Brassói Lapok, 1934. március (40. évfolyam, 48-74. szám)

1934-03-30 / 73. szám

1 IttV, J 'I r»h­r \ 1 * 0* o 0 0 Jt 3 1 y :».I­o­u X. i tuuiS­iua fi PT. '3HB0R0HE T . P. országon negyedévre 12 pengő, félévre zetcentiméterenként Hirdetési Főszerkesztő: Szele Béla dr. Péntek XL. évfolyam 73 számé­ vre 24 pengő, egész évre 46 pengő.­­ HIRDE­T­ÉSfeK. dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegold irtási dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brassó, Károly király­ utca 36—58. Telefons 1934. évi március 30 ELŐFIZETÉSI AKAI. Mfo­.dre: postai szél küldéssel postad­alványon átutalva, vagy a kiadóhivatal pénztárához befizetve ha-onként 60 lej. Aki pénzbeszedő megbízott aljan fizet az beszedett címéül'­«*“«» M']tkcD. 6 lejt f»*e* havonta - Kézbesítési díj havonként 8 lej. - Külföldre negyedévre 100 lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej - Magyar-talon 6 lej. páratlan (jobb) szövegoldalon S lej négy szántok' kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83. !­I » S XPQWBMSS&JEin Értelem sz«His@rá®lHeim Irja: Tapódy Endre Elolvasni nem érdemes, akinek nem keserű kenyere, de megolvasni annál érdemesebb a hasábokat, amelyek egy-egy napnak a politi­kai termelését raktározzák el. Úgy mint a mag­tárakban, elválasztott rekeszekben. Egyikben az általános, pártokon kívüli nagy közvéleménynek szánt könnyű áru, a másik­ban a válogatott, tiszta szemek a saját párt­­hívek részére, szemét a politikai ellenfétnek és végül az exportáru, a külföld szükségletéhez szabott nyilatkozatok. A hasonlat természete­­­sen sántít, mert mindezek csak felírások az egyes szakaszok fölött, áru pedig nincsen. Az a folyamat, amelyben politikailag ma élünk, mi és más európai országok egyaránt, éppen arrafelé sodródik, ahol majd mindezek a szóbeliségek lelepleződnek. Az ilyen folya­matok hosszát csak a végezetüknél lehet lemér­ni, de útközben meg lehet érezni, hogy körül­belül mennyire tartunk. Mint a tengerbe torkol­ló folyamok végső szakaszainál, ahol már be­tódul valami a kékszinűi vízből is ahol már megérzik a sós iz is. Ez a szín már látszik és ez az iz már érzik. A­z egyszerű értelem már megtudta, hogy mind­ebből a szóbeszédnél nem mehet át semmi a valóságok világába. Hogy a felfújt és elna­gyolt elméletek füstje alatt sovány és kihűlő parazsak haldokolnak. Hogy csak egy baj van, de az aztán nagy, az, hogy nincsen pénz. Eb­ben az egyszerű valóságban benne van az egész gazdaságpolitikai zűrzavar, mert ez a pénztelenség az oka és okozata, kezdete és vége a düledező gazdaságnak és az összeomló falak tetején viaskodó politikai dulakodásnak. Kevés ember nem tudja ezt az országban és ezért kellett külföldről jönniök azoknak a szak­értőknek, akik ezt még ma sem tudják. Ha nem is mindent, de valamivel többet meg lehetett hallani ebből a szakértelemből, mint amennyit a nyilvánosságnak adtak. De a rész­letek sem érdekesebbek, mint a kommüniké, mert nem változtatnak azon a végeredményen, hogy a szakértelem szerint lehetne fizetni, míg az egyszerű értelem szerint nem lehet. A szakértők is úgy tettek, mint akik elisme­rik, hogy külföldre fizetni csak fölöslegből le­het, mert a civilizált fináncelvek nem engedik meg, hogy egész nemzetekről egy rántással le­húzzák az inget. Abban az alkalmi jelentésben a külföldi tartozások rendezéséről benne van az egyetemes vélemény az ország teljesítőké­pességéről is. Erről a „képességről“ az ország kézzelfog­ható tanúságot tett azzal, hogy a legutóbbi öt esztendőben tizenhárom milliárd deficitet gyűj­tött, nem számítva azt a másik tíz milliárdot, amivel az államkincstár ma még magánosok­nak tartozik. Ezek a terebélyes számok árnyékba borítják az állandóan burjánozó köz- és magánelméle­teket, tanácsokat, megoldásokat és megváltá­sokat, amelyek ezt a deficitet el akarják tün­tetni és a költségvetést egyensúlyba akarják hozni. Minden komoly romániai gazda több­­kevesebb őszinteséggel és világossággal beis­meri, hogy ez megvalósíthatatlan ábránd. A kormányok komoly arccal évről-évre bemond­ják a költségvetés kiegyensúlyozását és ter­mészetesen nem csinálják meg. Ez érthető, megbocsátható, sőt