Brassói Lapok, 1938. augusztus (44. évfolyam, 173-197. szám)
1938-08-01 / 173. szám
1938. augusztus 1 DISTjorólrSTjon A. fasizmus faj védelmének __jelentősége „Itt az ideje, hogy az olaszok egészen nyíltan hitet tegyenek a faji gondolat mellett." Ezt a mondatot tartalmazza annak a tíz tételnek egyike, amelyet a római közművelődési minisztérium nevében az olasz főiskolai tanárok egy csoportja felállított. A szóbanforgó tíz tétellel, illetőleg azzal a kiáltvánnyal, amellyel a római közművelődési minisztérium azokat nyilvánosságra hozta, a fasizmus most már ebben a kérdésben is hozzáhasonul a nemzeti szocializmushoz a Róma-Berlin tengely jegyében, bár a kiáltvány kifejezetten hangsúlyozza, hogy nincs szó a német fajelméletnek Olaszországba való átültetéséről. Az olasz fajvédelmi kiáltvány egyelőre leszögezi, hogy — a német példától eltérőleg — nem bölcseleti, vagy vallási szándékai vannak a fajvédelmi mozgalommal, lényegében azonban ennek így is ugyanaz a célja, mint németországi mintájának. A manifesztum ugyanis kikiáltja a „razza italianá”-t, vagyis az olasz fajt és arravaló utalással, hogy „az olaszok többségükben árják” és a longobárdok ideje óta, vagyis az elmúlt évezred folyamán nem keveredtek idegen fajvakkal, megállapítja az olasz faj kiválóságát és előkelőségét. Az újdonsült olasz fajelmélet persze, okulva a német minta tudományosan számtalanszor megbélyegzett és nevetségessé tett baklövésiből, meglehetősen óvatos. Nem meri nagyon hangoztatni, hogy az olasz nép teljesen elüt a többitől, mondjuk, a némettől, franciától vagy görögtől, hanem csak azt állítja, hogy az „északi árjasághoz” tartozik és emellett hangoztatja, hogy az „északi" szót itt nem földrajzi értelemben kell venni, mert ez lényegében csak mintaképet jelent. A sok szónak, a tít gondosan megfogalmazott tételnek az a vége, hogy az olaszok „európai emberek” és európaiságuk általános keretében megőrizték olasz fajiságukat is. Ezzel szemben a zsidók azért nem tartozhatnak az olasz fajhoz, mert egyrészt nem európai eredetűek, másrészt pedig éppoly kevéssé olvadtak be az olasz népbe, mint például az arabok Szicília megszállása alatt. Ebből rögtön kitűnik, hogy az egész fajvédelmi kiáltvány tulajdonképpeni célja a zsidóságnak az olasz néptől való elkülönítése azon a címen, hogy európán kívüli elem és hogy az egyetlen népcsoport, amely Olaszországban nem asszimilálódott. A szabadelvű európai sajtó érthető módon sokat foglalkozik a fasizmusnak ezzel a nemzeti szocializmushoz való asszimilálódásával. Rámutatnak különösen az angol és francia lapok arra, hogy éppen kifejezett olasz fajról a legnehezebb beszélni, hiszen az alatt az évezred alatt is, amelyről a kiáltvány azt mondja, hogy az olasz nép nem keveredett, rengeteg normán és francia élt Nápolyban és Szicíliában, sokáig a spanyolok uralkodtak délen és északon és hosszú idegig osztrák volt Nápoly, Velence és Milánó jellege. Ezek a népek többször áthaladtak a mai Olaszország területén s annak egyes részein évszázadokon át éltek, hogyan lehetséges hát, hogy nem maradt semmi nyomuk és nem befolyásolták az olaszok tiszta fajiságát ? Szicília bármely városában, vagy falvában ma is két egymástól teljesen elütő olasz emberfajtát lehet látni, amelyek egyike olajosbőrű, barna és tipikusan arabok az arcvonásai, másika pedig kékszemű, szőke és tagadhatatlanul normán