Brassói Lapok, 1931. április (37. évfolyam, 75-97. szám)

1931-04-01 / 75. szám

Ka£l_Kraus ultin — Grota "Péter: Oktalan állatoknak nevezte az elesett hősöket, akiknek emlékére nem volt hajlandó zászlót kitűzni és ablakait kivilágítani »»Úgy estek el, mint a juszok a vágóhídon" A bíróság kimondotta, hogy a fenti kritika — nem bűncselekmény Déva, majd­ is 30. Rendkívül érdekes ügyben hozott ítéle­tet a dévai járásbíróság. A bíróság előtt vádlottként dr. Chroza Péter volt­averesz­­kánusi miniszter állott, akinek egészen különös bűncselekményt írtak terhére, de m­ég ennél is különösebb az a bírói in­dokolás, amellyel Grozát az ellene emelt vád és annak következményei alól fel­mentették. Még a múlt év május 29-én történt, hogy Déván az elesett hősök emlékét ün­nepelték. Az ünnepségen többen mondot­tak beszédet, közöttük Heul Jacob dévai vezető járásbíró és mások, akik valameny­­nyien az elesett hősök emlékét dicsőítet­ték. A hallgatóság soraiban csaknem az egész dévai román lakosság ott volt, kivéve dr. Chroza Pétert, a­ki tű­nt­etőleg távoltartotta magát és családját is a hősök emlékünnepétől, sőt azt is meg­tiltotta Inzzat­art ózdinak, hogy ezen a napon zászlót tűzzenek ki nagy abla­kaikat kivilágítsák. Ez azonban talán még mind nem lett volna elég arra, hogy belőle vadat ková­csoljanak Groza ellen, ha a két miniszter az ünnepség alkalmából még a következő kijelentést is nem teszi: — Hősök?­ Ugyani N­yomorult, oktalan állatok voltak, akiket tisztje­k fenye­getése és terrorja kergetett a lövész­­árokbal Úgy estek el ott a szerencsétle­nek, mint a juhok a vágóhídon! Groza Péternek ez a kijelentése termé­szetesen sok helyen, elsősorban a hivata­los személyeknél és az ünnep rendezői­­­­nél kínos feltűnést keltett. Egy A Holea­­nu nevű úr aláírásával később feljel­entés is ment Groza Péter ellen a hadügymin­i­niszterhez és ez a beadvány a hősök emlékének meggy­alázásánál vádozta a Delt­apereszkánus minisztert, akinek természetesen az inkriminált ki­jelentését is közölte. A hadügyminiszter vállalja a vád­­ szerepét A beadvány alapján megindították Groza ellen az eljárást, amelynek padlóként maga a hadügyminiszter sze­repelt, aki dr. Conda Nicolaie államügyvédet bízta meg képviseletével. Most tárgyalta az érdekes pert a dévai járásbíróság, meglehetősen bonyolult előz­mények után, amelyek a tárgyalás meg­tartását csaknem felborulással fenyeget­ték. Ugyan­is a tárgyalás vez­etésére delegált Georgescu Nicolaie járásbíró pá­ratlanul bejelentette, hogy elfogult és így a tárgyaláson nem elnökölhet. Helyette ekkor Radu járásairól dele­­gálták, aki azonban ugyanezzel az ér­­veléssel visszalépett. Végül is dr. Dornáth Géza járásbíró lépett az elnöki emelvényre és le is folytatta a tárgyalást. Dr. Groza Péter, aki a tárgyaláson megjelent, feltűnő jogi indokolással érvelt a vád tarthatatlansága ellen. A volt miniszter egyáltalában nem ta­gadta, hogy az inkriminált kis jelentést megtette, viszont kimutatta, hogy azért legfeljebb becsületvédelmi eljárást in­dít­hatnak ellene, ami azonban jelen esetben ugyancsak kivihetetlen, mert a becsületvédelmi törvény 24-ik szakasza értelmében, a hadügyminiszter, aki e percben mint vádló szerepel, nem lép­het fel ilyen minőségben, tekint­ettel arra, hogy csak a sértett elődje, gyer­meke, unokája, testvére jogosult ma­gán­ind­í­tványra. A hadügyminiszter eszerint nem jogosult arra, hogy a hősök, emlékének meggyalá­­zása miatt vádindítványt tegyen. Végül elévülés címén is kérte Groza az eljárás megszüntetését, miután — a "bűncselek­­ménytől" számítva — a törvényben előt­i három hónap után érkezett be ellene a feljelentés. A bíróság, dr. Conda államü­gyvéd fel­szólalása után, tanácskozásra vonult visz­­sza, majd kihirdette az ítéletet, amely szerint dr. Groza Pétert az ellene emelt vád­ és annak következményei alól felmenti. Az indokolásban a bíróság kimondja, hogy a vád tárgyává lett bűncselek­mény nem bűncselekmény, továbbá megállapítja azt is, hogy a magnnindit­­pártyt arra nem jogosult szemel­­ lelte. Dr. Conda, a vád nevében, f­debbezést jelentett be. