Budapest, 1892. február (16. évfolyam, 32-60. szám)
1892-02-01 / 32. szám
?£*• e«aui« \p) A választások. Választási naptár. Február 1-én (hétfőn) összesen 13 képviselőt választanak, mégpedig: Vármegyék: Békés 2 képviselőt, Mármaros 6, törvényhatósági város Selmec és Bélabánya 1. Városok: Brassó 2, Nagyszeben 2 képviselőt. Véres választások. A bánffy hunyadi vérengzés. A Bánffy-Hunyadról érkezett tudósításokban sok oly részletet találunk, amelyek a népharag irtózatos kitörésének magyarázatául szolgálnak. Egyik szemtanú a következőket írja: A nép felindulását a zárórának tendenciózus kitűzésén kívül még más körülmények is fokozták. 1881-ben ugyanis egy közbecsülésben álló férfiú lépett fel ellenzéki jelöltnek, azonban elbukott. A közfelháborodás határt nem ismert midőn a nép arról értesült, hogy csak egynéhány szavazatkülönbség van a megválasztott és az elbukott jelölt szavazatának számai között. 1881. óta a nép békételensége csak fokozódott. Az adócenzus igen magas, a választók összeírása rendszerint igazságtalan és egyoldalú s a nép nem lévén gyakorlott a politikai jogok gyakorlatában, száz meg száz vagyonos független polgár maradt ki a választási lajstromból, míg a kormány szekerét vonó vagyontalanok közül öt-hat családot vesznek fel a lisztába. A szavazás alkalmával az ilyen sérelmek fölfakadnak. Gyarmathy Zsigmond választási elnök műveit ember, aki a gazdasági, közművelődési állapotok előmozdításán sokat fáradozott s nem megvetendő sikereket ért el, de fáradozásai közben zsarnoki eljárást követett egész életén keresztül. A becsületes ellenvéleményt mindig szatírával, lenézéssel utasította vissza és az itteni társadalom nagyon hosszú idő óta nyomasztó súlyt, szolgai alárendeltséget érez emiatt az ember miatt, akit a vármegye végtelen nagy tapintatlansággal mindig választási elnöknek tesz meg, noha tudja, hogy tisztességesebb volna, ha meghagyná kormánypárti korteselnöknek. Gyarmathyval ugyanis ez utóbbi tulajdonság tekintetében ritka ember versenyezhetne. A vérengzést is egyenesen az elnök s a bizottság okozta, telhetetlen dölyfében, semminek nézve a függetlenségi és 48-as választók önérzetes mozgalmát, becsületes, törvényes törekvéseit és ezt a záróra önkényes kitűzésével bántó módon enunciálta is. A »M. H.« a következő magyarázatát adja a történteknek: A bánffy-hunyadi magyar nép ellenzéki értelmű, de a hivatalos erőszak miatt semmiképem képes győzelmet aratni. A kormánypárt épviselője eddig Sombory Lajos volt, kityarmathy Zsigmond kir. tanácsos, takékpénztári igazgató nevezett ki. Aggetlenségi párt jelöltje most Bródy Laji nagykárolyi tekintélyes ügyvéd volt, kit a Igázság oly lelkesedéssel fogadott, hogy megosztásában nem lehetett kétkedni. De gonkodott a hivatalos erőszak az ellenkezőről, zolgabiró már napok óta nem állt meg kihalásaiban. A községi bíráknak körjegyzőknek szigorúan rendelte, hogy választóikat vyéri rá a kormánypártra a szavazásra. A célt elérték. A Strás nyugodtan folyt déli 12 óráig. A hneg hallotta, hogy az ellenzék ismét bukni bitre a választókkal együtt több más polgr befurakodott a választási terembe s elkitált: „Éljen Bródy Lajos!“ Elválasztási elnök, ki dühös kormánypárti lát a polgárokra: »Maguk lakarjanak ki innen, mert nincs visztási joguk, különben rögi csendőrrel hajtatom ki.