Brassói Lapok, 1930. március (36. évfolyam, 49-74. szám)
1930-03-20 / 65. szám
MÖZGAZDALÁG: Vdetösszeválasztó közgyűlésre készül a Kolozsvári ipartestület Sikerrel biztat a kisajátított iparmúzeum visszaszerzése iránti akció A nyár folyamán kézműipari kiállítást rendez az Ipartestület Kolozsvár, március 18. A Kolozsvári Ipartestület, mely az ország egyik legnagyobb kisipari szerve, március 30-án tartja ez évi elöljáróság választó közgyűlését. Minthogy azonban a határozatképességhez 1100 tag megjelenésére van szükség, valószínűleg az első közgyűlés ezúttal sem lesz határozatképes és a közgyűlést csak április 6-án lehet majd megtartani. A közgyűlés tárgysorozatának legfontosabb pontja az elöljáróság megválasztása, illetőleg a 36 tagú vezetőség közül a kiesési rendszer alapján 12 tagnak a megválasztása, ezenkívül az elnökségnek is lejárt a mandátuma, úgy, hogy ennek megválasztására is sor kerül ezen a közgyűlésen. A közgyűlés, eltekintve az elnökség, illetőleg elöljáróság megválasztásától, igen mozgalmasnak ígérkezik, mert a közgyűlésen sorra kerülnek a különböző kisipari problémák is, márpedig a kormány és az illetékesek részéről megnyilvánuló mostoha elbánás szinte fel sem sorolható kisipari sérelmeket tenyésztett ki. Az Ipartestület egyébként nemrégiben akciót indított aziránt, hogy az impériumváltozás után kisajátított és azóta iskolacélokra használt iparmúzeumot adják vissza az Ipartestületnek. Ez a múzeum kormánytámogatással ugyan, de közadakozásból jött létre a háborút megelőzően két évtizeddel és az erdélyi kisipar fejlődésében igen nagy szerepet töltött be. A kisiparosnak sem ideje, sem pénze ahhoz, hogy készítményeinek újításaival és fejlődő technikájával kapcsolatot tartson fenn, márpedig a múzeum elsősorban ezt a feladatot teljesítette. Ezenkívül állandó tanfolyamokat is rendezett a régebbi időben az Iparmúzeum és így meg volt adva a lehetősége annak, hogy az iparosság fejlődjön. Az impérium átvétele után a kultuszminisztérium hatáskörébe utalták az iparmúzeumot, amely a felsőbb kereskedelmi leányiskolát helyezte oda és a múzeum egész felszerelését, könyvtárával együtt, elraktározta. . Az Ipartestület a múzeumnak eredeti rendeltetési céljának való visszaadása érdekében már több izben interveniált, eredményre azonban csak most van kilátás. A kormány ugyanis átiratot intézett az Iparfelügyelőséghez, amelyben a kérés jogosságának elbírálására utasítja és kér jelentést. Ebből a körülményből meríti az Ipartestület azt a reményét, hogy a régen nélkülözött múzeumot vissza fogja kapni Egy csésze ebből a teából nemcsak a szellem felfrissítését szolgáló élvezeti cikk, hanem tápszer is, a test erősítésére. ANIMANS TEAM Áprilisban nemcsak ez az Országos Hitelezői védegylet Bukarestben lesz a központ, de megmaradnak a kerületi igazgatóságok is Csökkent a fizetésképtelenségek száma Bukarest, március 18-Beszámoltunk már azokról a tárgyalásokról, amelyek egy országos hitelezői védegylet létrehozását célozták. Annak idején Junian volt igazságügyminiszter is hozzájárult a hitelezők országos szervének felállításához, mert a jelenlegi erdélyi és bukovinai védegyletek működése addig nem lehet eredményes, amíg az ország összes hitelezőit meg nem szervezték. Voicu Nitescu, az új igazságügyminiszter is magáévá tette az országos hitelezői védegylet tervét és így annak megvalósítása elől elhárult minden akadály. Amint értesülünk, már az alapszabályok is elkészültek és április első felére fogják összehívni az alakuló közgyűlést. Az alapszabályok szerint a bukaresti központon kívül megmaradnak a védegylet regionális szervei is, az erdélyi és bánsági védegyletnek továbbra is Kolozsvárt lesz a központja, Temesváron, Nagyváradon és Brassóban pedig igazgatóságot állítanak fel. Után kalácsunk kérdést intézett Comsa Jones szenátorhoz, az erdélyi hitelezői védegylet elnökéhez, aki az országos védegylet legközelebbi programmjáról a következőket mondotta: " A hitelezők országos védegylete nemcsak a hitelezők, hanem az adósok fokozottabb védelmét is programmjába tűzte. A kormány illetékes tényezői, így elsősorban az igazságügyminiszter kilátásba helyezték, hogy ha megalakul a hitelezők országos szerve, megváltoztatják a kényszeregyezségi törvényt, mégpedig olyan értelemben, hogy az adós vagyonfelügyeletét a védegyletre bízzák. Ez nagymértékben meg fogja szüntetni a