Brassói Lapok, 1924. szeptember (30. évfolyam, 199-222. szám)

1924-09-03 / 200. szám

1924. szeptember 3. BRASSÓI LAPOK 7. oldal, 299. szám. KÖZGAZDASÁG Magyarország a tűzifát Erdélyből, a feldolgozott fát a Felvidékről vásárolja Magyarország: a trianoni béke kö­vetkeztében Európa egyik legna­gyobb favásárlója lett . Csehország az egész vonalon visszaszorítja Romániát BUDAPEST, (saját tudósítónktól)­ Magyar­­ország 349 ezer vagon fa vásárlásával az 1924 első negyedében a kontinens egyik legnagyobb favásárlója volt. Ezen a piacon a Csehszlováki­a jelentős eredményeket ért el. Magyarország fabe­hozatala ugyanis ez év első negyedében a követ­­kező volt: összbevétel 49000,, Szlovenszkóból 13000, Erdélyből 31200, Jugoszláviából 3800, Ausztriából 900. Emelkedést a magyar piacon csak Szlovenszk­ót és Jugoszlávia ért el Ausztria helyzetét meg­tartotta Erdély kivitele több mint 8000 vagonnal csök­kent. Még mindig ,amen jött be a legnagyobb meny­­nyiség, de abban a 31200 vagonban, amelyet jelen­leg Magyarországba szállított, 26.200 vagon öleső tűzifa van és csak 2800 vagon feldolgozott fa, mi­alatt a Szlovenszko által szállított 13000 vagonban csak háromezer vagon tűzáfli van, ellen­b­en 4500 vagoit feldolgozott fa. A magyar kereskedelmi statisztika a tűzifa vagonját 1500 aranykoronára, a feldolgozott fáét 8500 aranykoronára, tehát majd­nem hatszor olyan magasra értékeli. Pénzérték szé­riáit tehát a Szlovenszkó által leszállított 4500 vagon feldolgozott fa egyenértékű az erdélyi 26000 vagon tűzifával, Erdély ugyan nagyobb mennyi­ségű tűzifát szállított Magyarországba, de ugyan­azt az összeget kapta érte, mint Szlovenszky. Ez a minőség előnye. Egyébként az erdélyi nagy fe­­mettnyiséggel az utóbbi időben valami baj lehetett, különben nem vesztett volna el 8000 vagont. Fűrészelt és feldolgozott fában 1923 elején, ami­kor a nagy deflációs krízis uralkodott, Szlovenszko átmenetileg versenyre képtelen volt. A szlovensz­­kói szállítások visszaestek és Erdély hatalmas fa­tömegekkel a vezetést magához ragadta, háttérbe szorítva a jugoszláv és osztrák konkurrenciáro Ma­i hel­yet megváltozott. Most Erdély van ebben a helyzetben és Szlovenszkó nyomul előre. Na­gyobb távolság­ következik Jugoszlávia és az­tán Ausztria. Erdély az előző évvel szemben ez utóbbi fajtában 6000 vagont veszített. Szlovensz­kó 3200, Jugoszlávia ,300 és Ausztria 400-at nyert. A gömbfa kivitel fejlődése a feldolgozott fáé­val ellentétes. Amit Szlovenszky 1923 k­ezdetén a deflációs krízis következtében a feldolgozott fá­ban elveszített, ezt fában behozta.­ Más szóval a gömbfának a feldolgozása, a velejáró költségek miatt Szlovenszkóban nem volt lehetséges. Ezért magyar fűrészmalmokba szállították, dacára annak, hogy ezáltal a munkabér veszendőbe ment. Ma a helyzet fordított, Ma Sitovemnakóban végzik a fa megmunkálását, olcsóbban,­­int Magyarországban, tehát a fát ott dolgozzák M * csak Utat fekto*­­gozott ára megy rá A látszólag kedvezőtlen visz­­szafejlődés­i gömbfa fe­tetnek Sztovenszkó Ma­gyarország felé irányult­ lá­ttak arős bődését je­lenti. Bányafában 1921—22. években Szlovenszkó a magyar bányák fekvése folytán vetélytan nélkül állott. Csak az utóbbi időben álltek fel a romá­nok, Szlovenszkő az öszbehozatalnak még így is mintegy 85 százalékát szállítja. A tűzifa oly­an i cikk, amely Szlovoszfednall földrajzilag nem felel meg. Az egész észak-magyar­országi határvonal, ahol Szlovenszkő szálltás szem­pontjából szóba kerülhet, szénterület, amely ne­gyedévenként 180 ezer vagon szenet temet. A szén ezen a vonalon olcsóbb, mint a Szlovenszkóból származó fa és nagy mennyiségben fordul elő. Ezzel ellentétben a román és jugoszláv határon nincsen