Tóth Endréné (szerk.): Budapest Enciklopédia. 3. bővített, átdolgozott kiadás (Budapest, 1981)
Az Újépület az Országház felől; fénykép, 1896 előnyös műtermekben azóta már a negyedik nemzedék végzi alkotó munkáját. A főváros jó érzékű mecénásnak bizonyult, az első lakók kiválasztása kitűnően sikerült. A fiatal szobrászok, így Kallós Ede, Pásztor János, Sidló Ferenc, Szentgyörgyi István és Kisfaludi Strobl Zsigmond különösen az emlékműszobrászat terén lettek megbecsült művészek. Tehetsége kibontakozása előtt halt meg az első világháborúban Csikász Imre és Sámuel Kornél. Otthonra lelt a Százados úton néhány festő is, így a magyar avantgarde két jeles képviselője: Pór Bertalan és Czigány Dezső. Második generációként itt alkotott az egykori Római Iskola több tagja: Antal Károly, Búza Barna, Grandtner Jenő, Boldogfai Farkas Sándor, Ispánki János, Győri Dezső, Pándi Kis János. Ma a Százados út művésze Mikus Sándor, klasszikus hangvételű köztéri szobrok és ötletes, harmonikus kisplasztikák mestere, valamint Szabó Iván, aki rendkívül sokoldalú művész; szobraira jellemző a magyaros formakészség. A legfiatalabb nemzedéknek a telepen működő tagjai gyakran cserélődnek. A telep maradandó rangját Medgyessy Ferenc korunk egyik legnagyobb magyar szobrászművésze Batthyány Lajos kivégzése az Újépület udvarán 1849. október 6-án; Kovács L. rajzáról L. Noels kőnyomata, 1852 359