Brassói Lapok, 1922. szeptember (28. évfolyam, 198-222. szám)
1922-09-01 / 198. szám
1922 szeptember 1. Párisré! — Párisnél. Párisi levél. Az Avenue de l’Observatoir-beli lakásom ablakából nézegetem azt andralgó szerelmes párokat, amint ii Petit Luxembourg kertjében ölelgetik egymást. Az egyik pár, egy kandeláber fényénél ülve tisztes távolságban van egymástól. Szólás csak nagy ritkán váltanak. Istenem, milyen fiatalok még. Amott, egy padon, magános hölgy ül. Vele szemben egy fialember. Fennhangon beszélnek át egymáshoz. A nő stílusából kihangzik a belga dialektus. Ezek már idősebbek. Egyik sem megy át a másikhoz, de tudom, hogy együtt fognak elmenni. Politizálnak. Szidják a németet, mert nem akar fizetni. — Hát miért is fizessen, dühösködik a férfi, mikor angollal együtt táncol. — Piszkos anyusok, mondja szentenciózusan a hölgy. Igazam volt. Egyszerre kelnek föl. A férfi karonfogja a nőt, s tovább mennek. Messziről hallom a férfi bosszankodó hangját: — Oh, les cochons! (Oh, a dicsznók!) Ez nyilvánvalóan az angoloknak szól, mert ezeket már anémeteknél is jobban gyűlölik. Gyűlölik... (Ez is csak olyan kifejezési forma A francia már nem gyűlöl. Már nincs meg benne az a gyerekes jáirzzogása az a hirtelen harag, mely az első kedves mosolyra széjjeleszik, hogy helyet adjon egy kiszélesedő arcból-szájból ömlő mélységes, őszinte kacagásnak. Valatai nagyon finom, vagy úgy, amint gyerekkoromban képfeeltem, franciásan finom, sohse volt a francia. "Minden nyugatisága dacára volt benne valami leplezett durvaság, még akkor is, amikor kedveskedni akart. Ha valamikor gyűjtőfogalmat akarnának adni, a francia káromkodásnak, fs francia nyerseségnek, a francia tapintatlanságnak, egész egyszerűen latin durvaságúnak kellene nevezni, mert minden egyes latin eredetű népnél ugyancsak az őszintén nyers modor nyilvánul meg minedh egyes alkalommal, amidőn indula tájit uralni nem tudja. . Tehát az angolokon a sor. Általában véve a sajtó már hadiállapotban van az angolokkal, illetőleg az angol kormánynyal. Sőt egész egyszerűen ellenséges nemzetként kezelik a la Manche-on túli szomszédokat. A Matin egyik rovatának szellemes vezetője az angolokról írva így nyilatkozik: «Mélységes utálat fogja el az embert az angol kormány viselkedésével szemben.» S ez így megy egyik laptól a másikig. De a konferenciák,melyeket műkedvelők tartanak az École des Hautes Etudes Sociale-ban, a Music frontaleblan, az Université Populaire-on, sem kméletesebbek a sajtónál. Az ilyen előadásonalaposan leszedik Lloyd George-ról és fajáról azentelt vizet, amely faj a történelemi hosszú föld a mán keresztül csak gyűlölni tudta a franciát s vele örökös hadilábon élt. A legsajátságosabb hogy egyetlen polgári lap sem akadt, amely mérsékletre intené Franciaországot. Veszett módon szítják a tüzet. A Figaro, az arisztokrácia lapja, mondja, hogy «Nitti szitkozódása és Lloyd George megvető magatartása még nem képviselik sem az olasz, sem az angol nép véleményét». Míg az Eclair nekivág az angol premiernek, s ráolvassa: «Franciaország nem azért aratott győzelmet,hogy Loyd George zsarnokságával Bismarckot helyettesütlé.. És a Dorning Street ura hiába gondolja, hogy sikerülnie fog Poin carét megbuktatól, mint ahogy annak idején II. Vilmos megindítatta Delcassét.» Mit csodálkozzunk akkor az ultra-nacionálisroyaista lapon, az Action Francaise-on, amidőn azt avassuk: «Ha most is meghajoltunk volna Franciaország presztizre csak alább szállott Volna fugy a semleges államok, mint az angol közvélemény címében, mely közvélemény lord Northcliffe putyin megértette, hogy Lloyd George milyen veszedelembe akarja sodorni a békét. Hitelünkcsak akkor fog nőni, ha pozitív és gyakorlati intézkedéseket fogunk igénybe venni.» Más szalakkal: «Gyerünk, üssük a németet.» De a vidéki sajtó még ennél is kíméletlenebb, még ennél a szangviniscusabb. Általában az a vélemény urala a francia politikai , helyzetet, hogy a némettel egyszers mindenkorra