Magyar Királyi Ferencz József Intézet, Budapest, 1936
került angolszász hercegek történetét, hogy azok lengyel vagy orosz területen át kerültek Magyarországba. Cornides Dániel és Palma Károly Ferenc történetírók szerint Szent István Ágota nevű leányát — leányainak neveit nem ismerjük pontosan — angol források szerint is Edmund és Edvárd hercegek egyikéhez, amint később mondották, Edvárdhoz adta nőül. Georges de Manteyer francia történetíró 1923-ban bemutatott és 1925-ben közzétett kutatásaiban arra a következtetésre jutott, hogy ha ez az Ágota nem volt Szent István leánya, mint azt egyes angol források feltüntetik, akkor a németrómai császár unokahuga volt: Agata filia germani imperatoris Henrici. Manteyer szerint ez a Henrik II. Henrik, Szent István sógora lehetett, a kérdéses leány tehát nem lehetett más, mint Brúnó augsburgi püspöknek, a császár öccsének (megh. 1029) természetes leánya.15 Miután azonban szerző azt sem tudja bizonyítani, hogy a püspöknek leánya volt, ezt a feltevést nem fogadhatjuk el. Karácsonyi János püspöknek 1928-ban általam közzétett kutatásai szerint ez a Henrik III. Henrik, a kérdéses leány pedig egy karinthiai Eppenstein leány volt.1617 Ebben az esetben viszont olyan időbeli eltolódások mutatkoznak, hogy vissza kell térnünk a jól értesült Aeldred revaulxi apáthoz, aki szerint Szent István saját leányát adta feleségül, — filiam suam dedit uxorem, — Edmund hercegnek, akinek halála után talán Edvárdnak lett a felesége.’ A források alapján nyert megállapítást alátámasztják azok az angol-skandináv hagyományok, amelyeket szintén nem lehet figyelmen kívül hagynunk; azok szerint a két herceg Szent István udvarában élt és az egyik a magyar király leányát vette nőül. Ebben az esetben a hercegek abban az időben kellett, hogy Magyarországba jöjjenek, amikor a magyar udvar és Kiev között még jó viszony állott fenn. Ugyanez a hagyomány egyébként Magyarországon is megvolt. Nemcsak abban állapítható ez meg, hogy a magyar történetírók a kérdéssel több ízben és behatóan foglalkoztak,18 hanem abban is, hogy a birtokot nyert angolszász hercegek emlékét egyházak, falvak és földek őrzik. Magyarországi szereplésük fontosabb nyomokat hagyott maga után és hevaulxi Aeldrednek igaza lehetett abban, hogy 15 Manteyer G.: Les origines du Dauphine de Viennois. Gap, 1925. 60—61 1. 16 Karácsonyi J.: Hogyan jutott Szent Edvárd angol király unokaöccse a magyar királyi családdal rokonságba? Turul XLII. Budapest, 1928. 39—41. 1. 17 A karinthiai viszonylatokról alább. 18 Cornides Dániel és Palma Ferenci után Horváth István, Érdy János, Katona István, 1878-ban Xantus János, 1892-ben Wertner Mór, 1896-ban Kropf Lajos, 1927-ben Karácsonyi János.