IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1890
s DR CSÁSZÁR KÁROLY. Folyó évi április hó 30-ikán az iskolaépületünkre kitűzött fekete lobogó hirdette a nagy veszteséget, amely elsősorban intézetünket s vele a fővárosi tanügyet, másodsorban a magyar tudományt érte, midőn a kérlelhetetlen halál dr. Császár Károly tanártársunktól örökre megfosztott. Ha igaz, amit Jules Simon az iskolákról mond, — pedig ki akarná azt kétségbe vonni, — hogy: »Le peuple qui a les meilleures écoles est le premier peuple. S’il ne Test pas aujourd’hui, il le sera demain«, — azaz: a nép, amelynek legjobb iskolái vannak, az első nép; ha ma nem az, azzá lesz holnap, akkor a veszteség, amely a magyar tanügyet érte, csakugyan nagy, mert jó iskola csak jó tanárokkal lehetséges, s boldogult tanártársunk nemcsak iskolánknak volt egyik kimagasló alakja, hanem dísze volt a magyar középiskolai tanügynek is. Neve és egyénisége köztiszteletben részesült; egyike volt azoknak, a kik a tanügy szolgálatában eltöltött évek hosszú során át mindenkor buzgósággal, lelkes odaadással és önzetlen tevékenységgel működtek s annak javát és fölvirágozását fáradhatatlan munkássággal legjobb tehetségek szerint mozdították elő. Önfeláldozó tevékenységéért hiú kitüntetést nem keresett, de meglelhette az elismerést pályatársai és számos tanítványa tiszteletében és szeretetében .... Született 1842-ik évi január hó 20-ikán, Budapesten. Egyszerű iparos fia volt. Középiskolai tanulmányait a helybeli kegyestanítórendi főgymnasiumban végezte. A hatodik osztály végeztével, követve lelke sugallatát, a kegyestanítórend tagjává lett.