MAF-gyár, karbantartóüzem) III. Tóth Béla, Kovács Ervin, Varjú Béla (mindhárman intermediergyár, karbantartóüzem) A női újítók között I—II. helyezést nem értek el. III. Silye Andrásné (vízelőkészítő üzem). A munka- és üzemszervezési újítások között I—III. helyezést nem értek el IV. „Hankó János , (karbantartó I. üzem). Építészet és közélet Irodalmi hetilapunkban érdekes írás jelent meg arról, hogy vajon miért nincs ma Magyarországon építészeti kritika. Néhány mondat elolvasása után rögtön kiderül, hogy a probléma sokkal bonyolultabb, mint ahogyan gondolná a laikus, jó akaratú érdeklődő. Az építészet teljesen nyilvánvalóan rendkívül sok szállal kötődik bizonyos létező intézményekhez, az itt dolgozó, nem kishatalommal rendelkező funkcionáriusokhoz, tisztségviselőkhöz. Az újságíró fel is teszi a kérdést: ki meri ma vállalni hazánkban, hogy folyamatosan alkosson véleményt — tehát ha kell, bíráljon — egy olyan ,,művészetet" — azért az idézőjel, mert a mindennapokban az építészet inkább ipar — amely a gyakorlatban mint a költésvetésnek a része, az aktuális tervek elidegeníthetetlen tartozéka — tehát az illetékesek kézjegyeivel ellátott „édes gyermeke” — jelenik meg? Konkrét példát is elmond a megfelelő ,,megvilágítás” érdekében. Egy építészeti megoldást merészelt bírálata tárgyává tenni. A gond csak az volt vele, hogy a művet már látta az arra suhanó gépkocsija ablakából a „fontos ember”. Tetszett neki. A helyi vezetők számára ennyi elég volt, ellentmondásnak helye ezzel kapcsolatban természetesen már nem lehetett. Megindították ellene a harcot. Ebből következően teszi fel a szerző az elgondolkodtató kérdést: hasonló tapasztalatok birtokában — ilyet tollforgató huszonnégy órán belül szerezhet — ki meri vállalni a véleményalkotás jogát? Sommásnak tetszhet a megállapítás: körülbelül ezért nincs ma Magyarországon építészeti kritika. A kivezető utak — mint oly sok esetben — a mostanság bőven emlegetett közéleti demokrácia szövevényes kérdésköreiben keresendők. Ha majd középületekről, lakóházaikról, vagy lakótelepekről is olyan természetes lesz beszélni a nyilvánosság vállalásával is, mint mondjuk könyvekről, vagy filmekről, akkor nyugodtak lehetünk: a helyzet nemcsakaz építészeti kritika területén változott meg ... — b — Kivi katona Munkahelyi vezetők, szülők, barátok és ismerősök számára jóleső érzés, hogy a munkapadnál becsülettel helytálló fiatal, a sok-sok örömet szerző gyermek, katonai szolgálata közben is példát mutat fegyveres társai előtt. Bredács István, aki a Borsodi Vegyi Kombinátból vonult be a Magyar Néphadsereghez sorkatonai szolgálatának letöltésére. kiérdemelte a Magyar Néphadsereg Kiváló Katonája elismerő címet. Hogy áll a tanüzem? A kérdés költői: jól. Az Északmagyarországi Vegyiművekben — az országban másodikként — elhatározás született: ne csak a „vasasoknak”, hanem a „főprofilt tanuló utánpótlásnak is legyen meg a lehetősége az elsajátított ismeretek felhasználására üzemszerű körülmények között. Bevált fordulat ugyan, de az itteni helyzetre tökéletesen ráillik : az elhatározást tett követte. Ahhoz napjainkban egyre inkább hozzá kell szoknia mindenkinek, hogy a tettekhez is — mindenekelőtt — pénz kell, ami természetesen többnyire nincs, vagy legalábbis kevés van belőle. Megint egy bevált fordulat: most sem volt másképpen. Körül kellett nézni, hogyan , lehetne ezt saját erőforrásból előteremteni, vagy legalábbis kipótolni. A karbantartó gyárrészleg KISZ-alapszervezete és vezetője — Jakab József —vállalta a kivitelezés megszervezését. A „fővédnök” — ha szabad így fogalmazni — Dárda József, a gyárrészleg vezetője. A titkártól a helyszínen — az É3 b. részlegben — számos érdekes háttérinformációt tudtunk meg. — Az eredeti átadási határidő december 31. volt. A körülmények alapos elemzése után arra a megállapításra jutottunk, hogy a tanüzemet — igaz nem kis erőfeszítések árán — már szeptember 1-én át lehet majd adni. — Ezekről a nem