Borsszem Jankó, 1877 (10. évfolyam, 1-52. (470-521.) szám)
1877-01-06 / 1. (470) szám
e Borsszem Jankó. VAKPARÁDÉ.S ALOEST IDE S E BETT 1 3 ES avagy: A Petőfi-társaság nagygyűlése és lakomája. — Irodalmi Iátványosság, Izaggatóság és bőbeszédűség. — Akadémia díszterme. Nagy közönség. Szép hölgyek, tanulók. A balmazújvárosi Önképzőkör »Tóth Kálmán társaságá«-nak diszküldöttsége a középső ablakfülkében. Az első sorban ül a versengő Kisfaludy-társaság titkára busán a tengeribe hajtva fejét, simogatván azon kutyát, melynek, mint az uj társaság czéljának, se füle se farka. A kármentőn belől az uj társaság uj tagjai, restelkedő vének és boldog ifjak. Titán Laczi díszben. Az elnöki széken Jókai, mellette szemérmetesen a Petőfi-társaság gregussa, Szana úr, a Petőfi-társaság »A Petőfi-társaság lapja« cz. lapjának szerkesztője.) Jókai. Van egy pár diákom, aki valami szeretne lenni. Jó lesz hát a Petőfi név czimnek, gondolták szerényen s megtettek epedéseik elnökének engem, vigyem el őket az arany gyapjú országába. Viszem, hozom őket. Még csak talmi gyapjasok, de a lobogó, melyet a fejük fölé tartanak, be fogja végezni azon csodát, hogy a talmi legény is aranynak lássék egy kis distanciára. S ez a mi czélunk. Lenni vagy nem lenni, ez nem kérdés. A látszat, a czim! — ez biztatja diákjaimat. E végett fognak írni könyveket. (Lanthoz nyúl és énekeli: »é b r e dj P ető f i!«) Petőfit a sírból feltámasztani nem czélunk. Mit is csinálna most köztünk ? Hiszen olyan jó dolgunk van most, olyan szabadok, boldog Csak az vigasztal, hogy meg nem érdemeltem ! Petői tgok vagyunk, hogy bizony meg sem élhetne köztünk. Nem kell már a költőnek a zászlóval előre rohanni — úgyis elhiszik neki. »S ha villámok sújtanak az ország czimere fölé: а к о г о n a védi azt azoktól.« (Eg ū hang ¦ ¥ a rj z a t ¡ и: Hát a koronát ki védi ?) Tartoztam Petőfi emlékének e kisérlettel s magának egy könnyel. »E könyet elhoztam.« Át is adom Pulszky Ferenczt, barátomnak, ki szives lesz azt a Petőfi-ereklyék közé a múzeumba vinni. Társaságunk nem ismer kizárólagosságot. A negyven alapitó tag mellé, megválasztottunk még negyvenet s ha nemzetem dicső ifjúságának még ez is kevés, frei entré, tessék besétálni! Drum, bum— kezdődik az előadás ! (Éljen!) Január 6. 1877