« Nei lett egyéb az elkeseredett népnek; méhen rohantam a terembe, megtámadták nőket, a kormánypárt bizalmi férfiait a nőket. Ütötték őket székekkel, kezükkel amitek. Székeket, asztalokat összetörtek, jegyzőkönyveket széttépték , futott, ki merre tudott. Amíg a csendőrök többen odaérkeztek, addig az udvaron levő nép fahasábbokkal, kövekkel dobálódzott s tört össze mindent. A csendőrőrmester erre lelőtt egy embert, ki rögtön meghalt. Erre a tolongó nép egy része kifelé vonult, más része pedig meggyilkolt polgártársuk láttára még jobban felbőszült s a csendőröket dobálta fahasábokkal. így történt, hogy erre még előttek két embert s kettőt szuronynyal szúrtak le. Az elnök, jegyzők, bizalmi férfiak mind elbújtak, ahova tudtak s ott maradtak, amig a Kolozsvárról táviratilag megrendelt 1 század katonaság fél 4 órakor megérkezett. Ekkor bekötött fejekkel, szánkán, katonaság fedezete alatt egyenkint mentek haza. Ha a választási elnök, mikor a nép bement a választási terembe, így szólt volna: »No hát éljen Bródy, maguk pedig édes barátaim legyenek nyugodtan, mert úgy is mindjárt kihirdetjük az eredményt, s akkor mindent megtudnak. Akkor semmi sem történt volna, de Gyarmathy durván fenyegetődzött. Erre kitört a harag. Egy újabb lecke, melyből megtanulhatják, hogy a választási elnöknek nem való elfogult kormánypárti ember. Annyira elfogult kormánypárti, hogy egy pár függetlenségi polgárt az utcán azzal támadott meg, hogy »hát maguk csavargókkal szavaznak?« Érdekesen járt a ref. pap is. Ignácz Károly jeles szónok, szereti az egész egyháza. Mikor Bródy Lajos megérkezett, Ignácz ref. pap karonfogva vezette őt lakására. Másnap már visszavonult s az a hir terjedt el hivei között, hogy ő félrehuzódik. De ő volt a választási jegyző — és a kormánypártra szavazott. Két nap alatt háromszor fordított köpönyeget. A hivei most mindnyájan ellene vannak s a választási teremben ő is kikapta a magáét. * A véres eset részleteiről közöljük még a következőket. Sombry Lajos, a kormánypárt jelöltje, a választás alatt a kaszinóban kártyázott. Amikor meghallotta a zavargás hirét, barátai unszolására a kaszinó padlására menekült s ott gubbasztott órák hosszáig, mig a katonaság meg nem érkezett. Sok embert le fognak tartóztatni, mert a sebesültek jobbára megismerték támadóikat.A választás az állami iskola rajztermében folyt le. Borzalmas képet mutat most az egész iskola, de különösen a nagy rajzterem. Nyolc teremnek összes ablakai, ablakjai pozdorjává vannak zúzva. Maga a rajzterem, amelyben a szavazatszedő bizottság ült, ablakok, ajtók nélkül maradt. Tele van üvegcserepekkel, fölborított és összetört asztalokkal székekkel. A padlót egészen elborítják a fiókokból kihullott rajzirkák. Ott hevernek darabokra tépve a választási iratok, valamint a szétszedett székek is, amelyekkel agyba-főbe verték a bizottság tagjait. Gyarmathy Zsigmond elnök fölkapva a jegyzőkönyvet az udvaron levő termek egyikébe akart menekülni. De az udvaron kicsavarták kezéből a jegyzőkönyvet a dorongokkal és széklábakkal ütötték. Alig tudott bevánszorogni az egyik terembe, de oda is utána rohantak s tovább ütötték-verték. Karjával fogta fel a csapások egy részét, de igy is nyolc helyen szakították be a fejét. Csonttörést nem találtak rajta az orvosok. Véres fejjel bukott el s akkor ott hagyták. Hajadonfőit menekült haza. A vizsgálat vezetésére Kolozsvárról küldtek törvényszéki bírót, mert attól félnek, hogy a b.-hunyadi járásbírón utólag megboszulja magát a nép. A bűnvizsgálat természetesen csak a zendülő nép ellen folyik, nem pedig a zendülés előidézői a hivatalos közegek ellen. A katonasággal Bánffy-Hunyadra érkeztek Gyarmathy alispán, Brandt egyetemi orvostanár, Lázár kir. alügyész, Kerekes Gyula és Blasek Béla törvényszéki orvosok. Valamennyi orvos a megbotozott küldöttségi tagok ápolására sietett: az agyonlőtt, meg a sebeikben haldokló polgárokat minden orvosi segítség nélkül otthagyták a választás színhelyén. A golyóval megsebesített választók egy része kezelés hiányában elvérzett, mert a hatóság nem akart velük