Tóth Endréné (szerk.): Budapest Enciklopédia. 3. bővített, átdolgozott kiadás (Budapest, 1981)
Szinnyei József törekvése ellenére is megrekedt a fejlődés. Jelentős szerzemény volt ebben az időben Vigyázó Ferenc könyvtára és Körösi Csoma Sándor és Stein Aurél keleti irodalmat tartalmazó hagyatéka. A könyvtár új élete 1945-ben kezdődött. Kilépett korábbi elzárkózottságából, megjavította a külföldi könyvbeszerzést és könyvtártechnikailag is korszerűsödött. A Magyar Tudományos Akadémia 1949-ben történt újjászervezése után meghatározták a könyvtár feladatait: a tudományos kutatás elősegítése, az Akadémia tudománypolitikai célkitűzéseinek támogatása, a hálózati könyvtári funkciók ellátása és az országos könyvtárügyben való részvétel. A könyvtár állományában közel 600 000 könyv mellett 20000 kézirat és 1100 ősnyomtatvány található, orientalisztikai gyűjteménye európai hírű. Kézirattára Zrínyitől Adyig őriz emlékeket a magyar irodalomból, a magyar tudománytörténet forrása az akadémiai titkári-főtitkári levéltár anyaga. Cserekapcsolatban áll a világ szinte valamennyi akadémiájával, illetve tudományos intézményével. P. F. ALAGÚT Megépítésének eszméjét már Széchenyi István felvetette. Létrehozása szorosan összefüggött a Lánchíd építésével, ugyanis a híd csak az Alagúttal együtt teremthetett Pest és Buda között teljes értékű kapcsolatot. Az Alagút elkészültéig csak a budai Várhegy megkerülésével közelíthették meg a Krisztinavárost és a budai hegyeket. Széchenyi gondolatát Örményi József valósította meg, aki 1850-ben társulatot alapított megépítésére. Az Alagút Clark Ádámnak, a Lánchíd építésvezetőjének, a kitűnő mélyépítési szakembernek a tervei szerint készült. Az építést megelőző időkben is foglalkoztatta már az Alagút gondolata a főváros lakosságát. Volt olyan terv, mely szerint az Alagút két oldalát üzletek szegélyezték volna, fényesen kivilágított kirakatokkal. A munkát végül is 1853-ban kezdték meg, hét és fél hónap alatt átfúrták a hegyet, csaknem 10 m szélességben, ugyanilyen magasságban és 350 m hosszúságban. 1854 áprilisában már át is jártak rajta, és 1856-ban megnyitották. Munka közben változtattak a terveken, és az első terv egyiptomi lótuszköteg oszlopai helyett a bejárat vájolt dór oszlopokkal készült el. Használatáért 1918-ig, a hídvámokhoz hasonlóan, díjat kellett fizetni. Nyugati, romantikus stílusú kapuja 1945-ben elpusztult. A kapu elliptikus nyílása erős rusztikával keretezett, oroszlánfejes, erőteljes plasztikájú zárókővel, felette címerrel díszített. Két-két dór oszlop tartja a nyílás fölött végigfutó, háromtagú fogsoros főpárkányt. A hatalmas kövekből falazott homlokzatot alacsony, sima attika zárja le. Az Alagút megépültével Buda élete is átalakult: a völgyekben addig külön-külön élt városrészek gyors fejlődésnek indultak, és a távolabbi hegyvidéken felépültek a pestiek nyaraló- és kirándulóhelyei. A két ALBERTFALVAI RÓMAI TÁBOR ÉS TELEPÜLÉS A XI. ker. Hunyadi János út mindkét oldalán, a Duna és a budafoki forgalmi telep között az 1940-es évek közepétől az 1960-as évek végéig tartó régészeti ásatások során feltárták az Aquincumhoz legközelebb eső római kori tábor és település jó részét. Egykori nevét sajnos nem ismerjük. A mintegy négyzetkilométernyi területen végzett kutatások legjelentősebb eredménye a kb. 190 X 210 m területű tábor feltárása. Az I. sz. második felében épült palánktábort a II. sz. elején kőből átépítették. Az 1,30-1,40 m vastag táborfalak a sarkokon le vannak kerekítve. A tábornak három kapuját tárták fel; ezek kétoldalt befelé ugró, négyszögű tornyokkal voltak megerősítve. A falak előtt húzódó árokrendszert és töltést, a vallumot, valamint a tábor közepén a parancsnoki épületet, a praetoriumot is sikerült részben feltárni. A tábort az ún. táborváros, a canabae vette körül. Fontos katonai vonatkozású lelet innen egy katonai elbocsátólevél. A két oldalán vésett szövegű bronztáblácska a II. sz.-ból származik. A canabae legkorábbi lakóházai még a római hódítást megelőző eraviszkusz lakosságra jellemző, félig földbe vájt lakógödrök, agyagtapasztásos putrifélék voltak. A II. sz.-ból már általában kőből épült, de szerény házakat találtak. A települést, amelyről a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi életnek számos emléke került elő, a limes-út szeli át, biztosítva a kapcsolatot a tőle északra fekvő AQUINCUMmal és a délre fekvő CAMPONÁval (Nagytétény). Itt ágazott el a Rózsavölgyön át nyugat felé vezető országút. W. I. 9 várost: Pestet és Budát a Lánchíd mellett tulajdonképpen az Alagút egyesítette véglegesen. Az 1944-45-ben elpusztult nyugati bejárati homlokzatát és az Alagút belső felületét 1949-ben Benkhard Ágoston építész tervei szerint felújították. A travertin-mészkő burkolat azonban nehezen volt tisztítható, ezért az új szellőzőberendezéssel együtt a teljes belső új mozaikburkolatot is elkészítették 1973-75 között. G. L. Az Alagút keleti kapuzatának terve Clark Adamtól; színezett tusrajz