Brassói Lapok, 1940. május (46. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-02 / 99. szám

4 oldal Szervező ülést tartott az aradi Magyar Nép­közösség ipari alosztálya Az Iparos Otthon emeleti kis tanács­termét zsúfolásig megtöltötték hétfőn délelőtt a magyar Népközösség ipari al­osztályának szervező ülésére meghívott aradi vezető iparosok. Tizenegy órakor nyitotta meg az ülést Reinhart Gyula, az Országos Magyar Iparos Egyesület első helyen megválasztott elnöke, az aradi magyar iparosság vezetője. Az elnöki megnyitóban elmondotta Reinhart Gyu­la, hogy a január 28-án Kolozsvárott megalakult Országos Magyar Iparos Egyesület megbízta az aradi magyar ipa­rosok megszervezésével, hogy így­­ki­­küzdjék azokat az előnyöket, amelyek ennek a társadalmi osztálynak a boldo­gulására szolgálnak. Az OMIE alapsza­bályainak jóváhagyásáig az iparosok a népközösségi tagozatok ipari alosztályai­ban tömörülnek. Meleg szeretettel üdvözlöm körünk­ben Palágyi Jenő dr-t — mondotta Re­inhart Gyula —, az erdélyi Magyar Népközösség elnökét, aki nagy lelkese­déssel és ügybuzgalommal karolta fel ügyünket. Arra kérem, hogy a mai gyű­lés összehívásánál tanúsított jóindulatát őrizze meg továbbra is a magyar iparos­ság iránt. Ezután Palágyi Jenő úr szólalt fel, aki megköszönte az üdvözlést, majd igy folytatta: — Az iparosság mindig erős pillérét alkotta a magyarságnak. Támo­g­atására mindig lehetett a múltban és ehet a jelenben is számí­tani. Az egyete­mes magyarság érdekeit képviseljük mi a Népközösségben és nagy örömmel jöt­tem el erre az értekezletre, amely a ma­gyar iparosok testületi beilleszkedését jelenti a romániai magyarság gazdasá­gi, kulturális és társadalmi szervezetébe. Palágyi Jenő­n j­ó szavait hosszas taps­sal fogadta a hallgatóság, majd Reinhart Gyula részletesen ismertette az alapsza­bályokat. Az alapszabályok ismertetése után sor került a szakmai képviselők megválasz­tásán, akik a szervezés munkáját elvég­zik Némedy Gábor, az OMIE központi ügyvezető igazgatója olvasta fel a név­­sort, amelyet kisebb változtatásokkal az értekezlet elfogadott. Ez a következő: Építőipar: Dömötör László, Vandracsek Ignác, Galgóczy István, Berecz János. Asztalos, kárpitos és rokonszakmák: Ba­­ricz Máté, Nagy Károly, Uzsora István. Lakatosipar: Liczkó László, Pauker Vik­tor. Járműipar: Kovács Ferenc, Borsos Szabó Zsigmond, Kis Ödön, Domokos Károly. Kádáripar: Matekovits László, Ring István. Bádogos és különböző sze­relő iparágak: Kőszegh­y Emil, Matuz András, Sztojka Kálmán, Pálinkás Kál­mán. Festői­par: Megyery Ferenc, Benkő István, Markó János. Szabóipar: Baranya Ferenc, Illyés István, Nagy Imre, Ja­­ka­bffy István. Bőriparosok: Koncsek Lajos, Mihály László, Várhos László, Ra­­docsányi János. Élelmiszeripar: Takács István, Kristyófy Gábor, Hagyó József, Buzogány Márton, Orbán István, Kubik Ernő, Sárközi György, Kárpáti Béla. Fogászok: Csobod János. Órások és ék­szerészek: Csáky Gyula. Fodrászok: Zombory Gyula és Szablóczky Kálmán. Fénykép- és sokszorosító ipar: Sztojko­­vits József, id. Mádi Sándor. Szücsipar: Nagy G. János. Könyvkötők: Füladéll­ Adolf. Kertészek: Szabó József. Reinhart Gyula befejezésül néhány buzdító