helyeselhető. Mindaddig, míg a közvélemény föl nem zúdul ez ellen a beállítás ellen, addig politikai rövidlátás volna lemondani róla és így lerombolni a­ hitet, a­melynek éppen olyan fontos szerepe van a mi gazdaságunkban, mint a lelkek egyensúlytö­­rekvéseiben. Csak politikai betét a dallam, hogy ha a nagyképességű­ adózókat is megterhelnék, ak­kor a költségvetési kiadások fedezhetők len­nének. Az adó, a közteher, a tömegek részére van kitalálva és reájuk van szabva. Amit Ana­tole France gúnynak szánt, hogy a gazdago­kat nem lehet adóztatni, mert ők tartják a sze­gényeket és ha a pénzt elveszik tőlük, akkor miből teljesítsék ezt az önzetlen feladatot,­­ az nem irónia, hanem a teherviselés benső lé­­ny­ege. Amint a komoly adózás fenyeget, a va­gyon elbuvik, mint most nálunk, vagy áthárít­ja a terhét a fogyasztóra a vámvédelemmel és a verseny más korlátozásaival, vagy devalori­­zációt erőszakol ki, mint Angliában. Aki tehát arra számít, hogy ezen az úton fedezheti a költségvetést, az éppoly komolysággal alapít­hatná terveit még fel nem fedezett aranybá­nyákra és egyéb természeti csodákra. Az elmúlt években vagy a tisztviselőket és a szállítókat nem fizették, vagy az anyagbeszer­zéseket szállították le a lehetetlen alá, vagy végül, amint most történik, nem fizetik a kül­földi hitelezőket. Ma, amikor az állam félreismerhetetlenül ala­­kul át rendőri, katonai és Igazságosztó Szerke­zetből gazdasági közösséggé, ennek az új ál­lamnak pénzügyi elakadása egyet jelent az egész gazdaság elsorvadásával. És ennyi az egész, ez a nehéz valóság és minden más csak félrebeszélés és elburkolása ennek az egyetlen, de mindent megmondó igazságnak. Nem olyan tragikum ez ma, mint húsz év előtt lett volna, mikor csak Törökország és Kí­na nyomorogtak a számbajövő állami közü­le­­tekből. Ma ez általános és megkezdődött a ter­mészetes folyamat, az élet főparancsa szerint, az adaptáció, a hozzáalkalmazódás életmentő folyamata. Nincsen tragikum a valóságban, nincsenek lehetetlenségek és mint annyi mást, például a háborút, több-kevesebb áldozattal ezt is át fogják gázolni a társadalmak. Az igazi nehézségek ott kezdődnek, mikor ehhez nincsen meg a teljes önrendelkezési jog, a teljes nemzeti szuverenitás. Mikor az élet ön­­gyógyító munkájába beleszól a szakértelem és útját állja az értelemnek. Még rosszabb, hogy ez a szakértelem csak jelmezbe öltözött közönséges végrehajtó és csak azt mondja, amit a végrehajtató képvise­lőjének rendeltetése szerint mondania kell. Független államok előtt nincsenek lehetet­lenségek, mert hatalmuk és cselekvőképessé­gük a saját területükön erő- és jog szerint korlátlan. De gyarmatok bennrekedhetnek a nyomorban és a sorsuk fő jellemzője, hogy te­hetetlenül kell megadniuk magukat. A gyar­mati sors ma nem földrajzi, nem alkotmány­­jogi elhelyezkedés. Nem közvetlen fegyveres elnyomást és lenyűgözést jelent. Az adós ma a gyarmatlakó, az adós állam a gyarmat. És különös, hogy mikor olyan rohamosan szaporodik az ilyen államok, az ilyen népek és nemzetek száma, ugyanakkor hol támadó, hol „építő“ alakban „újjá­éled“ a nemzeti gondo­lat, új deliriumok, új háborús kedvek, nagy­­ralátások és illúziók, most mikor egész Közép­európa szuverenitása csak árnyéka húsz év előtti önmagának. Az újjászületett aggastyán a maga bő ta­pasztalataival kétségtelenül kivergődhetne a pénztelenség és felborult költségvetések hínár­jából, ha a maga értelme után indulhatna. De megviselt agyvelejét sem engedik szóhoz jutni, mert a szó kizárólag a szakértelemé. Ha mértani vonalak között meghatározni akarnánk azt a pontot, ahová ezek a különböző eredetű, de egyfelé igyekvő fejlődések eljutot­tak, akkor azt kell mondanunk, hogy mind­ezeket ma már mindenki látja olyankor, mikor a politikai fátyolrétegeket nem borítják a sze­mére. És hogy ezek a fátylak egyre foszlanak és kopnak, átlyuggatódnak és ritkulnak. Idáig jutottunk és itt nem lehet megállás. Diktatú­rák, csodák és fellelkesedések nélkül kell be­következnie annak, hogy a megfizethetetlen nem fog éveken át tárgyalások alatt állani, sem államok, sem magánosok között, hogy a nemzetközi csődeljárás