Brassói Lapok, 1927. június (33. évfolyam, 121-144. szám)
1927-06-05 / 124. szám
12. oldal, 124. szám, BRASSÓI LAPOK HALHATATLAN MAGYARSÁG KINCSESHÁZA Egy kesergő magyar Minden vígasság tőlem eltávozott, Vége minden örömömnek; Szívem reményében megcsalatkozott, Nincsen nyugta bús tejemnek. Víg napjaim elvesztetek, Nem múlatok veletek; Az öröm s a víg élet Keserű ürömmé lett■ Búcsúvétel VITÉZ. Megyek már. Engedd meg, kedves kincsem, Hogy megváló csókom szádra hintsem, Jaj be fájdalom. Kedves angyalom! Hogy midőn boldoggá kezdtem lenni, El kell menni LILLA. Akkor indúlsz hát el csalfa lélekI Amidőn már én néked élek ? Bírod szívemet, S itt hagysz engemet: Ah, nem érdemel meg egy ily hívet A te szíved, vitéz. Szívemet ne vádold, jó esmérted. Most is hév tüzekkel ég ez érted. — A sors késztet el Vas törvényivel: Ámde semmi tőled el nem választ: Adj jobb választ. Életemet sok ezer gond terheli, Lelkem a búk között eped, Bús szívem bánatokkal lévén teli Már ezer ízekre reped. Ó keserves bánatok. Világra ti hoztalok. A bú nevelt engemet, Sírba is a bú temet Csokonai Vitéz Mihály LILLA. Minden válasz erre megy ki nálam, Hogy, ha elmégy, nyugtom nem találom. Hát, ha hívem vagy, Mellettem maradj. Kölcsönös részt vévén víg napomban. S bánatomban. VITÉZ. Erre az útra is csak érted megyek, Hogy mind a kettőnknek hasznot tegyek, Mert egy nyomban jár A mi sorsunk már, Hát szemed ne legyen olyan nedves Érte, kedves LILLA. Megnyugszom, mert tiszta szíved látom, Hordjon a szerencse, hű barátom ! És e csak maga • Legyen záloga. Hogy szerelmem néked felfogadtam, Altaladtam. Csokonai Vitéz Mihály VITÉZ. Kérlek, míg öledbe visszatérek . . . LILLA. Értem — Én is tőled mást nem kérek. VITÉZ. Angyalom, szeress ! LILLA. Kincsem, meg ne vess ! EGYÜTT. Mert lelkem csupán tetőled éled. Isten véled 11 A gyermekfokon elakadt férfi írta: Olasz Péter. Ha a gyermek pajzsmirigye felmondja a szolgálatot, beáll az infantilizmus, azaz nem lesz belébe se serdülő fiú, sem igazi férfi, hanem mindössze lenézett «gyerek» s lesajnált «gyermekfokon elakadt férfi». De lehet egészséges is a pajzsmirigye, mégis lassanként lelkileg infantilizmba esik azaz többé-kevésbbé «gyerek»-ként mutatkozik a serdülőkorban, majd «gyermekfokon elakadt férfi»-ként a meglelt korban. Mivel főleg századunkban az utóbbi eset sajnos igen gyakori, érdemes közelebbről szemügyre venni ezt a férfiaknál annyira bartó lelki betegséget. Mindenekelőtt a gyermek jellegzetes sajátságaival kell foglalkoznunk. A legszembetűnőbbek a következők: 1. Könnyen lelkesedik, de lelkesedése fellobbanó s hamar kialvó szalmaláng. 2. Befolyásolható. Jók között jó, rosszak között rossz ember fejldik belőle. 1. Szereli, ha folyton gondoskodnak róila, sőt határozottan. 4. Egocentrikus. Ő a központ, 6 a nap, mely körül az összes családtagoknak szolgálatkész «bolygókként» kell keringenek. 