Brassói Lapok, 1934. június (40. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-01 / 120. szám
ref. ..... o , i- «us cum o rT.GHEORGHE H tr is r. ■.ti •» fl XL. évfolyam Főszerkesztő■ 120 szám. Szele Béla dr. 1934. étai junius 1 Péntek ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre: A helyi kézbesítő kézbesítési dijával és a pénzbeszedő inkasszó-dijával egyetemben 74 lej. — Ha az előfizető közvetlent!) a kiadóhivatalnak fizet, az előfizetési dij 68 lej. — Postai kézbesítéssel és közveténül a kiadóhivatalnak fizetve, az előfizetés: dij havonta 60 lej. — Külföldre: negyedévre 000 lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej. — Magyarországon negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő, egész évre 48 pengő. — HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 8 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brassó, Károly király utca 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83. I ■HMM ■ÉH Drága aiktatóra Irta: Tanódy Endre Viharos tapsok és tüntetések közepette mondotta el az olasz diktátor összefoglaló beszámolóját országa pénzügyi és gazdasági helyzetéről. Ennek a beszámolónak rövid és megmásíthatatlan tartalma szerint Olaszország eladósodott éppúgy, mint a többi országok, sőt aránylag még jobban. Államadósságai mai lej értékben meghaladják az egybilliót. Költségvetési hiányai, ugyancsak lejben, hatvan milliárdra rúgnak az elmúlt és folyó évi számadások lezárása után és ami a pénzügyi állapotnak a legigazibb jellemzője, kereskedelmi és fizetési mérlege éppúgy passzívvá vált, mint akármely más európai országé. Mindezek elháríthatatlan folyományaként megkezdődik nála is a devizatilalom, azzal a lényegtelen eltéréssel, hogy ott a latin ősök szótárából vett elnevezések által minden bizonyos nemes és magasabbrendű veretet kap. Minden a nemzet és így a deficit is nemzeti náluk. Vagyis tiltva vannak azok a devizakiutalások és kivitelek, melyek „nem felelnek meg a nemzeti ipar és nemzeti kereskedelem reális szükségleteinek.“ A római klasszikusok sohasem hatottak fordításban. Szárnyalásuk lehanyatlott, mélységeik elvesztek és igy ez a szép megjelölés is lefordítva igen siváran csak annyit jelent, hogy nincsen deviza és csak ritkán fog megfelelni valamelyik szükséglet — a nemzeti ipar és kereskedelem számos igénylései közül — a jogos kívánalmaknak. Mi ezt már ismerjük régebbről, csak nem tudtuk, hogy ez ilyen szépen hangzik. Szigorúan klasszikus az a további következtetés is, hogy a válság okozója a szükségleti cikkek áresése, leszállítandó tehát a tisztviselők fizetése is ugyanabban az arányban, amint az áresések táblázata maga után vonja. Ezt is ismerjük, ezen is túl vagyunk, csak éppen azt nem tudtuk, hogy ennek a megállapítása tomboló tapsvihart tesz indokolttá és hogy ez egyik állomása a nemzeti nagyság felé vezető diadalútnak. Csak az a meglepő, hogy a Duce világszerte bámult lángelméje nem talált új és külön magyarázatot ezeknek a fájdalmas jelenségeknek a megértetésére. A válsággal tudvalévően úgy van, mint a világháborúval és az iskolás gyermekek verekedésével. Mindenük szerint a másik kezdte és ő csak kénytelen volt folytatni. Addig mondták nálunk, hogy ez a „ránk kényszerített háború“ és addig mondták az antantnál, hogy ez az „utolsó háború a háború ellen"*, amely a felfegyverzett germán barbárokkal szemben a civilizáció megmentésének van szentelve, míg a fél világ tűzbe nem borult és le nem égett. A gazdasági vérkeringés lekötését is mindenki szerint a másik kezdte el, ami meglehetősen közömbös azzal szemben, hogy most alaposan és egyelőre véglegesen le van kötve, hogy ennek megfelelően beállottak az összes bénulások és közeledünk — a folytonos javulás útján — a központi ügyködéshez