Budapest, 1904. április (28. évfolyam, 92-120. szám)
1904-04-01 / 92. szám
„BUDAPEST“ Április 1. ut kételkedik abban, ám szívesen mutatunk neki ilyen levelet. Kétségtelen tény az, hogy a kínai birodalomban, a korlátlan önkény hazájában nem járnak el így a kisbirtokos gazdával. Európában ilyenről gondolni sem szabad. Ez bizony nagyobb veszedelme a magyar bortermelésnek, mint a talján fondorkodás. És ezért mondják, hogy a szerencsétlenség soha sem jön magában. De Miraglia szenátor úr sokkal kisebb veszedelmet hozna reánk, mint Tallián Béla földmivelésügyi miniszter, akinek közegei pusztítják a magyar kisgazdákat és űzik őket Amerikába. POLITIKAI HÍREK. Balkánra nézve teljes egyetértés uralkodik Itália, Magyarország és Ausztria között és a többi hatalmakkal. Az olasz flotta mozgósításáról közölt hírek tehát alaptalanok. — Rendjeleső lesz — hír szerint — húsvétra. A rendjeleket és kitüntetéseket azok kaptak, kik Tiszát kormányra segítették s támogatták őt a nemzeti küzdelem letörésében. A kitüntetések a hivatalos lap húsvéti számában jelennek meg. — Beszámoló: Sághy Gyula országgyűlési képviselő április hó 4-én húsvéthétfőn kerületének székhelyén, Somorján beszámolót tart. A beszámolóra több nemzeti párti képviselő kíséretében valószínűleg gróf Apponyi Albert is elutazik. — Az állami tisztviselők I. fizetési fokozatának betöltése. A fizetésrendezés alkalmából az I. fizetési fokozatot nem töltötte be a kormány. A miniszterelnök azonban megígérte, hogy ez nem végleges intézkedés, hanem a részletes rendezés alkalmával ezen kimaradt fokozatokat is be fogja tölteni. Mint a Pol. Ért. jelenti, az I. fizetési fokozatot 1905. évi január elsejével be fogják tölteni. — A német kereskedelmi szerződés. Berlinből a kereskedelmi szerződések dolgáról félhivatalosan azt jelentik, hogy a német kormány már tavaly megállapította az Ausztria- Magyarországhoz intézendő kívánságokat, de az erre vonatkozó tárgyalást most újra megkezdték és elintézésük bizonyára sok időbe kerül. Csak ezután kezdődik majd a szóbeli tárgyalás úgy, hogy egészen bizonyosnak látszik, hogy az új kereskedelmi szerződési javaslat nem kerül a birodalmi gyűlés mostani ülésszaka elé. Budapest, márc. 81. — Külügyi megállapodások Olaszországgal. Berlini és olasz lapok szerint a német császár legutóbbi olaszországi látogatása alkalmával segített kiegyenlíteni az Ausztria-M Magyarország és Olaszország közt a Balkánra nézve fölmerült nézeteltéréseket. A berlini hírek szerint Nápolyban azon a reggelen, mikor ott német császár az olasz királylyal találkozott, érkezett meg Ausztria-Magyarország végleges válasza a Balkán-kérdésekben történt megegyezés némely pontjaira nézve. Vilmos császár és Viktor Emánuel olasz király hosszasan és szívélyesen tárgyaltak az ügyről és nemsokára üzenet ment Bécsbe, amelynek értelmében az Olaszország és a német birodalom közti megegyezésre vonatkozó némely kétséges pont tekintetében a döntést a legnagyobb bizalommal a harmadik szövetséges hatalom kezébe tették le. Az olasz lapok szerint az osztrák-magyar külügyi kormány nagyon előzékeny volt Olaszország iránt, amennyiben elfogadta ennek javaslatait Macedóniában a zónák határaira, a nemzetközi felügyeletre és ellenőrzésre nézve. Ausztria és Magyarország hajlandók Olaszországgal közösen Albánia autonómiájáért helyt állani s ezáltal az öszszetűzés veszedelmei el lesznek hárítva. A gondolkoztam, jobban vettem szemügyre rabtársnőimet. Csinosak voltak, mint valamenynyi nő azon a tájon, akikben az antik görögökre emlékeztető faj jellege csodás összhanggal olvadt össze a délszaki nő