Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-06-25 / 409. szám

b­en lapok minden héten négyszer,u. m. kedden, csütör­tökön, szént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre­­ Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soraét 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Csütörtök 401. Junius 25 1846. P BUDAPEST! IN­RADO. B1 6 f 11 o I h e $fifi Mffafi 3 kiadóhivatalban, hatvani öth­azai Horváth-házban szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. Előfizetési figyelmeztetés. Folyó június hó végével a BUDAPESTN­HIRADÓ4 1846iki első félévi folyama lejárván, ezennel annak második félévi (július —decemberi) folyamára előfizetés nyittalik, jelentvén az olvasó közönség iránti köteles tisztelettel egyszersmind, hogy e politikai lapok vezérlete és szerkesztése az eddigi marad. Elő­fizetési ár félévre Budapesten házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékban szinte 6 ft pengőben. Pesten előfizethetni a kiadó­hivatalban (hatvani­­utczai Horváth-házban 483 d. sz. alatt földszint) és azon kívül minden kir. postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba­n a „ bécsi cs. k. postahivatalnál rendeltethetnek meg, s külföldre járatni kívánt példányok csak a Borsos Márton, tulajdonos. TARTALOM. Magyarország és Erdély Előléptetés. Ló­verseny. Dunagőzhajózási ü­gy (folytatás.) Megyék. Közgyűlés Szabolcsban. Budapesti napló. Magyar gazdasági egyesület kormányzó választmányi ülése június 4dikén (vége.) Ausztria. K­ü 1- ( ü­­­d. (A pápatemetés és pápaválasztás.) Nagybritannia. Franczia­­ország. Délamerika. Ausztrália. Legújabb Hivatalos és magánhir­detések. és ERDÉLY. A nagy magy. kir. udv. kamara a kobolopojáni kir. vasműü­gynél megü­resült helyettesi állomásra II zobonyi Adolfot diósgyőri kir. vasmírü­gyi ellenőrt alkalmazta. LÓVERSENY. A Széchenyi­ megindította vállalatok kö­zött a lóverseny volt az, mellynek philosophiáját legkésőbb tudta felfogni a felületesek és mindent prókátori szellemből felfogók nagy száma, kiktől hemzseg ezen elmaradt haza. Igen is philosophiáját —­­’s ezt szándékkal mondom, bár mennyire sértse is némelly önelégült magyar politikaszer fü­leit e kifejezés) noha az illyen —sói disant — országos em­ber ezt rendszerint csak vastag törvénykönyvekben, csípős allegátiókban, megyei körlevelekben, leipzigi röpiratokban, nagy szavakból öszveférczelt vezérczikkekben , ’s legfökép önkoponyájában véli fészkelni. Pedig nem épen nagy com­­bináló tehetség kell hozzá, belátni, hogy Széchenyi ezen vál­lalatát mély ismerete az emberi természetnek, létező ál­lapotoknak, ’s azon elemeknek, mellyekre hatni kívánt, jel­lemzi , ép úgy mint egyéb műveit, eljárását, ’s politikáját általában. 1827re, midőn a lóverseny alakult, mindnyájan emlékezünk még. Mindenek felett központra vala szükség, hol a veszteglő hazai erők megismerkedhessenek egymással ’s a hazával, ’s érintkezés által működési mezőket találjanak. E végből a mély álomban nyugvó egyesületi szellemet kelle felkelteni. ’S mi lehete természetszerűbb, mint mindenek előtt azokat venni igénybe, kiket anyagi tehetséggel mások felett megáldott a sors; mi lehete inkább philosophiai eljárás, mint olly körben és mezőn tenni az első kísérleteket, melye­ken a köznek is hasznos cselekvés,anyagi élvezettel is van ösz­­vekötve ? A gazdagokra kelle hatni tehát—ezeket kelle édes­getni be és vissza a hazába—az egyesületi működés formáival, kellékeivel kelle megbarátkoztatni őket; az ország központjá­nak kellemeit, élvezeteit növelni való szükséges. Szóval : nem mértékletességi vagy kisdedóvó-egyesület, hanem ca­­sinók és lóverseny valának akkor napirenden , ’s a teendők között, philosophice, ez vala sokkal inkább az A, mint a­mennyire még ma is tengerhajózó-társaság vagy állatkínzás elleni egylet a­z. A ki illy szempontból és ezen összefüg­gésben tekinti a dolgokat, az nem fog teljességgel csodál­kozni, hogy az, ki lóversenyt alakított, jön egyszersmind teremtője a magyar akadémiának, ’s rá találand azon közös­­irányú eszmére, a látszólag legkülönbözőbb burok alatt, melly Széchenyi összes politikáján keresztül vonul. ’S ugyan kérdjük: van-e legkisebb valószínűség, hogy a nemzeti gaz­dagság és férfiúi erő­imek igen nevezetes forrása és emel­tyűje — a lótenyésztés— körében történt volna valami más és czélszerűbb, ha lóverseny nem létesül ? ’S ugyan mi hozott volna ezen ágába a közgazdászainak csak annyi életet és mozgást is, mint a mellyet jelenleg tapasztalunk?