Budapest, 1977. (15. évfolyam)
4. szám április - Heim Ernő: Útkeresés lakótelepeink formálásában
• Az életforma változása egy Tordy Éva jelenleg a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium IV. c. osztályos tanulója. Harmadikos korában vett részt történelemből az országos középiskolai tanulmányi versenyen, és a budapesti pályázók közül ő érte el a legjobb eredményt. Munkájában tudományos igényességgel, számos összehasonlító adattal, táblázattal mutatja be az életforma változását. Tanulmányának csak egy kis töredékét, nem egészen 6%-át tudjuk bemutatni, de ezek a kiragadott részek is bizonyító erejűek: igazolják, hogy múltunk és jelenünk összefüggéseit érdemes, sőt, szükséges feltárni, és ez a munka fiatalnak, idősnek egyaránt a nagyobb közösséget is érintő tanulságokat ad. A társadalom fejlődése pontosan tükröződik egy család életmódjának változásában. Pályázatomban rá szeretnék világítani arra, hogy mennyiben mérhető az életszínvonal-változás azoknál, akik a felszabadulás előtt sem szűkölködtek, hogyan illeszkednek be ezek az emberek generációkon keresztül az új életbe. Ismerkedés a Kovács családdal A családból eddig csak az idősebb fiút, Pistát ismertem. Pista anyai nagyapja: Csizmadia Ferenc. 1900-ban született a Kalocsától nem messze fekvő Szakmárban. Mária, László és Margit nevű testvérei után ő volt a negyedik gyerek. Szülei egészen 1920-ig 20 holdnyi földjükön növénytermesztéssel foglalkoztak, takarmánynövényeket és búzát termeltek. 1920-ban kibérelték az országos „Hangya" szövetkezet kocsmáját. Saját termelésű bort árultak, vacsorára pogácsát, kocsonyát, rántottát készítettek.„Elég jó összeg lehetett, amit így kerestek, mert anyósom aztán forgatta magát esténként. Kocsonyát főzött. Belevaló asszony volt. Akkor jégverem volt — nem voltak ilyen hűtőszekrények —, abba hordták az ételeket is, meg az italt, aztán tönkre is mentek a lábai bele." Vigh Teréz 1965. október 18.) Feri bácsi 6 elemit és 3 ismétlőt végzett, utána otthon földműveléssel és a kocsmában borkiméréssel foglalkozott. 1920-ban nősült meg, egy szintén jómódú parasztlányt vett feleségül. 1921-ben fia született (László). Egy év sem telt el, mikor felesége egy helybeli bábaasszony által elvégzett művi vetélésbe belehalt. 1936-ban Gyermelyen megismerkedett Vigh Terézzel, és még ebben az évben összeházasodtak. Terike néni a falu ún. középrétegéhez tartozott. 4 testvére volt, azonban mind nála jóval idősebbek. Szülei 20 hold földön gazdálkodtak. 1945 őszén Terike néni apjának a földjén gazdálkodtak. Ekkor született meg Margit, az ötödik gyermek. 7 éven keresztül növénytermeléssel foglalkoztak, a nagypapa a faluban adódó minden munkát elvállalt. Állatokat adtak el, hízót, túrót, tejfölt, tojást jó pénzen. 1947-ben megszületett Vera nevű lányuk, 1948-ban pedig az utolsó gyermek, András. Feri bácsi 1952-ben Tatabányára került a kőfejtőkhöz, mint rakodómunkás. Váltakozó műszakban napi 8 órát dolgozott, ezzel az állandó fizetésen kívül családi pótlékhoz is juttatta a családját. Mivel Terike néni a gyermekek nevelése miatt nem mehetett el dolgozni, így 1962-től 1972-ig, haláláig, a nagypapa nyugdíjasként a gyermelyi szikvízüzemben dolgozott, ezzel egészítette ki a 600 Ft-os nyugdíját. (Általában a falusi embereknek sokkal kisebb törést jelent a nyugdíjas kor elérése, mint városi társuknak. Egy paraszt ember kicsiny földjén nem érzi a szükségtelenség nyomasztó érzését, ami egy városit elkeserít.) Közben a gyerekek is felnőttek. Valamennyien elvégezték a nyolc általánost, utána családot alapítottak, és felnőtt fejjel ültek újra a padokba. Ma már mindegyiküknek érettségi van a kezében. (András kivételével, aki a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett). Marika néni idén tett sikeres felvételit a Gyógypedagógiai Főiskola esti tagozatára. Ferenc kalauzként, Teréz és Vera lakóhelyükön a tsz-ben adminisztrátorként, István a tatabányai Delta Ktsz üzletvezetőjeként dolgozik, Margit gyermekgondozási segélyen van, András matematikaábrázoló geometria tanár egy tatabányai gimnáziumban. Terike néni özvegyi nyugdíjas, otthon állatokkal foglalkozik, sokat segít a Gyermelyen maradt gyermekeinek, érzi, hogy azoknak szükségük van rá. Pista apai ősei mintegy 200 évvel ezelőtt költöztek Biatorbágyról Gyermelyre. Itt kibérelték a falusi iparosok testületének egyik kovácsműhelyét, ami közvetlenül a ház mellett volt. A mesterség apáról fiúra szállt, így ma már a negyedik generáció üti a vasat ugyanabban a műhelyben. Pista apai nagyapja, Kovács István, 1899-ben született, 14 testvéréből csak heten élték meg a felnőtt kort, ő is folytatta apja mesterségét, s az 1930-as években kb. 500 lakosú Gyermely jelentős embere volt. (Ennek ellenére azonban meglehetősen szegényes körülmények között éltek. Házukról, amely még ma is hasonló állapotban áll, nem sikerült képet szerezni, így csak elképzeltetni lehet: „Pontosan úgy nézett ki, mint ma a műemlékház, ami ugyi falumúzeumnak van berendezve. Nádtetős alacsony ház volt, voltak direkt ilyen nádazók, azt 10—15 évenként újra kellett velük rakatni a nádat. Ez ugyanúgy van, mintha cserép lenne. Ugyanúgy vannak ilyen lécek alatta, és arra van rászegezve a nád. Nagyon jó hőszigetelő. Az én apukám mindig azt mondta, hogy annál jobb hőszigetelő nincs is, mindig ott tartottuk a füstölt húst. A Csizmadia család a század elején. A legkisebb gyermek Csizmadia Ferenc