5. A fantáziájából, képzelőtehetségéről alkotott világban él. Mesékért rajongó, álmodozó lelke előtt ismeretlen a valóság rögös, nem egyszer igazi férfilelket is megdöbbentő képe. A serdülőkorban (13—24 év) rendes körülmények között nem beszélünk már gyermekről, hanem fiúról. Azokat a fiúkat azonban, akik lelkileg elakadtak a gyermeki fokon: «gyerek »-nek nevezzük. A «gyerek», akárcsak a gyermek, szintén: 1. Könnyen lelkesedik. Mindenbe belekap, de mindenbe könnyen beleun. Egykettőre köt új barátságot, illetve hagy fel a régivel. 2. Befolyásolható. plakátok, újság-reklámok áldozata. Egységes világnézete persze nincsen. Vallásosnak született, de nem az. Hiszen nem válogatja meg a barátait, szellemi táplálékát. Vallás-erkölcses'enész',ciflányok, a kételyek egész garmadáját szórják be gondolkodásra lusta fejébe. Bedől az igazi nagyoktól sohasem hangoztatott üres frázisoknak. Hitbeli kételyeit nem igyekszik (mások segítségét is igénybe véve) megoldani. Erkölcseterint életének kezdetei hamarosan kimondatják vele, hogy «niincs Isten», «a vallás a papok találmánya», vagy legalább is pozitorjává zúzzák a keresztény újjászületésbe vetett reménységét .. S, az utóbbit elősegítik azok a barátai (nem egyszer jó erkölcsének tönkretevői) is, akiknek ez igenigen érdekükön áll. 3. Szereti, ha gondoskodnak róla. Már 14—15 éves, mégis édesanyjával szolgáltatja ki magát. Talán a cipőit is anyja is szülja.... "Az iskolában elváltja a tanártól, hogy akkor felejtesse, ha tanult. (Ha a tanár rajtácsiki, merészen hajtogatja otthon a társai közt, hogy tudta ő a leckét, csak a tanár ,az belezavarta!» ) De magamagáról, boldog jövőjéről nem gondoskodik. Nem tanul. Idejét a lányok körül tölti el. Úgyszólván semmi a Hiszta erkölcsének védelmében folytatott harc, gondoltait, fantázisáját nem fékezi. A titkos bűnbe is belesik, s karmai közül nem törekszik kiszabadulni. Sőt talán még a bűn hátasába is betér, mert gyermekfokon elakadt férfibarátai előtt nem akar gyermeknek látszani . 1 . 4. Egocentrikus. Csak akkor akar dolgozni, ha elismerik, ha tapsolnak neki. Rendesen filmsztár, színnövendék s sporthaj nok akar lenni. Mindent, amit meglát, beszerez. Nem is tud a pénzzel bánni. Siet minden pillanatban drága énjének (énje ösztöneinek) örömeket szerezni: a korzón, a táncteremben, a strandon, a moziban, a kölcsönkönyvtárban a piperkőcet játszva, cigarettázva, iddoglátva, ledér dalokat énekelve, mocsitos beszédénél folytatva, revolver-, szennylapokat bújva. Ha van valamije, pl. csomagja, magától alig kínálna meg valakit. Társai irigy, önzőnek ismerik. 5. Fantáziájától alkotott világban él. Álmodozó lelke ellőtt még mindig ismeretlen a rideg valóság, a siralom völgye. (Sőt mintha nem is akarna megismerni.) Így nem csoda, hogy elakad a diákszerelem illúzióin, (e az!» «Ő az egyedüli!» «Megvárjuk egymást!» Aztán jóakaraiban ellenségeket sejt. Fantasztikus jövő tervekkel tölti el idejét és elfeledi,, hogy a jelen céltudatos kihasználása teremti meg a boldog jövőt.. • Ha az ilyen «gyerek» nem igyekszik bátor céltudatos önnevelés folytán mielőbb serdülő fiúvá lenni s ha erre hozzátartozói, nevelői nem segítik, úgy nem lesz igazi férfi, hanem egész életén ál többé-kevésbé a gyermekfokon elakadt férfi, szomorú illusztrációjaként fog szerepelni. A gyermekfokon elakadt férfi! a következőkép kell jellemeznünk: 1. Bármilyen behatásnak hamar bedől. Főleg a napilapok helyettesítik nála a tevékeny agyvelőt és keresztény létére például a keresztény-ellenes újságok alapján ítél meg mindent s ezért a műveit keresztény társadalomban a nevetséges pojáca szerepét játsza. Ha jóindulatú, jó lelkű, könnyen szektariánus (adventista, babtista, millenista, tozofista) vagy, vallásos spiritszta lesz. A revolverlapokat olvasva örömmel siet megállapítani, hogy «íme nincs is erkölcsös ember!