­­S ugyan hány nemes fajú mén és kancza hozatott volna be Angolhon­ból, és hány szaporítana és nemesítene most itt, ha lóver­seny nem létesül? Hozatott volna be csak egy huszad része is ? Mert hiszen nem deputationale operatumokkal, hanem csődörök és kanczák által szaporodik és nemesbül a lófaj, ezeknek tenyésztése, azon külföldről­ behozása, hol legjobb minőségben találtatnak, jutalmak ’s nyereségrel kilátás által mozdittatik elé a próbakő, a kísérleti mező és eszköz végre, melly a lóerő és képesség közelitő megítélésére min­den egyebek felett leginkább alkalmas, nem más, mint a ver­senyzés. A felületes, vagy a kinek összes veleje Verbőczy prologialis titulusaiból áll, mosolylyal kiséri a pályázást, melly ollykor egy pár ló között, rá nézve érdektelenül, ’s a mi több, nem is régi Illésházi-falu magyar, hanem angol lovakkal történik, és nem veszi észre a jámbor, hogy a nem­zeti vagyon egy roppant részéről van szó, és a verseny és az, mit ő ebben komédiának tart, nem egyéb mint emeltyű, melly helyesen alkalmazva, tudjuk, milly tömérdek súlyokat képes felemelni és helyből mozdítani ! És valóban nagyobb léptekkel haladna elé lótenyésztésünk, ’s nem az egy Somo­­gyot kellene csak idéznünk, hol a haladást még vak is lát­hatja, hanem számos megyéinket, ha ezen eszmékkel jobban megbarátkoznának azok, kiket befolyás illet ,s kikre a töb­biek hallgatnak. Azonban megjö tán ezen mezőn is a tisz­tultabb fogalmak korszaka már valahára, mit azért remény­tek biztosan, mert azokban, kik e tekintetben anyagi tehet­ségüknél fogva legtöbbet tehetnek, nem csügged a cselekvési buzgalom. Nevezetes díjak vannak örök vagy hosszú időkre megalapítva: — a Széchenyiek, Hunyadiak,Batthyányiak és má­sok is sokat tesznek - az előbbiek közöl maguk a Széchenyiek 2000 arany tőkét, gróf Batthyányi Kázmér ugyanannyit ala­pítottak. Legújabban több évekre alapittatott a nemzeti díj, fionban nevelt minden lovakra, melly 1000 arany körül jár. A lovaregylet választmánya is mozog és lesz mindent mi tőle telik. Folyó évben ez adott újra nagyobb élénkséget az ügy­nek,és reményleni lehet, hogy az mindinkább gyarapodni fog. Örvendhető mindenki, hogy ezen, valamint egy más szin­te 900 aranyos díj is, ez évben azon herczeg Eszterházy Pál által nyeretett el, kiben, az annyi dicső ősök ivadékában és roppant birtokában, népszerű, leereszkedő, nyájas, és pártok czivódásai felett álló valódi nagy urat tisztel mindenki, kit ezért a hazában mindenki szeret, ’s a kitől mind alapos do­log ismerete és ügyszeretete, mind angolhonnak­ szoros ösz­­veköttetései következtében, hol ezen ügy a virágzás legma­­gasb fokán áll, most, miután vissza van adva a hazának ’s elhagyta a Britthont, hol emléke kedves maradand mindig , reményű minden hon és ügybarát, hogy ezen cselekvési me­zőt az eddiginél még nagyobb mértékben fogja a haza köz­hálájára és javára műveltetni, és a versenyzés előmozdítása által is termékenyíteni. Ezen, a herczeg magas jellemének ismeretén alapuló remény vezérletté gondolom a lovaregy­let választmányát, midőn az ügybarátok aláírásával egy le­velet intézett a herczeghez, mellyet ime közlök, ’s melly bizonyosan viszhangra fog találni minden jóra ösztönszerüleg kész keblében, — noha azt, mint csak történetesen tudomásomra jutottam, talán nem is illenék kinyomatnom, ha nem látnám,hogy azoknak,kik írták, és annyira becsületé­re szolgál az, mint annak, kihez íratott. Közlöm tehát azt kü­lönösen azért, hogy lássák azok , kik ez ü­gy iránt még min­dig közönyösek, mennyire valódilag hazai ezen ügy is, és milly nagy mértékben érdemti meg az ápolást és a jók ro­­konszenveit. A levél ime itt