végezni kell, mert különben összeomlik Franciaországkereskedelme, ipara és pénzügye. És itt meg kell, hogy álljon az ember még akkor is, ha nem francia-barát. Mert a francia Sparvidle különösen a francia külkereskedelem rettenetes helyzetben va. Soha nem tapasztalt pangás, munkátlanság, pénztelenség, rettenetes drágaság, lopások, betörések, rablások, gyilkosságok eddig nem konstatált száma jellemzik a jelenlegi francia társadalmi életet. Nincs hitel sem kint, sem benfy .en tényleg Németországtól függ Franciaország gazdasági felújhodása, akkor bizony még sokáig vakarhatják a franciák a fülifletövtlt. ■■■■BBBBBBBBBBBBBBKBBBBB Szerezzen híveket a „BRASSÓI LAPOK“-nak. BRASSÓI LAPOK Németország moratóriumot kap? Szerdán hirdetik ki a jóvátételi bizottság döntését. — Ellenőrzés alá veszik a német pénzügyeket. — Amerika is részt vesz a bizottságban. (Páris, augusztus 30.) A jóvátételi bizottságnak a német kérdésben végleges megoldást még nem sikerült találni. ,Ai Temps azt írja, szükséges, hogy Németország pénzügyeit szigorúan ellenőrizzék és hosszú lejáratú moratóriumot adjanak, mert különben nem jön rendbe soha. Olasz körök véleménye szerint az olaszok nem hajlandók a túlzott francia követeléseket elfogadni. (Párás, augl. 30) A jóvátételi bizottság tegnap esti hivatalos ülése után a franciáknak is az a véleményük, hogy Németország: kilencven százalék valószínűsége szerint megkapja amoratóriumot Valószínű, hogy Németország gazdasági és pénzügyi ellenőrzésébe bevonják Amerikát is, hogy a német kívánságoknak részben eleget tegyenek. A bizottságba való bevonás jele az is, hogy az Egyesült Államok kiküldöttje tegnap megjelent a jóvátételi bizottság ülésén. (Berlin, augusztus 30.) Hírek szerint Németország elfogadja a jóvátételi bizottság feltételeit, ha az ellenőrzés kérdésében a bizottság közeledik Wirth kancellár Berlinben kifejtett álláspontjához. Újabb antant-konferencia. (Páris, augusztus 30.) A Daily Mail szerint Poincaré már hajlandó a produktív garanciák ügyében is engedményeket tenni, mert ezáltala francia angol együttműködést akarja megmenteni. A moratórium Németország egészen biztosan megkapja, Franciaország azonban újabb szövetségközi konferencia összehívását javasolja. Az új konferencián végkép tisztáznák a jóvátételi kérdést, másrészt Franciaország új angol—francia garanciális szerződés megkötésére tenne javaslatot. (Páris, augusztus 30.) A Jóvátételi bizottság döntését szerda estélre várják. A német háborús bűnösök. (Berlin, aug. 30) A nagyköveti értekezlet azon jegyzékére,melyben a hadibűnösök megbüntetését sürgetik, a Wolff ügynökség akövetkezőket jelenti: A német legfelsőbbtörvényszék a háborús bűnösök megbüntetésénél teljes pártatlansággal járt el. Sir Ernerst Poliak angol főállamügyész, aki hivatalos spregbízás alapján volt jelen a tárgyalásokon, kijelentette, hogy az elnöklő szenátor teljes mértékben iparkodott az igazságnak érvényt szerezni. (London, augusztus 30.) A Newyork Herald értesülése szerint Lloyd George elhatározta, ha Franciaország külön akcióba kezd, Anglia ki fogja jelenteni az antanttól való elszakadását és olyan álláspontot foglalnak el az európai kérdésben, mint Amerika. Lloyd Georgenak az a véleménye, hogy Anglia csak mint csendes szemlélő törődjék a lezajló eseményekkel, ha a franciák külön akcióba fognak. (Berlin, augusztus 30.) Óriási izgalommal várják a jóvátételi bizottság döntését. Attól félnek ugyanis, hogy a francia kormány a produktív zálogok tekintetében szmleg előzékenységet fog tanúsítani és hosszabb moratóriumot engedélyez, de olyan feltételekkel, melyeket Németország kénytelen lesz elutasítani, hogy ily módon Németország viselje az elutasítás ódiumát, inkriminált vétségeket fegyházzal sújtják. ( Ily előzmények után nem csoda, ha a jegyző még jobban garázdálkodik. Folyó hó tizennyolcadikén Brulyán meghalt Schuster András 54 éves róm. kath. vallásu gazda. Temetése augusztus 20-án volt Családja a saját sírboltjában