Brassói Lapok, 1937. augusztus (43. évfolyam, 153-178. szám)

1937-08-01 / 153. szám

2 oldalm fetorizálódási folyamatáról? A hamis politikai jelszó következményeiről, mely városok meghódítására érzéketlen kőfalak közé csődíti be a falvak munkakere- 60 tömegeit, hogy aztán ott a nincstelenek, a máról-holnapra élők, a talajtalanok elkárhozott sorait szaporítsák. Eladogatják a falun néhány holdacskájukat, amiből azelőtt egész családjuk megélhetését elő tudták teremteni és bevonulnak a városba hivatalszolgának, rendőrnek, egykétezer lejes nyomorfizetésűre, felélik a hazulról hozott kicsi pénzeket és gyermekeik egy szép napon az utcán találják magukat ráutalva a város, az állam vagy a társadalom kénye-kedveire. Ezekből fesznek aztán a hivatásos kortesek, a mindenre kapható politikai lumpenproletárok, a kis sikkasztók és zsarolók, akik mindenre jók, csak az erkölcsi színvonal emelésére nem. Beszéljünk csak nálunk, Romániában arról a nagyszabású közművelődési versenyről, mely a kisebbségiek állítólagos kultúrfölényének ellensúlyozására iskolák ezreinek és ezreinek létesítésére kényszerítette Angelescut? Beszéljünk a kisebbségi sajtó önkénetlenül kialakult ellenőrző szerepéről, mely nemzeti elfogultság nélkül bírálja el a hatósági ténykedéseket s ezzel az egész közéletbe egészségesebb levegőt visz be? Beszéljünk a kisebbségek külföldi gazdasági összeköttetéseiről, melyek révén az országba termékenyítő idegen tőke áramlik, itt román munkáskezeket foglalkoztat és az államháztartás bevételeit tisztes többlethez juttatja? Beszéljünk arról a sokat emlegetett, de mindeddig ki nem használt szerepről,amelynek betöltésére a kisebbségek kiválóan alkalmasak volnának s amely miatt a „hídverő“ Krenner Milós szinte szinte hűvösre került? Ha nem félnénk az agyonkompromittált szótól, ujjongva kellene megállapítanunk, hogy az emberiség életébe a negyvenmilliónyi kisebbséggel új nemeztköziség vonult be, mely a maga helyzetét és egymásrautaltságát helyesen értelmezve, olyan nagy feladatot tölthetne be a világ összeütközéseinek szabályozásában, akár a katolikus egyház, vagy a munkásinternacionálé. Ez a negyvenmilliónyi ember egyenesen hivatott a magasabbrendű emberiességi gondolat ébrentartására és teljessé fejlesztésére, szemben az elfogult nemzetiesség totalitási törekvéseivel. Képviselhetné, mert helyzeténél fogva képviselnie kellene a béke, az emberszeretet, a közműveltségi eszmény örök érdekeit, szemben a másik, a hatalmasabb féllel, mely a kietlen önzést írta zászlójára és ezt igyekszik érvényesíteni megfélemlítés, fegyver, vér és pusztítás árán is.* Mindezeket abból az alkalomból írtuk le, hogy a londoni kisebbségi nagy értekezlet téves utakra siklott, mikor a kisebbségek nagy védelmezőjeként azt a német birodalmat állította a világ elé, mely egyenesen eltörölte a kisebbségfogalmát, mikor az állam fölötti nemzetegységet helyezte a különböző államokban élő kisebbségi németség politikai elgondolásainak középpontjába. De írjuk abból az alkalomból is, hogy újabb hírek szerint a hazánkbeli ukrán kisebbség újra közös kisebbségi arcvonal összehozásán fáradozik. Amennyire téves utakon jár a különös angliai kisebbségi kongresszus vezetősége, éppolyan helyes az ukránok kezdeményezése. A kisebbségi öntudat ügye nem utcanevek és cégtáblák feliratainak