buja szépségével. Legszebb azonban az alkatuk volt, az a szabályos tökéletes forma, amely élő szobrokként tüntette fel őket. Valami véghetlen báj volt ebben a két nőben, akik ha nem is keltették bennem nyomban a szerelem eszményi érzetét, de mindenesetre azt, amihoz legközelebb van: a vágyat. Közös sors várt reánk: a halál. Hanem ők, félvad lelkükben, örökösen életveszedelmek között élve, sokkal kevésbbé érezték a megsemmisülés gondolatát. Valóságos közönynyel látszottak fogadni a legrettenetesebb véget. Ha valamit sajnáltak, csak az volt, hogy itt kell hagyniok a gyönyöröket, amelyeket még meg sem ismertek. Egy ideig szótlanul néztük egymást, hanem a tekintetünk ugyanazt a gondolatot súgták nekünk. Azt a gondolatot, hogy immár úgy is mindegy, ezen a négy falon keresztül számunkra más világ nem létezik többé s ami létezik, az csak a vég. És lassan kint szomorú mosoly egyesítette a gondolatainkat, barátokká lettünk, amint hogy az természetes is volt. El voltam ragadtatva e két szép teremtés által, fokozta pedig gyönyörömet az, hogy ők — kivált a fiatalabbik — hasonló érzelmet kezdtek táplálni irántam. Aztán a gyengédség megtörte az erény végső hatalmát és néhány órán át, közvetlenül a halál előtt, teljességgel megfeledkeztem a halálról, melynek gondolatát legyőzte az erősebb érzés, a szerelem. Boldog, határtalanul boldog Budapest, márc. 81. A hivatalos lap mai száma közli az év első hat hónapjára szóló ideiglenes költségvetési felhatalmazási törvény királyi szentesítését. Ezzel végleg megszűnt a törvényen kívüli állapot, mely most évi május hó elsején állott be s újra bekövetkezett az adófizetés kötelezettsége. A pénzügyminiszter, az ellenzék nyomására beleegyezett, hogy az adóhátralékavoltam, boldogabb, mint valaha azelőtt, vagy azóta az életben.* — Alkonyatkor — fejezte be a kalandos báró az elbeszélését — kardélre hánytak bennünket. Mint a mészárszékre terelt barmokat, úgy hajtottak ki bennünket a szabadba, ahol aztán Don Lopez katonái az összekötözött kezű elitélteket tetszés szerinti módon lekaszabolták. Láttam szép két kedvesemet elesni a kardok alatt, — aztán engem ért az oldalamba egy éles penge .. . Huszonnégy órával később ébredtem fel Önkívületemből ; valami csodálatos véletlen következtében kedvesem szintén feléledt több más lekaszabolt emberrel egyetemben, akiket leszúrtak, ott hagytak, nem törődvén többé velük. Nem akarom többé elmondani azt a hosszadalmas történetet, miként menekültem meg a kedvesemmel halálos sebeink ellenére is a brazíliai erdőkön át, hogyan jutottunk az ellenség megkerülésével jóbarátok közé, akik ápolás alá vettek . . . Még öt éven át éltem aztán Rosarioval együtt és noha ízlésünk, szokásaink, ösztöneink teljesen különböztek egymástól, igaz szenvedélylyel szerettük egymást „a halálunk emlékére" — és sokáig nem tudtam megvigasztalódni elveszte fölött, amikor a sárgaláz elragadta őt mellőlem. S én a szerelemnek ez édes bús emlékével tértem vissza Európába s aztán haza. Ma is vágyódva, kényes szemmel gondolok arra a nőre, akit a siralomházban kivégzésem előtt ismertem meg. K. L. Az ex-lex megszűnt. — Az adóvégrehajtások kezdete. — soknak, kik semmikép sem voltak okai az ex-lexnek, külömböző módon megkönnyittessék adóhátralékaik törlesztése. Erre vonatkozólag a pénzügyminiszter két rendeletet is adott ki. Ezeket a következőkben ismertetjük: I. Az 1904 év hat első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1904 évi IV. törvénycikk a mai napon hatályba lépett. Ezzel megszűnt az az akadály, amely a közadók és az azok módjára beszedendő tartozásoknak behajtását az 1903 évi május 1-je napjától kezdve gátolta. Az 1903 évi április hó 27-én 1786. P. M. és 1787. P. M. számok alatt kiadott rendeleteim hatályon kívül helyezésével tudomásvétel és szigorú alkalmazkodás végett a következőkről értesítem az igazgatóságot : a) Azok a közadók és illetékegyenértékek, amelyek törvény szerint az 1903. év második, harmadik és negyedik negyedében, továbbá az 1904. év első negyedében lettek volna esedékesekké és az 1904. évi IV.