Budapest, 1970. (8. évfolyam)
6. szám június - Zolnay László: A Névtelen jegyző nyomában
Budapest középkori múltjával kapcsolatban idézzük fel előbb a táj legrégibb írott emlékeit. A főváros múltjának régi búvárait követjük, ha első írott forrásként Anonymusnak, (valamelyik) Béla királyunk névtelen jegyzőjének „A magyarok viselt dolgairól" szóló művét lapozzuk fel. Ma úgy vélik: Anonymus III. Béla királynak volt a jegyzője. Eszerint művét 1180 és 1200 között írta. Ami Anonymus krónikájának Nagy-Budapest térségével kapcsolatos emlékanyagát illeti, annyira archaikus, régies az, hogy Anonymus mester bízvást „elmenne" II. Béla király korára (1131—1141) is. Bármint álljon is a dolog, s Anonymus akár II., akár III. Béla királynak nótáriusa volt, írásművének kelte és a honfoglalás között mindenképpen eltelt 250 esztendő, ha ugyan nem 300, így azután természetes, hogy régibb eseményekről írva is, nem egyszer saját korának viszonyait tükrözi. Műve így is kincsesbánya. Temérdek szájhagyományt feljegyez. Természetes, hogy adatait más írott, okleveles, krónikás emlékekkel s azokat régészetiekkel kell ellenőrizni. Néhány megemlékezése arról a tájról, amelyet ma Nagy-Budapestnek nevezünk, szófukarsága ellenére is, értékes. És ne felejtsük el, hogy az ő korában — a XII. században — még nem Óbuda és Pest az országnak székvárosa, hanem Székesfehérvár és Esztergom. És Buda várának ekkor még híre-hamva sincs! Jó ötven, vagy száz esztendővel később, az 1241,42. évi tatárjárás után alapítja csak Budát IV. Béla király. Mégis, induljunk el most Anonymus néhány szórványos nagy-budapesti adatából. A krónikás úgy írja, hogy az — Árpád vezér ősének tartott — Attila hun király (1453) építtette fel s erősítette meg a hévvizek felett fekvő (Aquincum) városát, amelyet magyarul Buda várának, németül Etzilburgnak, vagyis Attila városának neveznek. Hosszasan írja le Csepel szigetét. Itt maga Árpád fejedelem veti meg a fejedelmi szállás alapját. Ide telepíti — Anonymus szerint — méneseit is. Maga a sziget a honfoglaló fejedelem Csepel nevű lovászmesteréről nyerte nevét. A Névtelen jegyző nagy jelentőséget tulajdonít Megyer révének. Itt kel át a Dunán a hét vezér népe. Megszállják a Felhévizig terjedő — jobb parti — Attila városát (vagyis Aquincumot). És e városban azután — s most Anonymus szinte népi narrációba vág át — Attila palotájában, sípoknak, doboknak, vonóshangszereknek muzsikájára, sokulátoroknak édesen zengedező énekeit hallgatva, affajta hét országra szóló, három hétig tartó vigalmat, holmi ,,magnum albumas"-t csaptak. Úgy írja: az urak arany, az egyszerűbb népek ezüst kupákból ittak. Alkalmasint még az ebek is bort vedeltek. A sereg harcosai méneik hátán lándzsát törtek, az ifjak pedig íjaikkal s nyilaikkal versengtek vala. Itt, Attila városában ünnepelték meg a honfoglalást. Azt, hogy „Isten a környező országoknak minden javát az ő kezükbe adta." Megemlíti a Névtelen, hogy ekkor adta Árpád Kendének, Korzán atyjának az Attila városától a Száz-hegyig (Óbudától Százhalombattáig) és Diódig terjedő területet s egy várat, e jószág őrizetére. Hozzáteszi: Korzán várát most is így nevezik. Ezek után arról is megemlékezik Anonymus, hogy „az Úr megtestesülésének 907. évében költözött el Árpád fejedelem és tisztességesen eltemettetett annak a kis — Attila városába kőmederben alá ömlő — pataknak forrásánál, ahol a magyarok, meg Város az időben XII. Zolnay László A Névtelen jegyző nyomában... Kunsüveges férfifej egy középkori cserépedényen. Vármúzeum, Budai lelet (Lőrinczy György felvételei) Férfifej-torzó a budacsuti kolostorból. Vármúzeum