akarta eltemettetni. A szentágotai róm. kath. plébános kikocsizott Brulyába és a rendes előírás szerint végzett öeszentelés után a menet a temető felé indult ötszáz ember kíséretében. Midőn a temető külső kapuja elé érkezett a pap, a kaput leszegezve találta. Azonnal elküldte Ongert György egyháztanácsost a csendőrségre, de a jeles őrmester ásdüzente vissza, hogy ő bizony nem jön, jöjjön a pap hozzá, ha valamit akar. így kénytelen volt a pap egy szomszédos telken át, árkon-bokron, kerítéseken át a temető második kapujához jut ki. Ez is le volt szegezve. Ismét a nehéz útkerítéseken át a temetőbe, hol a luth. szász presbyterium Mild János lelkészszel és Amberger jegyzővel (kurátor) tartózkodott. A temetőben Breckner Gy. luth. vallásu presbyter két társával feltartóztatta a katholikus plébánost azon kérdéssel, hogy mer ő itt temetni? A plébános azt válaszolta, hogy atemető a politikai község nevén áll, köztemető, ide akárki temethet, ezelőtt is iszámos katholikus hívőt temettek itt el, különben is a gyászoló családnak az a kívánsága, hogy a halottat a saját családi sírhelyén temessék el. Ezek után a katholikus sí plébános folytatta útját a sírhely felé, melyet megelőzőleg a családi tagoknyittattak, legnagyobb meglepetésreazonban a sír most le volt földelve. Amíg ugyanis a beszentelés a házban történt, addig Mild János lutheránus pap, Amberger Frigyes jegyző és mások nemcsak a temető kapuit szögezték le, hanem a sirhelyiséget is sajátkezűleg beföldelték. Ezt látták Ehrmann János és Breckner György tanuk. A kath. plébánosnak két órán át kellett várnia, míg a sírhelyet újból felnyitották .• A beszentelés alatt a lutheránus presbyterium — mely ásókkal fel volt fegyverezve — elhagyta a temetőt, a lutheránus pap fia, a jegyző gyermekei és mások azonban rettenetes macskazenét rendeztek, zavarták a beszentelés szertartását. « Leírhatatlan a kath. hivők elkeseredése, midőn még ily szomorú aktusnál is a jegyző basaskodása alatt szenvednek! Hol van a vallásszabadság? X ,XX Innen Brassóból nem tudjuk megállapítani, hogyan áll a brulyai katholikusok panaszlotta eset. De ha a levélben foglaltaknak csak a tizedrésze igaz, akkor is a legélesebb elítélést és megtorlást kell folyamatba tenni e viszszaélések elkövetői ellen. Nincs semmi okunk arra, hogy a fenti teljesen megbízható kézből kapott levél adatainak helyességében kételkedjünk. Itt hivatalos hatalommal való visszaélésről, tettlegességről, vallásháborításról és halott gyalázásról van szó; mind olyan cselekmények, amelyekért fegyház jár ki az elvadult bűnösöknek. Az egész panaszban egy, ami legjobban a szívünkre hat, a jegyző an úgy is mint lutheránus kurátor szerint egy elhalt katholikus vallásos kisgyermeket »a döghelyen« kell eltemetni.... Egy jegyző, a község esze, hivatalos ügyeinek intézője és egyben a lutheránus egyház kurátora a dögtérre kiüldi a halott gyermeket, mert az nemi az ő vallásán van! Hol vagyunk, a vadak között Vagy Erdélyben, a vallás- és lelkiismereti szabadság klasszikus hazájában? ♦ Majdnem négyszáz évvel ezelőtt a tordai országgyűlés proklamálta a vallásszabadságot, megtagadván ezzel a pocsonyi országgyűlés »Lutherani comburantur« kezdetű embertelen törvényét. A brulyai lutheránus kurátor — egy személyben községi jegyző — sötét szelleme úgy látszik most a pozsonyi országgyűlés régi határozatát akarja alkalmazni — a brulyai katholikusokkal szemben. