Kőrösy József: Az 1896. évi november hó 15.-én tartott népösszeírás eredményei (Budapesti Statisztikai Közlemények 27, 1898)
Az összeírás eredményei - Az épületek lakottsága
rélni. Laksűrűségről csak akkor lehet szó, amidőn a népességet az általa elfoglalt lakhelyiségekkel (p. o. szobák számával) hasonlítjuk össze, amely összeállításban hallgatag benne foglaltatik az a feltevés, hogy a mértékül szolgáló egység (a szoba) nagysága körülbelül ugyanaz marad. Ily feltevés természetesen a házakról meg nem állhat, mivel ezeknek nagysága és emberbefogadó képessége igen tág határok közt ingadozik. Ez okból a lakottsági arány emelkedéséből csakis a népesség fokozódott tömörülésére szabad következtetnünk, de nem a laksűrűség emelkedésére és még kevésbbé a lakásviszonyok rosszabbodására. A fővárosban egy-egy házban jelenleg átlag 41 u ember él, a határok pedig, melyek közt e szám az egyes kerületekben ingadozik, 17u és 664. Legkisebb az I.-ben, továbbá igen alacsony Ü Budán, a II. kerületben és Kőbányán, ellenben a legnagyobb a Lipótvárosban (66*4), Erzsébetvárosban (62’), Terézvárosban (58’o) és Józsefvárosban (57*s), míg a Ferenczvárosban (51’s) és a Belvárosban (45-s) valamivel kisebb. A házak átlagos lakottságának évről-évre való emelkedése, a főváros fejlődésének természetes folyománya. Az alábbi felsorolásból kitűnik, hogy a lakottság egy negyed század alatt 29-ről 41-re, tehát mintegy két ötödrésszel emelkedett,1) ; egy-egy épületre jutott ugyanis 1870-ben.........................................289 lakos 1881-ben...........................................33‘5 » 1891-ben..........................................37'e » 1896-ban ...........................................41 "i » A város két fő részének építkezési fejlődését érdekesen illusztrálja az a jelenség, hogy ezen negyedszázadban a jobbparton a lakottság 17-ről csak 19-re emelkedett, a balparton ellenben 28-ról 58-ra, vagyis közel kétszeresére szökött fel. Figyelemre méltó továbbá, hogy a Belváros és Lipótváros lakottsága jóformán változatlan maradt, míg legnagyobb mértékben nagyobbodott a Józsefváros és Ferenczváros lakottsági száma. Mondhatni tehát, hogy e két városrészt a hirtelen megindult nagy építkezési mozgalom eredeti építési jellegéből egyenesen kivetkőztette, úgyhogy ezen, még kevéssel előbb kisvárosi kerületek már inkább nagyvárosi jelleget nyertek. Ezt ismerhetjük fel az alábbi összeállításból, mely a lakottsági arányt 1870-től 1896-ig kerületenként tünteti fel: Egy épületre esett lakó Egy épületre esett lakó Kerület 1870 1SS1 1891 1896i............................... 14-4 15-9 17'i ii............................... 22-2 24-5 23-o in............................... 18-2 18-2 18-o Jobbpart................... ................... 17-i 17-6 18-7 18-9 IV............................... 48v 46-8 45-8V.................................................. 60-4 68-2 68-3 66-4 VI ................... VII ....................''•■■■} 53'7 51-3 48-o 55-5 52-3 58-o 62-i VIII................................................. 29-4 3S-i 49'5 57-8 IX............................... 37-4 45-i 51-1 X............................... 20-2 23-4 24-3 Balpart ................... ............... 28-i 44‘o 49i 53-4 Budapest................... ............... 28-9 38-5 37g 41i l) Meg kell jegyeznünk, hogy az 1881. és 1891-re vonatkozó számok némileg eltérnek az 1891. évi népszámlálási munkában közölt eredményektől. Az eltérés onnan van, hogy ama munkában a lakottságot a rendes lakosság alapján számítottuk ki. A mennyiben azonban az 1896. évi összeírás csak a tényleges népességet állapíthatta meg, az összehasonlítás kedvéért az 1881. és 1891. évek lakottsági számát szintén a tényleges népesség alapján számítottuk ki.