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Groza Péter, aki csak nemrégen tett egy feltűnést keltő nyilatkozatot világ­szemlélete gyökeres változásáról, úgy lát­­szik csakugyan — balra tolódott... A hősök emlékének revíziója egyéb­ként nemcsak Groza Péternél köv­esedett el, hiszen csak nemrégen járta be a vi­lágsajtót Karl Krausnak, d­uires l­écsi pam­flettirónak egy kijelentése, amelybe­n a világháborúról így emlékezett meg: — Becsületszavamra szégyellem, hogy abban a marhaságban résztvettem­. SEICARU GROZA ELLEN. Groza kijelentéseinek és szenzációs pe­rének egyébként Pam­fil Seicaru a Cu­­rentulban vezércikket szentel és sajnálko­zással azt állapítja meg, hogy a volt ave­­reszkánus miniszter agyát nyilván nehéz köd borította el. A háború hősi­­lakott­­jaira vonatkozó meglepő kijelentése mel­lett Seicaru idézi Grozának azt a nyilat­kozatát is, amely szerint a volt miniszter megparancsolta családjának és bérlőinek, hogy ki ne tűzzék a román lobogót, aho­gyan ezt az „arcátlan román hatóságok követelik“, majd pedig azt hangoztatta, miszerint szégyelli, hogy minisztere volt ennek az országnak. Seicaru javasolja, hogy Grozat fel­előb­­en emberként kezeljék, ne ítéljék el, ha­nem ehelyett vegyék orvosi gyógykezelés alá, mert nyilatkozási mániája első tü­­­­­­­ne­te az őrültségnek. Hazai spr. tím­eremény:­...ouo le.. Április 1 Szöve­t nagyáruház oraszé, Lensor 26­3 méter tiszta gyap­j­­szövet, öltönyöknek Lei Il­­hrtylstgeffien megkezd­­ bel- és külföldi szövetaj­donságainak, vala­mint bé­csáruinak eladását, olcsó megnyitási árakon I 3 méter tiszta gyapjú­­szövet, öltönyöknek Lei 2­40 mir tiszta gyapjú­szövet, felöltőnek Lei 'S S3 93 2IS 115 h* *1 3 t­ P . 'Oil Teljes hozzávaló: Um Lei-tet aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaa Világkrl/ivdlQgiiozlv Esetleg le&et remélni Berlin, március 30. A berlini konjun­ktu­s.iVmato intézet egyike a legkomolyabb és legtekintélye­sebb professzoroknak, akik a nagybeteg világgazdaság betegágyát körülállják s­zültenie, melyet a beteg állapotáról időn­­kint kiad, egyike a legkomolyabb tam­ponoknak, melyekre reményt, vagy két­ségbeesést lehet építeni. Kinek-kinek a beáll­ítottsága szerint, hogy hanssera vagy beissere játszik. Minthogy a nagy professzor diagnózisa nem sok jót mond, régi jó szokás szerint vezessük be olyan más véleményekkel, melyek valami biztatást nyújtanak. Hi­szen sokan lesznek, akik azt fogják mon­dani, hogy a gyakorlati embereknek, a­kik benne élnek a világgazdaságban, közvetlenebb belátásuk esik a dolgokba . Ítéletük megbízhatóbb, mint a konjunk­túrakutató intézet teoretikusainak számí­tásai. Akik így gondolkoznak, azok öröm­mel fogják hallani, hogy a német gazdasági élet vezérei azt hi­szik, hogy a krízis már elérte mély­pontját s némi jelek mutatkoznak arra nézve, hogy a helyzet javulni fog, így a legutóbbi napokban két ilyen meg­­nyilatkozásnak voltunk tanúi, mind a kettő a legelőkelőbb gazdasági helyről. — Az egyik Duisberg, a német nagyiparosok birodalmi szövetségének elnöke s a német gazdasági élet egyik legnagyobb tekinté­lye, aki a bajor nagyiparosok müncheni közgyűlésén azt mondotta, hogy „az 1931 évi krízises tél leküzdése után, egyes je­lek észlelhetők arra nézve, hogy a krízis nyomása hamarosan engedni fog“. Az egyes