Ezen a kölcsönös vádon és viszonvádon kívül van azonban egy csodálatosan egybehangzó megállapítása az összes vetélkedő feleknek, amelyben teljes közöttük az egyetértés. Hogy a kivitel azért áll le, mert drága az áru és hogy az áru azért drága, mert nagy a munkabér. A munkabér tehát leszállítandó — quod erat demonstrandum. Nem magas a kamat, nem magas a vállalkozói nyereség, nem magasak az adók, minden alacsony, csak a munkabér magas. A régi királyok és cézárok egyeneságú leszármazottja ezúttal egyetlen szóval sem tud mást és többet mondani, mint akármelyik demokrata barbár miniszter. Szóról-szóra megismétli azt, amit a degenerált Európában és annak kele- Itén már annyiszor hallottunk és a nagy s erények és nagy gondolatok hazáját s megelőzve, már meg is valósítottunk. I huszfejes napi keresetek a mezőgazdaságban és negyvenfejesek az iparban már vannak nálunk és jól kösse össze a vesszőit Olaszország, ha ezen a téren velünk és szomszédainkkal versenyezni akar. Szerénytelenség és ildomtalan hetvenkedés volna be nem ismerni, hogy ugyanott mindez teljes fegyelemben és lelkesedésben történik, illetve indul. A fegyelem a munkásé, a lelkesedés a munkaadóé, a nemzeti munkamegosztás elveinek megfelelően. itt azt sem lehet tagadni, hogy míg nálunk mindez bizonyos levertséget és ernyedést von maga után a tömegek és az egész társadalom lelki visszahatásaiban, addig a vezérnek ez újabb és különös felvontságra ad okot és alkalmat, amely delejesen tovább fog ragadni népére is. A Duce boldogan állapítja meg, hogy ennél rosszabb most már nem lehet és legfeljebb arról lehet szó, hogy ezen a mélyponton hosszabb időn át kell majd vesztegelni. De mit számít ez, mikor ezzel szemben Európa népei előtt ott áll a lehetőség, hogy „intézményeiben és embereiben megfiatalodjék“, ami egészen egyszerű és könnyen elképzelhető folyamat és a legközelebb fekvő, legkönnyebben járható és leglogikusabb útja a gazdasági fellendülésnek. Mi kell egyéb egy redukált fizetésű tisztviselőnek és egy leszállított bérű munkásnak, mint az, hogy ezt a fiatalosdi lehetőséget világosan maga előtt lássa ? És legvégül itt van a Duce szerint egy alternatíva, amelynek mindkét eshetősége teljes megnyugvást hoz. Vagy béke lesz és akkor a tartós béke maga után vonja a fellendülést, bár ennek árában a béke „tagadása és felbomlasztója a férfiúi erényeknek, amelyek csak a háború véres erőfeszítéseitől villognak meg a napfényben a maguk teljességében. A fellendülés tehát még csak a rosszabbik eset, míg végső ideálnak és beteljesedésnek itt van a vérben fürdő férfierény boldogító megváltása. Szép a diktatúra, de drága. Drága saját élettörvényének elháríthatatlan kényszere folytán. Mert nincsen a diktatúráiban ellenőrzés és mert a fegyelemért raja rigó híveket jól kell tartani. Az új feudalizmusnak ugyanazok a szerkezeti tulajdonságai, mint a réginek voltak, úgy tanultuk, hogy igyekeztek velünk annak idején elhitetni hogy a középkori hűbériség egy rendkívül magas erkölcsi gondolaton nyugodott. „A hűség és önfeláldozás a hübérurral szemben“ — még ma is hallom paptanárunk minden évben pontosan akkor visszatérő pátoszát, mikor ez a fejezet a tanrend szerint előadásra került. Csak azt nem mondta a régi idők e lelkes dicsőítője, hogy a hübérur tíz- és százezer holdas faluadományokkal tartotta ébren ezt a magas erkölcsi gondolatot, hogy nem volt példa rá, hogy enélkül is beállott volna a hűség és önfeláldozás lelki diszpozíciója. Az új feudalizmusnak is adnia kell, természetesen modern alakban. Szubvenciót, fizetéseket, vámvédelmeket, deviza,tilalmakat, kiviteli prémiumokat és mindazt és mindent, amit az agyonvédett népek adni tudnak. És a folyamat vége itt is, ott is ugyanaz. Elfogy a fedezet és a