Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-01-13 / 318. szám

Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­loráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Kedden 318. Januar 13.1846.­­ BUDAPESTI HÍRADÓ. Elő fi id­­­he­tni a kiadóhivatalban, hatvani at h­czai Horváth-házban 488 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A (A horvá­t bonyodalmak II.) Azon előbbeni ál­lításunkon kívül, hogy hazánknak a kapcsolt részek irá­­n­yábani politikáját Horvátország mostani pártviszonyaira ki­zárólag építeni nem lehet, fenmarad még mindig azon tény­leges kérdés eldöntése: milly elveket, minő irányzatot kell­jen kiindulási pontul elfogadni? Mindenekelőtt az iránt kell min magunkkal tisztába jönn­nk, miilyen legyen Horvátor­szágnak vagy a kapcsolt részeknek mostani törvényes állá­sa? És ámbár azon kérdést: hogyan kelljen Tótországnak, vagy Szerém, Verőcze és Pozsega megyéknek, Horvátország irányában állását fölvenni, későbbi részletes tárgyalására kívántuk volna fentartani; a dolog állása mégis megkívánja, hogy azt jelenleg is némileg fontolóra vegyük. — Hazánk azon részei, mellyek régi törvényekben részint egyszerűen Slavonia (1. 1439: 7., 1454:9. 1492: 26.’sat. t.czikkeiben), részint Horvát-, Tót- és Dalmátország, vagy a kapcsolt ré­szek (némi irományokban pedig a társországok nevezete alatt is) emlík­etnek, mindig azon állásban voltak, hogy alkot­mányunk általános jótéteményein kívül, még tulajdon hely­­hatósági jogokat is élveztek. Ennek bizonyságául elég le­gyen megemlíteni, hogy számos esetben a törvények álta­lános rendelteiknek alkalmazását, Slavonia iránti külön rendelkezés mellett, egyenesen a bánra és az ottani ren­dekre bízták, mint azt p. o. az 1588: 10, 1597: 12, 1608: 9. t.czikkek bizonyítják, mellyek által az ország jobb igaz­gatására nevezett négy biztoson kívül, Slavoniában még egy külön biztosnak, a bán és a rendek által történendő válasz­tása meghagyatik; a hátramaradott pénzek iránti számítások Slavoniában különös követek elött tétetni rendeltetnek; az oláhok lakásának rendezése a bánra és a slavoniai rendekre bízatik;­­ hogy a magyar nemesség általános jogain kívül, különös jogaik még különösen is megerősíttettek, minek bizonyságául, más törvények elmellőzése mellett, elég le­gyen II. Ferdinánd koronázási hitlevelének 1622ben kelet­kezett 7dik és 8dik pontjára, továbbá az 1622 : 49dik, nem­különben az 1715: 120dik és 179­i : 58­­.czikkre hivat­kozni. Első Lajosnak 1359ben keletkezett és Zsigmond ki­rály által megerősített kiváltságlevelénél fogva, a kapcsolt részek egyedül a bán és helyettes bírói ítéletének falának alávetve, és minden drávántúli bírónak befolyásától föl­mentve , a bécsi békekötéshez külön követeket küldöttek, a később országgyűlési törvény által szentesített ítélő tábla ő felsége kegyes hozzájárulásával helyhatósági végzés által állapíttatott meg csat. Mi ezen egyes példákat, mely­­lyeket számos más részletekkel szaporíthatnánk, egyedül azon előbbi állításunk támogatására hoztuk föl, hogy a kap­csolt részek (melly nevezet, ha nem csalatkozunk, a bécsi békekötés óta szokott használtatni) mindig különös, habár nem is mindig határozottan kijelölt és részint törvényen, ré­szint municipális végzésen, részint gyakorlaton alapuló helyhatósági jogokkal és szerkezettel bírtak, és számos tör­vényüikben , különösen az ország egyéb részeitől megkü­­lönböztetőleg szoktak említetni. Milly országrészek foglal­­tatják pedig a „kapcsolt részek“ nevezete alatt, azok, Vagy mellyek jelenleg a közönséges szójárás szerint azo­­kul tekintetnek, vagy ollyanok, mellyek a török járom alatt nyögnek, vagy végre mindketten ? ezen kérdés különböző történetbudarok által különbözőkép fejtegettetik; annyi bi­zonyos, hogy a határőrző­ vidékeken és Zágráb, Körös és Varasd megyéken kívül, az 1715. 