Brassói Lapok, 1936. szeptember (42. évfolyam, 202-226. szám)
1936-09-02 / 202. szám
js i "~ rrsrr?C r*xw? vu i» . ny - ■ v egyetem Könyvtára X'U Ii ai' _*.j * Ferenciek tere 4 XLII. évfolyam Főszerkesztő: Szele Béla dr. Szerda 1936. évi szeptember 2 202. szám. _ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre havonként át lej,"kézbesítéssel 74 lej,ugyanez Braşovban 70 lej. — Külföldre negyedévenként 100 lej. Magyarországra: negyedévenként 12 pengő. HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej,páros (bal) szövegoldalon 5.50 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 6 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Braşov, Str. Regele Carol 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82- szerkesztőség 83 A miniszterelnök programnyilatkozata szerint A rend helyreállítása és az ország felfegyverzése az új kormány két fő feladata Leszerelik a fegyveres gárdákat és megszorítják az egyetemi önkormányzatot Több francia lap szerint Titulescu rövidesen külügyminiszter lesz , a nemzeti parasztpárt kormányában Bukarest, szeptember 1. A hirtelen és meglepő módon átszervezett Tatarescu-kormány, miután a vasárnapra virradó éjszaka Szinajában letette az esküt és vasárnap megtárgyalta a miniszterelnök kifejtette további teendőit, hétfőn hozzálátott az államügyek intézésének folytatásához. Kimondottan belpolitikai szempontokból nézve, a kormányban nem történt semmi olyan jelentősebb változás, ami lényegesebb pálfordulásra mutatna. A fővárosi sajtó és közvélemény szinte egybehangzóan úgy fogja fel a nagy titokzatossággal, majd nagy garral végrehajtott kormányátszervezést, hogy Titulescu és Radulescu Savei kiejtésén kívül voltaképpen nem történt egyéb, mint egy francia négyes figura a Tatarescu-kabinet kebelében. A hasonlat kétségtelenül találó és jellemző. Katóban, a miniszterelnök nem tett mást, mint hogy a jobboldali, főleg hitlerista szellemű rendbontó mozgalmak támogatásával leginkább vádolt két miniszterét átléptette a reszorthoz s helyükbe két új embert léptetett be. Ez tényleg csak szemfényvesztést célzó játéknak mutatkozik, annyival is inkább, mert hiszen Inculetz belügyminiszter miniszterelnökhelyettesi minőségében is legalább éppúgy befolyásolhatja a betétlapotokat, ha ugyan nem fokozottabb mértékben, mint ahogyan eddig módjában volt. A Tatarescu-kormány szombati rejtélyes fiégyestáncát" tehát Titulescu külügyminiszternek a „megújított" kabinetből való kimaradása teszi mindenekfölött különleges jelentőségűvé és horderejűvé, úgy az országban, mint a külföldön ez a tény keltette a legnagyobb meglepetést, szenzációt s ebből vonják le a legfigyelemreméltóbb következtetéseket. Hogyan? — vetődött fel világszerte a kérdés —, hát lehetséges-e, hogy a jelenlegi, igazán rendkívül válságos nemzetközi válság közepette ne Titulescu képviselje tovább a román külpolitikát? Lehetséges-e ez kiváltképpen akkor, amikor a Tatarescu-kormány nyilván tovább is ki akar tartani az eddigi franciabarát tájékozódás mellett, hiszen Titulescu helyét az ugyancsak franciabarát Antonescu volt pénzügyminiszterrel töltötte be? Mi vezethetett Titulescunak az átszervezett Tatarescu-kormányból való kimaradására s mi lehet ennek a következménye? — kérdi ezek után az egész európai közvélemény végtére köztudomású, hogy még július liikán, amikor Titulescu minisztertanácson legutóbbi külpolitikai beszámolóját tartotta, a kiadott hivatalos közlemény szerint a kormány egyhangúlag helyeselte Titulescu külpolitikáját, azt a magáénak is vallotta s köszönetét fejezve ki Titulescunak, korlátlan bizalmat is szavazott neki. Mi történt július 