eredetű. Ugyanígy nem mondható távolról sem egységesnek a lakosság a mai Olaszország más vidékein sem. Ezek után nem csoda, hogy még a Szentszék hivatalos lapja, az Osservatore Romano is gúnyolódik a fasiszta fajvédelmi kiáltvánnyal kapcsolatban és a német fajteoretikusok műveiből az idézetek egész sorát vonultatja fel, amelyek azt állapítják meg, hogy az olasz faj nem egyéb „negroid típusú kevert fajnál’. Valóban, a német fajvédők még akkoriban, amikor hire-hamva sem volt a Berlin—Róma tengelynek, sőt a két parancsuralmi országot ellenségesen állította szembe többek között a déltiroli németség sorsa s kiváltképen az osztrák kérdés, az előrelátás teljes hiányával az olaszokat is éppúgy negroidoknak bélyegezték meg, mint a franciákat. De tévedés volna azt hinni, hogy a fajvédelemnek s ezen a réven az antiszemitizmusnak a fasiszta politikába való felvétele csak azért történik most, hogy ezzel is egységesebbé váljék a tengelypolitika. A fajvédelemre való áttérés közvetlen okát az angol sajtó leginkább abban látja, hogy Olaszországnak most rendki- A krétai kormányzó jelentést tett Athénben a lázadás leveréséről Menekülnek a zendülés vezetői — Szigorú büntetés vár a lázadókra Athén, július 30. A krétai lázadásról és annak leveréséről a következő újabb részletek kerültek nyilvánosságra: A kaneai kormányzót a lázadók nem fogták el, mint azt először jelentették. A kormány, mihelyt a lázadás híréről értesült, azonnal új kormányzót nevezett ki Szerabüosz tábornok személyében. De nem került sor arra, hogy az új kormányzó elfoglalja hivatalát, mert délután 3 órakor már megérkezett a régi kormányzó távirata, hogy a lázadást leverte. Húsz perc múlva a kormányzó megerősítette a hírt s hozzátette, hogy egész Krétában teljes a rend és nyugalom. Közölte a kormányzó azt is, hogy 25 csendőrével 400 lázadót futamítot meg. Mikor azután a kormány által küldött repülőgépek megjelentek, a felkelők körében teljes Fejetlenség vált úrrá és egyszerűen szétfutottak. A kormányzói palota és a kaszárnyák csak pillanatnyilag jutottak a felkelők kezére, mert a tisztek és a kormányhű csendőrök hamarosan újra elfoglalták azokat. A felkelők között szerepelt Kanes Emanuel Muntakisz nevű volt polgármestere is, akit annak idején különböző visszaélések miatt bocsátottak el hivatalából. A lapok kiemelik, hogy egész Kréta sziget© és Kanea népe teljes ellenszenvet tanúsított a felkeléssel szemben , ennek köszönhető, hogy a lázadás nem terjedt tovább. A lázadók közt a lapok szerint kommunisták is akadtak, akik azután elmenekültek. A menekülő felkelők és a csendőrség között Kanea város kijáratánál újabb tűzharc keletkezett, amelynek során 3 felkelő meghalt és 2 csendőr megsebesült. A lázadás teljesen kudarcot vallott s annak vezetői menekülőben vannak. A kormány táviratban köszönte meg a kormányzónak erélyes eljárását és a felkelés gyors leverését. A távirat tolmácsolja a görög király legmagasabb megelégedését is s egyben közölte, hogy a lázadókra szigorú büntetés vár. Egy német nemzeti szocialista lap szerint Franciaország bevitelében Németország foglalja el a második helyet Berlin, július 30. „Németország most a második helyet foglalja el Franciaország szállítóinak a listáján, rögtön az Amerikai Egyesült Államok után s Anglia és Belgium előtt, amelyek vetélkednek vele ezért a helyért”, — állapítja meg a „Wirtschaftspolitischer