118 d. t.czikk által, Hor- Vat és tótország rendeinek kérelmére, Alsó-Slavonia ne­vezete alatt visszacsatolt Szerém, Verőcze és Pozsega me­gyék , az ugyanazon esztendei 50dik t.czikk által a báni ha­talomnak alávettetvén, és ez az 1751: 115. t.czikkben, melly által az említett megyéknek külön országgyűlési ülés és sza­vazat tulajdoníttatik, szinte fentartatván, a fenálló helyha­tósági viszonyok és jogok rájok is kiterjesztettek. Igaz ugyan, hogy a törvényhozás egyik részének többsége több ország­­gyűlés óta a megyéket egyenesen csak magyar megyéknek kívánja tekintetni, és a fenálló törvények tiszta rendeletének ellenében, parancsoló végzéseivel lépett föl; de miután a törvényhozó test másik része, t. i. a főrendi tábla, ebbe soha elvileg bele nem egyezett, ő felsége pedig az illető megyék névszerinti említését 1836iki válaszában egyenesen csak egy esetre, és minden innen vonandó követ­kezés nélkül szorította; hacsak az önkénynek tág kaput nyitni nem akarunk, kénytelenek vagyunk a törvény szavaihoz ragaszkodni s a kérdést jelenleg' le°alább fü°r°,ö­­n­ek tekinteni. ° ° 00 A kapcsolt részeknek felemlített törvényes állása a tót­országi megyéknek horvátországgali kapcsolata, végre ma­gának a történeti nevezetnek „kapcsolt részek“ °e°yedül „Horvátország“ névvel változtatása, történeti, közjogi és politikai indokok alapján sürgettelek, melyeken az Utolsó országgyűlési követi tábla többségének tényleges ’s a conservativek által csak nemlegesen ellenzett javaslatain is nyugszanak . Ezek történeti alapja némelly történetbúvárok­ azon állítása, hogy Horvátország Magyarországhoz hajdan nem szabad szövetkezés, hanem elfoglalás által csatoltatván, különös helyhatósági jogokat annyival kevésbbé követelhet, miután az általános alkotmányos jogok közössége is egyedül a győztes nemzet kegyelmének köszönhető, hogy továbbá Pozsega, Szerém és Verőcze megyék hajdan egyenesen ma­gyar megyék lévén és a drávántúli kerületet képezvén, mi­után csak 1715iki törvényhozás tévedése által vettettek a báni hatóság alá, egyenesen magyar megyéknek tekinten­dők. Mi sokkal inkább tiszteljük az említett történetbúvárok tudományos tekintélyét, mint hogy Velek e tekintetben síkra kiszállni merészelnénk, senki sem lehet a politikában nálunknál inkább tisztelője és pártolója a történeti alapnak; de, mint már egyszer más helyen kijelenteni alkalmunk volt, szükséges, hogy ezen szavaknak „tö­r­t­é­n­e­ti a­lap“ fogalmával tisztában legyünk. Olly történeti szempont, melly egyes tények vagy időszakok vizsgálatán alapulva, m­i­n­­den történet eredményének, t. i. a fenálló jo­gok és viszonyok kellő méltánylatának elmel­­lőzésével párosul, igen érdekes tudományos vitatko­zásokat idézhet ugyan elő, de politikai tekintetben nyoma­ték nélküli, veszélyes és képtelenségekhez vezető; lerontja ugyanis a közélet mezején és a status irányában azt, mit még a magánjog körében is, a birtok biztossága kíván és minden törvényhozás megalapított, t. i. az elévülést (prae­­scriptio), kölcsönös követeléseket hí föl, de kielégítésükre utat nem mutat, és igy tartós