16-ika óta máig, a külügyminiszter és a kormány feje, vagy más alkotmányos tényező között micsoda nézeteltérés támadt, amely igazolja Tatarescu ilyen eljárását egyik munkatársával szemben, aki iránt még egy hónappal ezelőtt az egész kormány korlátlan bizalmát fejezte ki? — kérdi még az Universul is. Egyes magyarázatok szerint Titulescu már legutóbbi fővárosi tartózkodása alkalmával benyújtotta lemondását az uralkodónak, azhogy szabadságáról való visszatérése után nem hajlandó a kormányban való részvételével jóváhagyni a Tatarescu-kormány belpolitikáját, amelyet főleg Inculetz belügy- és Pop Valér igazságügyminiszternek a jobbszélső áramlatokkal szembeni ismert magatartása jellemzett. Titulescu rámutatott ara, hogy a hitlerista propaganda megtűrése, vagy elősegítése nem egyeztethető össze az ő külpolitikai irányvonalával. Minthogy a Tutarescu—Inculetz—Pop Valér triumvirátus leváltását óhajtotta s ellenkező esetre lemondása véglegesnek való tekintését kérte. Ezt a feltevést megerősíti az a tény, hogy tatarescu miniszterelnök szombaton fel sem szólította Titulescut a megújított kormányába való belépésre, ami egyértelmű volt lemondásának végleges tudomásulvételével és annak belátásával, hogy minden kísérlet hiábavaló. Titulescu úgysem kíván tovább együttdolgozni a Tatarescu-kabinettel, hanem — amint a komoly Temps is állítja — csak egy újabb nemzeti parasztpárti kormány külügyminisztere akar lenni. Hogy mi következik ezután? Arra következtetni lehet elsősorban abból a körülményből, hogy Titulescu — a Havasnak tett nyilatkozata szerint — teljes cselekvési szabadságot tart fenn magának, továbbá a Temps cikkének következő passzusából: „Titulescu nem az az ember, aki könnyen beletörődik dolgokba és felhagy egy harccal, bármilyen is ez. Kétségtelenül újból fontos szerepet fog játszani országa politikájában, mihelyt megtörténik a nemzeti parasztpárt díjjácsoportosulása s mihelyt a parlamenti kerék megint fordul egyet." Ha szem előtt tartjuk azt a híradást, amely szerint Titulescu Cap Martin-ba hivatta Lupu dr.-t és Madgratut, a nemzeti parasztpárt főtitkárát, akikől nyilvánvaló, hogy a Quai d‘Orsay félhivatalos lapja ez alkalommal sem hajítja el a sulykot következtetésében. Az Universal megállapítja, hogy a kormány távolról sem került ki megerősödötten a négyesfigurából. Ellenkezőleg, új alakjában még gyengébb lesz, mint ezelőtt, mégpedig úgy bel-, mint külpolitikai szempontból. Viszont, ha tényleg az a helyzet, joggal hihetik belpolitikai körükben azt, hogy a Zatarescu-kormányzásnak „ez az utolsó szakasza ", ahogyan maga a miniszterelnök nevezte, aligha lesz huzamos. A nemzetközi helyzet annyira feszült, hogy az ország kül- és belpolitikájának teljes összhangbahozása nem várathat sokáig magára. A külpolitikát ugyanis tudvalevőleg mindig megfelelő belpolitikának kell alátámasztania, ami eddig —gy látták ezt mindenütt — nem állt fenn. A Tatarescu-kormány eddigi belpolitikája kétszínű volt, mert nyitva akarta tartani a Németország felé való áttájékozódást is. Úgylátszik, ennek terve egyelőre lekerült a napirendről, mert Goga berlini útja nem járt olyan eredménnyel, ami biztos alapot adhatna a teljes jobbra kanyarodáshoz. A nemzeti parasztpártnak a kormány átvételéhez szükséges felkészültsége időt adott a Tatarescu-kabinetnek arra, hogy harmadik változatban is vezethesse még egy ideig az ügyeket s hogy talán — az ellenzék bevonulás előtt — rendbehozhassa annyira szétzilálódott politikai szénáját. Tatarescu miniszterelnöknek még megadatott, hogy a kormányból való távozása előtt ne kelljen kiejtenie kabinetjéből két legbensőbb munkatársát, akik