nyelvkérdésén áll, vagy bukik. Még csak nem is a régi birtokállomány megtartásán és az anyanyelvű oktatáson, vagy a magyar dal kultuszán. Ezek mind szép és hasznos törekvések a nemzeti jelmegőrzésére, de az igazi kisebbségi gondolat ennél magasabb kilátópontot keres, hogy önmagát a kisebbségi népek egyedeibe begyökereztesse és jelentőségét a többségi vezetőkkel és tömegekkel ellentmondást lefegyverzőn elismertesse. Ennek a gondolatnak erőt kell mutatnia az élet minden elképzelhető területén és különösen ott, ahol az általános választójog kötelezővé teszi a tömegek számbeli erejének megmutatását is. Túl kell jutnunk azon a beidegzésen, hogy én magyar vagyok, te német, ukrán, vagy török, vagy bulgár, vagy zsidó, tehát saját szakállamra vállalkozhatom csak a saját nemzeti sajátosságaim kidomborítására és a saját nemzeti kisebbségi kívánságaim érvényesítésére. Ez részletmunka, amelyet valamennyi kisebbségi náció a saját nemzeti keretein belül is elvégezhet olyan részletkérdések felszínre jutásakor, melyek egyedül őt érdeklik. Kisebbséginek lenni azonban többet jelent ennél. Kisebbséginek lenni annyi, mit negyvenmilliós sorsközösség tagjává lenni. Olyan európai honpolgárnak, lenni, mely a hatalom ágyukerekei alá került ugyan, de ép ezért sorsa és rendeltetése belekapaszkodni ezekbe az ágyukerekekbe és saját testével útját álani a gyűlölet teljes fegyverzetben való felvonulásának. Mit tettek Gandhi híveinek ezrei a szenvedő ellenállás idején? Egyszerűen végigfeküdtek síneken és úttesteken, hogy ám gázoljon át rajtuk a hatalom vasparipája, vagy gépkocsija, de a pusztulásukból milliók jobb sorsa fog kicsiázni egyszer. Az ukrán kezdeményezést ki kell emelni a politikai nyár egyhangúságából. Fel kell tartani és felmutatni: ebben a jelben győzünk! Ha nem is most rögtön, ha nem is minden vonalon, ha nem is lesz teljes a győzelem, mi beérhetjük annyi eredménnyel, amennyit ez az összefogás önmagában képvisel. Beérhetjük magával az összefogással, melyből holnapra csodák virulhatnak ki. Jobb, szebb, méltányosrabb kisebbségi sors csodavirágai. HŰSÉGES v BAR/fHA __J3SSEBB 9*1 lUIDlI klAOTlCD '* 'jmammamm mflaaia. . l 1937. augusztus 1 A félhivatalos Viitorul cáfolta a kormány távozásáról szóló híreket • Lupta szerint Őfelsége a jövő hét csütörtökén érkezik vissza az országba Mihalache nem akar békülni Vaidával Bucuresti, július 30 A belpolitikai közérdeklődés középpontjában még mindig a kormány távozásának a kérdése áll. A Lupta értesülése szerint őfelsége a jövő csütörtökön érkezik vissza az országba. Tatarescu miniszterelnök a jövő hét végén kihallgatáson selyik meg az uralkodónál és emlékirat formájában jelentést terjeszt elő a liberális kormány eddigi tevékenységéről A miniszterelnek jelenleg az emlékirat elkészítésével van elfoglalva. Politikai körökben nagyjelentőségű fordulatot várnak Tatarescu királyi audienciájától. A Curentul hosszasan foglalkozik a politikai helyzettel és többek között azt az értsülését közli, hogy a liberális párt elnöki tanácsának tagjai a jövő hét folyamán ülést tartanak. Ezen az értekezleten megvitatják a kormányhatalom átadásának módozatait is. A lap szerint már a kormány tagjai sem titkolják, hogy a liberális párt ellenzékbe vonulása küszöbön áll. ERÉLYESEN CÁFOL A VIITORUL A kormány távozására vonatkozó