Brassói Lapok, 1928. december (34. évfolyam, 275-298. szám)

1928-12-01 / 275. szám

­ Hi van a kölcsönnel ? Tanácskozások, találgatások és merész kombinációk Bukarest (A Brassói Lapok szerkesz­tőségétől.) A bukaresti lapok megint hasábos cikkeket írak az újra megindult kölcsöntár­­gyalásokról. A francia nemzeti bank kormány­zója Bukarestbe érkezett és két napos itttartóz­­kodása után visszautazott Párisba. Raducanu miniszter Berlinbe utazott és Lugojanu minisz­terelnökségi államtitkár néhány nap múlva Párisba utazik. Mindezen körülmények azt bi­­i­zonyítják, hogy a kormány teljes gőzzel dol­gozik, hogy a nagy kölcsönt végre nyélbe üt­hesse. Kormánykörökben ma már nem csinálnak titkot abból, hogy Rist, a francia nemzeti bank kormányzója azért járt Bukarestben, hogy tudtára adja a kormánynak, hogy mind­addig amíg nem jut egyensúlyba a költségve­tésünk, szó sem lehet a nagy kölcsön folyósítá­sáról és a stabilizációról. Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy az új költségvetés semmi körülmények között sem lehet előbb kész, mint január végén, esetleg csak február elején és így majdnem valószínű, hogy Romá­nia a nagy kölcsönt csak ezen dátum után kapja meg és ugyanebben az időben követke­zik be a román valuta stabilizációja is. De ezen dátumig az a kötelesség vár a kor­mányra, hogy megtalálja a módokat arra néz­ve, hogy a költségvetés egyensúlyba jusson és eltüntesse az államkasszából a liberálisok által okozott hét milliárdos hiányt. — Senki előtt sem titok. — írja az Adeve­­rul, — hogy az államkasszában ma hét milliárd lej a deficit, de ezenkívül azt is tudja min­denki, hogy a liberálisok a törvényes rendel­kezések ellenére nagy előlegeket vettek fel a Nemzeti Banktól és ezzel ki­tették az országot az infláció veszedelmének. Milyen módon segíthet ilyen körülmények között a kormány a deficitbe jutott államkasz­­szán, hogyan állíthatja helyre a költségvetési egyensúlyt? Rist, a francia nemzeti bank kormányzója már megadta e kérdésre a választ két napos bukaresti tartózkodása alatt: — Tessék megindítani az adóprést, fel kell srófolni az állami adókatt Úgy látszik, ez az a pont, amelyet nem akar a Maniu-kormány elfogadni és valószí­nűleg emiatt utazott el olyan hirtelen Rist és ez az oka annak, hogy az Athenée-Palace szál­lodában azt a hat lakosztályt, amelyet e hétre lefoglaltak az érkező külföldi bankárok részé­re, Rist elutazásával egyidejűleg felmondták. A külföldi bankárok táviratilag jelezték, hogy egyelőre nem tartják szükségesnek a bukaresti látogatásukat. Ilyen körülmények között érthető, ha a kormány minden figyelme egyelőre Németor­szág felé terelődött és bukaresti politikai kö­rökben nagy várakozással néznek Raducanu miniszter berlini utazása elé.. Raducanu miniszter magával viszi a Né­metországgal kötött egyezmény ratifikálását és ha sikerrel jár az útja, akkor egész sorozat­egyezményt kell magával hoznia. Fájdalmas áldozatok, amelyeket a kormánynak meg kell hozni Az Adeverul legutóbbi száma hosszasan foglalkozik a kölcsöntárgyalások mai helyze­tével és megállapítja hogy nagyon rossz jel­nek tekinthető a külföldi bankárok látogatásá­nak elhalasztása. A liberális uralom olyan rettenetes gazdasági helyzetbe hozta az orszá­got, amelyből csak nagyon fájdalmas áldozatok árán szabadulhatunk meg. Két évvel ezelőtt egy angol pénzügyi szak­értő volt itt az országban, aki alaposan tájéko­zódott az ország pénzügyi helyzetéről. Két év­vel ezelőtt még nagyon könnyen lehetett volna az amerikai pénzemberektől kölcsönt kapni, az amerikai Morgan bank 400 millió dollárt, a Dik­ion Read bank 30 millió dollárt helyezett el az európai piacon. És ebben az időben, ami­kor még nagyon könnyen lehetett volna ame­rikai kölcsönhöz jutni, az angol szakértő Ro­mániáról a következőket állapította meg: — Románia pénzügyi helyzetét csupán