szót intézett a megjelentekhez. ­ Négy késszúrással meg­­gyilko­la vezé­rtársa? Brasov (Brassó), április 30 Józsa Sándor és Rigó Lajos homoród­­almási 20 esztendős legények néhány hó­nappal ezelőtt érkeztek Brassóba, ahol munkát kerestek. Józsa a Csigahegy alat­ti Morscher féle vendéglőben és sörlera­­katban kapott munkát, míg Rigó kőműves munkával kereste meg kenyerét. A két barát együtt töltötte szabad idejét, együtt szórakoztak, mindaddig, amíg a Morscher féle vendéglőbe új mindenes leány nem érkezett Sándor Ágnes csíkmadarasi le­ány személyében. A két fiatalember ud­varolni kezdett a leánynak, aki Józsa felé hajlott. A két barát elhidegült egymástól. Rigó meggyűlölte Józsát és csak az alkalmat várta, hogy leszámolhasson vetélytársá­­val. Vasárnap délután Józsa Sándor és Sándor Ágnes táncolni mentek. Megjelent a helyiségben Rigó is, aki gúnyos meg­jegyzéseket tett ellenfelére. Józsa, hogy elkerülje a veszekedést, Sándor Ágnessel együtt elhagyta a helyiséget. Késő éjjel amikor Józsa a leánnyal együtt a Mol­ n­­e scher vendéglő elé érkezett, a sötétből előugrott Rigó és rákiáltott: — Hé koma, nekünk még számolni va­lónk van egymással!... — Neked, testvér, sohasem vétettem semmit — tért ki Józsa a verekedés elöl. Ebben a pillanatban Rigó nekiugrott és ütni kezdte. Sándor Ágnes el akarta vá­lasztani a két verekedőt, de Rigó meg­ütötte őt is, majd bicskát rántott és négy szúrással halálra sebezte rózsát. A rendőrség még a vasárnap éjszaka fo­lyamán kihallgatta a gyilkos legényt, aki bevallotta, hogy tettét előre megfontolt szándékkal követte el.­­ A LEGBIZTOSABB ! m­n »?*e»ent»’j ének rá­l­ósziéde „Kérjük az olasz népet, álljon rokonszenvével a szövetségesek ügye mellé“ Sidney (Rador), április 30. A sidneyi rádió olasznyelvű hírszolgá­latának felavató adása alkalmával Macknezie King, Ausztrália miniszter­­elnök az olasz hallgatósághoz beszédet­­ intézett és a többi között ezeket mon­dotta. — Ezentúl jobban meg kellene érte­nünk egymást, mint eddig. Ausztrália­­ és Olaszország között tartós barátság áll fent, amely a kölcsönös megbecsülésre épült fel. Lehet, hogy az olasz nép tudni szeretné, Ausztrália miért háborúzik Né­metországgal. Mi ausztráliaiak britek va­g­yunk, Nagybritanniával élünk és ha­­lnk. Szeretjük a szabadságot és éppen ezért mindig készen állunk, hogy harcol­junk érte és függetlenségünkért. Semmi­féle kötelezettségünk nincs arra, hogy embereket és repülőgépeket küldjünk Angliába, mégis katonáink tízezrei mű­ködnek együtt a brit hadsereggel. A miniszterelnök ezután Olaszország dicsőséges történelméről beszélt és az emberiség műveltségéhez való halhatat­lan hozzájárulását emelte ki. — Nem engedjük, hogy a világot a nyers erőszak uralja, — mondotta. — A brit birodalom összes tagállamaiv­al együtt elhatároztuk, hogy szembe­­szállunk a támadással. Erős meg­győződésünk, hogy azok a célok, ame­lyekért harcolunk, éppen olyan fontosak Olaszországnak is, mint minekünk. Ezért kérjük, hogy tüntessenek ki rokonszen­­vükkel abban a harcban, amelyet most folytatunk. Megnyílt pénteken a Budapesti Nemzetközi Vásár Budapestről jelenti tudósítónk. Péntek­e­ken, április 26.