újabb szabályozást kap és egyszer megkezdődik a jelen és jövő fölött való tanácskozás, a múlt pedig a szakértelem kizárólagos, de hatástalan hatáskörébe lesz utalva. Középeurópát ismét Szabad nemzetnek kell lakniok ahhoz, hogy a világhatalmak elölről kezdhessék meggazdagodási eljárásaikat, amint hogy a múltban is csak akkor tudtak keresni, mikor volt kitő. c ötszerás IpÉMáins teijásfea nem bocsátható M­M- MA, LASSÚK ! Csak tíznapos lesz a parlament húsvéti szünete Már a megszigorított házszabályok alapján eszközlik a konverziós javaslat nyitr vitáját Párosba hívták Yitasl©s©i a külü­gyminisztert Bukarest, március 29. Az új adósságrendezési törvényjavaslat szakaszonkénti vitája a képviselőház és szenátus egyesített bizottságaiban Oro­­moiu volt bankkormányzó elnöklete alatt aránylag gyorsan halad. Kedden este már eljutottak a 49-ik szakaszig, szerdán pedig a 60-ik szakaszon is túlhaladtak. Az ellen­zékiek, élükön Argetoianuval, Juniánnal és másokkal, egyre-másra teszik a módo­sító indítványokat, a kormány azonban a­zok legtöbbjét azzal intézi el, hogy majd fontolóra veszi. A kedd délutáni ülésen a vita leginkább a városi adósságok konverziójának kérdé­se körül forgott. Argetoianu kevesette a 20 százalékos csökkentést, ami egyévi kamat­nak felel meg. Tatarescu miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány új szakaszt állít be a törvénybe, amely szerint mind­azoknak a tartozásait, akik nem esnek a konverzió alá, alacsony kamattal hosszú­rd­jártunkká változtatják át. Junián kereés hogy a konverzió az országnak ne csak az állampolgársággal bíró lakás­a vonat­kozzék s hogy terjesszék ki az idegenek­kel, külföldiekkel szemben fennálló tarto­zásokra is. Radian és Constantinescu-Bor­­deni georgista sérelmezték, hogy a javas­lat csak igen kevéssel csökkenti a városi adósságokat, mire Bratianu Dinu­ pártel­nök azzal válaszolt, hogy a Nemzeti Ban­kot amúgy is nagy veszteségek érik. A szerda délelőtti bizottsági ülésen Ar­getoianu rámutatott arra, hogy míg a ja­vaslat indokolása szerint a kereskedők magánadósságai is konverzió alá esnek, maga a javaslat ezt nem mondja ki pon­tosan, csak úgy közvetett módon, kivéte­lezve a tisztán kereskedelmi jellegű tarto­zásokat. Kéri, mondják ki kifejezetten, hogy a kereskedők magánadósságai is konverzióra kerülnek , hogy a kereskedő bármilyen módon, tehát úgy iratokkal, mint tanukkal, igazolhatja, hogy adóssá­gai közül mi magánadósság és mi keres­kedelmi tartozás. RÖVID. HÚSVÉTI SZÜNET A kormány a román húsvétig minden­áron tető alá akarja juttatni az adósság­­rendezési törvényt s ezért mindent elkö­vet a vita meggyorsítására. A képviselő­­ház már szerdán délután tárgyalás­a is vertte a házszabályok megszigorításáról szóló javaslatot, hogy a konverziós tör­vény nyílt vitája már a megszorított ház­szabályok szerint történjék. A parlament mindkét háza különben április 6-ig, azaz a görögkeleti nagypén­tekig ülésezik s akkor mindössze 10 nayi húsvéti vakációra megy, hogy április 16-tól május 1-ig még letárgyalja és­­meg­szavazza a többi törvényjavaslatot, ame­lyet a kormány már beterjesztett. A rendkívüli ülésszakot az új költség­­vetés letárgyalására minden valószínűség szerint június közepe tájára hívják össze. Addig ugyanis eldől a párisi tárgyalások eredményének a kérdése s Slavescu pénz­ügyminiszternek módjában lesz összeállí­tani az 1934—35-ös költségvetést. Kuszer után Parisba nem a kin­im­pminiszter A külügyminisztérium köreiből az az értesülés kelt feltűnést, hogy a francia kormány hivatalos formában Parisba hív­ta meg Titulescu külügyminisztert fontos tárgyalásokra. A külügyminiszter még áp­­­­rilis első félérjen a francia fővárosba utaz­s­zik. Látogatását Barthou francia külügy­­i miniszter május folyamán szándékszik­­ visszaadni, szintén hivatalos jelleggel. A cseh és szerb vezérkari főnök tegnap és ma is folytatta tanácskozását Ant­ones­­cu román vezérkari főnök elnökletével. A kisantant vezérkari értekezlet munkájá­ról kedden este a két vendégeskedő had­vezér tájékoztatta Titulescu külügymi­nisztert, aki előzetesen hosszabb kihallga­táson volt az uralkodónál.

Next