Brassói Lapok, 1930. március (36. évfolyam, 49-74. szám)

1930-03-20 / 65. szám

MÖZGAZDALÁG: Vd­etösszeválasztó közgyűlésre készü­l a Kolozsvári ipartestü­let Sikerrel biztat a kisajátított iparmúzeum visszaszerzése iránti akció A nyár folyamán kézműipari kiállítást rendez az Ipartestület Kolozsvár, március 18. A Kolozsvári Ipartestület, mely az ország egyik legnagyobb kisipari szerve, március 30-án tartja ez évi elöljáróság választó közgyűlését. Minthogy azon­ban a határozatképességhez 1100 tag megjelenésére van szükség, valószínűleg az első közgyűlés ezúttal sem lesz határozatképes és a közgyűlést csak ápri­lis 6-án lehet majd megtartani. A közgyűlés tárgy­­sorozatának legfontosabb pontja az elöljáróság meg­választása, illetőleg a 36 tagú vezetőség közül a ki­esési rendszer alapján 12 tagnak a megválasztása, ezenkívül az elnökségnek is lejárt a mandátuma, úgy, hogy ennek megválasztására is sor kerül ezen a közgyűlésen. A közgyűlés, eltekintve az elnökség, illetőleg elöl­járóság megválasztásától, igen mozgalmasnak ígér­kezik, mert a közgyűlésen sorra kerülnek a különböző kisipari problémák is, már­pedig a kormány és az illetékesek részéről meg­nyilvánuló mostoha elbánás szinte fel sem sorolható kisipari sérelmeket tenyésztett ki. Az Ipartestület egyébként nemrégiben akciót in­dított aziránt, hogy az impériumváltozás után kisajá­tított és azóta iskolacélokra használt iparmúzeumot adják vissza az Ipartestületnek. Ez a múzeum kor­mánytámogatással ugyan, de közadakozásból jött lét­re a háborút megelőzően két évtizeddel és az erdélyi kisipar fejlődésében igen nagy szerepet töltött be. A kisiparosnak sem ideje, sem pénze ahhoz, hogy ké­szítményeinek újításaival és fejlődő technikájával kapcsolatot tartson fenn, már­pedig a múzeum első­sorban ezt a feladatot teljesítette. Ezenkívül állandó tanfolyamokat is rendezett a régebbi időben az Ipar­­múzeum és így meg volt adva a lehetősége annak, hogy az iparosság fejlődjön. Az impérium átvétele után a kultuszminisztérium hatáskörébe utalták az iparmúzeumot, amely a fel­sőbb kereskedelmi leányiskolát helyezte oda és a múzeum egész felszerelését, könyvtárával együtt, elraktározta. . Az Ipartestület a múzeumnak eredeti rendeltetési céljának való visszaadása érdekében már több izben interveniált­, eredményre azonban csak most van ki­látás. A kormány ugyanis átiratot intézett az Ipar­felügyelőséghez, amelyben a kérés jogosságának el­bírálására utasítja és kér jelentést. Ebből a körül­ményből meríti az Ipartestület azt a reményét, hogy a régen nélkülözött múzeumot vissza fogja kapni Egy csésze ebből a teából nemcsak a szellem felfrissítését szolgáló élvezeti cikk, hanem tápszer is, a test erősítésére. ANIMANS TEAM Áprilisban nemcsak ez az Országos Hitelezői védegylet Bukarestben lesz a központ, de megmaradnak a kerületi igazgatóságok is Csökkent a fizetésképtelenségek száma Bukarest, március 18-Beszámoltunk már azokról a tárgyalásokról, amelyek egy országos hitelezői védegylet létre­hozását célozták. Annak idején Junian volt igazságü­gyminiszter is hozzájárult a hitelezők országos szervének felállításához, mert a jelen­legi erdélyi és bukovinai védegyletek működé­se addig nem lehet eredményes, amíg az ország összes hitelezőit meg nem szervezték. Voicu Nitescu, az új igazságü­gyminiszter is magáévá tette az országos hitelezői védegylet tervét és így annak megvalósítása elől elhárult minden akadály. Amint értesülünk, már az alapszabá­lyok is elkészültek és április első felére fogják összehívni az alakuló közgyűlést. Az alapsza­bályok szerint a bukaresti központon kívül megmaradnak a védegylet regionális szervei is, az erdélyi és bánsági védegyletnek továbbra is Kolozsvárt lesz a központja, Temesváron, Nagyváradon és Brassóban pedig igazgatósá­got állítanak fel. Ut­án kalácsunk kérdést intézett Comsa Jones szenátorhoz, az erdélyi hitelezői védegylet el­nökéhez, aki az országos védegylet legközeleb­bi programmjáról a következőket mondotta: " A hitelezők országos védegylete nemcsak a hitelezők, ha­nem az adósok fokozottabb vé­delmét is programmjába tűzte. A kormány il­letékes tényezői, így elsősorban az igazság­ü­gyminiszter kilátásba helyezték, hogy ha megalakul a hitelezők országos szer­ve, megváltoztatják a kényszeregyezségi tör­vényt, még­pedig olyan értelemben, hogy az adós va­­gyonfelügyeletét a védegyletre bízzák. Ez nagymértékben meg fogja szüntetni a