-án megnyílt az idei és immár 35. Budapesti Nemzetközi Vásár.­­ Horthy Miklós kormányzó országlásának 20.-ik évfordulója alkalmából jubileumi kiállításnak számít ez a mostani vásár, mert annak a békességes 20 esztendőnek fejlődését tárja ország-világ szeme f elé, amellyel a magyar ipar is oly méltán büszkélkedhetik. Már a kerete is más az idei vásárnak, mint az eddigieké: terüle­tében és kiállítóinak számában lényege­sen növekedett, kiállítási csarnokai is még monumentálisabbak, széles útjai és terei pedig most már valóságos Vásár­metropolissá fejlődtek ki. Csillogó, fényes fémekkel díszített üvegpaloták nem kevesebb, mint három filmszínház, két divatszínház, külön pos­tahivatal, kollektív bankpalota, minden­­rangú közhivatal, rendőrség, tűzoltóság, mentők, külön vasútvonal, sőt még külön rádióállomás is markánsan kihangsú­lyozza a Vásár önálló életre berendezett és megszervezett nagyváros jellegét. És persze minden csarnokban, de még a külterületen is lépten-nyomon a megle­pő újítások szenzációs és végtelen soro­zata. Péntek délelőtt a meghívott előkelősé­gek nézték meg a Vásárt, amely a tava­szi pompába burkolózó Városliget fái között a pavillonokon lobogó zászlóerdő alatt káprázatosan szép parádéja a ma­gyar iparnak és nyolc ország kincseinek. Budapest forgalma megint békebelien­génk, ezt a forgalmat is a Vásár terem­tette meg, de megélénkült az idegenfor­galom országszerte, hiszen a vásár láto­gatói vásárigazolványukkal még egy kü­lön kedvezményes utazást is tehetnek Budapesten való tartózkodásuk alatt bármely állomásra és onnan vissza Bu­dapestre. A kedvezmények igénybevéte­lére jogosító v­ásárigazolványt az utolsó percig lehet váltani minden utazási és menetjegyirodában és a Vásár minden tb. képviseleténél. A Vásár május 6.-án este zárul, tehát a látogatóknak legkésőbb május 6.-ának déli 12 órájáig kell megérkezniök Buda­pestre, ahol a kedvezményekkel május 13.-ig tartózkodhatnak. t 1940. május 2 Ne kérjen Fe­l-et, kérjen femet Dranca-t Az egyedfil valódi )* „Őszinte, kölcsönös megértésre van szükség" Tataru Coriolan dr királyi széktartó Oradean töltötte a húsvéti ünnepeket , s széktanú teadélutánon látta vendégül a románság és a kisebbségek képviselőit Lorántffy Zsuzsanna Egyesület elnöknője, dr Soós István parlamenti képviselő, Ullmann István az ortodox és dr Konrád Béla a neológ zsidó hitközségek elnökei, Schuster nyug. ezredes, német konzul, a gazdasági élet vezetői, valamint úgy a többségi, mint a kisebbségi sajtó képvise­lői. A fogadóünnepség során dr Tataru ki­rályi széktartó a B. L. munkatársának a következőket mondta: — Bennünket a kisebbségek felé a legőszintébb megértés vágya hat át és úgy gondoljuk, hogy a kölcsönös meg­értés terén minden frázistól mentesen elérkeztünk ahhoz, hogy a megértés kölcsönössége mindkét oldalon őszinte is legyen. Szükség van a mai helyzet felismerésére, meg kell ismerni a világ eseményeit és meg kell győződnünk ar­ról, hogy ez a megértés ma kölcsönös érdek. Természetesen elvárjuk, hogy annak az intenciónak, amely bennün­ket őszintén áthat, a viszonzása is ép­pen ilyen őszinte legyen. Engem na­gyon meghatott és a legjobb érzésekkel töltött el a kisebbségek magatartása és az a