Berza László (szerk.): Budapest Lexikon (Budapest, 1973)
I
irodalmi 478 irodalmi Nyugat folyóirataiban is két jelentős irodalmi áramlat tükrözte a kor társadalmi-politikai arculatát. Az egyik — Ady Endre és Móricz Zsigmond vezetésével —a plebejus indulatú, a szocializmussal, a munkásosztály problémáival rokonszenvező, a magy. polgári radikalizmus támogatását élvező áramlat, mely érzékenyen reagált a társadalmi kérdésekre; a másik — Babits Mihály és Kosztolányi Dezső irányításával — az artisztikum és a művészeti irányok újításai felé fordult, s politikailag inkább a liberális konzervativizmussal kapcsolódott. Természetesen a két áramlat egy-egy alkotó életművén belül is ellentmondásosan jelentkezett, ami a merev kategorizálást lehetetlenné teszi. A Nyugat körének s általában az új irodalomnak nem volt egységes ideológiai, kritikai programja, ám ez a hiányosság a művészi módszerek, állásfoglalások, irodalmi-kritikai harcok, viták, stílusok és eszmék hihetetlenül színes kavargását, fejlődését eredményezte. A korszak legjelentősebb alkotói: a kritikus-szerkesztő Ignotus, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár, Hatvany Lajos, valamint Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Tersánszky Józsi Jenő stb. A munkásosztályt Csizmadia Sándor, Farkas Antal, Bodrogi Zsigmond képviselte. A Nyugattal szemben álló irodalom reprezentánsai Herczeg Ferenc, Szabolcska Mihály és a publicista Rákosi Jenő. Ebben a forrongó, kavargó légkörben különleges jelentőségre tettek szert az irodalmi kávéházak, melyek a szervezett irodalmi találkozóhelyeket pótolták. Ekkor vált az egyik legjelentősebb és legkedveltebb művészkávéházzá a New York (ma Hungária) Kávéház, ahol Osvátnak és baráti körének törzsasztala volt a leglátogatottabb (helyét ma emléktábla hirdeti). Ady és baráti köre a Három holló vendéglőben gyűlt össze (Népköztársaság útja 24. sz. emléktáblával megjelölve), Babitsék a már említett Central Kávéházban, Karinthy és társaságának törzshelye a hajdani budai Hadik Kávéház (a mai Bartók Béla úton), s a két világháború közötti években József Attila és Nagy Lajos — esetenként Rejtő Jenő is — a volt Japán Kávéházat (a Népköztársaság útja 45. sz.) látogatta. Forradalmi-radikális hang és az expresszionista- aktivista tendenciák kaptak hangot az I. világháború első éveiben a fiatal Kassák Lajos két folyóiratában, A Tettben és a Mában. 1918-ban a haladó szemléletű írók a konzervatív irányzattal szemben megalakították a Vörösmarty Akadémiát, s akkor indult a Kilencszáztizenhét elnevezésű írócsoport szocialista programú munkássága is (György Mátyás, Komját Aladár, Lengyel József, Révai József). A Tanácsköztársaság 133 napja keveset tudott megvalósítani irodalmi-művészeti elképzeléseiből, terveiből, s bukása a szocialista, haladó hangvételű és a kommunista irodalmat emigrációba kényszerítette, de hatása — mely később mintegy vízválasztóként érvényesült az irodalmi életben — jelentős volt. — A két világháború közötti években — bár a Nyugat, ha gyengülőben is megőrizte vezető szerepét — az irodalmi életben számos új irányzat, áramlat jelentkezett. Az 1920-as évekre az avantgarde irányzatainak hazai meghonosodása jellemző, elsősorban a kísérleti színházak területén (bővebben a színjátszás). A Nyugat ún. második nemzedéke (az 1920 körül indulók) az ellenforradalmi terror légkörében korlátozottabb tevékenységre szorult (Szabó Lőrinc, Fodor József, Sárközi A New York kávéház belseje a századfordulón