barnaszén, ott a szén drágább, mint a tűzifa. Azért Dél Magyarországon, különösen az Alföldön, az er­délyiek nagyobb mennyiségű tűzifát tudnak elhe­lyezni. Ők szállítják Magyarországi egy részének egyedüli tűzifa anyagát. Mégis a román termelési költségek növekedése itt is eltolódást okozott Szlo­­venszkó javára, ha ugyan Erdély még mindig az összbehozatal 85 százalékát szállítja. A magyar fapiac áttekintése tehát Szlovénsz­­kó határozott fölényét mutatja az úgynevezett »mi­nőség« fákban. Vezet ezenkívül feldolgozott gömb és bányafában. Erdély csak az olcsót és kevés nyere­séget hozó tűzifában vezet és ebben is csak azért mert Magyarország megfelelő részéhez közelebb esik, mint Szlovenszkő. De már ezen a területen is megkezdődött Szlovenszkő lassú, de biztos elő­nyomulása. A deflációs krízisben a magyar piacon szenvedett visszaszorításából magához tért, a ma­gyar minőségi a piacot visszahódította és más téren is lassan nyomul előre. A MAI PÉNZPIAC Hétfő, szeptember 1. A világpiacon lényegtelen árfo­lyamhullámzás. A belföldi piacon ma reggel már korán indul az üzlet és elseje lévén, biza­kodó a hangulat. Az üzleti kedv élénk, erős a kínálat, a kezdő árfolyamok 39 le­­jes svájci frank alapnak felelnek meg. Az erős kínálat miatt később ellanyhul a piac. Déli záróár­folyamok: Egy svájci frank 38.71­ lej, egy dollár 203, egy angol font 922, egy olasz líra 9.15, egy francia frank 11.20, egy cseh korona 6.17, egy lejért 345 osztrák és 370 magyar ko­rona. Zürich: Devizák (zűrjeiben a szom­bati zárástól való eltérések). .Nyitás: egy dollár 5.31 és háromnegyed (jegy fél), egy angol font 23.88 és fél, (—2 és fél). ..száz francia frank 28.80 (—25), száz olasz líra 23.55 (—7 és fél), száz cseh korona 15.95, száz dinár 6.72 és fél, száz lej 2.60,­­tízezer magyar korona 0.09 és fél, tízezer osztrák korona 0.75 (10.0010), száz járadék márka 127. (—) Egységesen szabályozzák a mintavásár ügyét­ A párisi nemzetközi kereskedelmi kamara kezdeményezésére folyó évi október 6-án lesz az európai mintavásárrendező hiatalok n­emzetközi értekezlete. E letárgyalandó javaslatok a követ­kezők: Az európai nagy nemzetközi vásárok határ­idejét a párisi nemzetközi kereskedelmi kamara által összehívandó értekezlet állapítaná meg. A mintavá­­sárra utazók és odaszállítandó áruk 50 százalé­kos kedvezménye a vasútnál. A vízumdíjak elen­gedése vagy mérséklése. A vásárra kerülő áruk és Bentik vámmentességének általános elintézése, vagy legalább is a vámkezelésnek egyszerűsítése és a vámmérséklés. r (1) Miért tűnnek el az érc kétfejesek? Alig néhány héttel ezelőtt bocsátották ki az egy- és kétfejes ércpénzt s az or­szág egyes részeiben mégis általános a panasz, hogy nagyobb az aprópénz­hiány, mint az aprópénz kibocsátása előtt. A meg­indított nyomozás megállapította, hogy az ércpénz egy része kivándorol az országból Csehszlová­kiába. Míg Zürichben csak nagy nehezen, akar emel­kedni a lej árfolyama, addig Mármarosszigeten ma­gas árfolyamon jegyzik. Egy éve két fejesért három négy papírlejt is adnak. Az összevásárolt pénzt aztán »átsibolják« Ruszinszkóba, ahol az olvasni nem tudó ruszin parasztoknak adják egy cseh­­korona helyett, ami annál könnyebb, mert az új két fejes ugyanolyan alakú és nagyságú, mint a cseh­szlovák egykoronás. A román határszéli hatósá­gok cseh vámőrök útján hívták fel most a ruszinsz­­kói hatóságok figyelmét erre a népcsalásra, amely­ből néhányan nagy összegeket kerestek. * Felelős szerkesztő : Kocsis Béla. Kiadó: »Brassói Lapok« nyomdája. Nyílttér* F. évi szeptember 1-én megjelent lap­ban levő nyílttéri közlemény tévedésből került a lapba. Kovács Béla Szitás-ucca 48. *) Ezen rovat alatt közléitekért nem vállal