zavaroknak bő kútfeje; a ké­sőbbi törvények ellenébe pedig egyéni véleményt állítván, biztos alap helyett ingadozót nyújt. Illy történeti alapra mi építeni nem tudunk. Mi már a közjogi szempontot illeti, ennek felfogása egyenesen azon kérdés körül forog: várjon, miután a horvát helyhatósági jogok többször a magyar országgyűlésen erő­sítettek meg, nem függ-e ő felsége hozzájárulása mellett, változtatásuk is egyenesen és egyedül azon hatalomtól, melly­­nek megerősíttetések köszönhető ? Sokak véleménye szerint a felelet csak igenleges lehet. Mi hivatva éreznék ugyan ma­gunkat figyelmeztetni conservativ barátunkat azon veszélyes következésekre, mellyeknek beállniok kell, ha ezen példa alapján a törv­hozás, mint legfőbb statushatalom, az egyéni jogok tiszteletének kötelességétől fölmentelnék, figyelmeztetni az úgynevezett szabadelműeket, nem rejlik-e ebben azon elvnek elismerése, hogy politikai jogok megszüntetése egyedül azok akaratától függ, kiknek hoz­zájárulásával alakultak, de gyakorlati eredményt kívánván vonni vitatkozásunkból, egyedül azt állítjuk eldöntő elvként a politika mezején, hogy nem kell egyedül azt tekinteni: mit lehessen jogszerűleg tenni ? de szükséges mindig azt is szemügyre venni: hogyan kelljen okszerűleg in­tézkedni? Mert akármelly jognak életbeléptetését csak azért akarni, hogy azt magunknak tulajdonítsuk, vagy a létezőt használjuk, anélkül, hogy megfontoljuk: használata szük­­séges-e, vagy káros, olly politikai képtelenség, mellyet még ellenünkről sem akarunk föltenni! Hátra van még a politikai szempont. Valahányszor egy politikai eljárásnak érdeme és üdvössége felől ítélni akarunk, nem szükséges más, mint azon ez­élt, mellyet elérni kíván, összehasonlítani azon eredménynyel, mely­­lyet alkalmazása szül! Mi lehet czélja a magyar politikának Horvátország irányában? Kétségkívül nem más , mint öreg­bíteni a közös haza erejét, nevelni hatalmát, biztosítani egységét és nyugodalmát. Mit látunk Horvátországban ? kö­zelebb állnak-e a horvát honfiak jelenleg hozzánk, mint ez­előtt tíz esztendővel? nagyobb-e a magyarországgali kap­csolat iránti ragaszkodás ? élénkebb-e a magyarok iránti vonzódás ? Erre mi igennel felelni nem meresztenénk. So­kan ezt erisisnek tekintendik; mi is készek vagyunk ezt fri­­sisnek tekinteni, de ollyannak, mel­ynek eredménye , ha­csak részünkről Horvátország irányában egyaránt méltá­nyos és következetes eljárást el nem fogadunk, alig lesz a magyar, vagy jobban mondva, a közös haza érdekei­nek diadala. Némellyek az egész súrlódásokat a kormány nemlegességének tulajdonítandják, mi mindazáltal önámi­­tásnak hiszszük a kormány nemlegességét venni föl in­dokul ott, hol egy, a nemzet nevét bitorló irányzat műkö­dései és tényleges megtámadásai a létező ingerültség természetszerű kutfejei kint mutatkoznak! De milly politikát kívánunk tehát Horvátország irányá­ban követtetni ? Ellenkezőjét annak, mellyet az ellenzék zászlójára kitűzött. A conservativ párt emberei vagy hallgat­tak eddig a horvát kérdésekre nézve, vagy elcsábítva a nem­zetiség színe által az ellenzék zászlóját követték! — Igaz, le kell mondanunk számos kedvencz eszmékről, mellyeket eddig e kérdésekben követtünk , de nem szabad elfelejtkez­nünk, hogy más részről a horvát jogok és érdekek méltány­lása csak elősegítheti Horváthonban azok működését, kik a fönálló kapcsolat tiszteletét és a közös haza egyetértésének szükségét hirdetik. Tiszteljük másokban azon jogaikhozi