Budapest, 1980. (18. évfolyam)
6. szám június - Major Máté: A Szabadság-híd díszei
MAJOR MÁTÉ A Szabadság-híd díszei ízléstörténeti adalék Archívumomat rendezgettem, így akadt kezembe az a levél, amelynek mellékleteként — 1946. június 3-i keltezéssel — eljuttattam Révai Józsefhez — aki akkor a Politikai Bizottság tagja volt — egy „átirat" másolatát. Az eredetit a Magyar Művészeti Tanács építőművészeti szaktanácsa küldte meg egyidejűleg a Fővárosi Közmunkák Tanácsának (azaz elnökének, Fischer Józsefnek), a közlekedésügyi miniszternek (Gerő Ernőnek) és Budapest székesfőváros polgármesterének (Kővágó Józsefnek) a fővárosi Duna-hidak helyreállításának ügyében. Mielőtt a lényegre térnék, röviden be kell mutatnom a mai olvasónak az átiratküldő tanácsot, illetőleg ennek építőművészeti szaktanácsát. A Magyar Művészeti Tanács 1945-ben, az Ideiglenes Kormány 10.210/1945. M. E. rendeletével jött létre, éspedig: „a magyar művészeti élet és tevékenység figyelemmel kísérésére és fejlődésének előmozdítására, valamint az egyes művészeti ágak közötti együttműködés szolgálatára". (A kiemelés tőlem való. Annyira fontosnak érzem ezt a pár szót, éspedig azért, mert a tanács megszüntetése óta, 1949-től máig, ilyen együttműködés nem jött létre, s ebből csak hátránya származhatott művészetünknek.) A tanács elnöke Kodály Zoltán volt, hét szaktanácsában pedig hét művészeti ág hét-hét „választott" képviselője kapott helyet. Összesen tehát ötven tagból állott a kultúrának ez a demokrácia teremtette intézménye. (Kassák Lajos és Szőnyi István töltötte be a két alelnöki tisztet.) Az építőművészeti szaktanács tagjai (mert akkor még voltak — kívülállók is —, akik az építészetet a többivel egyenrangú művészeti ágnak tartották a javaslattétel idején: Borbiró Virgil, Fischer József, Granasztói Pál, Kaesz Gyula, Kiss Tibor, Kozma Lajos és én. Biztos, hogy az illetékes szervek rögtön a felszabadulás után Csiga László felvétele