abban az esetben lehet szanálni, ha az ország hajlandó nagy áldozatokat hozni... Azóta két év telt el és e két év alatt a ro­mán pénzügyi helyzet még rosszabbá vált és a külföldi nagy bankárok ma már nem helyez­nek ki olyan könnyen száz milliókat. — A kormánynak meg kell értenie, — írja az Adeverul, — hogy most nincs itt az ideje a hosszas tárgyalásoknak. Kell, hogy a kormány bátorságot vegyen magának. Hozzá kell nyúl­nia az egyetlen megoldási módhoz, amely ugyan nagyon fájdalmas áldozatokkal jár, azonban ma az egyetlen út ahhoz, hogy a mos­tani gazdasági káoszból kievickélhessünk. Az Adeverul egyelőre bizonytalanságban hagyja olvasóit, hogy milyen „fájdalmas áldo­zatokéra van szükség, hogy meg lehessen men­teni az országot. Bukaresti pénzügyi körökben az Adeverul cikke óriási feltűnést keltett és a legkülönbözőbb találgatásokra adott alkal­mat fmT»»VTfT?WTTTmfHVtTT›yTmt — Titokzatos bűnügyet fedezett fel a budapesti rendőrség egy öngyilkosság hátterében. Megemlékez­tünk már Baumann Bélának, a budapesti Vaccomoil főtisztviselője feleség­ének titokzatos öngyilkosságáról A boncolásnál most rendkívül gyanús dolgok derül­tek ki, mert az orvosok megállapították, hogy a re­volverben, amellyel Baumann Béláné állítólag ön­gyilkos lett, még tölténytartó sem volt A budapesti rendőrség, természetesen, nagyarányú bűnügyet sejt a titokzatos öngyilkosság hátterében és a legerélye­­sebb nyomozást indította meg.­­ A walesi herceg visszatér Európába. London­ból táviratozzák. A walesi herceg, aki tudvalévően D­élafrikában van látogatóban, amikor György ki­rály betegségéről értesült, lemondatta az összes ün­nepségeket és táviratozott Baldvin miniszterelnök­nek, hogy öccsév­el együtt a legrövidebben vissza­tér Angliába, amire különben az udvartól nem ka­pott felszólítást. A király állapota még mindig válto­zatlanul súlyos, de az orvosok mégis biztató jelnek tekintik azt, hogy a király ereje nem hanyatlott és a betegség tüneti me­g intenzitása csökkent. msmKMtRiBiWfKBVtiwnmMMtrwmí^Tyzvs’.j.MFi -v^ w su^mm mm* f 'JKFiftt ©nwvas’W'M^-w’wsHsra! s. o. s. Haláltánc a tengeren t­anítani­a. (A Brassói lapok munka­társától.) Az, aki most áll szemben ezzel a fel­el­ü­hödt víztömeggel, nem ismerne rá arra a lá­gyan hullámzó, langyos vizű­ tengerre, ahol a nyár folyamán ezrével lubickoltak a boldog fi­ időzök. A Fekete tenger ugyan nyáron is sz­eszélyes, még a legforróbb nyári napokon is előfordul, hogy hirtelen sötétzölddé változnak a hullámok és bár egyetlen felhő sem takarta el az eget és egyetlen szellő sem borzolta fel a vizet, hirtelen haragos hullámok kezdenek tán­colni a part felé. A konstancai lakosok ilyenkor ijedten szaladtak a part felé, ők mát tudták, hogy készül valami ... Tíz perc múlva már víz lente el a strandot és a tenger úgy hullámzott, mintha valami titokzatos erő kavarta volna a tenger fenekéről a sötétzöld vizet. De újabb husz perc múlva már lecsendesedett minden és a megszeppent fürdőzők újra vígan lubickol­hattak a langyos vízben. Reggel óta érkeznek az SOS jelek... Ami most előttünk végbe megy, ez már nem szeszélyes játék, ez már maga a végítélet. Húsz méteres hullámok bömbölve szaladnak a cement­gátnak és minden pillanatban az az ér­zésünk, hogy ez a borzalmas víztömeg mindjárt elsepri a gátat és a part szélén álló hatalmas raktárakat magával viszi a város felé. A ki­kötő két szélén, mint két kiterpesztett hatal­mas kar, a tengerbe nyúl a két móló, a végső pntjukon két hunyorgó fárész ég. A hullám­­egyeken keresztül gyakran percekre eltűnik ez a két pislákoló lámpa és csak a vadul vi­harzó tenger titokzatos hullámai sötétlenek előttünk, ha kimeresztett szemekkel kibámu­lunk a révkapitányság ablakán keresztül. Most felnyílik annak a kis fülkének az aj­taja, amely mögött a révkapitányság drótnél­küli távírásza dolgozik. A fején még rajta