Budapest, 1904. április (28. évfolyam, 92-120. szám)

1904-04-01 / 92. szám

„BUDAPEST“ Április 1. ut kételkedik abban, ám szívesen mu­tatunk neki ilyen levelet. Kétségtelen tény az, hogy a kínai birodalomban, a korlátlan önkény hazájában nem jár­nak el így a kisbirtokos gazdával. Euró­pában ilyenről gondolni sem szabad. Ez bizony nagyobb veszedelme a magyar bortermelésnek, mint a talján fondorkodás. És ezért mondják, hogy a szerencsétlenség soha sem jön magá­ban. De Miraglia szenátor úr sokkal kisebb veszedelmet hozna reánk, mint Tallián Béla földmivelésügyi miniszter, akinek közegei pusztítják a magyar kis­gazdákat és űzik őket Amerikába. POLITIKAI HÍREK. Balkánra nézve teljes egyetértés uralkodik Itália, Magyarország és Ausztria között és a többi hatalmakkal. Az olasz flotta mozgósítá­sáról közölt hírek tehát alaptalanok. — Rendjeleső lesz — hír szerint — húsvétra. A rendjeleket és kitüntetéseket azok kaptak, kik Tiszát kormányra segítették s tá­mogatták őt a nemzeti küzdelem letörésében. A kitüntetések a hivatalos lap húsvéti számá­ban jelennek m­eg. — Beszámoló: Sághy Gyula országgyű­lési képviselő április hó 4-én húsvéthétfőn ke­rületének székhelyén, Somorján beszámolót tart. A beszámolóra több nemzeti párti képvi­selő kíséretében valószínűleg gróf Apponyi Al­bert is elutazik. — Az állami tisztviselők I. fize­tési fokozatának betöltése. A fizetés­­rendezés alkalmából az I. fizetési fokozatot nem töltötte be a kormány. A miniszterelnök azonban megígérte, hogy ez nem végleges in­tézkedés, hanem a részletes rendezés alkal­mával ezen kimaradt fokozatokat is be fogja tölteni. Mint a Pol. Ért. jelenti, az I. fizetési fokozatot 1905. évi január elsejével be fogják tölteni. — A német kereskedelmi szerződés. Berlinből a kereskedelmi szerződések dolgáról félhivatalosan azt jelentik, hogy a német kor­mány már tavaly megállapította az Ausztria- Magyarországhoz intézendő kívánságokat, de az erre vonatkozó tárgyalást most újra megkezd­ték és elintézésük bizonyára sok időbe kerül. Csak ezután kezdődik majd a szóbeli tárgyalás úgy, hogy egészen bizonyosnak látszik, hogy az új kereskedelmi szerződési javaslat nem kerül a birodalmi gyűlés mostani ülésszaka elé. Budapest, m­árc. 81. — Külügyi megállapodások Olaszországgal. Berlini és olasz lapok szerint a német császár legutóbbi olaszor­szági látogatása alkalmával segített kiegyen­líteni az Ausztria-M Magyarország és Olaszor­szág közt a Balkánra nézve fölmerült nézet­eltéréseket. A berlini hírek szerint Nápolyban azon a reggelen, mikor ott német császár az olasz királylyal találkozott, érkezett meg Ausztria-Magyarország végleges válasza a Balkán-kérdésekben történt megegyezés né­mely pontjaira nézve. Vilmos császár és Viktor Emánuel olasz király hosszasan és szívélyesen tárgyaltak az ügyről és nemso­kára üzenet ment Bécsbe, amelynek értelmé­ben az Olaszország és a német birodalom közti megegyezésre vonatkozó némely kétsé­ges pont tekintetében a döntést a legnagyobb bizalommal a harmadik szövetséges hatalom kezébe tették le. Az olasz lapok szerint az osztrák-magyar külügyi kormány nagyon elő­zékeny volt Olaszország iránt, amennyiben elfogadta ennek javaslatait Macedóniában a zónák határaira, a nemzetközi felügyeletre és ellenőrzésre nézve. Ausztria és Magyarország hajlandók Olaszországgal közösen Albánia autonómiájáért helyt állani s ezáltal az ösz­­szetűzés veszedelmei el lesznek hárítva. A gondolkoztam, jobban vettem szemügyre rab­­társnőimet. Csinosak voltak, mint valameny­­nyi nő azon a tájon, akikben az antik görö­gökre emlékeztető faj jellege csodás össz­hanggal olvadt össze a délszaki nő buja szép­ségével. Legszebb