egyébként annyi nehézséget okoztak politikájának, a belső egyensúly és nyugalom fenntartása terén. Tatarescu miniszterelnök nyilatkozata az „új“ kormány feladatairól Az új Tatarescu-kormány tagjai — amint megírtuk — a szombatról vasárnapra virradó éjszaka fél 12 órakor érkeztek Sinaiába az eskütételre. Az állomásról egyenesen a kastélyba hajtattak. Az eskütétel után Károly király mindegyik miniszterrel elbeszélgetett. Az eskütételi ceremónia után Tatarescu miniszterelnök nyilatkozott a sajtó számára. — Kormányzásunk utolsó útszakaszának megfutására szükségesnek véltem a kormány széleskörű átszervezését, — kezdte a miniszterelnök. — Az új miniszteri együttes az eredeti program keretében ugyanazt a bel- és külpolitikát fogja érvényesíteni, amelynek alapján három ével ezelőtt a kormányt átvettem. Az új kormány egyöntetűség-többlete biztosítani fogja a kormánytevékenység egységességének maximumát minden megnyilatkozásában• Elsősorban fenn fogjuk tartani a belső rendet. A miniszterelnök ezután hangoztatta, hogy az országban nyugalom van, az utóbbi időben azonban „egy mesterséges zavargáshullám, amelynek semmi köze az ország szükségleteihez és lelkéhez, a kilengések és erőszakosságok állandó mozgalmává kezd átalakulni. Ezt a Indiamot uralni kell s igy is lesz." Az összes politikai szervők szabadon fognak fejlődhetni a fenn és törvények keretén belül, de ugyanezen törvények keretében el fogjuk nyomni és meg fogjuk torolni az összes rendbontásokat és kilengéseket. A kormány nem fogja tűrni, hogy az erőszakot elvi magaslatra emeljék, valamint azt sem, hogy a törvényesség semmibevevése rendszerré váljék. Ezután bejelentette a miniszterelnök, hogy a kormány le fogja szerelni az összes gárdákat, akár a politikai aréna jobb-, vagy baloldalán találja is azokat. Remélhető, hogy ezeknek a régi és új gárdáknak a szervezői önként véghezviszik ezt a leszerelést az ország nyugalma érdekében. Itt a miniszterelnök felszólította a lelkiismeretes románokat, hogy működjenek közre a közéleti feszültség enyhítésében és megbékítésében, mert ezt megkövetelik a súlyos körülmények. Megteremti a kormány az egyetemi fegyelem új alapjait is s egyik legelső feladata lesz az egyetemi élet politikamentesítése. Ezenkívül folytatják a kormányprogram megvalósítását, meggyorsítva a mezőgazdaság és a hitelélet újjászervezésére irányuló intézkedéseket, valamint a munkásosztály szükségleteinek szociális reformok útján való kielégítését. A kormány az eddigi külpolitikát folytatja, amelynek végrehajtója az utóbbi időben Titulescu volt, akinek a miniszterelnök ezen az úton is teljes elismerését fejezte ki. Ez a külpolitika — hangoztatta a miniszterelnök — nem egy ember és nem egy párt, hanem egy égési nemzet politikája, nemzeti politika, amelynek állandó célja a határok megvédése és a béke megőrzése. Minthogy pedig ennek a békepoliikának záloga a haderő, a kormány még fokozottabban folytatja hadfelszerelési programját , első minisztertanácsa meg fogja oldani egy újabb 5 milliárdos hitel kérdését a további hadianyagmegrendelések fedezékére. A kormány legfőbb gondja az ország felfegyverzése, — fejezte be nyilat-kozatát a miniszterelnök A megújított Tatarescu-kormány tagjai éjjeli 1 órakor utaztak vissza a fővárosba. Csak Franasovics közlekedésügyi miniszter marad Szimajában- Köszönőt és kimagyarázó távirat Kescunak Nyilatkozata külpolitikai részének megfelelőleg Tatarescu miniszterelnök hosszú táviratot intézett a Cap-Martinian szabadságát töltő Titulescuhoz. Két szünetét fejezi ki s rámutat, hogy a kormány politikája most egy pártbeli, egységes összetételt kíván meg. Antonescu