Brassói Lapok, 1923. március (29. évfolyam, 47-72. szám)

1923-03-23 / 66. szám

Én­tikle& Od­­est­fc . Nem­ veszi figyelembe a­ szenátus a gyulafehérvári határozatot A szenátus m­ai ülését fél négy óra­kor nyitja meg Pherekyde elnök. A kormány részéről Banu, Mardares­cu, Cozma és Constantinescu miniszte­rek vannak jelen. Következett az alkotmányjavaslat harminckettedik szakaszának "tárgyalá­sa. Schullerus szenátor indítványozza, hogy a szakaszt a következő szöveggel fogadják el: »Az állam biztosítja az or­szágban lak­ó összes népek teljes nemzeti és kulturá­lis szabadságát. Valameny­nyi népnek joga van ahhoz, hogy iskoláztatása, köz­­igazgatása és igazságszol­gáltatása saját embered­­v­e­l s­j­á­t n­y­el­v­é­n, T­ö­r­t­é­n­­jék. Az országban lakó va­­lam­ennyi népnek joga van a törvényhozó testületek­be képviselőket küldeni és ■a tőr,ví­aszk­osé testület­e­t é­r -- vallat­o­kat­erjeszte­ni.« Schullerus indítványának felolvasá­sa után kijelenti, hogy ez az általa indít­ványozott szövegezés a gyulafehérvári határozatokon alapul. P h e r ek y d­e elnök: Romániában csak egy nép lakik és ez a román. Dissescu: Románia egységes és nem­szövetséges állam! Schullerus: Ezek a jogok a gyu­lafehérvári szerződésben bennfoglaltat­nak, s ezt a miniszterelnök is aláírta. Egy hang a többség soraiból: De Vajda Sándor is ellenjegyezte­. Schullerus: Bratianu Jones is aláírta! PankrativAz állampolgárok egy részét nem szabad speciális jogokkal fel­ruházni, mert ez enerválja az országot. Constantinescu miniszter. A k­or­m­á­n­y f­i­gy­e­l­em­b­e v­e­s­zi a k­i­­sebbségek kívánságait, de kü­lönleges jogokat senkinek sem ad. A harminckettedik szakaszt ezután módosítás nélkül elfogadják. Módosítás nélkül fogadják még el a 33—41 szaka­szokat. A 42 szakaszt lényegtelen mó­dosítással, a 43—47 szakaszokat módo­­­­sítás nélkül, a 48. szakaszt csekély mó­dosítással, a 49—51 szakaszt módosítás nélkül fogadják el. Az 52. szakaszt a következő alakban­­fogadták el: »Minden képviselőnek­ jo­ga van a kormány elé inter­pellációkat terjeszteni, a­­ miniszterek pedig kötele­sek az in­terp­ell­áci­ókrr­a­­meghatározott időn belül válaszolni.« Az 53—66. szakaszokat­­módosítás nélkül fogadják el. (A szenátus ülésének folytatásáról bukaresti tudósítónk telefon üzemzavar miatt nem adhatott tudósítást.) Anglia a Népszövetséggel akarja megoldatni a Ruhr-kérdést Kivonják a francia frankot a megszállt területről — A Brassói l­apok eredeti táviratai. — Franciaország Ruhr ak­ciója ma már abba a stádiumba jutott, hogy a szövetséges­ államok mind sürge­tőbbnek érzik Európa nyugatán en­nek a problémának megoldását. A megoldáshoz csak egy hiányzik és ez nem­ más, mint a kezdeményező lé­pés. Az antant kormányai húzódoz­nak attól, hogy ők tegyék meg az el­ső lépést és Németországra, a meg­alázódra bízzák ezt. Maga Amerika is erre az álláspontra helyezkedett. Mindemellett egy új megoldási lehe­tőség lépett előtérbe. Lord Robert Cec­i­t miután Franciaország állandó­an azt hozza fel a Ruhrakció indoka­­kép, hogy azzal kizárólag területi biztonságát akarja megóvni, a jóvá­tétel pedig csak másodrendű tényező ebben az ügyben, egészen logikusan egy semleges zónát akar a két