Brassói Lapok, 1912. március (18. évfolyam, 49-73. szám)

1912-03-01 / 49. szám

40. számi BRASSÓI LAPOK Brassói riportok Humor a hivatalos aktában. A brassói hipnotista mester, — Saját tudóaltónktól — Brassó, febr. 29. Humor a hivatalos aktában. Alap­jában jelentéktelen kis tévedésről van csu­pán szó, amely egy hivatalos akta komoly lapjáról áraszt ellenállhatatlan humort. An­nak a 64 éves öreg urnak az esete jut eszünkbe, amikor az akta­-humort ide je­gyezzük e rovatba, aki, amikor azt kérdez­ték tőle, hogy hány éves, hát a világ legter­mészetesebb hangján ezt felelte: — Tizenhat leszek ! És az öreg urnak valóban igaza is volt. Február 29-én született hatvannégy év­vel ezelőtt, s miután azóta csak ma van ti­zenhatodszor a születésnapja, ki neheztel­hetne meg reá, ha visszaél a kalendá­rium azon hiányosságával, hogy csak min­den negyedik esztendőben ülheti meg a szü­letésnapját ? De térjünk rá a mi esetünkre. Még a múlt évben történt, hogy az illetékes brassó megyei főszolgabíró fegyelmi vizsgálatot indított egy községi jegyző ellen, akit egyben fel is függesztett állásától. Az idő múlott, a jegyző ellen megindított hiva­talos vizsgálat befejezést nyert és így tör­tént, hogy a főszolgabíró most hivatalból értesítette a felfüggesztet községi jegyzőt, hogy 1912 évi február hó­­lyétől kezdődőleg visz­­szahelyezi Állásába, így, szóról szóra. Egy kis tévedés az egész csupán, amely bizonyára véletlenül csúszott a komor hivatalos aktába. * A brassói hipnotista mester. Egy elhallgatott riportról van itt szó, amely an­nak idején elkerülte a helyi sajtó figyelmét, miután a hatóságok nem tartották elég ér­dekesnek arra, hogy közöljék a riporterekkel. Van Amerikában, a humbugok hazájá­ban egy newyorki vállalat, amely prospek­tusokat küld szét a világ minden tájára és ezekben a prospektusokban bizonyos ösz­­t­eg lefizetése ellenében készségesen haj­landónak mutatkozik bárkit a hipnotizmus­ban kiművelni és az illetőnek mesteri okle­velet adni. Közlik a prospektusok, hogy aki oklevelet akar e modern tudományban nyer­ni, annak vizsgát is kell tennie, miután azon­ban az amerikai tanár urak nem jöhetnek el egy-egy vizsgázó kedvéért Newyorkból például Brassóba, hát a vizsga írásban tör­ténik. Egy ilyen körlevél- prospektus eljutott Brassóba is, ahol csakhamar akadt vállalkozó a hipnotizmus elsajátítására. Az illető, egy mesterlegény, érintkezésbe is lépett a kitűnő amerikaiakkal, lerótta a fizetendő 56—6© koronát, amelynek ellenében megkapta a hipnotizmus elsajátításáról szóló tankönyvet és a szükséges egyébb utasításokat. Hogy, hogy nem, brassói polgártársunk a bekül­dött tudnivalók alapján el is sajátította a hipnotizmusi képességet és miután egy cso­datükröt is küldtek neki Amerikából, csak­hamar próbára tette a tudományát, amelyre természetesen oklevelet is szerzett magának. Köru ra­n­dult a városban és az egyik kisebb köreim­ban olyan sikerrel végezte a dolgát, hogy sikerült a korcsma összes velédleányait elaltatnia. A rendőrségnek azon­ban tudomására jutott az eset és az első brassói hipnotista mestert eltiltotta további bravúrjainak gyakorlásától és egyben tíz ko­rona pénzbírsággal is sújtotta. Hivatalos akták bizonyítják mindezt és ezekből az aktákból megtudható annak az amerikai vállalatnak a címe is, amely szíve­sen oktat ki megfelelő obulusokért bárkit a hipnotizmus varázsmesterségére. Akik csak hivatalnok társaikhoz mehetnek nőül . Így furcsa rendelet. Brassó, febr. 29. Különös, mondhatnánk szenzációs eset­ről értesít bennünket predeáli tudósítónk. A romániai posta- és távirda igazgatóság egy kuriózum számba menő rendeletéről van szó, amely már érvényre is emelkedett, s