rokonszenv, amellyel meghívásun­­kat fogadták és közeledési gesztusun­kat viszonozták, örömmel láttam a ki­sebbségek képviselőit a román társada­lom reprezentánsaival együtt, mert ez az én legőszintébb óhajomra, a kölcsönös megértésre való hajlandóságot bizonyít­ja. Meg kell állapítanom, hogy Nagy­várad társadalma fel tudja fogni a mai események fontosságát ami azt jelenti, hogy emez események közepette nem en­gedhetjük meg magunknak a felesleges izgalmak fényűzését. Ne üljünk fel az alaptalan és felelőtlen híreszteléseknek, hanem dolgozzunk, mert a békés és egyetértő munka egyaránt érdeke az egyénnek és az államnak. Hogy ez a város ezt megérti, annak legeklatán­­sabb bizonyítéka az a lelkes áldozat­­készség, amellyel kivették részüket a hadfelszerelési kölcsön jegyzéséből. En­nél a megnyilatkozásnál különösen ki kell emelnem a zsidóság áldozatkész­ségét, amellyel megfeleltek hazafias kö­telességüknek. A teadélután során a királyi széktartó és neje szívélyesen elbeszélgettek a ki­sebbségek megjelent képviselőivel, akik­nek mindenikével azok anyanyelvén tár­salogtak. A teaesz fél kilenckor ért véget. Vasárnap este a királyi széktartó és neje régi barátjuknak, dr Mátéi Joan polikli­­nikai főorvosnak voltak vendégei vacso­rára, hétfőn reggel pedig Sorban kabinet­főnök és Bugnariu sajtófőnök, Zigre volt kultuszminiszter, Todorus prefektus, va­lamint dr Gherman Victor alpolgármes­ter társaságában Szemere Miklósnak, a Bihar megyei Takarékpénztár vezérigaz­gatójának kalauzolása mellett autón Fe­keteerdőre utaztak, ahol megtekintették az üveggyárat, amely a Bihar megyei Ta­karék érdekkörébe tartozik. Itt néhány berendelt munkás bemutatta az üveggyár­­tás egyes részeit, majd fehér asztalhoz ültek, a délutáni órákban pedig a királyi széktartó és kísérete visszautazott Ko­lozsvárra. Oradea (Nagyvárad), április 30. A román hús­vét alkalmából dr Tataru Coriolan Szamos tartomány királyi szék­tartója látogatást tett Nagyváradon. A ki­rályi széktartó és neje, akik a Park-szál­lóban laktak, szombaton éjjel résztvettek a feltámadási ünnepségen. Vasárnap dél­után hat órára pedig teára hívták meg a Casa Nationalába a város társadalmá­nak jelentősebb képviselőit, felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül. Az egyházi, katonai és polgári előkelőségek között ott voltak a többek között: dr Zigre Miklós volt kultuszminiszter, a NUF biharmegyei és dr Popovics Pétre, annak nagyváradi elnöke, Frensiu Valér gör. kát. püspök, Ghineraru tábornok dandár-és hely­őrségparancsnok, Todorus Valér tábornok, vármegyei prefektus és neje. Popovici Nicolae görögkeleti püspök, aki egyszersmind Temesvár ideiglenes püspö­ke, az ünnepeket Temesvárt töltötte és így nem jelenhetett meg a teadélutánon. A kisebbségek soraiból ott voltak: Sulyok István, a királyhágómelléki ref. egyház püspöke, dr. Thury Kálmán egyházme­gyei főgondnok, dr Molnár Kálmán római katolikus püspöki helynök, Materny Im­re ev. főesperes, dr Markovics Kálmán, a Magyar Népközösség biharmegyei elnöke, Markovics Manó, a Katolikus Kör, dr Cziffra Kálmán volt főispán, a Kát. Nép­­szövetség elnöke, özv. dr Kassay Kálmán­ná, a Kát. Nőszövetség, Csernák Béláné a

Next