Brassói Lapok, 1934. március (40. évfolyam, 48-74. szám)
1934-03-30 / 73. szám
1 IttV, J 'I r»hr \ 1 * 0* o 0 0 Jt 3 1 y :».Iou X. i tuuiSiua fi PT. '3HB0R0HE T . P. országon negyedévre 12 pengő, félévre zetcentiméterenként Hirdetési Főszerkesztő: Szele Béla dr. Péntek XL. évfolyam 73 számé vre 24 pengő, egész évre 46 pengő. HIRDETÉSfeK. dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegold irtási dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brassó, Károly király utca 36—58. Telefons 1934. évi március 30 ELŐFIZETÉSI AKAI. Mfo.dre: postai szél küldéssel postadalványon átutalva, vagy a kiadóhivatal pénztárához befizetve ha-onként 60 lej. Aki pénzbeszedő megbízott aljan fizet az beszedett címéül'«*“«» M']tkcD. 6 lejt f»*e* havonta - Kézbesítési díj havonként 8 lej. - Külföldre negyedévre 100 lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej - Magyar-talon 6 lej. páratlan (jobb) szövegoldalon S lej négy szántok' kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83. !I » S XPQWBMSS&JEin Értelem sz«His@rá®lHeim Irja: Tapódy Endre Elolvasni nem érdemes, akinek nem keserű kenyere, de megolvasni annál érdemesebb a hasábokat, amelyek egy-egy napnak a politikai termelését raktározzák el. Úgy mint a magtárakban, elválasztott rekeszekben. Egyikben az általános, pártokon kívüli nagy közvéleménynek szánt könnyű áru, a másikban a válogatott, tiszta szemek a saját párthívek részére, szemét a politikai ellenfétnek és végül az exportáru, a külföld szükségletéhez szabott nyilatkozatok. A hasonlat természetesen sántít, mert mindezek csak felírások az egyes szakaszok fölött, áru pedig nincsen. Az a folyamat, amelyben politikailag ma élünk, mi és más európai országok egyaránt, éppen arrafelé sodródik, ahol majd mindezek a szóbeliségek lelepleződnek. Az ilyen folyamatok hosszát csak a végezetüknél lehet lemérni, de útközben meg lehet érezni, hogy körülbelül mennyire tartunk. Mint a tengerbe torkolló folyamok végső szakaszainál, ahol már betódul valami a kékszinűi vízből is ahol már megérzik a sós iz is. Ez a szín már látszik és ez az iz már érzik. Az egyszerű értelem már megtudta, hogy mindebből a szóbeszédnél nem mehet át semmi a valóságok világába. Hogy a felfújt és elnagyolt elméletek füstje alatt sovány és kihűlő parazsak haldokolnak. Hogy csak egy baj van, de az aztán nagy, az, hogy nincsen pénz. Ebben az egyszerű valóságban benne van az egész gazdaságpolitikai zűrzavar, mert ez a pénztelenség az oka és okozata, kezdete és vége a düledező gazdaságnak és az összeomló falak tetején viaskodó politikai dulakodásnak. Kevés ember nem tudja ezt az országban és ezért kellett külföldről jönniök azoknak a szakértőknek, akik ezt még ma sem tudják. Ha nem is mindent, de valamivel többet meg lehetett hallani ebből a szakértelemből, mint amennyit a nyilvánosságnak adtak. De a részletek sem érdekesebbek, mint a kommüniké, mert nem változtatnak azon a végeredményen, hogy a szakértelem szerint lehetne fizetni, míg az egyszerű értelem szerint nem lehet. A szakértők is úgy tettek, mint akik elismerik, hogy külföldre fizetni csak fölöslegből lehet, mert a civilizált fináncelvek nem engedik meg, hogy egész nemzetekről egy rántással lehúzzák az inget. Abban az alkalmi jelentésben a külföldi tartozások rendezéséről benne van az egyetemes vélemény az ország teljesítőképességéről is. Erről a „képességről“ az ország kézzelfogható tanúságot tett azzal, hogy a legutóbbi öt esztendőben tizenhárom milliárd deficitet gyűjtött, nem számítva azt a másik tíz milliárdot, amivel az államkincstár ma még magánosoknak tartozik. Ezek a terebélyes számok árnyékba borítják az állandóan burjánozó köz- és magánelméleteket, tanácsokat, megoldásokat és megváltásokat, amelyek ezt a deficitet el akarják tüntetni és a költségvetést egyensúlyba akarják hozni. Minden komoly romániai gazda többkevesebb őszinteséggel és világossággal beismeri, hogy ez megvalósíthatatlan ábránd. A kormányok komoly arccal évről-évre bemondják a költségvetés kiegyensúlyozását és természetesen nem csinálják meg. Ez