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ezt sem a lutheránus egyház szabadelvűi vezetői, sem pedig a belügyminiszter úr nem fogja tűrni, hanem sürgősen megszabadítják tőle a községet, amelynek katholikus lakosságát viselkedésével megbotránkoztatta. Jelemsőrínűen esetten a csend Betörés fényes nappal a Kapu utcában. Szöknek a foglyok a fogházból és a rendőrségi fogdából. (Brassó,aug.. 30.) Ha az illetékes hatóságok eddig nem foglalkoztak komolyan a brassói rendi Őrség átszervezésével, illetve kiegészítésével, most már itt van a huszonnegyedik óra, amikor sürgősen tenni kell valamit a város közbiztonságának érdekében.. Azt már régen megállapítottuk, hogy ajelenlegi rendőrlétszám nem elég a rend fenntartásához, most wattban szomorúan kell megállapítanunk, hogyis kírdőrök abelső rendőrségi, az úgynevezett házi szolgálatot sem képesek ellátni, amennyiben rövid időn belül most mármásodszor történt meg, hogy a foglyok megszöktek a rendőrség fogdájából.. Aliig két napja, hogya rendőrség Véletlen folytán elfogta Ioan Stanciu híres bukaresti betörőt (és ma reggelre már arra ébredtek a rendőrségen, hogy Stanciu megszökött.. Éjszaka lefeszítette a fogdaajtó zárját és anélkül, hogy a rendőrségen észrevették volna, szlépen elsétált.. Három híres betörő pedig tegnapelőtt az ügyészség fogházából szökött meg.. A betörőket favágáshoz rendelték ki és csak természetes, hogy a legelső akalmat szökésre használták fel., Ilyen körülmények között nem csodálkozhatunk azon, ha a betörők nemcsak az éjszaka sötétségét használják föl a betörések elkövetésére, hanem bátorságot vesznek maguknak ahhoz is, hogy fényes délben raboljanak ki üzleteket,mint az ma délben*4» megtörtént. Délben egy órakor ugyanis, amikor a Kádár-féle Stapu utcai mészárszékből a személyijét hazament, otrukrnal felnyitották az üzletet és a vasiaazettát háromezerháromszáz lejjel együtt elvitték. Ehez már igazán nem kell semmi kommentár, feromoru képét mutatja a brassói közbiztonságiállapotoknak. Valószínű, hogy ezt a betörést és, az utóbbi két nap alatt történt betöréseket is a megszökött foglyok követték el, mert a betörés módja teljesen azonos a múltban elkövetett betöréseikkel. A rendőrség nagy eréllyel látott hozzá a betörők kézrekerítéséhez, csak az a kérdés — ismerve a viszonyokat — lesz-e a nyomozásnak eredménye ? A belügyminisztériumban beláthatnák, hogy amíg a rendőrlegénység javadalmazásit nem rendezik, addig értelmes, megbízható emberek a közbiztonsági szolgálatra nem jelentkeznek. A tisztikar is inkább becsületből dolgozik, silány fizetéséből az ellátására sem telik... Ambícióval, kedvvel csak jól dotált emberek dolgoznak, és vállalkoznak olyan felelősségteljes funkcióra,mint a közbiztonság szolgálata. Beszögezték a temető kapuját a halott előtt. Akik még a holtat sem engedik eltemetni. — Macskazene a temetésnél. — A lutheránus jegyző-kurátor erőszakoskodása. — A jegyző csinál a, a csendőr pedig tűri a vallásháboritást és halottgyalázást. A belügyminiszter úr szives figyelmébe. (Brassó, augusztus 30.) Levelet hozott a posta Szentágotáról, Nagyküküllő megye egy falujából. Reszkető kézzel íródott a levél, felindult a lelke a súlyosan megbántott katholikus hívőknek, elkeseredettek, mert legszentebb érzésükben, vallásukban csúfolták meg őket A »Brassói Lapok« a magyarság lapja — írják — ehhez fordulunk, ha szivünk fáj, vagy igazságtalanság ér ben minket....« Íme a Szentágota melletti Brulya község katolikusainak legújabb méltán felháborító panasza: A múlt év szeptember havában a nagyküküllőmegyei Brulya községben élő lutheránus szászoknak egy tekintélyes része áttért a róm. kath. hitre. Azóta Amberger Frigyes jegyző — aki egyúttal a Brulya-i lutheránusok egyházgondnoka — visszaélvén hatolifiávói, más katolikusokat rendkívüli módon füldözte. Hol tettleg bántalmazta azokat, hol birtokháborítást követett el ellenük, hol pedig több héten át jogtalanul bezárta az állami iskola azon termét, melyet a segesvári kr. tanfelügyelő ur előzékenységéből rendelkezésre bocsátott, hogy ott istentiszteletet tartson a szentágotai rám. kath. plébános. Hol pedig nem engedte meg, hogy egy elhalt kis gyermeket a temetőben levő családi sir boltban eltemessék, kijelentvén, hogy a »döghelyen« kell egy katholikust eltemetni, stb. A sok vexálásból természetesen sok feljelentés is ment és a subprefektúra 2464—922 sz. a. végzésében Amberger Frigyes jegyző ellen felhozott panaszokat beigazoltaknak találván, őt ötszáz lej pénzbírsággal sújtotta. Nevetséges 3 oldal