kény- szeregyezségi törvény által kreált visszásságo­kat és lehetetlenné fogja tenni azt, hogy a rosszindulatú, öncélokat kereső adósok disz­­kreditálják a román piacot. Az adósoknak nem kell attól tartaniuk, hogy h­a fizetési nehézségek közé kerülnek, a véd­egylet megsuhogtatja fejük felett a csőd ve­szélyét. Ellenkezőleg: a védegyletnek, minthogy a hitelezők fokozottabb védelmét képviseli, egye­nesen érdeke a csőd elkerülése, azonban csakis azokiian az esetekben, amikor az adós önhibá­jén kívül jutott fizetési nehézségek közé és eb­­ből a helyzetből nem akar a maga­ számára kü­lön tőkét kovácsolni. Márciusban egyébként aránytalanul keve­sebb volt a fizetésképtelenségek száma, mint az év első két hónapjában, viszonylagosan. Anélkül, hogy pesszimisztikusan fognánk fel a helyzetet, meg kell állapítanunk, hogy a fizetésképtelenségek csökkenése március­ban nem jelenti még a megindult fizetéskép­telenségi lavina lezárulását, mert a kerskedelem és általába® az üzleti élet­ben vannak bizonyos periódusok, amikor a cég­­eknek alig vannak lejárataik. Különösen a kereskedelem szokta fizetési kötelezettségeit koncentrálni olyan időszakokra, mikor nagyobb üzleti forgalom remélhető. A karácsony és újév utáni fizetések lebonyolítása után, az esedékességek nagy része a húsvéti forga­lom idején válik aktuálissá. Kérdés azonban, hogy a húsvéti forgalom meg­felel-e majd a hozzáfűzött várakozásoknak és nem-e hoz újabb kellemetlen meglepetést, minthogy semmi jele annak, hogy a fogyasztó­közönség vásárlóképessége növekedett volna. 10 Március 20 Béke Taffy karc készütl a cipőipar tum I . A Renner és a Turul cipő­gyárak fúziója új helyzet elé állítja a belföldi cipőgyárakat Kolozsvár, március 18. Többizben megemlékeztünk azokról a tár­gyalásokról, melyek a romániai cipőgyárak kon­centrációja érdekében folytak. A terv kezdemé­­nyezői kétszer is megpróbálták a koncentrációt létrehozni, azonban eredménytelenül. Az első koncentrációs terv azért bukott meg, mert az egyik külföldi bankcsoport, amely a koncen­trációt finanszírozta volna, nem tartotta életképesnek a koncentrációt abban a formában, ahogy azt a kezdeménye­zők meg akarták valósítani. A második kísérlet sem járt eredménnyel, még­pedig azért, mert a koncentrációban részt­vevő gyárak közül többnek oka volt arra, hogy a koncentrációban a maga érdekeinek aláren­delését lássa. A két kísérlet után most új taktikával akar­ják a koncentrációt kierőszakolni. A kolozsvári Renner bőrgyár cipőüzemének és a temesvári Turul-cipőgyár fúziójának, a­melyről már beszámoltunk, nagy jelentősége van a belföldi cipőipar helyzetének további kialakulása szempontjából. A fúziót tulajdonképen a bécsi Kreditan­stalt, a Rotschild bankcsoport erőszakolta ki, amelynek úgy a Renner bőrgyárnál, mint a Turul cipőgyárnál nagy érdekeltsége van. A Kreditanstalt a Renner bőrgyárat közel 60 százalékban, a Turul cipőgyárat pedig majdnem száz százalékban tudja magáénak. A­ Kreditanstallt fúzióval egyfelől racionalizálást akar végrehajtani a romániai cipőipari érde­keltségeinél, másfelől pedig a cipőgyárak koncentrációjának, esetleg trösztösítésének akarja a fúzióval megvetni az alapját. A Renner és a Turul cipőgyárakon kívül Ro­mániában még öt-hat olyan cipőgyár van, a­mely koncentráció szempontjából figyelembe jöhet. Szakmai körökben meglehetős idegességgel fogadták a Kreditanstalt érdekeltségébe tar­­tozó két nagy cipőgyár fúzióját , különösen idegességgel figyelik a további fejleményeket. Szakmai körökben ugyanis nem ismerik azokat a taktikai terveket, amiket a koncentráció lét­rehozása érdekében akarnak majd alkalmazni a fuzionált gyárak. Nem tudják, hogy a béke pálmájával jönnek-e, vagy pedig életre-halálra menő űrharc kezdődik, hogy belekényszerítsék a koncentrációba a versenytársakat? Nem érdektelen az sem, hogy a koncentrá­ciótól azért idegenkednek egyesek, mert, a koncentráció vezetőségének személyi kérdé­sét sem lehet közmegelégedésre megoldani, de legfőképen attól tartanak, hogy ha már lét­re jön a koncentráció, amely kétségtelenül ra­cionalizálná a termelést és konszolidálná a bel­földi piacot, — bele fogják kényszeríteni a gyárakat egy közös trösztbe, amelynek felté­­teleit — minthogy a Kreditanstallthoz tartozó érdekeltségeknek domináns szerepük lesz a koncentrációban, — ők fogják diktálni. A helyzet tehát - a fúzió következményeire vonatkozólag — egyelőre meglehetősen tisztá­zatlan.

Next