II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1872

G­OOOZ­PSYCHOLOGIAI TANULMÁNYOK. I. ARISTOTELES. (Folytatás.) VIII. Ha most áttérünk a phantasiára és az emlékező tehetségre, meglepetésünkre azt veszszük észre, hogy Aristoteles a ,De animal című munkában az emlékező tehetséget nem tárgyalta; kisebb psychologiai érte­kezései közt találunk azonban egy igen becseset, mely tüzetesen róla szól: ,De memoria et reminiscentia.­ Tévedne a ki Aristotelesnek kifejezését ,phantasial úgy venné, mint azt most venni szoktuk; különben magunk is ráta­lálunk e szónak értelmére, ha majd látjuk, mit mond ő róla. Először negative határozza meg, kizárva mind azt, mi nem phantasia. III. 3.olvashatni „Ha a phantasia az, a­miről mondjuk, hogy általa képzeletek keletkeznek bennünk, és nem az, hogy valamiről metaphorice szólunk ;*) kérdés, váljon azonos-e azon képesség, vagy gyakorlottság (££/$) azokkal, mik által megkülönböztetünk és igazat vagy tévest mondunk ? Ilyenek t. i. az érzéki észrevevés, a vélemény, az ismeret és a vovg. Hogy nem érzéki észrevevés, ezek­ből világos : az érzéki észrevevés t. i. vagy potentia, vagy actus, a­milyen a látás mint képesség (exptg) és a látás mint valóság (pracíkc); van azonban néha képzeletünk, ha mindkettő hiányzik, mint például az álomban. Azonkívül mindig van érzéki észrevevés, phantasia pedig nem mindig. **) Ha valóságban azonos volna (az érzéki észrevevéssel), minden állatnak kellene phantasiával bírnia, de úgy látszik a hangyák, méhek és férgek nem bír­­nak vele. Amazok (az érzéki észrevevések) továbbá mindig igazak, a phantasia képzeletei legtöbb­­nyire tévesek. Továbbá nem mondjuk, ha valamely lényt határozottan észreveszünk, hogy az nekünk em­bernek látszik; ellenben, ha valamit nem veszünk határozottan észre, akkor észrevevésünk igaz is, téves is lehet. És a­mint már fentebb mondottuk, behunyt szemmel is vannak képzeleteink. De a phantasiát még azon tehetségek közé sem számíthatjuk, melyek csalatkozásnak alávetve nincsenek, mint a tudás és a vorg; a phantasia t. i. csalódhatik is. Hátra van még, hogy megvizsgáljuk: vélemény-e az, mert ez is téves vagy igaz lehet. De a vélemény össze van kötve a hittel, mert nem lehetséges, hogy arról legyen véleményünk, mit nem hiszünk; a vad állatok azonban nem hisznek semmiben, és még­is igen soknak van phantasiája. Továbbá a véleménynyel össze van kötve a hit, a hitet követi a meggyőződés, a meg­győződést a fogalom; már most az állatok egy részének van phantasiája, de fogalommal egyik sem bír. Világos tehát, hogy a phantasia sem az érzéki ész­re­vevéssel összekötött vélemény, sem általa kelet­kezett, sem egyéb összeköttetése a véleménynek. Ebből egyúttal világos, hogy másról nem lehet véle­ményünk, mint arról, miről érzéki észrevevés is van, például a fehérről való vélemény és annak érzéki észreve­­vése együttvéve phantasia, de a jóról való vélemény és a fehérnek észrevevése együttvéve nem képez phantasiát. Ha az előbbi szöveget figyelemmel olvassuk, következő világos : 1) A phantasia nem érzéki észrevevés, nem tudás, nem vo­g, nem vélemény; 2) az érzéki észrevevés nincsen tévedésnek alávetve (hogy mily értelemben vegyük e tételt, fentebb láttuk), szintúgy a tudás és a vévg sem, ellenben a vélemény és a phantasia tévedhetnek. *) E pontot Kircbmann igy magyarázta: . . . bei solchen blos metaphorischen Bezeichnungen ist das Bild an sich schon vorhanden und wird nur durch das Denken auf einen ähnlichen Gegenstand übertragen; z. B. wenn man von dem Sturme der Töne, oder von den Klangfarben spricht. **) Kirchmann mondja: A. meint, das Wahrnemen findet immer statt, so wie der Gegenstand den Sinnen gebo­ten wird; aber die Einbildungskraft ist nicht immer so wirksam, wie die Künstler und Dichter wissen. 1*

Next