kis erőfeszítésekről ha hallhatnánk néhány szót! — Mindenekelőtt 1800— 2000 • társadalmi munkaóra szükséges még. Azért még, mert már sok minden a helyére került. A helyére került kifejezés azért nem véletlen, mert ezeknek az óriási gépmonstrumoknak a mozgatása, az ideszállítása nem mindennapi munkát igényelt. Az üzem ugyanis lépcsőktől, meredek partszakaszoktól körbevett helyen fekszik. A kisvasúttól kézi erővel kellett idáig hozni a felszereléseket. Közben Perjési Gyulának, a kazincbarcikai 105. szakmunkásképző oktatójának a segítségével ismerkedem meg a szóban forgó gépekkel: — Ezek kiselejtezett, de még használható vegyipari műszerek, berendezések, edények. A felújításokat elvégezték, a betonalapozások is elkészültek már. Az átalakítási munkálatok, a festés után, most a rendszer összeállítása van hátra. A KISZ-titkár ezzel kapcsolatban arról tájékoztat, hogy az egyes munkafázisokat különböző kollektívák társadalmi munkában végezték eddig is. A terveket a szerkesztési osztály Pattantyús brigádja, a betonozást a K-üzemi Petőfi Sándor kőműveskollektíva csinálta. Jócskán kivette részét a munkálatokból az M2- üzemi II. Rákóczi Ferenc, az M1-üzemi Kilián György és a Béke brigád is. Jakab József és Perjési Gyula elmondják azt is, hogy a tanüzemben egy osztály kényelmesen elfér majd, mindenkinek juthat feladat. A közeljövőben készül el a minden igényt kielégítő laboratórium, ahol a folyamatok közti elemzéseket és az üzemi mintákat vizsgálhatják. Megjegyzendő itt — csak a kedélyek megnyugtatása érdekében —, hogy a fiatalok semleges anyagokkal dolgoznak majd, kár nem keletkezhet... Röviden ez a helyzet 1984 júniusában az új ÉMV-s tanüzemben. A szeptember 1-i nyitásig van még ugyan idő, de a szervezők szívesen veszik azért az újabb munkafelajánlásokat is. — Balázsi — Munkahelyi pillanatok ★ Bódi Lajos, az Északmagyarországi Vegyiművek Z-üzemének dolgozója a katalizátorbemérőt ellenőrzi Katona Gyula felvétele BORSODI VEGYÉSZ Szovjet növényvédőszer-piac A Szovjetunióban a növényvédő szerek gyártása 1980 és 1983 között egészében 474 ezer tonnáról 557 ezer tonnára nőtt, évi átlagban 5,5 százalékkal. Az idén legfeljebb 3,6 százalékkal, körülbelül 580 ezer tonnára növekedhet a gyártás. A növekvő belföldi szükségletekre való tekintettel, a Szovjetunió nagy mennyiségben importál növényvédő szereket: 1981-ben 90 ezer 500 tonnát (de ezen belül a gyomirtó szerek importja 42 ezer tonnáról 33 ezer tonnára csökkent). A legtöbb növényvédő szert 1982-ben az NDK- ból vásárolta a Szovjetunió, ezenkívül Belgiumtól, Magyarországtól, Franciaországtól és az NSZK-tól is vettek kemikáliákat. „Rangjuk” a VKB Sikeres munka — megérdemelt jutalom idén, a május elseje tiszteletére rendezett vállalati ünnepségen a Borsodi Vegyi Kombinát négy közösségének képviselője vehette át a megtisztelő Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést. E „ranghoz" jutott az elmúlt évi munkája, társadalmi tevékenysége, valamint a közéletben és a különböző kulturális rendezvényeken való rendszeres és aktív részvételéért az 50. Október szocialista brigád. A közösség a kutatási főosztályon dolgozik. A brigádtagok — midőn megfogalmazták a VKB cím elnyeréséért a pályázatot —, méltán mondhatják azt is: munkájukkal nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a munkahelyük 1983-ban elnyerte az Élenjáró Gazdasági Egység címet. Amint azt a brigádnapló bejegyzései, az értékelések, valamint Almási Zoltánné brigádvezető szavai felidézik: a közösség 1967-ben alakult. Tevékenységére általában az egyenletes fejlődés volt a jellemző. Különösen arra kellett ügyelniük a brigádtagoknak, hogy kiemelkedő társadalmi és kulturális munkát végezzenek, hiszen a gazdasági munkában — az analitikai osztályon — aligha lehet rekorderedményt elérni. Egy biztos: mindenki arra törekedett, hogy — a lehetőségek szerint — sikeresen valósuljon meg mindaz, ami a kutatási főosztály feladattervében szerepel, s