-cikk életbeléptetése napjáig be nem fizettettek, valamint a közadók módjára beszedendő tartozások is ezen a napon válnak esedékesekké és az ezt a napot követő tizenötödik napon befizetendők. Ennek a befizetési határidőnek elmulasztása esetén a késedelmi kamat az 1904. évi IV. törvénycikk hatálybaléptének napjától kezdve jár. Hogy ettől az utóbbi szabálytól a hátralékos egyenesadók tekintetében mikor lehet eltérésnek helye, azt egyidejűleg 1053. P. M. sz. a. kiadott körrendeletem állapitja meg. b) Azok az illetékek, amelyekre nézve a fizetési meghagyások 1903. évi március 31-ike után lettek kézbesítve, de be nem fizettettek, az 1904. évi IV. törvénycikk életbeléptetése napjárától számitott harmadik napon befizetendők és késedelmi kamat ezen harmadik nap után következő naptól kezdve számítandó. II. Az 1904. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1904. évi IV. t.cikk 4. §-a felhatalmazta a m. kir. pénzügyminisztert, hogy az 1903. évi második, harmadik és negyedik, valamint az 1904. év első negyedéből származó adóhátralékok törlesztésére oly adóköteleseknek, akik fizetési halasztás engedélyezése iránt folyamodnak, a halasztást a késedelmi kamat teljes elengedése mellett adhassa meg. A törvényhozásnak e kivételes kedvezmény engedélyezésénél az volt a szándéka, hogy azok az adózók, kiknek állami egyenes adó s egyéb, az egyenes adók módjára behajtandó köztartozása a költségvetésen kívüli időszak tartama alatt annyira felszaporodott, hogy azokat fizetési képességük tönkretétele nélkül egyszerre beszolgáltatni nem bírnák, egyfelől vagyoni megromlásuktól megóvassanak, másfelől a létező adóalap a lehetőségig épségben maradjon. Ennek a célnak elérése, valamint a követendő eljárás egyszerűsítése és könnyítése végett a következőkben rendelkezem : 1. Felhatalmazom a m. kir. pénzügyigazgatóságokat, hogy mindazoknak az adózóknak, akik azt a folyó évi szeptember hó 1-ig kérik, ha rájuk nézve a lentebb részletezett körülmények fenforognak s a követelés veszélyeztetve nincs, az 1903. évi május hó 1-től a folyó 1904. évi április hó 1-ig terjedő időből származó egyenesadó tartozásaikra, úgyszintén azokra a hátralékos köztartozásaikra is, melyek a pénzügyi hatóságok felügyelete alatt hajtatnak be, a jelen rendeletben meghatározott korlátokon belül fizetési halasztást engedélyezhessen. A halasztás részletfizetések engedélyezésével adandó meg, úgy azonban, hogy az utolsó részlet esedékességi ideje 1905. évi szeptember hó végén túl nem állapítható meg. A részletek mértékét, azok befizetési idejét a pénzügyigazgatóság a körülményeknek gondos mérlegelésével fogja meghatározni. A halasztás az egyenesadó-hátralékokra kamatmentesen adható, oly világos kikötéssel és figyelmeztetéssel azonban, hogy ez a halasztás már az 1904. évi április hó 1-én és azután esedékes folyó tartozásokra ki nem terjed. Abban az esetben, ha a halasztást kérő adózónak még az 1903. évi május hó első napját megelőző időből is volna hátraléka, a halasztás engedélyezése határozottan ahoz a feltételhez kötendő, hogy az új régi hátralék rövid záros határidő alatt befizettessék. 92. szám. (3)