következik : „Főméltóságu herczeg, mélyen tisztelt hazánkfia! Ör­vendve tapasztaljuk, hogy miután herczegséged Brinföldön, az emberi előmenetelek e classikus hazájában , olly sokáig volt annak szemtanúja: “milly óriásiakat vihet végbe egye­sült erő és közszellem", tettleges részt méltóztatik venni hazai versenyfutásainkban is, mellyek, mint Anglia példája bizonyítja, a lónemesitésnek leghathatósb egyszersmind leg­­biztosb emeltjüje. Örvendünk e részvétnek pedig azért, fő­­méltóságú herczeg, mert a versenyfutásokat tekintve, még most is kell küzdenünk a legvastagabb előítéletek ellen, mellyek szerint nem volna azokban egyéb, mint éretlen sors­játék ’s hasztalan időrefecsérlés, ’s ekép nem is érdemle­­nék meg sem a kom­ány,sem a nemzet kellő figyelmét, miket — fájdalom — ekorig valóban nélkülözünk is, irigy ke­­délylyel szemlélvén más nemzeteket, mellyek koránsem olly lovagi szelleműek mint a magyar, és hol mégis mind a kor­mány mind a nemzet részéről minden elkövettetik a lóneme­­­sités előmozdítása végett, melly nélkül sem társasági való­ságos kifejtést, sem igazi harczias állást nem képzelhetni. — Tizenkilencz éve már, hogy megkezdettük sőt megalapí­tottuk e honban a verseny-futást, mint azt Herczegséged az ide mellékelt versenykönyvből, ha azt kegyesen egy kissé átnézni méltóztatik , látni fogja. — Lelkesedésünk és a haza oltárára tett áldozataink sikere eddigelé ugyan nem nagy, el kell ismernünk. Ámde ennek nem mi vagyunk oka, kik olly hosszú évek során annyi állhatatossággal ápoljuk az ügyet, de részint a közállodalom, melly saját csekély tehetségünkre hagyott, részint azok, kiket szintúgy, sőt többet illet a do­log mint minket, és kik még sem jöttének segítségünkre ; mert ha megteszi a kormány a magáét, és a hazában aránylag mindenki csak annyit cselekszik, mint a mennyit mi műve­lünk évek óta ’s ma már okvetlen legszebb eredményekkel dicserhetnénk , és nem kellene pirulnunk, hogy ,a lóra szü­letett magyar­ még jó dolgában is, annyi más nemzetek mögött áll. Mélyen tisztelt Herczeg! főméltóságodat sokáig nélkü­lözte a magyar haza, de azért e nemzetnek minden jobbjai mégis meg nem szünő rokonérzettel kisérték Herczegséged lépteit; mert hosszú diplomatikai pályája alatt, minden idő­ben becsületet és diszt hozott a magyar névre! — Legyen most reménylenünk szabad,hogy miután hazánknak, melly­nek annyi ápolásra van szüksége, elvégre visszaadatott, most mindenben tanácsadónk és vezetőnk leend, és verseny­tőkénket is, hol Eszterházy herczeg nevét még nélkülözzük, tettlegi példaadása által nevelni, és ezáltal is annak bizony­ságát adni fogja, hogy a lóverseny nem becsmérlendő sze­­rencsehajhászat, de olly intézet, melly szintazon mértékben megérdemli a kormány figyelmét, mint a nemzet ápolását. — Herczegséged kegyes válaszának bizalomteljesen nézvén eb­be, legöszintébb hódolattal maradunk. — Pest, junius 10én 1846. Főméltósága Herczeg alázatos szolgái, a ma­gyar lovaregylet választmánya és nevezetesen: Örményi Ferencz. Czindery László. Gróf Bethlen József. Batthyány Gusztáv. Jósika Miklós. B. Wenkheim Victor. Gróf Festetics Vincze. Karácsonyi Fridr. Gróf Andrássy Gyula. B. Podmaniczky Frigyes. Heinrich nép. János. Szentgyörgyi Horváth Antal. Gróf Andrássy Manó.“ ’S­ime ebből láthatja minden ügybarát, hogy a közhasz­nú vállalat most sem nélkülözi a kitürést és buzgalmat, és igy nem fogja bizonyosan nélkülözni a sikert sem, melly csak amazoknak lehet gyümölcse. — Egy versenybarát. DUNA-GŐZHAJÓZÁSI ÜGY. (Folytatás.) Az eredmények­­előadatása előtt, álljanak itt némi jegyzetek az egyes vona­­lakon a forgalomról (Betrieb). — A gőzösök átmehetését a duna-hid alatt a linczi után, gyakran megakadályzá a ma­gas vízállás Stein és Mauthausen közt, melly miatt mind a Linczből, mind a Bécsből jövő hajóknak ki kelle kötniök ’s az utazóknak hajót változtatniok.Akadályozó továbbá az előbbi évben ezen szünteleni magas vízállás a Strudennéli szikla szét­­hányatását is, mindamellett sok akadály elhárittalott ott te­temesen könyiltetvén az út az örvényeken keresztül. —A