Budapest, 2015. (38. évfolyam)
10. szám október - Buza Péter: MAGÁNANZIKSZ - Aki Darvassal barkochbázott
2015 október és 1890 között születtek. Egyébként édesanyjuk, Godina Angyalka is (miután az ura, Saághy-Ruszek Béla negyvenévesen önkezével vetett véget az életének) katonához ment másodjára feleségül. Új párját Riedl Károlynak hívták, szintén magas rangú katona a békeidőkben (1914-ben már nem élt), s az ő három fia is – akik közül Lajos a tábornokságig vitte – ugyancsak a mindenkori seregben és seregből él. Miklós kétéves volt, amikor édesapja a halálos sebet kapta. Ugyanígy kétéves volt legfiatalabb nagybátyja, Dezső, amikor az ő és négy testvérének édesapja, Saághy-Ruszek Béla, a nagysárói (Velké Sarovce – lakóinak fele magyar – Sarovce-Sáró, ma Szlovákia, Léva közelében) Hunyady-uradalom gazdatisztje 1892. március 23-án főbelövi magát. Hogy miért tette, nem tudjuk. Partecédulája szerint akkor 16 éve tartó házassága boldog volt, „végzetes elhunytát” nem magyarázhatja más, mint valamiféle halálos betegség vagy hogy nem tudott elszámolni gróf Hunyady Kálmánnal. Ez utóbbi feltételezést látszik alátámasztani, hogy az özvegy s az öt gyerek azonnal Esztergomba költözik, ahol Béla akkor már halott édesanyja, Sinkovits Lidia, illetve az ő családja élt. Az uraság elküldhette őket a nagysárói szolgálati lakásból. Itt ismerkedik aztán meg Melanie a későbbi férjével, Eggenhofer Aladárral, és édesanyjuk is az ugyancsak itt élő Riedl ezredessel. Még egy generációval visszalépve: az öngyilkos gazdatiszt édesapja, a jogvégzett Saághy György nevében még nincs ott a „Ruszek” toldás. 1845-ben nevezték ki a Csáktornyai járás adóvégrehajtójának, aztán Varasd vármegye pénzügyi főnöke – „fiskálisa” – lett. Ő még a burgenlandi Németújváron született 1811-ben. Akárcsak nyolc testvére. Apjukat Józsefnek hívták, a Vas megyei Köcskön praktizált ügyvédként 1847-ben bekövetkezett haláláig. Aki a szövegben idáig érve szerencsésen átrágta magát az adatok tengerén, velem együtt vált egyfajta kegyeleti aktus részesévé. Mert Saághy-Ruszek Miklóssal – aki soha nem nősült meg, s nem voltak leszármazottai – 1992-ben végleg lezárult a Saághyak Ruszek ágának a története. A családfa is, amelyet fentebb értelmeztem, az ő akaratából került be a szombathelyi levéltárba, miután akaratát a Boráros téri kettéválasztott lakás másik felében élő Odorék tiszteletben is tartották. Huszársága tárgyi emlékeit is ezért adták át a Nádasdy Ferenc Múzeumnak: kard hüvellyel és bojttal, a két világháború között használatos szablya, vívótőr, kard hüvellyel, tőrkés hüvellyel, tőrkés. Nézzék meg feltétlenül ezeket a darabokat, ha arra járnak. Fotót egyikről se tudunk közreadni: a BUDAPEST szegény lap, nem tud kifizetni (nekünk) csillagászati fotózási és közlési díjakat... A front szünetében, egyenruhában, háttérben a Boráros téri bérpalota Az 1918 körül készült családi képen a hátul felsorakozók balról jobbra: Saághy Melanie, Saághy Margit, Eggenhofer Ibolya, Eggenhofer Manci, Rumy Lajos és Saághy Béláné, Eggenhofer Dezső, özvegy Saághy-Ruszek Aurélné Janits Margit, Vidosfalvy Ernő. Elöl a gyerekek: Saághy-Ruszek Miklós, Saághy-Ruszek Marietta (Babcs), egy Vidosfalvy és egy Dickl leány) . BUDAPEST