amely bizony minden vonatkozásában alkalmas arra, hogy a bürokratizmus jogait a szív-­­ ügyekben egyáltalán nem akceptáló Ámor istenke, jogosan megnehezteljen érte. De szóljon maga a jelentés, amelyet ma tele­fonon kaptunk : Frodoál, febr. 20, I (Saját t*ácsitó»k Ul»fo»j»U*téje.) A romániai posta- és távírda ve­­­­zérigazgatósága egy nagyon különös­­ és furcsa, s úgy hisszük, hogy a ma­­­­ga nemében páratlanul álló rendeletet adott ki. Szól pedig ez a furcsa ren­delet arról, hogy a posta- és távirda hivatalnoknői március hó 1- től kezdve csakis hivatalnok-társaikhoz lehetnek nőül. Ha esetleg más közönséges halandó­val lépnek házasságra, úgy elvesztik állásukat. Romániában most érdeklő­déssel várják azt, várjon ezt a rende­letet a férfi hivatalnokokra is ki fog­ják e terjeszteni ? Tanügy. # febr. 21. Miniszteri engedély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedte Klein Vilmos brassói lakos, orvostanhallgatónak, hogy a Trauschenfels Mah­id- féle alapít­ványból részére adományozott évi 600 ko­ronás ösztöndíjat a­z. 1911—12. tanévben a bécsi egyetemen élvezhesse, ha ez ellen Brassó o­ros tanácsának nincs észrevétele. Magyaromét én román nyelvet­­ bíró eg­ é­sz­üzlet^erzo 1 jutalékos almain kerl$tetik. — Cim a kiadóhivatalba»/ 1 (227) . CSAK MAlITHNER-féle MAGVARAT : vásárolnak helyesSîx^oncialkodo, számitó­­ gazdák és kertészek mpgC(akkor is, ha má­sok olcsóbbak volpáfiak, náert tapasztalatból tudják, hogy ex^csakis^ a magvak rovására és a vevőletárára lehetséges. 3. ®rá*L Elrabolták a szelistyei járásbíróság pénzes vasszekrényét. * 1— Saját tajósizénktól — Brassó, febr. 29. Nagyszebenből jelentik : Sz­er­­dára virradó éjjel, eddig még ismereti«» tettesek vakmerő lopást követtek el a ze­n­ s t­y­e községben. A tettesek valószínűleg s­ég este be­záratták magukat a kir. járásbíróság azon szobájába, ahol a pénzes vasszekrény állott, esetleg a szomszédos szobába. Emellett bi­zonyít azon körülmény, hogy sehol semmi nyomát nem találták az erőszakos behato­lásnak. Mikor azután a tettesek eléggé alkal­masnak látták az időt és helyzetet, az ab­lakok egyike alá szekeret állítottak, a vas­szekrényt az ablakon keresztül kiemelték a szekérre és szépen elhajtottak. A szelistyei főszolgabiróság a hozzá intézett azon kérdésre, hogy mit tartalmazott az ellopott vasszekrény, nem adott felvilá­gosítást és pedig azon indokolással, hogy az, (t. i. az ellopott tárgyak, stb.) hivatalos titkot képez. A vakmerő tolvajok nyomozását azon­nal megindították. Viccel o­se fogynak a szamarai( Azt mondja a statisztika, hogy fogy­nak a magyar szamarak. Jó vicc ! Hát már a statisztikában sem lehet hízni ? Ez volt az egyetlen tudomány, amely­­lyel nem lehetett vitatkozni. És most ez is ilyen híreket kezd terjeszteni. Farsang utáni tréfa az egész. Az aláb­bi nyilatkozatok bizonyítják : 1. A magyar szamarak létszámát nem a statisztika van hivatva számon tartani. Ma­künk azt jobban kell tudnunk, hogy hánya­dán vagyunk a szamarakkal. Tessék csak bizalommal hozzánk fordulni, vitás esetek­ben mindig pontos feleletet ad A Magyar Tudományos Akadémia 2. A statisztika hírét én nem tartom való­nak. Az én házamban — bár minden ne­­gyed­évben steigerelek — egy lakás sem üres. Hát fogynak ? Uzaeraj kávéulajdaan S. Otthon egy kávé három krajcáromba kerül. A kávéházban huszonnégyet fizetek érte. És én mégis a kávéházban uzsonná­zom. Hát fogynak ? Egy tiraavendég 4. Kérjük a következő helyreigazító sorok közlését. A magyar szamarak állományának létszámáról kiadott jelentésünkből kimaradt, hogy mi csak a négylábúak számának csök­kenését állapítottuk meg. A statisztikai hivatal — Az már más ! A tik kivé

Next