dicsőség, nagyság és szónoklat fölé ráborul a középkori tömegnyomorok újkori formációjú alkonya: — a deficit MA: LASSÚK Micesl példány árusításba nem bocsátható Nincs kormányválság már csak a hadügyi tárca beütésére van szó Az uralkodó udvari vadászatra utazott a miniszterelnök és a belga vendégek társaságában — 15 százalékkal csökkentik a minisztériumok költségvetését — Mi lesz az alminiszterekkel? — Bonyodalmak Angelescu hatezer tanítója közül Bukarest, május 31 Angelescu dr-, majd később Tatarescu miniszterelnök kedd esti kihallgatása döntő befolyással volt a politikai helyzetre. Kitudódott, hogy a közoktatásügyi miniszter az uralkodó megbízásából tárgyal Averescu marsallal, aki a megbeszélés során közölte Angelescuval, hogy egyelőre nincsenek kormányzási tervei és semmi kifogása az ellen, ha a kormány helyén marad és tovább folytatja munkáját. Felhívta egyben Angelescu figyelmét azokra a sérelmekre, melyeknek orvoslása a kormány legsürgősebb teendőjét kell hogy képezze. A tárgyalás mindvégig a legbarátságosabb hangulatban folyt le. Ezek után jelent meg az Indreptarea-nak az a cikke, melyben a néppárt vezetősége megállapítja, hogy „nincs tudomása kormánykrízisről“, holott az előző napokon Tatarescu kormányának közeli bukását jósolgatta az avereseánusok szócsöve. Tatarescu audienciája után a miniszterelnök magához kérette a liberáli párt Bukarestben tartózkodó vezető embereit, akiknek tudomására hozta a királyi kihallgatás kedvező eredményét. Este 9 órakor a miniszterelnökségen minisztertanács volt, amelyre azonban nem hívták meg az alminisztereket. Ennek az volt az oka, hogy a tanácskozáson napirendre került az alminiszterek „leépítésének“ kérdése is. Tatarescu részletesen beszámolt az előző napok eseményeiről, majd ismertette kihallgatásának lefolyását. Közölte a k kormány tagjaival, hogy a király aláírta a parlament összehívásáról szóló dekrétumot. Ezután az államtitkárok ügyét vizsgálták meg. A minisztertanács ebben a kérdésben nehezen tudott megállapodásra jutni, mert a miniszterek egy része későbbi időpontra szerette volna kitolni az államtitkárok leépítését. Nagy viták után abban egyeztek meg, hogy azonnal csökkenteni fogják az államtitkárok számát, mégpedig úgy, hogy, ahol eddig két alminiszter működött, egyiket elbocsátják, ahol egy államtitkár van, s azt csak nagyon indokolt esetben hagy- 1 ják meg állásában. Rátértek ezután az 1934—35. évi költségvetés megvitatására. Több hozzászólás után elhatározták, hogy az összes minisztériumoknak 15 százalékkal le kell szállítaniok költségvetéseiket. Ahol mód van rá, ott a százalék nagyobb is lehet, hogy ezekből a rendkívüli megtakarításokból a kormány alapot létesítsen a hadsereg rendkívüli szükségleteinek fedezésére. Angelescu hatezer tanítója Élénk vita fejlődött ki a közoktatásügyi tárca költségvetése körül Angelescu azzal érvelt, hogy képtelen a minisztérium költségvetését leszállítani, szerinte a régi előirányzat sem elegendő az ő elgondolásainak megvalósítására. Hivatkozott arra, hogy a közoktatásügyi minisztérium nemrégen 6000 újabb tanítót alkalmazott, akknek fizetését feltétlenül költségvetési úton akarja biztosítani. A minisztertanács ennél a pontnál nem hozott végleges határozatot. Szóba került azután Vica tábornok hadügyminiszter lemondásának a kérdése. Tatarescu indítványára elhatározták, hogy Prezan marsallnak ajánlják fel a hadügyi tárcát, egyben felhatalmazták Antonescu Viktor igazságügyminisztert, Prezan bizalmas barátját, hogy keressee fel azonnal Prezant és úgy a király, mint kormány nevében ebben az értelemben tegyen neki ajánlatot. Ki lesz az új hadügyminiszter? A minisztertanács befejeződése után éjjel fél 12 órakor Antonescu miniszter elutazott a Románban tartózkodó Prezan