azonban az alkatuk volt, az a szabályos tökéletes forma, amely élő szobrokként tüntette fel őket. Valami véghet­­len báj volt ebben a két nőben, akik ha nem is keltették bennem nyomban a szerelem esz­ményi érzetét, de mindenesetre azt, ami­­hoz legközelebb van: a vágyat. Közös sors várt reánk: a halál. Hanem ők, félvad lelkükben, örökösen életveszedel­mek között élve, sokkal kevésbbé érezték a megsemmisülés gondolatát. Valóságos kö­­zönynyel látszottak fogadni a legrettenetesebb véget. Ha valamit sajnáltak, csak az volt, hogy itt kell hagyniok a gyönyöröket, amelye­ket még meg sem ismertek. Egy ideig szótlanul néztük egymást, hanem a tekintetünk ugyanazt a gondolatot súgták nekünk. Azt a gondolatot, hogy immár úgy is mindegy, ezen a négy falon keresztül számunkra más világ nem létezik többé s ami létezik, az csak a vég. És lassan kint szo­morú mosoly egyesítette a gondolatainkat, barátokká lettünk, amint hogy az természe­tes is volt. El voltam ragadtatva e két szép teremtés által, fokozta pedig gyönyörömet az, hogy ők — kivált a fiatalabbik — hasonló érzelmet kezdtek táplálni irántam. Aztán a gyengédség megtörte az erény végső hatal­mát és néhány órán át, közvetlenül a halál előtt, teljességgel megfeledkeztem a halálról, melynek gondolatát legyőzte az erősebb ér­zés, a szerelem. Boldog, határtalanul boldog Budapest, m­árc. 81. A hivatalos lap mai száma közli az év első hat hónapjára szóló ideiglenes költségve­tési felhatalmazási törvény királyi szentesíté­sét. Ezzel végleg megszűnt a törvényen kívüli állapot, mely most évi május hó elsején állott be s újra bekövetkezett az adófizetés kötele­zettsége. A pénzügyminiszter, az ellenzék nyo­mására beleegyezett, hogy az adóhátraléka­voltam, boldogabb, mint valaha azelőtt, vagy azóta az életben.* — Alkonyatkor — fejezte be a kalan­dos báró az elbeszélését — kardélre hánytak bennünket. Mint a mészárszékre terelt bar­mokat, úgy hajtottak ki bennünket a sza­badba, ahol aztán Don Lopez katonái az összekötözött kezű elitélteket tetszés szerinti módon lekaszabolták. Láttam szép két ked­vesemet elesni a kardok alatt, — aztán en­gem ért az oldalamba egy éles penge .. . Huszonnégy órával később ébredtem fel Ön­kívületemből ; valami csodálatos véletlen kö­vetkeztében kedvesem szintén feléledt több más lekaszabolt emberrel egyetemben, a­kiket leszúrtak, ott hagytak, nem törődvén többé velük. Nem akarom többé elmondani azt a hosszadalmas történetet, miként mene­kültem meg a kedvesemmel halálos sebeink ellenére is a brazíliai erdőkön át, hogyan ju­tottunk az ellenség megkerülésével jóbarátok közé, akik ápolás alá vettek . . . Még öt éven át éltem aztán Rosarioval együtt és noha ízlésünk, szokásaink, ösztö­neink teljesen különböztek egymástól, igaz szenvedélylyel szerettük egymást „a halálunk emlékére" — és sokáig nem tudtam megvi­­gasztalódni elveszte fölött, amikor a sárgaláz elragadta őt mellőlem. S én a szerelemnek ez édes bús emlé­kével tértem vissza Európába s aztán haza. Ma is vágyódva, kényes szemmel gondolok arra a nőre, akit a siralomházban kivégzé­sem előtt ismertem meg. K. L. Az ex-lex megszűnt. — Az adóvégrehajtások kezdete. — soknak, kik semmikép sem voltak okai az ex-lexnek, külömböző módon megkönnyittes­­sék adóhátralékaik törlesztése. Erre vonatkozólag a pénzügyminiszter két rendeletet is adott ki. Ezeket a követke­zőkben ismertetjük: I. Az 1904 év hat első hónapjában vise­lendő közterhekről és fedezendő állami ki­adásokról szóló 1904 évi IV. törvénycikk a mai napon hatályba lépett. Ezzel meg­szűnt az az akadály, a­mely a közadók és az azok módjára beszedendő tartozásoknak be­hajtását az 1903 évi május 1-je napjától kezdve gátolta. Az 1903 évi április hó 27-én 1786. P. M. és 1787. P. M. számok alatt ki­adott rendeleteim hatályon kívül helyezésé­vel tudomásvétel és szigorú alkalmazkodás végett a következőkről értesítem az igazgató­ságot : a) Azok a közadók és illetékegyenértékek, a­melyek törvény szerint az 1903. év második, harmadik és negyedik negyedében, továbbá az 1904. év első negyedében lettek volna esedéke­sekké és az 1904. évi IV.