Budapest, 2005. (28. évfolyam)
7. szám július - Rátonyi Gábor: Tamás Lágymányosi kesergő
BUDAPE S "I gflflgfl ,[ l'í LIUS Lágymányosi kesergő Szöveg: RÁTONYI GÁBOR TAMÁS ERDÉLYI ÁGNES GRÉTA A városlakók esztelenebbjének közreműködése, a fenntartók oda nem figyelése, valamint tervezési-kivitelezési hibák egyaránt hozzájárultak, hogy legifjabb hidunk olyannyira lepusztult állapotot mutat. Nemcsak a híd, de környezete is segítségért kiált. • Autósként talán észre sem veszi az ember, de a gyalogos megdöbbentőnek találja a Lágymányosi híd és környezete állapotát. A tíz év során nemcsak a vandálok keze hagyott mély nyomokat a hídon, hanem kiderült az is, mik voltak azok a tervezési hibák, amelyek miatt ma annyi bosszúság éri a gyalogosokat. Sajnos azt sem lehet elmondani, hogy a fenntartó fővárosi önkormányzat megerőltetné magát a látványos csúfságok eltüntetése érdekében. Persze kérdezhetnénk ki az az őrült, aki ezen a se szép, se hangulatos hídon gyalogosan kel át? A Lágymányosi az egyetlen hidunk, mely azzal büszkélkedhet, hogy az egyik oldalán nincs járda. Ennélfogva buszmegálló sem épülhetett a híd déli szakaszán (a buszról való leszállást közvetlenül a Dunába pottyanva végezhetné az utazóközönség), így alakult ki, hogy a hídfők között Pestről Budára át lehet jutni tömegközlekedéssel, vissza azonban nem marad a gyaloglás. A híd budai hídfőjénél található Infopark dolgozói, valamint a közeli egyetemi negyed közönsége jelenleg csak gyalog tud átjutni Pestre. Egyetlen alternatíva a busszal, majd villamossal való átkecmergés a Petőfi hídon. Csak egy pillanatra érdemes megemlíteni az 1-es villamost, amelyet évek óta hiába várnak a budaiak, és illúzióik sem lehetnek, mivel a Podmaniczky tervben sem szerepel a továbbépítése. Ám ha lesz is villamos, a ma is látható pályát szemlélve hamar kiderül, hogy a budai hídfőnél az sem fog megállni, merthogy a híd közepén nincs elég hely a megálló kiépítésére. A híd pesti főjénél, a Budára vezető oldalon áll meg a 103-as busz. A megállóhoz korábban lépcső vezetett fel a töltés oldalában. A gondot eredetileg az okozta, hogy a lépcső mellett deszkákból összetákolt korlátszerűség biztosított hamisítatlan balkáni hangulatot - mellesleg senki sem mert hozzányúlni (belekapaszkodni), félve, hogy az egész hóbelevanc összedől. Ám mire lefényképeztük volna a bájos ácsolmányt, egy huszárvágással megoldották a problémát: eltűnt a lépcső, s vele a korlát is. Jelenleg csak nagy kerülővel, a híd alá kanyarodva lehet feljutni a megállóba, ami jelentősen csökkenti az esélyt, hogy a hídhoz közeledve megpillantott, épp a megállóba érkező buszt az utazóközönség elérje. A hídon való gyaloglás egyébként is bővelkedik kalandokban, mivel a járdát és kerékpárutat magába foglaló aszfaltsávot csak néhány korláttal választották el az autóforgalomtól, s mivel a korlát nyitott, esős latyakos, szutykos időben az autók által felvert csapadék teljes egészében elfedi a kerékpárutat. Mivel minden ellenkező hír dacára a kerékpárosokban is munkál életösztön, ezért a kétkerekűkön billegő polgárok igen következetesen az útpályától távolabbi gyalogossávot használják, amit meg lehet érteni, de gyalogosként félni is lehet tőle. Az, hogy a híd pesti és budai tövében kialakított zászlótartó terecskék és azok falai nagy alapossággal össze vannak fújkálva graffitikkel, már szinte fel sem tűnik. De különösen nem a Fővárosi Önkormányzatnak, melynek illetékes hivatalnoka szerint tavasztól őszig mentesítik a firkálástól a felületet. Ennek azonban nyoma sincs a falon, hacsak a mentesítést nem graffitinek álcázták. Tetszetős megoldás volt tíz évvel ezelőtt a zászlókat alulról megvilágító, földbe sülylyesztett világítóalkalmatosságok applikálása a hídba. A komoly erőkifejtésnek is ellenálló, a járdával egy szintbe hozott lámpaburákat a híd szerető közönségének néhány erősebb tagja sorra bezúzta. A sötét, vak lámpaszemekben azóta megrekedt esővíz, csikk, kosz, szemét gyülemlik. Bár mostanság a pesti oldal támfalát emlegetik mint a megroggyanás szimbólumát, a budai oldalon már két évvel ezelőtt szemtanúi lehettünk ugyanennek a jelenségnek. A több tízmű- 28