érthető, megbocsátható, sőt helyeselhető. Mindaddig, míg a közvélemény föl nem zúdul ez ellen a beállítás ellen, addig politikai rövidlátás volna lemondani róla és így lerombolni a hitet, amelynek éppen olyan fontos szerepe van a mi gazdaságunkban, mint a lelkek egyensúlytörekvéseiben. Csak politikai betét a dallam, hogy ha a nagyképességű adózókat is megterhelnék, akkor a költségvetési kiadások fedezhetők lennének. Az adó, a közteher, a tömegek részére van kitalálva és reájuk van szabva. Amit Anatole France gúnynak szánt, hogy a gazdagokat nem lehet adóztatni, mert ők tartják a szegényeket és ha a pénzt elveszik tőlük, akkor miből teljesítsék ezt az önzetlen feladatot, az nem irónia, hanem a teherviselés benső lényege. Amint a komoly adózás fenyeget, a vagyon elbuvik, mint most nálunk, vagy áthárítja a terhét a fogyasztóra a vámvédelemmel és a verseny más korlátozásaival, vagy devalorizációt erőszakol ki, mint Angliában. Aki tehát arra számít, hogy ezen az úton fedezheti a költségvetést, az éppoly komolysággal alapíthatná terveit még fel nem fedezett aranybányákra és egyéb természeti csodákra. Az elmúlt években vagy a tisztviselőket és a szállítókat nem fizették, vagy az anyagbeszerzéseket szállították le a lehetetlen alá, vagy végül, amint most történik, nem fizetik a külföldi hitelezőket. Ma, amikor az állam félreismerhetetlenül alakul át rendőri, katonai és Igazságosztó Szerkezetből gazdasági közösséggé, ennek az új államnak pénzügyi elakadása egyet jelent az egész gazdaság elsorvadásával. És ennyi az egész, ez a nehéz valóság és minden más csak félrebeszélés és elburkolása ennek az egyetlen, de mindent megmondó igazságnak. Nem olyan tragikum ez ma, mint húsz év előtt lett volna, mikor csak Törökország és Kína nyomorogtak a számbajövő állami közületekből. Ma ez általános és megkezdődött a természetes folyamat, az élet főparancsa szerint, az adaptáció, a hozzáalkalmazódás életmentő folyamata. Nincsen tragikum a valóságban, nincsenek lehetetlenségek és mint annyi mást, például a háborút, több-kevesebb áldozattal ezt is át fogják gázolni a társadalmak. Az igazi nehézségek ott kezdődnek, mikor ehhez nincsen meg a teljes önrendelkezési jog, a teljes nemzeti szuverenitás. Mikor az élet öngyógyító munkájába beleszól a szakértelem és útját állja az értelemnek. Még rosszabb, hogy ez a szakértelem csak jelmezbe öltözött közönséges végrehajtó és csak azt mondja, amit a végrehajtató képviselőjének rendeltetése szerint mondania kell. Független államok előtt nincsenek lehetetlenségek, mert hatalmuk és cselekvőképességük a saját területükön erő- és jog szerint korlátlan. De gyarmatok bennrekedhetnek a nyomorban és a sorsuk fő jellemzője, hogy tehetetlenül kell megadniuk magukat. A gyarmati sors ma nem földrajzi, nem alkotmányjogi elhelyezkedés. Nem közvetlen fegyveres elnyomást és lenyűgözést jelent. Az adós ma a gyarmatlakó, az adós állam a gyarmat. És különös, hogy mikor olyan rohamosan szaporodik az ilyen államok, az ilyen népek és nemzetek száma, ugyanakkor hol támadó, hol „építő“ alakban „újjáéled“ a nemzeti gondolat, új deliriumok, új háborús kedvek, nagyralátások és illúziók, most mikor egész Középeurópa szuverenitása csak árnyéka húsz év előtti önmagának. Az újjászületett aggastyán a maga bő tapasztalataival kétségtelenül kivergődhetne a pénztelenség és felborult költségvetések hínárjából, ha a maga értelme után indulhatna. De megviselt agyvelejét sem engedik szóhoz jutni, mert a szó kizárólag a szakértelemé. Ha mértani vonalak között meghatározni akarnánk azt a pontot, ahová ezek a különböző eredetű, de egyfelé igyekvő fejlődések eljutottak, akkor azt kell mondanunk, hogy mindezeket ma már mindenki látja olyankor, mikor a politikai fátyolrétegeket nem borítják a szemére. És hogy ezek a fátylak egyre foszlanak és kopnak, átlyuggatódnak és ritkulnak. Idáig jutottunk és itt nem lehet megállás. Diktatúrák, csodák és fellelkesedések nélkül kell bekövetkeznie annak, hogy a megfizethetetlen nem fog éveken át tárgyalások alatt állani, sem államok, sem magánosok között, hogy a