Borsszem Jankó, 1889 (22. évfolyam, 1-52. (1095-1146.) szám)
1889-04-07 / 14. (1108.) szám
10 Április 7. 1889. Borsszem Jankó. Ikurnicz, és labancz. — Ballada Goethe nyomán. — Ki vágtat a szél-balon oly dühvel ? Mokány Thaly az. És mit müvel? Markába fog írást, mint buzogányt, Puhítani véle Tiszát, a pogányt. — Fiam — Tisza mond — mi nyugtalanít ? „Nem látod apám a kurucz Thalyt ? A kurucz Thalyt, kezébe halál . . . — Fiam, ne félj, hisz csak kiabál. „Jöjj te labancz Tisza, követelem, Vitézi tornát vívni velem. Oda klinn véd hasznaim, a policzáj, Nosza itt, ha legény vagy, harczra kiállj!“ „De apám, de apám, nem sejted-e, Kurucz Thaly mekkora cselt vete !“ — Fiam, ne izegj-mozogj te azér': A szélban szél majd véget ér. „Hagyd ott ama széket, azt a pirost ; Mert látod nálam e kis papirost ? A kis papirost beadom feneked, S a mai napod lesz majd fenekedd.“ „Apám, de apám!.. nem látod-e, Kurucz Thalynak vers van kezibe ?“ — Fiam, fiam, ne ijessz meg igy, Nézd meg, tán módosítás, erigy ! „Kurncz vagyok én, fordítva : czurnik! Te pedig labanczoknak vagy uruk.“ „Jaj, apám, apám, menekülj, de hamar! Thaly verse bizony halálra vakar . . . .“ Rémül az atya, s mint nyil megered, Nyomába fia, s a labancz sereg, Eléri az ajtót és kihatol, Kurucz Thaly verse nem éri utol. Tijtsito zász. Már azot a szemtelen elemi isztolász tölytör isz tuczmában járhat! A tatnyoszot! ATHEDRAI BÖLCSESÉGEK. — Ami pedig e vidék gazdasági viszonyait illeti, az idő foga sok sajgó sebét meggyógyította már. — Hafiznak, a persa költőnek születése bizonytalan. Bias. Az az est a »B. J.« írástudóinak our own mulatsága volt, melynek leírása, tréfáinak közlése nem való a nagy közönség elé. Szabadjon egyszer a nevettetőnek is nevezni, s nem a nagy világ, de a saját kis világának bolondériáin. A szives érdeklődésért azonban mindenképen fogadja köszönetünket. — dörög diák. Kedvelt hívünk ! Jó a vers tartalma, de csaknem minden sorának támasztó mankó kellene. Physikusnak szabad sántítani, de »poétának« sohasem. — B. F. Hogy legrégibb híveink s az ország legpozsgásabb humoristáinak egyike csak mostanában, uralkodásunk 20-ik évében fordítja felénk mosolygós ábrázatát! De már most csak annál hoszszabban fényeskedjék az, sok epés kedélynek vigasztalására. — Honfleur. A párisi köztárlat idején fog-e önnek nyílni alkalom megismerni »tout Paris«-t is ? — kétes. Olyankor tout Parisnak van jó dolga, hogy otthon maradjon. De ha szeret foglalkozni vele , jobbat nem ajánlhatunk mint Justh Zsigmondnak e napokban megjelent finom kis könyvét (»Pária elemeit: Dévai test.) A szerző, mint alapos ismerője annak a síkos talajnak s mint erős megfigyelésü és szellemes férfiú , egyaránt jogot váltott rá, megismertetni azt, és ítéletet mondani f fölötte. — J. A. A legtöbbje már megjelent s lehet, hogy az a csomó is, melyet közlésre kiszemeltünk. Ki birja az ilyen bohó apróságokat nyilván tartani ? — F. Gyimt. Ön finom ízlésű úr lehet. — V. A. Hülyeség. Csak még egy kísérlet, s megmondjuk az édes papájának. — Elsúr. Óriási! Sorát ejtjük. — Villám Jancsi. Már az a szerkesztő mestersége, hogy szűri egybe a különféle ingrediencziákat. Reméljük, meg lesz elégedve. Kérjük szives küldeményeit a papirosnak csak egyik oldalára, széles margóju lapra írni. Azon, hogy S. vármegyének tallidn a főispánja, ne ütközzék meg , mikor volt nekünk már jeles történetírónk s ministerünk horváth, kitűnő költőnk tóth, elmés, mokány debatterünk németh, s van derék főkapitányunk török. — G. Gyönge dolgok. — E. F. Nem elég bolond. — H. S. Valamint az orvoshoz a legcsekélyebb bajban is tanács végett fordul a szenvedő : ügyvéd se nézze 9000 frtos vagy 9 kros-e az ügy. Nem az összeg dönt, hanem az igazság. — „Erlkönig.“ Jeles. Van-e még több is ? — V.S.O. Silányságok. — Tóbiás. A képeszmét rajzolónknak adjuk át. Az apróságokból is vált be egy. — Á ho l. Az újabb sütetben is akadt. — Sz. J. Kinek szól a »sub rosa« ? Nem bírtuk megérteni. — H. vendég. Jobbat várunk. Telik öntől. — B. A. Ügyes dolgok. — W. I. Valódiak lehetnek, de nem igaziak. —Z. I. Azóta is hosszú lánczolata, mondhatni gyöngysora támadt itt a remek pótlásoknak, melyeknek közlésére K. A. van megbízva. J. mért nem mozog ? Pedig a múlt számban üzenetet is kapott. — Sz. M. Felhasználjuk. Folytassa. — Sz. B. A. Abban a fényes udvarban ennek szolgálattételét örömmel fogadják. Czimben, rendjelben bőven válogathat. De az efféle csak méltóság, a kabinet-kasszától ne sokat várjon. — L. Sz. M. Kéri két szamárfülnek a rajzolását s közéje az önnek kelletlen szerkesztő nevét; a számból meg, amelyben ez az elmésség megjelenne, 10 példányt szíveskedik megrendelni. Nem kételkedünk benne, hogy önt — jogosan-é, nem-é ? — az a szerkesztő megboszantotta. Az oly állást elfoglaló úrról azonban, mint amilyennek ön a sorai alá iratkozik, megvártuk volna, hogy jobban ismerje, mi egy tisztességes lap általán, s mi különösen egy életlap, mely bizony nem arra való, hogy bárkinek is magánboszuját szolgálja. 5 kros 1. bárczájának árát az »elzüllött gyermekek« javára fordítjuk. — „Tiz év után.“ Nem elmés, csak okos. És ez nagy hiba. — G. B. Lakczime ? Felelős szerkesztő : CSICSERI BORS. I Ü? INSTER