Brassói Lapok, 1936. február (42. évfolyam, 25-49. szám)
1936-02-20 / 41. szám
Vf % .n -5 h./ Péter Tallaua / - egyetem Könyvtára BUDAPEST Ptrenciok tere 4 910 fok XIII. évfoldam főszerkesztő Csütörtök 4. szám. Szele Béla dr. 1936. évi február 2. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre, aavement -fie, Kézbesítéssel M lej. ugyanez Brasov dán 70 lej - Külföldre, negyedévenként 100 lej. Magyarországra: negyedévenként 12 pengő - HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 5.50 lej páratlan volt, szövegoldalon 6 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov Str Regele Carol 511—58 Telefonszámos kiadóhivatal 82, szerkesztőség 83 Franciáit, oroszait, németeit Tizenegyedik éve, hogy Anglia, Belgium, Franciaország, Németország és Olaszország megkötötte a locarnoi biztonsági szerződést. Garanciaszerződésnek nevezték el. A Népszövetségen kívül kötötték meg. Célja az volt, hogy a német-belga és a német-francia határok sérthetetlenek maradjanak. Németország ezzel a szerződéssel 1925 október 16-án megpecsételte Elzász és Lotharingia sorsát, a békeszerződésen kívül új jogi ténnyel ismerte el a verseillesi békém is nyugati határát. Azóta a harmadik birodalom vezére nem egyszer jelentette ki, hogy nyugaton nincs vitás kérdés ,a Rajnánál tehát nincs többé területi követelés. Sem Locarno, sem Hitler nyilatkozatai nem nyugtatták meg Franciaországot. Minden francia tekintet rémülten mered a fegyverkező Németországra. Nem nyugtatta meg a megdöbbent franciát Baldwin világhírre emelkedett nyilatkozata sem, hogy az angol határ is a Rajnánál van, vagyis aki a Rajnát támadja, az Angliát támadja. Nem bíznak a francák sem Briand békeművében, sem a Führer nyilatkozataiban és az angol kezességvállalás sem elég. Németország félelmes hallgatása, majd az a hír, hogy ott többé nem akarják állani a Rajna balpartja tekintetében a német békeszerződésben megállapított katonamentességet, az olasz-angol bonyodalmaktól való félelem Franciaországot új biztonsági kötésre sarkallta, az oroszokkal kötött legújabb szerződésre. Ez a szerződés, amelyet már felvidéki orosz repülőterek illusztrálnak, élesen szembeállította most Berlint Parissal. Berlin azt vitatja, hogy a francia-szovjet szerződés megkötésével Paris megsértette a locarnói egyezményt, s a franciák most attól félnek, hogy ez jogalapul szolgál majd a németeknek arra, hogy egy szép napon a Rajna balpartjára német csapatokat küldjenek, mondván, a szovjet egyezmény világosan Németországot fenyegeti s ez ellen tenni kell. A német államférfiak varsói vadászata szintén tüntetésjellegű most. S ugyanezekben az órákban keményebb mozdulatokat tesz a Távol-Keleten Japán, mint valaha, s a japán közvélemény mohón olvas egy katonai röpiratot, mely a Távol-Keleti angol flotta hadüzenet nélkül való megrohanására izgat. A világhelyzet tehát még az olasz-abesszin helyzeten kívül is eléggé viharos. Franciaországban attól tartanak, hogy ha flottájuk megmozdulna a Földközi tengeren s Olaszország ellen masírozna, német oldalról meglepetések érhetnék. Ez magyarázza az orosz pakuzmot, mely Németország sarkáig eresztené az oroszokat. A felvidéki repülőterekben Németország maga ellen való katonai lépéseket lát és sem Lávainak, sem Flandinnek nem sikerült Berlin államférfiéit megnyugtatni. Nehéz is elképzelni ,hogy a német megnyugodjék, amikor határaitól pár lépésre, cseh területen Moszkva repülőgépei kezdenek repdesni, amikor Ázsia repülve érkezik a német