­­-cikk életbeléptetése napjáig be nem fizettettek, valamint a közadók módjára beszedendő tartozások is ezen a napon válnak esedékesekké és az ezt a napot követő tizenötödik napon befizetendők. Ennek a befize­tési határidőnek elmulasztása esetén a késedelmi kamat az 1904. évi IV. törvénycikk hatálybalép­­tének napjától kezdve jár. Hogy ettől az utóbbi szabálytól a hátralékos egyenesadók tekintetében mikor lehet eltérésnek helye, azt egyidejűleg 1053. P. M. sz. a. kiadott körrendeletem álla­pi­tj­a meg. b) Azok az illetékek, a­melyekre nézve a fizetési meghagyások 1903. évi március 31-ike után lettek kézbesítve, de be nem fizettettek, az 1904. évi IV. törvénycikk életbeléptetése napjá­­rától számitott harmadik napon befizetendők és késedelmi kamat ezen harmadik nap után következő naptól kezdve számítandó. II. Az 1904. év első hat hónapjában vise­lendő közterhekről és fedezendő állami kiadá­sokról szóló 1904. évi IV. t.­cikk 4. §-a felha­talmazta a m. kir. pénzügyminisztert, hogy az 1903. évi második, harmadik és negyedik, va­lamint az 1904. év első negyedéből származó adóhátralékok törlesztésére oly adókötelesek­nek, akik fizetési halasztás engedélyezése iránt folyamodnak, a halasztást a késedelmi kamat teljes elengedése mellett adhassa meg. A törvényhozásnak e kivételes kedvez­mény engedélyezésénél az volt a szándéka, hogy azok az adózók, kiknek állami egyenes adó s egyéb, az egyenes adók módjára behaj­tandó köztartozása a költségvetésen kívüli idő­szak tartama alatt annyira felszaporodott, hogy azokat fizetési képességük tönkretétele nélkül egyszerre beszolgáltatni nem bírnák, egyfelől vagyoni megromlásuktól megóvassanak, más­­felől a létező adóalap a lehetőségig épségben maradjon. Ennek a célnak elérése, valamint a köve­tendő eljárás egyszerűsítése és könnyítése végett a következőkben rendelkezem : 1. Felhatalmazom a m. kir. pénzügyigaz­gatóságokat, hogy mindazoknak az adózóknak, akik azt a folyó évi szeptember hó 1-ig kérik, ha rájuk nézve a lentebb részletezett körülmé­nyek fenforognak s a követelés veszélyeztetve nincs, az 1903. évi május hó 1-től a folyó 1904. évi április hó 1-ig terjedő időből szár­mazó egyenesadó tartozásaikra, úgyszintén azokra a hátralékos köztartozásaikra is, melyek a pénzügyi hatóságok felügyelete alatt hajtat­nak be, a jelen rendeletben meghatározott korlátokon belül fizetési halasztást engedélyez­hessen. A halasztás részletfizetések engedélyezé­sével adandó meg, úgy azonban, hogy az utolsó részlet esedékességi ideje 1905. évi szeptember hó végén túl nem állapítható meg. A részletek mértékét, azok befizetési ide­jét a pénzügyigazgatóság a körülményeknek gondos mérlegelésével fogja meghatározni. A halasztás az egyenesadó-hátralékokra kamatmentesen adható, oly világos kikötéssel és figyelmeztetéssel azonban, hogy ez a ha­lasztás már az 1904. évi április hó 1-én és azután esedékes folyó tartozásokra ki nem terjed. Abban az esetben, ha a halasztást kérő adózónak még az 1903. évi május hó első napját megelőző időből is volna hátraléka, a halasztás engedélyezése határozottan ahoz a feltételhez kötendő, hogy az új régi hátralék rövid záros határidő alatt befizettessék. 92. szám. (3)

Next