« s megmarad az erkölcstelenség fertőjében. 2. Minduntalan vezetésre, irányitásra szorul. -s hozzá olyanokban bízik, olyanokat kérdez meg, akik csak kihasználni akarják, akik csak a szeretet hirdető Krisztust festik le előtte, de a világért se mutatnak be neki a farizeusokkal oly kemény, hangon beszéld a jogtalan arculütés ellen libakozó, sőt ostort is fonó Krisztust. Folyton kérdi (legalább maga magát) az ilyen szolgamódra alkalmazkodó, gyermekfokon elakadt férfi: «Várjon mit is mondanak az emberek?» Sohasem mer egyedül a porondra lépni, s ha «nyilatkozik», csak szégyent hoz ügyére. 3. Álmodozó. Lehetetlen reményekkel élteti magát ahelyett, hogy, ő is cselekedne. Nyakatekert elméletek híve. «Örülni kell hogy magyar írás jelenik meg Romániában». — mondja, de elfeledi, hogy az erkölcstelen írás gyilkol. 4. Nem tud magamagától eltekinteni, nem tud szociálisan, altruista módra gondolkodni. Ez kitűnik az asztalnál (a legjobb falatokat ő szedi ki, ok nélkül külön dolgokat készíttet magának stb.) Nem fizeti ki az egyházi-iskolái adót (de azért fennen hangoztatja «magyarságát», szívesen ápoltatja magát apácákkal, szívesen küldi fiait, lányát a versenyen felül álló katholikus intézetekbe, iskolákba). Kényelmét óva nem teszi magát semmi katholikus vagy magyar ügyért, hanem még az ellenfél megvetésétis kihívó módon hallgat, megalkuszik. Gyermekét nem adná világért sem papnak. Ő semmit sem tűr el, de tőle mindent el muszáj tűrni. Álmodozó egyénisége mindamellett: 5. Sok csalódást hoz magával, és ezért egyszer csak kimenekül a társadalomból. Az egyesületi életben elsőnek «dől» ki, kérzett betegségére, «megrendült idegzetére» hivatkozva. A nagyon kívánatos újjászületés érdekében tüstént fontolgatni kell a teendőket, melyek biztosítják, hogy, az új nemzedék minél kisebb százalékban legyen «gyerek» a serdülőkorban s «gyermekfokon megakadt férfi» a meglett korban. Mindenekelőtt észre kell venni az eddigi gyermek- és serdülőkön nevelés szembetűnő hibáit. Iszek: 1. Az oktalan elkényeztetés. Ha ez elmarad, a gyermek megtanuljál, hogy neki kell mindenkihez igazodnia s elveinek feladása nélkül tud majd alkalmazkodni. 2. A hideg, rideg, mindenben csak rosszat látó, gyanakvó, szomorú jövőt jósolgató kezelés. Ez ember társadalomgyűlölővé alakítja a gyermeket, s szinte legyőzhetetlenül beleszuggerálja, hogy ő már jó, becsületes ember nem lehet. 3. A fantázia nevelés elhanyagolása. A gyermeknél, ki gyakran (hetenként, sőt többször is) moziba jár, erősen fantáziára játszó folyóiratokat olvas, izgató, ízléstelen ponyvairatokat (Nikik Carter, Szivek Harca stb) kap kezébe, általában túlkorán s túlsókat olvas regényeket, nincs szó fantázia nevelésről. 1927. június 5.