Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1868

t(Él(Ul£i3 BR37. mitis) A germán nyelvcsaládról. Bevezetés. A germán nép, mely mai nap Európa észak-nyugati tartományaiban, több egymástól független nemzetre oszolva, székel, hosszú századok sora előtt vándorolt be Ázsiából mai hazájába. A germánok tehát nem bennszülöttek, mint Tacitus mondja (Germ. 2. ipsos Germanos indigenas credidermni), nem autochthonok, nem is elszigetelt, Európa vagy Ázsia többi népeivel semmi rokonsági viszonyban nem álló néptörzs , hanem ága azon roppant népcsaládnak, melynek tagjai a Ganges folyam partjaitól az Atlanti óceánig és a libyai si­vatagig terjednek, s mely Amerika és Ausztrália felfedezésével az új világokban is nagy tért foglalt el. Ezen nagy népcsaládot Lndo-germán népnek neveztek el, azt hívén, hogy ezen népcsalád legkeletibb ága az ind, leg­nyugatibb ága pedig a germán nép. Ezen elnevezés helytelenné vált, mióta tudjuk, hogy e népcsalád legnyu­gatibb ága nem a germán, hanem a kelt nép. Azóta ezen népcsaládot helyesebben árja népnek szokták nevezni. Nem tudjuk, mely okok bírhatták az árja ősnépet arra, hogy régi hazáját Ázsia közepében elhagyva, részben délfelé (a sanserif­ és rendnép), részben nyugat felé vándorolt, hol ismét két irányban haladva Európa déli (a görögök és rómaiak) és éjszaki tartományaiban (a slávok, germánok, lithvánok és kelták) letelepedtek. Azt sem tudjuk, hány évszázadra terjed ezen óriási népvándorlás, mely Európát bevezette a történelembe. Annyi bizonyos, hogy a germánok előtt már más népek jöttek Európába, valamint az is bizonyos, hogy a germánok nem egyenesen Közép-Európába, hanem Oroszországon keresztül először is Skandináviába, és csak innen (ex hac Scandia insula quasi officina gentium aut certe veb­it vagina nationum, fornandes, de rebus geticis c. 4.) a balti tengeren áttörtek Közép-Európába. ’) Itt egy rokon, talán már századok előtt2) Ázsiából átjött néptörzsre . Ezen kétségtelen tényt a nyelvtudománynak köszöni a történettudomány. De elnézve a nyelvek rokonságától, mely egymagában is eleget bizonyít, a népek mondáiban is találunk be anyagot, mely eléggé mutatja, hogy a germán népek ma­guk is emlékeztek ázsiai hazájukra és vándorlásaikra, így pl. Fredegar (a VII. században) a trójaiaktól származtatja a frankokat. A Vidukind ,950 körül) a macedónoktól a szászokat. Otfried, az első német költő, kit név szerint ismerünk, a németeket általában Ázsiából származtatja. Szintoly kétségtelen az, hogy a germánok Skandinávián átjöttek Közép-Európába, bár az­­Edda“ megfor­dítva beszéli el ezen vándorlást. — Soha sem lesz lehetséges, azon időpontot pontosan meghatározni, melyben a mai németek ősei az árja népcsaládból kilépve, őshazájukat elhagyták ; mert ezen, minden történeten messze túl fekvő időből se­mmiféle forrást nem bírunk. De legalább általában sikerült már némi világosságot hozni ezen ősidők homályába. Kulm „Zur ältesten Geschichte der indo germanischen Völker“ czimű ezellemdus értekezésében, mely Treier „Indische Studien“ czimű­ folyóiratában megjelent, a sanserif és német nyelvvel közös gyökök összeállítása által kimutatta hogy a germánok kivándorlásakor az indo-germán (árja) nép a patriarkiai állapotot elhagyva, már királyok vagy fejedelmek alatt állt és ismerte az úr és szolga, az uralkodó és alattvaló létezé­séből eredő viszonyokat, de még nem állt a műveltség azon fokán, melyen a nép főfoglalkozása a földmivelés. A germánok tehát akkor váltak el árja rokonaiktól, midőn azok még a pásztori élet fokán állottak. Az élet legegyszerűbb szükségleteit jelölő szavak ugyanazok a sanserif és német nyelvben , de egészen eltérők mindazon kifejezések, amelyek a földmivelésre vonatkoznak. Schleicher (Hildebrands Jahrbücher f. Nationalökonomie u. Statistik I. 401. 1.) hasonló értekezésben rajzolja az árja ősnép nemzetgazdá­zati állapotát öt vagy hat évezred, azaz­­ a germánok kivándorlása előtt. Schleicher kimutatja, hogy az árja ősnép biztos lakhelyekkel bírt,­tehát már nem állt a vándornépek művelődési fokán ; hogy főgazdagsága marháiban állott, melyek száma és fajai körülbelül már ugyanazok voltak, mint mai nap ; hogy végre hajózást is űzött, és pedig evező hajók által. A mondák és nautk­ák rokonságáról telve van Grimm myth­ologiája és Kuhn jeles „Zeitschrift“-ja. Leo (Vorlesungen über d. Gesell, d. deutschen Volkes und Reiches I. 47.) bebizonyítani akarja, hogy különösen a Siegfriedről (az Eddaben és Niebelungenénekben költőileg kifejtett) és a hattyús lovagról (Sch­wanritter) szóló mondák a Sanscrit és germán nép közös birtoka ; azaz , hogy a germánok ezen két mondát ázsiai hazá­jukból hozták Európába. 5) Bizonytalan, hogy a kelták mikor jöttek Ázsiából Európába ; igen valószínű azonban, hogy a kelták minden árja népek közt először vándoroltak be Európába, melyben akkor más népcsaládokhoz tartozó népek laktak, kiket a jövevények éjszak­a*

Next