Dienst”, a német nemzeti szocialista párt gazdasági lapja a Franciaország és Németország között jelenleg folyó kereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatban. A lap kiemeli, hogy a két ország között a kereskedelmi árucsere egyensúlyban van s hogy a jelenlegi tárgyalások befejezése után még behatóbban fogják tanulmányozni a két ország közötti gazdasági kapcsolatok kérdéseit. Hodgson Horgosba angol ügyvivő visszatért Salamanca szerint a frontodon nem történt semmi jelntős esemény . Újra bombázták Gondra és Vaencia kikötőjét Salamanca, július 30. A spanyol polgárháború frontjairól a köztársaságiak nem közölnek új jelentéseket, a felkelők pedig részleteredményekről adnak hírt. Úgy látszik, hogy a köztársaságiak előretörése az Ebro jobb partján megállott, miután Franco tábornok nagy erőt vetett szembe velük. Az eszamadurai fronton viszont a felkelők előrenyomulása lassudott meg, ami köztársasági sikernek számít, minthogy a* Eb*o melletti nagy támadásnak éppen az estramadurai fronton viszont a felkelők a célja. Az erők így pillananyilag kiegyensúlyozódtak a két legfontosabb fronton. Egy cordobai jelentés ugyan arról beszél, hogy a Don Benitonál levő „zsák-fronton” a nemzetiek nagy győzelmet arattak s a köztársaságiak 51 ágyúját és 400 gépfegyverét kerítették hatalmukba, de ez csak elkésett jelentés lehet, mert hiszen salamancai jelentések szerint Don Benito környékét a köztársaságiak már a hét elején kiürítették. Salamanca most nem is jelent semmit erről az „új” győzelemről. Arról számol be csak, hogy az estramadurai fronton újra megkezdődött az előrenyomulás, miután a nemzetiek a Puerto Liano és Acedere közötti országutat teljesen felszabadították. A többi fronton nem történt semmi jelentős, — mondja a salamancai hivatalos jelentetés.A légi haderő azonban munkában volt, mint mindig, ha a frontokon álló harc alakul ki. A felkelők jelentése szerint pénteken hat köztársasági repülőgépet sikerült lelőniök. Gandia kikötőjét ismét bombázták és jelentős károkat okozó tüzeket idéztek elő. Bombázták Valencia kikötőjének katonai intézményeit is. Londoni jelentés szerint Hodgson angol ügyvivő, aki hetekkel ezelőtt hagyta el Burgost, amikor az angol hajók elleni támadások elhárítása kérdésében eredménytelenül tárgyalt a Franco-kormánynyal, újra visszatért a felkelők kormányzási székhelyére és megkezdte tevékenyséssét. 4xz Osservatore "Romano válassza Atíredelmek „Nős vagyok s bár élve nem hagyom el a börtönt, fiamnak anyja van“ — MONDTA SCHULCHNIGG VOLT KANCELLÁR. MIELŐTT FUGGER VERA GRÓFNŐVEL ÖSSZEESKETTÉK Páris, julius 30 Emlékezetes, hogy a Harmadik Birodalom ausztriai főmegbizottja, Burckel dr. nemrégiben összhivatta a külföldi sajtó képviselőit, akik előtt nyilatkozatot tett Schuschnigg exkancellár helyzetével kapcsolatban. Burckel szerint Schuschnigg „nyugalmát és szabadságát kifogástalannak lehet mondani”, csupán azt akadályozták meg, hogy a kancellár viszontláthassa Fugger Vera grófnőt, akivel nincs megesküdve s igy együttélésük különösen a katolikus egyház erkölcsi szempontjából súlyosan kifogásolható lenne. Külföldön s igy Párisban is ez a nyilatkozat főleg azért keltett feltűnést, mert egyrészt Schuschnigg szerelmi éle vüli módon meggyűltek a belső gazdasági, politikai és társadalmi nehézségei , a fasiszta kormány nemzeti szocialista példája szintén