ami abból az ő témakörük. Érdemes a múlt évi munka krónikájából megemlíteni, hogy a terven felül kidolgozták a BE növényvédőszer-család analitikai vizsgálati módszerét. Ez azért is jelentős, mert az originális szer analitikája addig még szakirodalmi szinten sem volt ismert. Az 50. Október brigád pótfelajánlásokat tett és azokat teljesítette, együttműködési szerződéseket kötött más közösségekkel. Ily módon is igyekeztek javítani a munkájuk minőségét, s hatékonyabbá tenni azt. A DH-javaslatokkal, valamint az utóbbi három évben elfogadott két újítással és egy szabadalommal is e célokat igyekeztek megvalósítani. Társadalmi munkavállalásaikat is minden évben túlteljesítik a brigádtagok. Hozzájárultak ahhoz például, hogy a növényvédőszer-formáló üzem beinduljon, s hatékony legyen a termelés. Valamennyien részt vesznek az oktatás, a továbbképzés valamilyen formájában. Rendszeresen kapcsolódnak be a mérnöktovábbképző, illetve egy-egy nyelvtanfolyam munkájába. Többen tettek sikeres technikusminősítő, vagy érettségi vizsgát. Ez utóbbi annál is inkább fontos, mert a kollektíva kétharmad része fizikai állományban levő, laboráns. Arról is híres a legutóbbi VKB-val kitüntetett 50. Október brigád, hogy körükben szinte már hagyomány a közéletben való részvétel. Tizenketten választott tisztségviselők. valamilyen társadalmi vagy tömegszervezetben. Rendszeresen segítik a Vöröskereszt, az MSZBT, s a vállalati nőbizottság tevékenységét, részt vesznek a különféle rendezvények sikeres lebonyolításában. E munkáért többször megkapták a Vöröskereszt nagyüzemi szervezetének elismerő oklevelét. Büszkék arra is, hogy a város szebbé tételéért, s a különféle patronáló munkáért háromszor kapta meg a brigád a városi tanács Közösségért plakettjét. — Ami újság volt a brigádmunkánkban: biztonságtechnikai vetélkedőt szerveztünk a kutatási főosztály fizikai dolgozói számára. Egyébként a vetélkedőkön való részvétel és nemegyszer értékes helyezések megszerzése évek óta végigkíséri a kollektívánk életét — sorolgatta fel a különböző szellemi versenyek, nemes vetélkedők dátumait, s az elért helyezéseket Almási Zoltánná, a brigád vezetője. Arról is szó esett, bár általában családos emberek, de azért az már hagyomány, hogy évente két alkalommal rendeznek egy-egy hangulatos kilatárói pihenést, vagy autóbusz-kirándulásokat. S a sikeres munka megérdemelt jutalma nemcsak az idén kapott kitüntetés, hanem ta- ' lán az is: egy-egy ilyen rendezvényen, ta-.alálkozón a brigádtagak nemcsak a munkáról beszélnek. Szó esik ott a hétköznapi gondokról, a családról, a kisebb-nagyobbörömökről is . .. — gyárfás — Húsz éve írta a Borsodi Vegyész A DIÁKOK NYÁRI FOGLALKOZTATÁSA A városi tanács munkaügyi előadója arról adott tájékoztatást, milyen lehetőségek nyílnak a kazincbarcikai diákok szünidei elhelyezésére. — Az egyes vállalatok bejelentették munkaerő-igényüket — tájékoztat Gál elvtárs. — Így a MÁV 20, a 31. számú Építőipari Vállalat 50, a Mélyépítő Vállalat 15, a BVK két turnusban 20—20, az ÉMÁSZ 10, a Városgazdálkodási Vállalat 7 diákot tud foglalkoztatni. Az erdészet állandóan alkalmaz 30 fiatalt. — Hány lány- és hány fiúmunkaerőt kérnek? — Mindössze a BVK kért 10. lányt, a többi helyeken csupán fiúkat kívánnak alkalmazni. (1964. június 18.) MILYEN LESZ A BARCIKAI STRAND? — A strand és vidámpark létesítésére 10 hektárnyi területet jelöltünk ki. A két létesítmény egymás mellett, a központi iskola épületével szemben, a Herbolya irányába induló D. útvonal és ,a kisvasút új vonala között, fákkal borított domb lábánál fekszik majd. — Hány és milyen medencét terveznek a strandra? — 1964-ben elkészül egy 50x22,5 méteres, 2,25—1,30 méter mély, szabályos versenyuszoda méretű medence. 1965-ben pedig a nem úszók részére egy 1000 négyzetméter vízfelületű, 1,30— 0,63 méter mély medence, amelyhez úgynevezett nyakkal kapcsolódik a gyermekek részére készítendő. 0.35 méter mély, kerek medence. (1964. június 18.)