jelek között a nyersanyagkereslet valamelyes fokozódását s a börze-kurzu­sok némi javulását nevezte meg. Ugyan­ezt a meggyőződését fejezte ki egy nap­pal később Berlinben a német ipari­ és kereskedelmi kongresszuson Franz Men­delsohn elnök, akit a pénzpiac könnyü­lé­­se, a börzeárfolyamok lassú javulása, a nyersanyagárak lassú emelkedése azzal biztat szintén, hogy a legrosszabbon túl vagyunk. Így a gyakorlati orvosok. A professzor óvatosabb s pesszimistább. A Konjunktú­­ra-kutató intézet jelentése az utolsó ne­gyedév alapján csak annyit mond, hogy „valamelyes kilátás van arra, hogy a gaz­dasági világkrízis nem nagyon távoli idő­pontban eléri mélypontját (tehát még nem érte el!), azonban Németországban még nincsenek meg a krízis gyors elmú­lásának előfeltételei“. A jelentés megállapítja, hogy a gazda­sági krízis az utóbbi hónapokban úgy terjedelemben, mint mélységben fokozó­dott. Ma már nincs ország, melynek gaz­dasága ne állana a krízis hatása alatt. — Olyan körülmény ez, mely egyedülálló a gazdaságtörténelemben. S mindinkább nyilvánvalóbb a válság fokozódásával, hogy a krízisnek nemcsak a kiinduláspontja, hanem súlypontja is a világ nyersanyag termelésében van. S éppen itt alig remélhető a helyzet ha­­maros javulása. Mert ehhez a mezőgaz­dasági termelés megfelelő megszorítása volna szükséges, ami azonban rövid időn belül nem lehetséges. Mint ahogyan az idei bevetett területek nagysága alig mu­tat fel esést a múlt évivel szemben.­­ A felhalmozót hatalmas készletek még so­káig fog­ják nyomni a piacot. Oroszország pedig fokozottan fog szállítani, úgy, hogy erről az oldalról enyhülés alig vár­ható. Viszont ez lévén a krízis kiindulás­­i súlypontja, a világkonjunktúra javu­lására bizonyos egészen szűk határokon túl, nem igen van remény. A termelés mindenütt erősen vissza­ment megint: különböző mérekben, a legjobban az Egyesült­ Államokban, Ka­nadában, és Németországban, legjobban áll még mindig Franciaország, melyet csak nem régen ért el a krízis szele. De ma már Franciaország sem mondható megkímélt szigetnek a világkrízisben. Az „Economist" igen érdekes összeállítása szerint, mely a krízis lefolyását mutatja a különböző országokban, Franciaország a múlt évben, az egész évi átlagot véve, konjunkturálisan felfele ment, mert míg termelésének indexszáma 1929-ben 127,5 volt, addig 1930-ban 129,6. Ha ellenben a múlt év negyedévi adatait hasonlítják össze, egyszerre megállapítható a hirte­len bekövetkezett esés. Múlt év június­ban a francia termelési index még 132,3, (1924-ben 100), addig decemberben már csak 124. Hatalmas esést mutat Anglia is, melynek termelési indexe a múlt év fo­lyamán 114-ről 99-re, Németország, melynek indexe 144-ről 114-re s az Egye­sült Államok, melynek indexe 114-ről 86,3-ra eset le, egy év alatt. Németországban (éppen úgy mint az Egyesült­ Államokban) ez év januárjában 25 százalékkal kevesebbet termel az ipar, mint egy évvel ezelőtt s 36 százalékkal kevesebbet, mint 1929 júniusában. Az egész német termelés 1930-ban 15 száza­­lékkal marad az előző évihez képest, ez tizenöt milliárdot jelent bruttó összeg­ben s nettó kb. hat milliárdot. Az év elején kb. 19—22 millió a munka­­nélküliek száma. Németországban egye­dül öt millió.­­ a Kon­junktúra-ku­tató in­tézet jelentése szerint a szokásos tavaszi csökkenésen túl csak az év vége felé le­het esetleg a munkanélküliség enyhülé­sét remélni. Tehát: esetleg lehet remélni. Ennyi az összes biztatás, melyet a Konjunktúra­kutató intézet mondani tud: három szó s mind a három csak a kétség különböző kifejezési formája. . . Dienes László. Követeljen kimondottan eredeti Olla-, mely évtizedek­­óta elismert és v­ezető minőségi B­L­Z

Next