ország közé vonni — a Népszövetség segít­ségével. — Ez lenne — Lord Cecil s­zerint a legalkalmasabb megoldás, bár — a Népszövetség közbelépésé­ről lévén szó — igen kevés remény van arra, hogy az ügy sürgős elinté­zést nyerjen. A Népszövetség eddi­gi­­működése vérmes reményekre nem jogosít bennünket. Ma a következő táviratokat kap­tuk: Semleges zóna Franciaország és Németország közt? LONDON, 1márc. 21. Az egész angol sajtó idegességgel fogadja lord Robert Cecilnek azt a tervét, hogy Franciaország és Németország között egy területsávot ben­m­tartó ál­lanak a népszövetségi csendőrség igazgatása alatt. A lapok véleménye Ferenc Ferdinánd második Haynaut keresett­ e a Brassói Lapok tudósítójától.­­ •Ferenc Ferdinand sohasem volt szimpatikus a magyarok előtt. Nyílt ti­tok volt, hogy a­­dualizmus megbontá­sára tér, Magyarország önállóságának megszüntetésére. De bármily sötétek­­nek látszottak is tervei a magyarság­gal, senki sem­ gondolta volna, hogy ezek a tervek még sötétebbek voltak a valóságban. Dr. Széps Gyulának a je­les publicistának visszaérnie kezesei, a­melyek Ferenc Ferdinándnak Magy­aror­szág elleni gyűlöletére világi tanok­­ra megdöbbentő adatokat hoznak napvi­lágra . Ferenc József és Fe­­enc Ferdinand között — írja a publicista — sok kér­­désbe volt véleménykülömbség, de egy ne­vem volt közöttük oly nagy je­lentősége, miint abban a kér­.ésb­e­­ ural­kodó, majdnem teljesen ellené vt-S felfo­gásnak: milyen legyen a koronának Ma­gyarországhoz való viszonya. Míg az uralkodó síitai'dua ragaszkodód a dua- UzuU'sti'ól-, a trónörökös teljesen meg­akarta változtatni Ausztria-Magytecor­­viszonyát és teljesen újjá akarta szervezni a magyar király­ságot. Jól tud­ta, hogy ezek a tervei, a magyarok ma­kacs ellenállásába fognak ütközni, hisz a magyar nép a legnagyobb szívósság­gal csüngött traditionáls államjogain. Ez volt az oka annak, hogy mértékadó magyar államférfiak a legnagyobb ag­godalommal várták azt a pillanatot, midőn Ferenc József letűnik a színtér­ről és a trónörökös fog lépni örökébe. Ekkor már ismeretes volt, hogy Ferenc Ferdínánd trónörökös, egy leg­apróbb részjeléig kidolgozott tervvel akarta Magyarország­­ átformálásának ideáját megvalósítani és adott esetben még a hadseregnek Magyarországba va­ló bevonulásától sem riadt volna visz­­sza, ha a magyarok nem hajlottak vol­na meg akarata előtt. Ferenc József azonban mindezen szándékokról és tervekről semmit sem akart tudni és a dualizmust továbbra is a birodalom fundamentumának tekin­tette. Midőn 1916-ban az uralkodó , Golu­chovszky gróf helyébe Aerenthal grófot nevezte ki, Pittrelch tábornok helyébe pedig Schönaich báró tábornokot, előb­bit a külügyminiszteri, utóbbit a had­ügy­miniszteri székbe . Ferenc Ferdi­­nánd már azt hitte, hogy ezen kineve­zések kedvezően fogják elősegíteni az ő magyarellenes tendenciáit. Hiszen ez a két férfiú volt az, akiket trónra lé­pé­se után tanácsadókként maga mel­lé­ vélt volna. Sót bosszantotta is kissé a dolog, midőn Aerenthal gróf és Sen­e­naigh báró elfogadták az uralkodó meg­hívását, mert a maga számára akarta tartalékban tartani őket. Bízott azon­ban benne, hogy befolyást gyakorolhat az új hadügy és külügyminiszterre