van a fejhallgatója, az arca egészen sáppadt: — Borzalmas ... nem tudom tovább hallgatni ... egy görög hajó reggel óta egyfolytában küldözgeti az SOS jele­ket . mit csináljunk? Semmit sem lehet csinálni. Ilyenkor nincs az a tengerész, aki kimerészkedne a nyílt ten­gerre és a görög hajó hiába küldözgeti reggel óta a kétségbeesett SOS jeleket. Reggel, ami­kor a vihar még nem tombolt ennyire, a har­mincezer tonnás Principesa Maria megkísérel­te, hogy kijusson a kikötőből, de nem jutott túl a mólóknál, amikor a kapitány már látta, hogy lehetetlen tovább jutnia. A hatalmas hajókolosszus úgy táncolt a vizen, mint egy gyufásskatulya. És ha egy harmincezer tonnás hajóval úgy bánik el a vihar, mi történhetik ott kint a nyílt tengeren, a kis két-háromezer tonnás hajócs­kákkal? A révkapitányság előszobája zsúfolásig tele van. Itt vannak a konstancai hajóügynök­­ségek vezetői, akik már egynéhány hatalmas konstancai vihart éltek át és most szó nélkül bámulnak az egyik hivatalnokra, aki a leg­utolsó táviratokat nézi át. Megérkeztek a kon­­stancai nagykereskedők, akiknek milliós áru­­szállítmányaik úsznak a vizen. Néhány tenge­,­rész húzódott meg a sarokban, az izzásig besű­­tött kályha mellett. Az előszobában mindenki hangosan vitatkozik, de a vihar még a bezárt ablakokon keresztül is a fülünkbe ordítja e halálos szimfónia borzalmas skáláját. — Plusz esztendő óta vagyok itt szol­gálatban, — mondja az egyik hivatal­nok. — de még nem, éltem át ilyen borzalmas vihart. —Két évvel ezelőtt is nagy vihar volt, de akkor még legalább segítséget tudtunk külde­ni a kintrekedt hajóknak. A King Lear, ez az angol segélyhajó éppen itt tartózkodott, ez ki­futott a tengerre és több, mint húsz kis ha­lászbárkát halászott ki a vízből, de most a leg­tisztább öngyilkosság volna, ha egy hajó ki merne futni a nyílt tengerre. A Principesa Ma­ria reggel még szerencsésen vissza tudott jönni a kikötőbe, de délben a Megalli Hellas majd­nem pórul járt. Ezen a hajón tizennyolcezer tonnás romlandó szállítmány van és a vihar dacára megkísérelte, hogy kijusson a tengerre. Dacára annak, hogy itt a két móló között még aránylag csendesebb a víz, a hullámok mégis szinte kiemelték a Megalli Hellast a vízből és már azt hittük, hogy a hajó darabokra fog zú­zódni a cementgáton. A hajó kapitánya az utolsó pillanatban leengedte a vasmacskáit és sikerült letompítani azt a szédületes sebességet, amivel a hullámok a part felé sodorták. A vihar egészen váratlanul érte a hajóso­kat és rengeteg sok apró halászbárka rekedt kint a dühöngő tengeren. Ezeknek a sorsáról még semmit sem lehet tudni. Lehetséges, hogy a közeledő vihar elől valahol menedéket talál­tak, de ha a nyílt tengeren érte őket a vihar, akkor menthetetlenül elpusztultak. Idáig teljesen bizonyosra veszik, hogy egy angol petróleum szállító­ható, amely több, mint huszonnégy órán keresztül küldözgette az SOS jeleket, valahol a nyílt tengeren elsülyedt. — Már előre félek a holnapi naptól, — mondta az égiük révkapitánysági hivatalnok, — néhány napig borzalmas jelenetek fognak itt lejátszódni. Az eltűnt hajókon szolgált ten­gerészek hozzátartozói jönnek be hozzánk hí­rekért Két évvel ezelőtt is igy volt, kétségbe­esett jelenetek játszódtak itt le... Most megint felnyílik a távírász fülkéje. — Látjuk, amint a távíró hivatalnok ledobja fe­jéről a fejhallgatóját és feldúlt arccal lép ki a fülkéből. — Ebbe bele lehet őrülni... nincs semmi értelme, hogy tovább hallgassam ezeket a két-I­ségbeesett SOS jeleket, hiszen itt már senki­­ sem segíthet. Farkas Aladár TmTTT*Tm?mTTfvtvfmTTvt vTWTyTTyyyyTTTyvyyyyyy v? TTTvrvvTvvvvTTT l Menbízható villanyszerel­­ aki a belső szerelésben és szabad ve­­­zetékek építésében teljesen társas, S ,J*t azonnali belépésre kerestetik. f­lag. OTTO FISC­HER, Kapu­ utca 8. I IK A SSO­I LAPOK 3. oldal, 2­5. szám.

Next