határokig. Rejtelmes öszszefüggések szinte azt mutatják, hogy a Távol-Kelet japáni oroszellenes katonai felvonulása felelet az oroszok középeurópai befészkelődésére is és ezekre a rejtelmes jelekre mintha egy pillanatra megtorpant volna a már útjára indult törekvés, Olaszországot megállítani s eltiporni, már nem sürgős a kőolajzárlat már a nyugati világlapok kezdik beesepülni Abesszíniát s hadseregét, lassanként elcsendesedik a nagy lárma s az égre uj méreteket-afarzinok rajzolódunk fel- japán probléma, német probléma, orosz probléma. Flandin azt mondja, hogy ha ezek után a németek felrúgják a békeszerződésnek a Rajna balpartjának katonamentességére vonatkozó rendelkezéseit, akkor a többi locarnói hatalomhoz fog fordulni. De melyikhez? Olaszországhoz? Ahoz hiába fordul. Maradna Belgium, s a viharokkal éppen eléggé elfoglalt Anglia, amely a kisujját sem nyújtotta ki a jó múltkor, amikor Németország azzal a nyilatkozattal lepte meg a világot, hogy készen van az eltiltott légi flottám. Avagy a Népszövetséghez fordul, amely szintén nem mert jelentkezni, amikor Németország a maga katonai egyenjogúságát proklamálta. A francia-orosz egyezmény új világviharok magvát takarja. Ezt a szerződést a németek máris alkalmasnak tartják arra, hogy Franciaország a locarnói szerződés megszegőjének bőven tekinthető. Már készül a jogalap a békeszerződés további korlátozó cikkelyeinek megrohamozására. Az új robbanókészlet tehát együtt van. A világ részegen tántorogva halad a sötét holnap felé s valóban csak egy szál gyújtó kell a katasztrófa felidézésére. A „fekete** titán „vörös CortesMspanol népfront nap választási győzelme megmentette a köztársasági demokráciát A hatatlanak valszinüeg abszolut többsége tesz az új képverházban — A részeges ostromállapot és a politikai foglyok szabadonbocsátása lecsendeste le a kedélyeket — Katalóniában márs visszaállították az önkormányzatot Külföldre menekültek a levert jobboldal vezérei Madrid, február 19. A vasárnapi spanyolországi általajnos képviselőválasztás eredménye már teljesen kialakult s az utóbbi három esztendő folyamán vakmerő ellentámadásba átment jobboldali reakció vereségét és a népfront minden várakozást felülmúló, hat®Emas győzelmét fejezi ki. „Aligha kétséges, hogy a spanyol nép igyekezni fog megmenteni a köztársaságot és újból visszaverni az ismét veszedelmesen előrenyomult reakciót, a CEDÁ-t és Gil Kohlest . Ezt írtuk pontosan egy hónappal ezelőtt a spanyol politikai helyzetről közölt cikkünkben „Spanyolország válaszúton“ cím alatt. Nos, a spanyol nép, amely az elmúlt évtized alatt annyi vért és emberéletet áldozott politikai és társadalmi felszabadulása érdekében, okulva a közelmúlt keserves tapasztalataiból, most elkeseredett határozottsággal megmentette a köztársaságot és visszavetette a reakciót, amely már-már teljesen úrrá lett a köztársaságban. A fiatal Gil Robles egyelőre csak parlamenti parancsuralmának vége, .A döntő mérkőzést a demokrácia ígérte meg a reakcióval szemben. A „fekete Cortes“-t a baloldali köztársaságiak szocialisták és kommunisták népfrontjá- nak képviselőháza váltja fel és a spanyol radikális népköztársaság folytathatja haladó államéletét ott, ahol 1953 ban abbahagyta. A most választott Cortes már harmadik nemzetgyűlése Spanyolországnak. Az elsőben, amely 1951-ben, közvetlenül a királyság, illetőleg a monarchista parancsuralom megbuktatása után ült össze alkotmányhozó gyűlés gyanánt, szintén a baloldali pártok voltak többségben. Ez