és megnyerheti őket magyarországi­ ter­veinek. Ez azonban nemi sikerült. Mi­dőn a trónörökös látta, hogy úgy Aeranthal gróf, mint Schönaich báró kizárólag az uralkodót akarták szolgál­ni s a trónörökös magyar­ politikáját el­utasították, Ferenc Ferdiná­ndt. (előbbi kegye a legelkeseredettebb ellenséges­kedéssé változott, aminek végül is az őszinte és jellemes hadügyminiszter Schönaich báró esett áldozatául. A dön­tő vita Schönaich báró és a trónörö­kös között 1907-ben játszódott le, s ezt a drámai jelenetet Schönaich báró a következőkép írta le nekem: — A trónörökösnek katonai ügyek­ről számoltam be s érintettem közben a magyar parlament állásfoglalását is a hadseregkiadások szükséges fölemelése kérdésében. Egy programrumot adtam elő, amelynek alapján remélhető lett volna, hogy a hadsereg fölszereléséhez Magyarország is hozzá fog járulni. A trónörökös azonban félbeszakított és » következőket mondotta: — iAi»gyuro£-sī.~£ szamára tuiou* rövid s egy mondatból áll. Egy második Hajnalira van szükségem­! En sem marad.aj­ai adós a válasszak szükségesnek látom, hogy csá­szári fenségednek a következőket jelent­sem­ ki: Ha valóban bekövetkezne az a szerencsétlenség, hogy a hadsereg a Ma­gyarországba való bevonulásra kapna parancsot, így kötelességét bizonyára tökéletesen és pontosan teljesítené. De ugyanilyen biztos az is, hogy császári felséged egyetlen tisztet sem­ találna, a­ki a hóhér szerepét vállalná el. A hadügyminiszternek ezen szavait a trónörökös heves dühkitörése követte, aki érzéseinek szabad folyást engedett. A hadügyminisztert a­­kegyvesztettség éreztetésével hagyta ott, s ettől az órá­tól kezdve esküdt ellensége lett. Schö­naich báró megbuktatását azonban csak 1911-ben tudta ke­resztül vinni. Ekkor nyílt offenzívát kezdett. 1911. június 22-én, a Viribus Unitis hadihajó ten­­gerreszállásának napján, Auffenberg tá­bornokot szólította m­­eg, a ki szintén részt vett az ünnepségen s a következő­ket mondotta neki: — Közlöm­ önnel, hogy a hadügy­­miniszteri székbe van kiszemelve. A trónörököst az uralkodó egyetlen szóval sem bízta meg, hogy Auffenberg tábornoknak ilyen kijelentést tegyen, de Ferenc Józsefet befejezett tények elé akarta állítani. Midőn Triestből vissza­tért Bécsbe, kihallgatáson jelent meg az uralkodónál. Jelentést tett neki a Tri­esztben történtekről, s arról a kijelen­tésről is, amit Auffenbergr nek tett. Most mondotta a császárnak, — midőn miár STRANDI LAPOK szerint ebbe az akcióba az egész Népsz­övetség belepusztulhat. A la­pok másrészt­­m­egál­lapítják azt is, hogy a helyzet fejlődése most már a népszövetségre ró feladatot, s két­ségtelen, hogy a Ruhrkérdés megol­dásában a Népszövetségnek fontos szerep jut. Anglia megoldási tervei LONDON, márc. 21. A Daily N­ews szerint Louciner grenoblei be­széde különös figyelmet érdemel, mert ha tükörképét mutatja a Fran­ciaországban ma tért hódító felfo­gásnak és feltűnő magyarázatát adja az lángol és francia felfogás közti el­téréseknek. Az angolok felfogása szerint nem szabad a megszállt terü­leteket sem gazdaságilag, sem poli­tikailag elszakítani Németországtól. Az angol kormány terve körül­belül a következő: Kölcsönös garan­ciák nyújtása és általános