Tóth Endréné (szerk.): Budapest Enciklopédia. 3. bővített, átdolgozott kiadás (Budapest, 1981)
mestert bízta meg. A modell bronzöntése és felállítása 22 évig húzódott. S ez talán nem is volt véletlen. A nemzet kisebb igénnyel és költséggel, de nagyobb hazafias buzgalommal először író és költő nagyságainak - a nemzeti öntudat ébresztőinek - állított emléket, mégpedig a hazai művelődés két legjelentősebb pesti épülete előtt. Délkúti Züllich Rudolf Katona József-szobrát 1858-ban a Nemzeti Színház előtt (ma az Országház UTCában), Berzsenyi Dániel és Kazinczy Ferenc bronzportréit - Vay Miklós finoman mintázott alkotásait- 1860-ban, illetve egy évvel később a Nemzeti Múzeum kertjében helyezték el. Ugyancsak ide került Ferenczy István Kisfaludy Károlyt ábrázoló fehér márvány büsztje, melyet 1836-ban faragott. A helyszínen ma a másolat látható, egyszerű posztamentumra helyezve, amely - akárcsak a régi felállítás - nem fedi a művész egykori elgondolását. Széchenyi István Roosevelt téri emlékszobrának elkészítésére a „legnagyobb magyar” halála után rögtön megkezdődött az adakozás. A nyilvános pályázatot Engel József szobrászművész terve nyerte meg. A mű, a Weber Antal építész tervezte talapzattal 1880-ban lett kész. Ez volt a XIX. század második felére jellemző emlékműtípus első pesti példája. Magas talapzaton a megörökített személy hasonlóságra törekvő megformálásban, alatta cselekedeteire utaló, szimbolikus figurák, ez esetben Minerva, Neptunus, Vulcanus és Ceres. A Széchenyi-emlék elhelyezése kézenfekvő volt: az általa alapított Tudományos Akadémia készülő épülete és munkásságának, a pest-budaiak számára legtöbbet jelentő eredménye, a Lánchíd előtt. 1867- ben azonban a tér közepére helyezték a koronázási dombot, így Széchenyi szobrával az Akadémia felé közeledtek, hogy később a tér déli oldalán újabb emlékműnek adjanak helyet. Nem is maradt sokáig bizonytalan, kié lesz ez az emlékmű. Az 1876-ban meghalt Deák Ferencé. A kiegyezés értelmi szerzőjének ülő alakját és a mellékfigurákat nyilvános pályázat megnyerése után Huszár Adolf mintázta. Az 1887- ben felállított mű azonos szellemű Engel alkotásával, rajta az akadémizmus kiforrottabb jegyeivel. Politikai okok miatt jelentőségéhez és kedveltségéhez mérten későn emlékezhettek meg Petőfi Sándorról. A szoboralapításra a közadakozás 1860-ban indult meg. A megvalósításért mindenkinél többet tett Reményi Ede világhírű hegedűművész, aki nemcsak buzdított, írt, szervezett, de hangverseny-körútjainak jövedelmét is felajánlotta. Országos közóhajra a szobor megmintázását a kor legkiválóbb magyar szobrászára, Izsó Miklósra bízták. A sors azonban nem így akarta. Izsó, miután elkészült a kismintával, 1875-ben meghalt. A kismintát Huszár Adolf nagyította fel, némi módosítással. A nemes pátosszal fűtött egész alakos bronzfigurát 1882-ben a DuNA-PARTon leplezték le. Az Engels téri parkban áll Budapest legigényesebb díszkútja, a Danubius-kút. Ybl Miklós építész tervei szerint készült a Kálvin TÉRre, megrendelője a Pesti Hazai Első Takarékpénztár volt. A második világháborús sérülések kijavítása s a szobrok újrafaragása után forgalmi szempontok miatt került mai helyére. A szobrok a négy legnagyobb hazai folyó megszemélyesítői. Ezek kismintáját 1879-ben Feszler Leó készítette, a nagyítást és kifaragást Brestyánszky Béla, majd a restaurálást (1952-56) Győry Dezső végezte. A hatszögletű medencében a két csészét tartó oszlop csúcsán álló, Neptunust idéző férfi: a Duna, a csészék alatt ülő asszonyok: a Tisza, a Dráva és a Száva. Az oszlop törzsét és a csészéket domborművű delfinek, csigák, kagylók borítják. A századvégi gazdasági fellendülés, a kapitalizálódó polgárság hivalkodó önbizalma és a Millennium általános ünneplő hangulata az emlékműszobrok bőáradását hozta. Budapesten 1890-1900 között kétszer annyi emlékművet állítottak fel, mint az előző évtizedekben, majd 1900-1910 között többet, mint az előző félszázad alatt. Az eredmény művészi szempontból természetesen egyenetlen lett, de a legtöbbet foglalkoztatott mester, szerencsére, a kor legkiválóbb szobrásza, Stróbl Alajos volt. Tizenkilenc köztéri alkotása közül tizennégy még ma is áll. A virtuóz mintázás és a választékos ízlés mindegyikükre jellemző, tartalmukban pedig változatosak. A Nemzeti Múzeum előtt 1893-ban felállított Arany János szobra Ferenczy István Mátyás király emlékművének terve; Lehnhardt S. rézmetszete, 1840 tixxj iá vb TmaaüxrxBX. 379