kény- szeregyezségi törvény által kreált visszásságokat és lehetetlenné fogja tenni azt, hogy a rosszindulatú, öncélokat kereső adósok diszkreditálják a román piacot. Az adósoknak nem kell attól tartaniuk, hogy ha fizetési nehézségek közé kerülnek, a védegylet megsuhogtatja fejük felett a csőd veszélyét. Ellenkezőleg: a védegyletnek, minthogy a hitelezők fokozottabb védelmét képviseli, egyenesen érdeke a csőd elkerülése, azonban csakis azokiian az esetekben, amikor az adós önhibájén kívül jutott fizetési nehézségek közé és ebből a helyzetből nem akar a maga számára külön tőkét kovácsolni. Márciusban egyébként aránytalanul kevesebb volt a fizetésképtelenségek száma, mint az év első két hónapjában, viszonylagosan. Anélkül, hogy pesszimisztikusan fognánk fel a helyzetet, meg kell állapítanunk, hogy a fizetésképtelenségek csökkenése márciusban nem jelenti még a megindult fizetésképtelenségi lavina lezárulását, mert a kerskedelem és általába® az üzleti életben vannak bizonyos periódusok, amikor a cégeknek alig vannak lejárataik. Különösen a kereskedelem szokta fizetési kötelezettségeit koncentrálni olyan időszakokra, mikor nagyobb üzleti forgalom remélhető. A karácsony és újév utáni fizetések lebonyolítása után, az esedékességek nagy része a húsvéti forgalom idején válik aktuálissá. Kérdés azonban, hogy a húsvéti forgalom megfelel-e majd a hozzáfűzött várakozásoknak és nem-e hoz újabb kellemetlen meglepetést, minthogy semmi jele annak, hogy a fogyasztóközönség vásárlóképessége növekedett volna. 10 Március 20 Béke Taffy karc készütl a cipőipar tum I . A Renner és a Turul cipőgyárak fúziója új helyzet elé állítja a belföldi cipőgyárakat Kolozsvár, március 18. Többizben megemlékeztünk azokról a tárgyalásokról, melyek a romániai cipőgyárak koncentrációja érdekében folytak. A terv kezdeményezői kétszer is megpróbálták a koncentrációt létrehozni, azonban eredménytelenül. Az első koncentrációs terv azért bukott meg, mert az egyik külföldi bankcsoport, amely a koncentrációt finanszírozta volna, nem tartotta életképesnek a koncentrációt abban a formában, ahogy azt a kezdeményezők meg akarták valósítani. A második kísérlet sem járt eredménnyel, mégpedig azért, mert a koncentrációban résztvevő gyárak közül többnek oka volt arra, hogy a koncentrációban a maga érdekeinek alárendelését lássa. A két kísérlet után most új taktikával akarják a koncentrációt kierőszakolni. A kolozsvári Renner bőrgyár cipőüzemének és a temesvári Turul-cipőgyár fúziójának, amelyről már beszámoltunk, nagy jelentősége van a belföldi cipőipar helyzetének további kialakulása szempontjából. A fúziót tulajdonképen a bécsi Kreditanstalt, a Rotschild bankcsoport erőszakolta ki, amelynek úgy a Renner bőrgyárnál, mint a Turul cipőgyárnál nagy érdekeltsége van. A Kreditanstalt a Renner bőrgyárat közel 60 százalékban, a Turul cipőgyárat pedig majdnem száz százalékban tudja magáénak. A Kreditanstallt fúzióval egyfelől racionalizálást akar végrehajtani a romániai cipőipari érdekeltségeinél, másfelől pedig a cipőgyárak koncentrációjának, esetleg trösztösítésének akarja a fúzióval megvetni az alapját. A Renner és a Turul cipőgyárakon kívül Romániában még öt-hat olyan cipőgyár van, amely koncentráció szempontjából figyelembe jöhet. Szakmai körökben meglehetős idegességgel fogadták a Kreditanstalt érdekeltségébe tartozó két nagy cipőgyár fúzióját , különösen idegességgel figyelik a további fejleményeket. Szakmai körökben ugyanis nem ismerik azokat a taktikai terveket, amiket a koncentráció létrehozása érdekében akarnak majd alkalmazni a fuzionált gyárak. Nem tudják, hogy a béke pálmájával jönnek-e, vagy pedig életre-halálra menő űrharc kezdődik, hogy belekényszerítsék a koncentrációba a versenytársakat? Nem érdektelen az sem, hogy a koncentrációtól azért idegenkednek egyesek, mert, a koncentráció vezetőségének személyi kérdését sem lehet közmegelégedésre megoldani, de legfőképen attól tartanak, hogy ha már létre jön a koncentráció, amely kétségtelenül racionalizálná a termelést és konszolidálná a belföldi piacot, — bele fogják kényszeríteni a gyárakat egy közös trösztbe, amelynek feltételeit — minthogy a Kreditanstallthoz tartozó érdekeltségeknek domináns szerepük lesz a koncentrációban, — ők fogják diktálni. A helyzet tehát - a fúzió következményeire vonatkozólag — egyelőre meglehetősen tisztázatlan.