a zsidóüldözéssel akarja azokról a figyelmet elterelni. Hogy ez a feltevés korántsem alaptalan, jelzik azok a híradások, amelyek szerint a római kormány máris intézkedéseket tett elsősorban az Olaszországba menekült német és osztrák zsidók, de emellett az olasz zsidók ellen is. Mi több, komolyan szó van arról, hogy legközelebbi ülésszakán a fasiszta nagytanács olyan intézkedéseket határoz el, amelyekkel a zsidó felekezetű olasz állampolgárokat kizárják nem csupán a közhivatalokból, hanem a gazdasági és társadalmi élet területeiről is. Ilyképpen most a fasizmus is, amely pedig uralmának eddigi másfél évtizede alatt tartózkodott a fajvédelemtől és antiszemitizmustól, abba a helyzetbe került, hogy ezekhez a módszerekhez kell folyamodnia, holott még csak néhány évvel ezelőtt is fölényesen elvetette őket. A fajvédelmi kiáltvány ennélfogva a fasiszta Olaszország általárós, helyzetének eddig páratlan súlyosságát jelzi, 4n 3. oldal tének ezt a nyilvános kipellengérezését igen parlaginak ítélték, másrészt meg mulatságosnak látszott, hogy éppen Berlin megbízottja lép fel a „jó katolikus" szerepében, egyidejűleg a vallásellenesnek nevezhető házasságjog Ausztriában való életbeléptetésével. Utólag az is kiderült, hogy Bürrkel nyilatkozata az egyszerű tények szempontjából sem felel meg a valódi helyzetnek. A Vatikán hivatalos lapja egyik utóbbi számában idevonatkozókig a következő precíz tényeket szögezi le: 1. Schuschnigg kancellár házassága gróf Fugger Verával valóban megtörtént. 2. A kancellár családjogi helyzetét az egyházi hatóságok tisztázták. 3. Az esküvő a bécsi Dominikanerskirche-ben zajlot le. 4. Schuschnigg az esküvőn, miután már a Gestapo foglya volt, személyesen nem jelent meg ugyan, de egy szabályszerű, az egyházi hatóságok által láttamozott megbízással rendelkező személy képviselte. 5. Ezt az esküvőt, amelyet a legszűkebb körben tartottak, főképpen Schuschnigg sürgette, mert „Fugger grófnő személyében anyát akart adni kisfiának, mivel ő nem számol azzal, hogy élve hagyhatja a börtönét”. 6. A kancellár halálraítéltnek tekinti magát s fogságbavetésének első percétől kezdve vonakodott hamis illúziókkal áltatni magát. A Vatikán lapjának közleményéből kitetszik, hogy Brückelnek a volt kancellár családi helyzetére vonatkozó közlései hamisak voltak s nyilatkozata — az ízlésességtől eltekintve— teljesen alaptalanul és méltatlanul igyekezte megtépázni Schuschniggné erkölcsi hírnevét. újabb sortűz a rangooni zavargókra Rangoon, július 50 Rangoon városában, ahol a napokbal véres lázongások zajlottak le, még min*dig nem állt helyre teljesen a rend. Szom*baton a város négy pontján gyülekeztek tüntető csoportok, amelyeket a rendőrség végül sortlzzel oszlatott széjjel. A sortüzeknek 4 halottjuk és 16 sebesültjük van, valamennyi a benszülöttek részéről. A rangooni zavargások halálos áldozatainak száma a hivatalos jelentés szerint 53, míg a sebesülteké 279. Más hírforrások viszont a halottak számát százra, a sebesültekét háromszázötvenre becsüli. Iorga professzor szubidelőadása Brassóban Brasov-Brassó, július 30. A Latin Egyetem keretéig Iorga Nicolae egyetemi tanár, királyi tanácsos vasárnap, július 11-én délután 4 órakor a Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében előadást tart. A belépődíj nélküli előadásra az érdeklődőket ezúton hívja meg a Latin Egyetem igazgatósága.