Borsszem Jankó, 1893 (26. évfolyam, 1-52. (1303-1355.) szám)
1893-03-26 / 13. (1315.) szám
2 Borsszem Jankó. Márczius 26. 1893. Az öreg" Tisza. Csak egy kicsit gyöngébb lennél, Kész örömmel haza, mennél; Néphegyet csak, mást se vesztve, Futnál, öreg, haza Gesztve. Művelhetnéd ősi telked S nem lázongna igaz lelked Ama czéda zsivaj miatt, Mely most ellenedbe riadt. De te nem futsz, itt vagy s maradsz, Igazi joggal illet a dacz. Nincs bár ebből hasznod semmi, Nem tudsz más, csak bátor lenni. Lázbeteg ma a közélet, Azért paczkáz úgy te véled, Míg nem fordul baja jóra, Nem is hallgat okos szóra. Igazságodat neveti, Hogyha szenvedsz — tetszik neki; Kit egyébként számba sem vesz, Ha téged már — nagy ember lesz. Megcsufolják ősz fejedet, Meghurczolják a nevedet. De, hogy téged igy aláznak, Nagy intés ám a hazának. Túrsz ma némán békességgel, S lelked nem hiába ég el! Tűrés, amely panasztalan — Az, mint példa, nem hasztalan. Ki nem tudta, most megérti, Hogy vén Tisza talpig férfi! Bízik bátran az időben, fed az elégtételt bőven. Ám a mártírság elég volt — Mosolyog a geszti égbolt, Lehe balzsam, — oda vigyed Ч*1Gyógyítani sebeidet. Menj el, még a csata előtt — S tán becsvágyó ifjú erők A szorongó szabad elvnek Kiküzdhetik a győzelmet. De a harcz után jöjj vissza r Új erőben, öreg Tisza, Ha a szabad elvek győztek, Üdvözölni a győzőket! S ha elbuktak a nagy bajban: Mint az öreg Toldi hajdan, Ki sírjából visszatére, Úgy robogj ki a harcztérre! Emeld föl az esett ügyet — S megszégyenül sok irigyed .... De most, öreg, eredj haza. — Ma küld — holnap hí a haza. Képviselőház. — Jelenet a folyosón. — A képviselőház elé kell terjesztenem ügyemet, hogy képviselői jogaimat megóvjam és a Házban mondott beszédeimért megvédjen. Nem csak a Ház folyosóján suttognak felőlem minden rosszat, hanem már az irodalom is telve van az ellenem terveit merényletekkel és czélzatossággal, így hosszas utánjárással megtudtam, hogy, ha jól informálódtam, Arany János költeményeiben is van egy hely, a »Zách Klára« czímű versében, hogy azt mondja: Hamar a gazembert, fiaim Cselényi! Világosan engem akart sérteni a költő. De még élő költők sem tartózkodnak tőle, hogy engem bántalmazzanak. Sőt képviselőtársam Jókai Mór is megfelejtkezik a Ház iránt tartozó tiszteletről és egyik regényében világosan ki is írja: Oh a gazember, már megint mit mivett! Lehet-e ezt egyébre magyarázni, mint hogy engem akart pellengérre állítani? Kérem ennélfogva a t. Házat, hogy képviselői immunitásomat az ilyen orvtámadások ellen védje meg, s Jókai Mór képviselőtársamat regényeivel együtt tiltsa ki a Házból. (Sajna, a Ház nem teszi meg, és a »Politikai divatok« még egyre járják a Házban.)