értesülésekkel szemben egyedül a félhivatalos Viitorul jelent be különvéleményt. A lap élesen kikel minden ilyen híresztelés ellen és hangoztatja, hogy azokat „nem fogja cáfolattal megtisztelni.” Célzatosnak minősít minden ilyen állítást, majd leszögezi, hogy a közvélemény amint a választás eredményéből is kitűnik, értékelni tudta a liberális párt kormányzási művét, amely felvirágoztatta az országot. A nemzeti parasztpárt választási szerepléséről a Viitorulnak az a véleménye, hogy a szavazatok jelentős százalékát a szocialisták, a zsidók, az irredenták és a rendbontó elemek segítségével szerezte meg, tehát nem tükrözik vissza a párt igazi erejét. A lap úgy véli, hogy azok a szavazatok, amelyek 45 megyében kizárólag a pártnak tulajdoníthatók, 20 százalékon alul maradnak. Ezt pedig nem lehet az ország egyetemes akaratának tekinteni. Ami pedig a többi kisebb pártot illeti, választási eredményeiket tekintve, azok sem jöhetnek számításba. Ilyen körülmények között — fejezi be fejtegetéseit a kormánypárt szócsöve — a kormány a helyén marad és tovább folytatja munkáját, s teljesíti hivatását, a nemzeti állam újjáépítése és megerősítése terén. Costachescu szerint októberre már kiírják a parlamenti választásokat Érdekes ezzel az erélyes cáfolattal szembenhelyezni Costachescu egyetemi tanárnak, a nemzeti parasztpárt moldovai vezérének legutóbbi nyilatkozatát. Costachescu a napokban beszédet mondott, amelynek során kijelentette, hogy október első felében általános választásra kerül a sor, mert addig a kormány minden valószínűség szerint benyújtja lemondását. A nemzeti parasztpárti politikus azutánhangoztatta, hogy a kormányutódlás csak a nemzeti parasztpártot illetheti meg, mert ez a párt az ország „egyetlen élő ereje“ Beszéde végén bizonyos híresztelésekkel foglalkozva leszögezte, hogy semmilyen körülmények között nem válik meg Mihalachetól. Costachescunak ezt a kijelentését a párt vazetőköreiben nagy elégtétellel fogadták, tekintettel azokra a szóbeszédekre, amelyek szerint a iasi tanár irányítja a párt egységét feszegető „centristák“ mozgalmát. Erre az akcióra céloz a Tempo jelentése is, amely szerint a párt több vezető politikusa nyomást igyekszik gyakorolni Mihalachera, akit minden áron ki akarnak békíteni Vajdával. Azzal érvelnek, hogy a pártnak nem szabad elszalasztani a kormányrajutás most kínálkozó alkalmát. A nemzeti parasztpárt elnöke azonban hidegen fogadta ezeket a sugalmazásokat s az egyik ilyen békekövetnek állítólag azt válaszolta, hogy ő nem békül senkivel, ellenben a párt kapui nyitva állanak mindenki előtt, aki megfelel a párt szabályzati követelményeinek. A KORMÁNYPÁRT KIBUKOTT SZILÁGYMEGYE TANÁCSÁBÓL A szilágymegyei tanácsválasztás végleges eredménye nagy meglepetést hozott. Kiderült ugyanis, hogy a választások során csak a nemzeti parasztpárt és a Magyar Párt érte el a szükséges 20 százalékot. A végleges eredmény szerint a nemzeti parasztpárt 19.347, a Magyar Párt 12.115, a liberális párt pedig 10.111 szavazatot kapott. Miután az összes leadott szavazatok száma 51.270, a liberálisoknak 20 százalék eléráséhoz 10.247 szavazatra lett volna szükségük, így tehát 136 szavazattal kevesebbet kaptak, mint amennyi elegendő lett volna ahhoz, hogy a tanácsban képviselethez jussanak A mandátumelosztás alapján a nemzeti