szerződés a népszövetség égisze alatt úgy fran­cia, mint Németország védelméről szóló külön kikötésekkel. Alkalmazni kell a békeszerződés negyvenkette­dik­ és negyvennegyedik szakaszát, amelyek a rajnaparti demilitarizálást állapítják meg, s végül ki kell fej­leszteni azokat a feladatokat, ame­lyek a­ kétszáztizenharmadik cikkely alapján a Népszövetség hatáskörébe vannak utalva. PARIS, márc. 21. Londoni je­lentés szerint angol körökben hite jár, hogy az angol kormány semmi­féle jegyzéket sem kapott a franciák­tól a szövetségközi katonai bizottság működésének felújítása ügyében. A francia kormány ugyan óhajtja az ellenőrző bizottság működésének széles alapokon való felújítását, mi­re­­az angolok azt válaszolták, hogy az angol kormány elvben elfogadja a követelést, de tanácsolja, hogy óva­tosan járjanak el, mert az inciden­sek elkerülése a francia tiszteknek is érdeke. Amerika nem közvetít WASHINGTON, márc. 21. Ille­tékes helyről kijelentik, hogy az ame­rikai kormány nem vállalja azt a feladatot, hogy a német javaslatokat a szövetségesekhez juttassa. Az ame­rikai kormány azt az álláspontot fog­lalja el, hogy Németországnak köte­lessége javaslataival közvetlenül for­dulni a megszállásban érdekelt hatal­makhoz. I­I HMi Egymillió tonna szén van a Ruhr-vidéken felhalmozva PARIS, márc. 21. Le Troquet ruhrvidéki útjáról visszatérve minisz­tertanácson számolt be tapasztalatai­ról. Előadta, hogy a német állami bányák már francia kézen vannak,­ a német magánbányákkal pedig tár­gyalások folynak és Troquer hiszi, hogy békés megállapodásra fognak jutni velük. A Ruhrterületen jelenleg egymillió tonna szén és félmillió ton­na koks­z van felhalmozva. Mivel a vasúti forgalom kezd már rendes me­derbe törni, a felhalmozott mennyi­ségek hamarosan elszállíthatók lesz­nek. Troquet előterjesztésére a fran­cia kormány elhatározta, hogy a francia és belga frank Németország­ba való kiözönlését úgy fogja meg­akadályozni, hogy a Ruhrvidéken központi pénzbeváltó helyeket állít fel, ahol minden francia-belga pol­gárnak kötelessége lesz pénzét német pénznemekre átváltania. A munkás­ságot ezután csak felerészben fogják frankban kifizetni, felerészben né­met márkát kapnak. A német nagyipar jóvátétel tervei PARIS, márc. 21. Az Echo de Paris Berlinből úgy értesül, hogy a német nagyiparosok húsvét után új jóvátételi tervezetet vitatnak meg, a­melynek célja a német és francia nagyipar közötti érdekközösség lé­tesítése volna. Dabernon berlini an­gol nagykövet londoni utazását az Echo de Paris közlése szerint az an­gol lapok jelentős lépésnek tartják. A Daily Chronicle szerint Dabernon referádája, amelyet Londonban elő fog terjeszteni, alkalmas lesz arra, hogy Bonar Law külpolitikai maga­tartását befolyásolni fogja. 19an»­­mAtrctmvis M* A német nép megtiszteltetésnek tekinti a bántalmazásokat BERLIN, márc. 21. A birodal­mi gyűlésen szóba került Corel Quantz német képviselő ügye, akit a franciák letartóztatták. Loebe elnök kijelentette, hogy a bántalmazásokat és a zaklatásokat a német néz­ nem m­eggyalázásnak, hanem megtisztel­tetésnek tekinti. Legolcsóbban és legszebben lest, tisztit, az t UNIÓ ,, o-> gőzmosógyár Ciuj, Caltv Reg. Ferdinand 133

Next