BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 14. (2002)
2002 / 2. szám - PROBLÉMA - Baráth Katalin: A nyelv figuráskertje
A NYELV FIGURÁSKERTJE Hayden White nevét illeszteni iniciálénak egy dolgozat elejére manapság kevéssé feltűnő vállalkozás, hiszen a történetírás mibenlétével és mikéntjével bíbelődő tanulmányok tekintélyes része nem csupán megemlíti az ő nézeteit, hanem belőlük kiindulva, illetőleg velük szembehelyezkedve fejti ki gondolatait. Jelen munkában sem cselekszünk másképp (a white-i megállapítások nélkül ugyanis nemigen lenne aktuális a nézőpont, melyet e dolgozatban érvényesíteni óhajtunk egy történeti szöveg elemzése során). A végrehajtandó elemzést ugyanis White-nak az a belátása „váltotta ki”, miszerint a történetírás alapvetően irodalmi eljárásokkal építkezik, állításait pedig gyökeréig átjárja, sőt konstituálja a tropikus-figuratív jellegű nyelvre utaltság. A figurativitás olyannyira átjárná a történeti szövegeket, hogy mindegyik redukálható lenne négy elemi trópusra: a metaforám, szinekdochéra, metonímiára és iróniára, illetőleg kombinációjukra. White és követői szerint „a történésznek, hogy megmutassa, »valójában mi történt« a múltban, mindenekelőtt prefigurálnia kell a dokumentumokban megemlített összes eseményt”, foglalja össze Ricoeur.12 Talán nem vakmerőség Ricoeurrel egyetértve túlzásnak minősíteni White-nak azt a törekvését, mellyel a historiográfiát a poétika, sőt a tropológia szelencéjébe kívánja zárni, és megfontolni Ricoeur ellenvetéseit. Ricoeur azt hangsúlyozza, hogy a történeti szövegek vizsgálatánál ajánlatos figyelemre méltatni a retorikus szövegalkotás mindhárom mozzanatát: az inventiót, a disposition és az elocution, szemben White-tal, aki csak a legutolsó fázisra összpontosít, pedig e három mozzanat mindegyikének megfelel egy-egy szakasz a történész szövegbe torkolló munkálkodásában. A megfelelés konkrétan a következő: inventiós tényfeltárás; disposition történeti magyarázat; elocution történetírás. Bár igazat adunk Ricoeur kritikájának, többé nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a gesztust, mellyel White ráirányította a figyelmet a történetírás és az elokúciós eljárások összefüggéseire. Ezért úgy véltük, tanulságos lenne konkrét szövegben utánajárni ezeknek az összefüggéseknek, és megvizsgálni, hogy a trópusok és figurák milyen szerepet játszanak a múlt reprezentációját-megismerését célzó történeti szövegek hatásmechanizmusában, történetírónk milyen előfeltevéseit hordozzák avagy leplezik le, sőt, milyen mértékben szabadulnak ki a történésznek mint nyelvhasználónak az irányító és ellenőrző hatalma alól, és kuszálják össze a szöveg logikailag tiszta (tisztának beállított) jelentését? Szövegelemzési kísérletünk tárgyául olyan, lehetőleg minél rövidebb lélegzetű történeti tanulmányt kívántunk választani, amely a legtöbb szempontból alkalmas a „történetírói mű” elvont, üvegházi fogalmának megtestesítésére. Választásunk végül Hanák Péter egy tanulmányára esett, A Kert és a Műhely kötet címadó darabjára. A tanulmánygyűjtemény magyarul két kiadásban, előbb 1988-ban, majd bővítettszűkített formában 1999-ben, két évvel Hanák Péter elhunyta után jelent meg. Fogadtatása és hatása alkalmassá teszi a historiográfia reprezentáns alkotásaként való aposztrofálásra. 1992-ben németül, 1998- ban angolul jelent meg, szemléletének nyomát más szerzők tanulmányai is őrzik, vagyis „nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi szellemi életben is önálló életet él”.4 5 6 7 8 9 A KERT ÉS A MŰHELY A tanulmány tematikáját tekintve harmonikusan illeszkedik a kötetbe. Retorikai fogalommal szólván, fő kompozíciós rendje (melynek feltalálása még a BARÁTH KATALIN „A metaforák sokkalta szívósabbak, mint a tények. ” (Paul de Man: Az olvasás allegóriái) „A metaforák nem érvek, kedves leányzóm. ” (Walter Scott: Nigel jussa, idézi Max Black) 1 ■ Hayden White: A történelem terhe. Osiris, Bp., 1997. 2 ■ Paul Ricoeur: Történelem és retorika. In: Narratívák 4. Szerk. Thomka Beáta. Kijárat, Bp., 2000. 11-24., 19. old. 3 ■ Lásd Ricoeur: i. m. 4 ■ Gerő András: Előszó. In: Hanák Péter: A Kert és a Műhely. Balassi, Bp., 1999. 7-9., 9. old. 5 ■ Az ilyesfajta zavart magyarázza Philippe Carrard dolgozata. Philippe Carrard: Az Új História poétikája, A figuratív nyelv visszatérése. In: Narratívák 4., 81-94. old. 6 ■ Szörényi László-Szabó Zoltán: Kis magyar retorika. Helikon, Bp., 1997. 97. old. 7 ■ Szörényi-Szabó. m. 135. old. 8 ■ „világosan kitűnik, hogy a szecesszió, szimbolizmus, új formák keresése az új értelmiségi életérzés kifejezésére, a hagyomány válsága és a kulturális forrongás nem monarchiai, nem is csak közép-európai, hanem egyetemes európai jelenség volt." Hanák: /'. m. 101-134., 102. old. 9 m.o. 134. old.