Budapest, 2006. (29. évfolyam)
3. szám március - Ongjerth Richárd: Idegenek jönnek, mennek...
7.0 BUDAPEST Idegenek jönnek, mennek... Felmérés a budapestiek és a külföldiek viszonyáról SZÖVEG: Ongjerth Richárd FOTÓ: Kravalik Zsuzsa A KUTATÁS EREDMÉNYE ALAPJÁN az összkép inkább ad okot derűre, mint borúra. A tavalyi év végén elvégzett felmérés adatai szerint a budapestiek nagy többsége egyetért a Szent István-i elvekkel. Toleráns, befogadó a város a hozzánk idegenként érkező, illetve itt letelepülő külföldiekhez. Külföldiek Budapesten - örökzöld téma. A szocializmus évtizedeinek bezártságában a messziről jött, sok szempontból kiváltságos idegenek voltak érdekesek a hetven dollárral háromévente Nyugatra utazható magyaroknak, a KGST-országokból érkezők pedig — erre büszkék voltunk - inkább vitték, mint hozták a náluk ritkaságszámba menő, nálunk viszont kapható árukat. Például - együttérző lenézésünket is kiváltva — a Trapper farmert. Ahogyan a rendszerváltás után kinyíltak a határok, a korábban is megszokott nyugat-európai nyaraló és a posztszocialistává vált bevásárló turisták mellé megérkeztek az első, szerencsét próbáló üzletemberek, a délszláv háborúk, illetve távolabbi politikai konfliktusok menekültjei, a szomszéd országokból érkező magyar áttelepülők, az ugyanonnan jövő, ingázó feketemunkások, majd a sokáig itt maradó keleti - kínai, vietnami kereskedők, a globális cégek nemzetközi menedzserei és az ingatlanfejlesztésben a külföldi tőke is, megindultak a pletykák, rémhírek a városban. ...Új kínai negyedet építenek Csepelen. ...A palesztin háború miatt menekülő tízezer gazdag izraeli nyugdíjas számára építenek új városnegyedet... Ilyen és ehhez hasonló hírek jelentek meg a kilencvenes évek közepén - főleg ugyan a bulvársajtóban -, és a pesti átlagpolgár egyre erősebben csóválta a fejét, s kérdezgette: Jó lesz ez nekünk? Az uniós csatlakozást követően erősödött meg az országban és fővárosban a meggyőződés: a határok átjárhatóvá válásával egyre több ország kivándorlói.