nemzetközi csődeljárás újabb szabályozást kap és egyszer megkezdődik a jelen és jövő fölött való tanácskozás, a múlt pedig a szakértelem kizárólagos, de hatástalan hatáskörébe lesz utalva. Középeurópát ismét Szabad nemzetnek kell lakniok ahhoz, hogy a világhatalmak elölről kezdhessék meggazdagodási eljárásaikat, amint hogy a múltban is csak akkor tudtak keresni, mikor volt kitő. c ötszerás IpÉMáins teijásfea nem bocsátható MM- MA, LASSÚK ! Csak tíznapos lesz a parlament húsvéti szünete Már a megszigorított házszabályok alapján eszközlik a konverziós javaslat nyitr vitáját Párosba hívták Yitasl©s©i a külügyminisztert Bukarest, március 29. Az új adósságrendezési törvényjavaslat szakaszonkénti vitája a képviselőház és szenátus egyesített bizottságaiban Oromoiu volt bankkormányzó elnöklete alatt aránylag gyorsan halad. Kedden este már eljutottak a 49-ik szakaszig, szerdán pedig a 60-ik szakaszon is túlhaladtak. Az ellenzékiek, élükön Argetoianuval, Juniánnal és másokkal, egyre-másra teszik a módosító indítványokat, a kormány azonban azok legtöbbjét azzal intézi el, hogy majd fontolóra veszi. A kedd délutáni ülésen a vita leginkább a városi adósságok konverziójának kérdése körül forgott. Argetoianu kevesette a 20 százalékos csökkentést, ami egyévi kamatnak felel meg. Tatarescu miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány új szakaszt állít be a törvénybe, amely szerint mindazoknak a tartozásait, akik nem esnek a konverzió alá, alacsony kamattal hosszúrdjártunkká változtatják át. Junián kereés hogy a konverzió az országnak ne csak az állampolgársággal bíró lakása vonatkozzék s hogy terjesszék ki az idegenekkel, külföldiekkel szemben fennálló tartozásokra is. Radian és Constantinescu-Bordeni georgista sérelmezték, hogy a javaslat csak igen kevéssel csökkenti a városi adósságokat, mire Bratianu Dinu pártelnök azzal válaszolt, hogy a Nemzeti Bankot amúgy is nagy veszteségek érik. A szerda délelőtti bizottsági ülésen Argetoianu rámutatott arra, hogy míg a javaslat indokolása szerint a kereskedők magánadósságai is konverzió alá esnek, maga a javaslat ezt nem mondja ki pontosan, csak úgy közvetett módon, kivételezve a tisztán kereskedelmi jellegű tartozásokat. Kéri, mondják ki kifejezetten, hogy a kereskedők magánadósságai is konverzióra kerülnek , hogy a kereskedő bármilyen módon, tehát úgy iratokkal, mint tanukkal, igazolhatja, hogy adósságai közül mi magánadósság és mi kereskedelmi tartozás. RÖVID. HÚSVÉTI SZÜNET A kormány a román húsvétig mindenáron tető alá akarja juttatni az adósságrendezési törvényt s ezért mindent elkövet a vita meggyorsítására. A képviselőház már szerdán délután tárgyalása is vertte a házszabályok megszigorításáról szóló javaslatot, hogy a konverziós törvény nyílt vitája már a megszorított házszabályok szerint történjék. A parlament mindkét háza különben április 6-ig, azaz a görögkeleti nagypéntekig ülésezik s akkor mindössze 10 nayi húsvéti vakációra megy, hogy április 16-tól május 1-ig még letárgyalja ésmegszavazza a többi törvényjavaslatot, amelyet a kormány már beterjesztett. A rendkívüli ülésszakot az új költségvetés letárgyalására minden valószínűség szerint június közepe tájára hívják össze. Addig ugyanis eldől a párisi tárgyalások eredményének a kérdése s Slavescu pénzügyminiszternek módjában lesz összeállítani az 1934—35-ös költségvetést. Kuszer után Parisba nem a kinimpminiszter A külügyminisztérium köreiből az az értesülés kelt feltűnést, hogy a francia kormány hivatalos formában Parisba hívta meg Titulescu külügyminisztert fontos tárgyalásokra. A külügyminiszter még április első félérjen a francia fővárosba utazszik. Látogatását Barthou francia külügyi miniszter május folyamán szándékszik visszaadni, szintén hivatalos jelleggel. A cseh és szerb vezérkari főnök tegnap és ma is folytatta tanácskozását Antonescu román vezérkari főnök elnökletével. A kisantant vezérkari értekezlet munkájáról kedden este a két vendégeskedő hadvezér tájékoztatta Titulescu külügyminisztert, aki előzetesen hosszabb kihallgatáson volt az uralkodónál.