kis „Duna“ gőzös, mint a megelőzött évben, a Bécs és Pozsony közti közlekedési viszonyok előmozdítására volt szánva, leg­­hasznosb sikerrel. — Jelentés létetett már a mult évben a kormány azon lényeges kedvezményéről, melly szerint a Magyarhonból érkezett személyek és javak törvényes meg­vizsgálása saját császár-malmokhoz (Kaisermühlen) rendelt hivatalnokok által történik; ezt követő több könnyítés a köz­lekedések érdekében, mellyek az utazók és javakra nézve a törvényes lépések végrehajtását illetőleg a legkivánatosb gyorsaságot biztositják. — Egyszersmind gondoskodva van fölhatalmazványnál fogva az utazók szállításáról Bécs és Ham­burg közt ’s onnan vissza , és az utolsó helyen ügyviselő­hivatal állíttatott föl — A bécs-pesti vonalon szabályszerűen ’s az ott használható erőnek megfelelőleg ment az ügy. Az ott foglalkozott hajók a legkedvezőbb nyereményt mutatják elő. — Pest-Buda és Ó-Buda közt a megelőzött évben köz­lekedés végett „Pannónia“ és „Buda“ használtatott. — Ez, bár sokan lévén a szállítandó személyek, a fegyelem nehéz és bár belőle valami különös nyeremény nem születntik, jö­vendőben is fenálland.— Folyó évben telepedési- és lakhely kijelölése végett a pesti parton a nm. helytartótanácshoz fo­lyamodás intéztetett, sikeréről annak idejében tudósítás lé­tetik. — A pest-drenkovai vonalon nagy hiánya éreztetett a vontató hajóknak; mire nézve hogy ezen vonal a kellő szol­gálatot megtehesse, a társaságnak nem csekély ereje szüksé­geltetik. Egyébiránt minden lehetséges teljesítve jön, sőt az is tekintetbe vétetett, hogy a közlekedés jótékonyságában a pest-zimonyi végpontok mellett a közbeneső állomások is részesülhessenek. — Köztudomású dolog, hogy a drenkova - orsovai vonal, melly ezelőtt a folyam nagyobb sebessége ’s sziklás volta miatt a hajózásra alkalmatlannak találtatott, múlt évben illy minőségben rendes vonalnak felvétetett; ’s miután az ide szánt,Széchenyi­-hajó szolgálatokat nem tehe­tett , a közlekedést kétszer hetenkint „Lajos“ gőzös tarta fen a legjobb sikerrel. — Az alsó Duna nem maradt ugyan szál­lítási teljesítvényekben az elöbbent év mögött, de még­sem felelt meg a várakozásnak. — Új ágát tárja föl az üzletnek a duna mellékfolyamin megnyílt gőzhajózás. A személy­szál­­litás időszakos szolgálata — a Tiszán Szegedtől Újvidékig ’s a gőzhajózási év második felében a Száván és Zimonytól Sziszekig történik ’s ezáltal 80 mérföldnyi fejleményt nyert a gőzhajózás. — „Károly“ vontató hesználtatott az egész vo­nalon Szegedtől Sziszekig áruczikkek küldözésére. — Átmenve a vállalat jövedelmére: A gőzösön szállított utasok száma (ide értve a Pest és Buda közt szállítót­takat is, kiknek száma 1845ben 430,913ra megy.) 1845ben................................................. 359,938 személy 1844ben................................................. 269,639 v­agy 1845ben több................................. 90,299 személy A gőzösökön szállított áruczikkek tömege: 1845ben................................................... 1,531,861 mázsa 1844ben................................................. 927,610___ igy 1845ben több..................................... 604,251 mázsa. Ezen számok az utasok és áruk öszszes vonalakon­ moz­galmát terjesztik elő. 1845. év szaporodványa a megelőzött évhez képest megy . az utasoknál......................................................................35 százlák­ra az áruknál..........................................................pr5 » Az utasok számszaporodványát — ide nem értve a P­est és Buda közti szállítást — így lehet az egyes v­onalakon szétosztani. Gróf Batthyány István alelnök. Gróf Károlyi György. Gróf Mikes János. Gróf Teleki László. Uzovics János. Marczibányi Lajos. Gróf Sándor. ifj. Pázmándy Dénes. Gróf Széchenyi István elnök. Gróf Hunyady József. Gróf Lambert Rudolf. B. Wenkheim Béla. Gróf Almásy György. Gróf Festetics Geiza. Gróf Nádasdy Tamás. Gróf Szapáry József. Gróf Batthyány Lajos. Csapody Pál. Batthyány Kázmér. Zichy Pál. Orczy László. Csernovics Péter. Inkey Zsigmond. Kun József.

Next