törődni. A függetlenségi párt elnöke Bölönyi László ügyvéd kijelentette, hogy a zavargások előidézésében a pártnak s vezetőinek semmi része. Az 1881-ki választáson, amikor Barcsay ellenzéki jelölt megbukott, nagyban emlegette már a nép, hogy a választási jegyzőkönyveke össze kellett volna tépni. Azóta ez a gondolat folyton a fejében motoszkált a népnek. Másfelől úgymond, el volt keseredve a nép, mert sokakat nem vettek föl a választók jegyzékébe. Amikor aztán meghallotta az ellenzék, hogy jelöltje nem győz, elragadt a szenvedélye. »Bródy Lajost, a függetlenségi párt jelöltjét újra föl fogjuk léptetni* mondotta végül Bölönyi. Jellemző a b.hunyadi népre, hogy tegnapelőtt este, a mikor a két század katona bevonult, a piacon izgatott csoportosulás támadt, de a mint a tiszt imára vezényelt, az emberek levették kalapjukat és szép csendesen elszéledtek. * Megható volt az első áldozatnak Péntek Mártonnak, öt gyermekes családapának a temetése. Elől vitte Bródy Lajos lobogóját egy hatalmasan megtermett legény, utána tömött sorokban tengernyi nép vonult: férfiak, asszonyok, a Szózatot énekelve gyászdal gyanánt. Négy férfi vitte a koporsót, amelyre ez volt írva: Péntek Márton 41 esztendős, meghalt a hazáért.* Valóságos vértanúként temették el. A harangok szóltak ugyan, de papot nem eresztettek a koporsóhoz, mert a nép mód nélkül haragszik a református lelkészre, aki kormánypárti szavazó volt. Gyűlöletében elkövette a rokonság azt, ami itt hallatlan: pap nélkül temette el halottját. A temetés alatt fegyverben állott a katonaság a piacon, de semmi rendzavavarás nem történt. Bánffy-Hunyadon most már aligha is lesz zavargás, talán még a letartóztatások alkalmával sem, de a két egymás mellett levő szomszédos helységben , Zentelken és Szentkirályon tegnap nagy nyugtalanság volt. Egy zentelki kereskedőt, ki a kormánypárttal szavazott, agyon akartak ütni és már körül is fogták a házát. Miután ő maga elmenekült, a fiát keresték halálra, de az beszaladt hirtelen a városba. A felbőszült nép meg akarta támadni a jegyzőt is. A kirendelt csendőrség nem lévén elegendő, Bánffy-Hunyadról félszázad katonaságot küldtek ki hamarosan. Szentkirályon szintén forrong a nép. Egy kormánypárti szavazót irgalmatlanul elvertek. Oda is küldtek csendőröket és katonákat. A Csíkszeredai kerülethez tartozó csicsói vérengzésről a következőket írják: Csíkszeredában Molnár József 48-as párti képviselő minden hivatalos presszió dacára ötszáz szavazattöbbséggel győzött a kormánypárti dr. Bocskor Károly budapesti egyetemi tanárral szemben. Sok helyen valósággal ingerült a közönség úgy a kormány, mint a kormánynak mandátumvadászó mamelukjai ellen s igy történt, hogy az ehhez a választókerülethez tartozó Csicsó községben a székely lakosok a választók visszatérése után a szintén visszaérkező kormánypárti bírót és jegyzőt a részükről tapasztalt hivatalos presszió miatt nem akarták többé falujokba bebocsátani. Erre a biró meg a jegyző zsandárokért és katonaságért szaladtak s fegyveres erő fedezete alatt tértek vissza faluba. A székely lakosság azonban ekkor sem engedett, hanem azt követelte, hogy a biró és jegyző, a székelység két gyászmagyarja »menjen, a meddig a szemével ellát és ide többé vissza ne térjen a falu gyalázatára.« A katonaság elhamarkodta a dolgot s az áttörhetlen falként álló néppel szemben sortüzet adott, Négy ember halva rogyott össze, kilenc pedig súlyosan és hat könnyen megsebesült. Az elkeseredés leírhatatlan. A tisiztöki vérengzést a következőleg magyarázzák: Takács János kormánypárti választópolgár ugyanis többedmagával a függetlenségi és 49-as pártiak táborába hatolt « * »m mwa. mr mmw . Hétfő, 1892. február 1.