fele­lősséget a szerkesztőség. ____________________ Ahogy engem ver az isten ... Várady Aladár országszerte ismert dala. Moravetz-kiadás, mindenütt kapható. A szent hazugság Regény Irta: Nwml tandin (MIMIM J)12 MntartMé (45) Mindezt a szobában futkosva, örömtel ra­gyogó arccal, szinte egy lélegzetre mondotta d Éva, s még be sem fejezte mondókáját, mikor nyilt a szobaajtó, s annak nyílásában az öreg Juhász András robusztus alakja jelent meg. — Már engedelmet kérek, de én amerikai ember vagyok, tud előtt az idő pénz és eluntok már odalent a várakozást! Itt hozom hát én, az öreg Juhász, az én aranyos, egyetlen bárány­­kámnat ! — harsogta az öreg bácsi. — Aki mint a Szabolcs felesége mutatko­zom be most a családnak ! — kacagott vidáman Lilla és Szabolcshoz rohanva, annak karján lépett oda az ezredeshez. — Isten hozott, édes lányom! — mondotta Szentpály­ábul és megcsókolta menyének hom­lokát. Lilla a nagyvilági nők biztos fellépésével és bátorságával lépett most Judithoz. Ez előzé­kenyen, szives mosollyal ajkán sietett eléje. Kedvesen, érzelmesen csicseregte: — Légy te a mi jó kis­mamánk ! Judit könnyein keresztül mosolyogva vonta magához a fiatal asszonyt. Zalán és Éva ezalatt a szoba egyik szögle­tében állottak, ők maguk nerk, de a szemeik annál többet beszéltek... A plébános biztatására aztán Zalán és Éva Szentpály ezredeshez léptek. Látszott arcu­kon a meghatottság és zavar. — Édes­apa! mondotta — a lány pirulva, — most már elárulom neked, hogy az a cso­kor... tudod ... amely miatt elszalasztottuk tegnap a plébános bácsival való találkozást, ettől a rossz fiútól jött... Ettől ! És csintalanul Zalánra mutatott. — Én meg, — mondotta a plébános mo­solyogva, — kiegészítem ezt ezzal, hogy ez a derék, jó fiú... meg ez a csitri kis leány . .. hogy is mondjam ? No még bele találok sülni... Segítsetek ki!! Zalán odavonta Évát az ezredes közelébe és a plébános helyett elmondotta a többit: — Ha megengedi plébános bácsi, hogy kiegészítsem szavait... hát Éva és én az ezre­des bácsi atyai áldását kérjük! Szentpály Ubul tréfásan csóválta meg a fejét.­­ . — Nem csak rajtam áll... Jöjjön csak, Judit!... Mit szól maga ehhez ? ! Hát megérett ez a mi kis­lányunk ilyen nagy és komoly dol­gokra ?... Judit odament a fiatal párhoz, Zalánnak csókra nyújtotta jobbját, baljával szeretettel si­mogatta meg az Éva zavartól, belső felindu­lástól, meghatottságtól lángvörös arcát. — Hát, tudja az ezredes .. . ami az érett­séget ... az az a komolyságot illeti, bizony az még vagy egy két esztendei, vagy ... Ne köny­­nyezzél ne, kis bolondom !... vagy legalább pár hónapi időt igényelne ... No de... No de, amíg a menyasszonyi kelengye elkészül, ugy­e, édes Évám, megjön az is? — Megjön ... Ígérem .... Megkomolyo­­dom ! — tapsolt és kacagott Éva és összecsó­­kolta Juditot, apját és az öreg Jul­i­f Andrást. — Szivemből örvendek, hogy ez így tör­tént, kedves apatársam, — mondotta Juhász bácsi, Évát becézően cirógatva hatalmas kezével, — így legalább az iker­kastélyról nem kell levakar­­tatnom a Szentpály-címert. Legyen az az én leányom hozománya !... Aztán holnap reggel itt lesz egy vitorlára és gőzre berendezett yacht, amely az én amerikai hajógyáramban most épült... pompás ... akármilyen hosszú tengeri útra alkalmas... Ez meg az Éviké nászajándéka lesz. Ezen megyünk innen mindannyian haza... Ezen fognak aztán ők is nászútra indulni, ha ... ha... meg lesz az esküvőjük! Holnapra ennek a yachtnak a felszentelésére meghívom az egész társas­ágot. A plébános úr fogja felszentelni... De mi legyen a neve? A plébános ihlettől, áhítattól és örömtől su­gárzó arccal mondotta: — Treuga Dei... Isten békéje... Ez legyen a yacht neve... (Vége.)

Next