a Cortes haladó szellemű alkotmányt és számos kitűnő törvényt hozott, de nem volt eléggé elszánt a végrehajtásukban. Ezért a tö imegek kiábrándultak s részben a lesben álló reakció karjaiba, részben pedig a szélső beleldeti forradalmi felkelés kétségbeesésébe vetették magukat. így történt, hogy az 1933 novemberi képviselőválasztáson már a jobboldali CÉDA kapott aránylagos többséget s a „fekete Cortes ” megkezdte a reakció munkáját, a szociális törvények visszamódosítását. Egy évre rá, 1934 októberében, nagyszabású munkásforradalom tört ki az egész országban, amelyet a jobboldallal paktáló Lerreux-kormány vérbe fojtott. Ezután még erősebben diadalmaskodott a reakció és ostromállapottal, sajtócenzúrával hatályon kívül helyezte a köztársasági vívmányokat, köztük a katalán önkormányzatot is. Azóta a spanyol köztársaság tulajdonképpen a jobboldali reakció terrora alatt élt. A múlt ősszel újabb forradalmi kirobbanás fenyegetett már amiket Zamora köztársasági elnök feloszlatta a „fekete Cortes‘‘-t, amelylehetetlenné tette a demokratikus köztársasági napon való álaméletet s módot nyújtott a népakarat új megnyilvánulására. A népakarat pedig most határozottabban és öntudatosabban szállt síkra a demokráciáért, mint bármikor. Feleszméltették azok az események amelyek a köztársaság eddigi öt esztendeje alatt lejátszódtak Spanyolországban, de másutt is Európában. Ez magyarázza meg a népfront hatalmas arányú győzelmét, azt, hogy a baloldali tömörülés most megkétszerezte mandátumainak eddigi számát és majdnem abszolút többségre tett szert az új a harmadik Cortesban, amelyet most már vörösnek lehet nevezni. A spanyol képviselő vállalzás e kimenetelének kétségtelenül hatása lesz a külföldön is, elsősorban a szomszédos Franciaországban. A spanyol demokratikus front sikere egyik jelentős megnyilvánulása annak az általános hangulatváltozásnak, amely világszerte tapasztalható a parincsuralmakkal szemben a demokrácia javára. A vasárnapi választás utáni spanyolországi helyzetről alábbi tudósításaink adnak képet: Abszolút többségét szerted a népfront? A vasárnapi képviselőválasztás nagyjában véglegesnek tekinthető eredményt szerint a baloldali népfront amely a köztársasági szövetségből (Martinez, Homor), a baloksali köztársasági pártból (Azana volt miniszterelnök), a szocialista pártból (Largo Caballero), a kommunista pártból (José Diaz) és több kisebb baloldali pártszervezetből tevődik össze. — valószínűleg megkapta az abszolút többséget is, vagy csak néhány mandátuma fog ehez hiányozni. A képviselői mandátumok összes száma ugyanis 473 s ebből a népfront eddig kétségtelenül megszerzett 236-ot, van azonban olyan jelentés is, amely szerint a népfront mandátumainak száma 236. Több kerületben március 1-én másodválasztás lesz az eldöntetlenül maradt képviselői helyekért és valószínűnek látszik, hogy a népfront ez alkalommal néhány újabb mandátumhoz jut. Mindenesetre tény, hogy a népfrontban résztvevő pártoknak most több mint kétszer annyi mandátuma lesz a parlamentben, mint az előző, második köztársasági Cortesben, amelyben a mostani népfrontpártok mandátumainak összege 110 volt, legnagyobb győzelmet a népfront Madridban és Astiria tartományban aratta, ahol 1934 októberében az emlékezetes forradalom során a felkelő munkások hetekig tartották magukat s a Lerroux-kormány csak tüzérségi tűzzel és légi bombázással tudta leverni őket. Erős sikere volt a népfrontnak Katalóniában is, amelynek önkormányzatát a madridi