parasztpárt 19, a Magyar Párt 11 tagot küld a tanácsba. A nemzeti parasztpárt vezetősége számol azzal, hogy ezek után a megyefőnök aligha fogja összehívni a nagytanácsot. Éppen ezért a nemzeti parasztpárt vezetői már most kijelentették, hogy amenynyiben a közigazgatási törvény értelmében a prefektus 10 napon belül a vármegyei nagytanács megalakítására nem hívja össze a tanácsosokat, ebben az esetben a megválasztottak törvényadta joguknál fogva összeülnek és megalakítják a tanácsot. Értesülésünk szerint tárgyalásokat akarnak folytatni a Magyar Párttal is, hogy a magyar tanácsosokat együttműködésre bírják a tanács esetleges önhatalmú megalakításában. Kegyetlen rablógyilkosság Cernauti és Ploesti mellett Egy román és zsidó kereskedőcsalád a banditattámadások ádozata Bucuresti, július 30. Az elmúlt nap folyamán két vakmerő és borzalmas kegyetlenséggel elkövetett rablógyilkosság történt, amely több emberáldozatot követelt. Az egyik rablógyilkos támadás színhelye a Cernauti melletti Lucavat község volt, míg a másik egy Ploesti melletti erdőben történt. A Cernauti melletti Lucavat bukovinai községben Mendel Icig kereskedő péntekre virradó éjjel két óra tájban gyanús zajra ébredt. A kereskedő lámpát gyújtott és kiment az udvarba, hogy megtudja a különös zaj okát, amikor öt állig fegyverezett, álarcos emberrel találta magát szemben. A banditák a hálószobába menekülő kereskedő után mentek és botokkal úgy őt, mint a feleségét, véresre verték, követelve, hogy árulják el a házban rejtegetett pénz lelőhelyét. Időközben felébredtek a kereskedőnek a szomszéd szobában alvó fiai is, akik szüleik segítségére siettek. A két fiatalember, kiknek egyike 25, míg a másik 20 éves volt , szembeszállt a banditákkal. Dulakodás közben a banditák revolvert rántottak elő és mindkettőjüket agyonlőtték. A banditák ezután feldúlták a házat, feltörték az összes szekrényeket, ahonnan 75 ezer lej készpénzt és 300 dollárt zsákmányoltak, majd elmenekültek. A szomszédok reggel különösnek találták, hogy az üzletet nem nyitották ki, rosszat sejtve, behatoltak a házba, ahol borzalmas látvány tárult szemeik elé. A hálószobában holtan tag látták a kereskedő két fiát, mig Mendel Icig és felesége hatalmas vértócsában eszméletlenül hevertek a padlón. Az összes szekrények ajtai tárva-nyitva voltak s a házban levő öszszes értéktárgyak eltűntek. Azonnal értesítették a csendőrséget. A súlyosan sebesült kereskedőt és feleségét kórházba szállították. A hatóságok széleskörű nyomozást indítottak a vakmerő banditák kézrekerítésére. A másik banditatámadás csütörtökön délután történt a Ploesti—Baicoi közötti országúton, a Gageni és Tintea községek között elterülő erdőben. Nicolae Miu baicoi kereskedő lovasszekere, amelyet Constantin nevű 21 éves orvostanhallgató fia hajtott és amelyen helyet foglalt még Alexandra nevű öccse is, Baicoi felé igyekezett. Mikor a szekér az erdőbe ért, egy bandita, aki az erdő sünijében rejtőzködött, fegyverével rálőtt a szekér utasaira. Az egyik golyó Constantin Miut szívén találta, úgyhogy azonnal meghalt, egy másik golyó pedig testvéröccsét sebesítette meg. A bandita ezután ki akarta fosztani áldozatait, de időközben az után több ember tűnt elő, mire az erdő sűrűjében eltűnt. A sebesült fiút a kórházba szállították. A csendőrség bevezette a nyomozást.