ra­gaszkodást, mellyel magunkban tiszteltetni kívánunk. Kímél­jük előítéleteiket, méltányoljuk méltányos követeléseiket; ne kényszerítsük , hogy törvényes állásuk jelvényeként olly jogokat legyenek kénytelenek védeni, mellyek megszünte­tését a közérdek igényli, és ha eljárásunknak nem is terem más eredménye, nyerendjük azt, hogy a mi részünkön ál­­landóak a jogosság és méltányosság. A conservativ pártnak föladása pedig szózatát emelni a mérséklet igényletei­vel­' TARTALOM. M­a­g­y­a r o r­s­z­ág és Erdély. A horvát bonyo­dalmak II. — Magyar- és Erdélyországnak az ausztriai örökös tartomá­nyokkal­ külön kereskedése részletei 1844ben. — Megyék: Köz­gyűlések Fehér és Zemplénben. — Felelet a P. Hírlap sopronyi le­velezőin­ek. — Budapesti hirharang. Példák után példa. — Külföld: Nagybritannia. Francziaország. Persia. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Státuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. lett, ’s biztosítani igy a nemzet valódi érdekeit ott is, hol azok gondatlan nemzetiségi fölhevülés által veszélyeztetvék! (Magyar- és Erdélyországnak a­z örökös tartományokkal­ külön ke­reskedése részletei 1844ben.)*) Ezek közt mindenesetre legfeltűnőbb a gyári czikkek behozatali rovata, melly ezen évben egyszerre majd két millióval, t. i. 34 mil­lióról 36 millióra, emelkedett, holott az korábbi években sokkal kisebb arányban történt. Így 1842-ikről 1843ig 33,067,438ról csak 36,312,074re; 1841 ikről 1842ig csak 32,740,834ról 33,067,448ra; 1831 ikről 1840ig 14,735,968- ról 32,695,600ra emelkedett, é s így évről évre két millióval sem. Erre figyelm­eznünk nem annyira azért szükséges, mert ezen szokatlan emelkedés épen azon időszakba esik, melly­­ben a magyar iparról annyi beszéd volt, hanem inkább az­ért , mert igen világosan c­áfolja azon annyi hiszékenységre talált balvéleményt, melly az egyszerre felfedezett magyar elszegényedés felett végtelenül kesergett! mert azt ugyan hiába fogják a világgal elhitetni akarni, hogy az ország mi­nél szegényebb, annál többet vásárol. De erről is elmondattak a mondandók ; és most nézzük, melly czik­kek kellek nagyobb mennyiségben 1844ben, midőn t.i. a haza ipari függetlenségének nagy eszméjét valósitni törekvőnek! A gyári czikkek behozatali rovatában első helyet foglal a gyapotára, melly 1843ben 17,211,100 ftnyi vala, 1844- ben pedig 21,322,400 ftnyira szpake somma következő elemekből alakult: Bobbinet és tuil­anglais Ausztriából 36 és Csehországból 10 mázsa, tehát kötött gyapotáruk és watta v. gyapu Ausztriab. 3438, blajeror­­sz.ból 109, Csehországb. 47,Morva- és Sziléziából 48, Galicziából 62 m. Szó volt és egy­éb gyapot­­ár­u Ausztriából 66,285, Stájeror­­szágból 169, Csehországból 117, Morva- és Sziléziából 30,519, Gali­­éziából 2526 mázsa; együtt összesen 106,393 21,323,400 11 Ezen rovatok 1843ban igy állot­tak : b o b b i n e t és l­u 11 a­n­g­j­a i­s Ausztriából 39, Csehországból 11 mázsa, együtt Kötött gyapotáru és watta Ausztriából 1,669 m., Stájerország­ból 84, Morva­ és Sziléziából 77, Galicziából 23 mázsa Szövött és egyéb gyapot­áru: Ausztriából 60,265 m., Stájer­­országból 252, Csehországból 197 m., Morva és Sziléziából 21,600 m., Galicziából 1,692 mázsa, együtt 84,006 16,801,200 ft Öszvesen 85,909 17,211,800 ft. Ha ezen számok az 183 l­kiekkel egybehasonlittatnak, mellyek 22,542 4,509,600 ft valának, akkor azon okoskodással nehezen boldogulhatni, mellyel a népnek a végső elszegényedés felé sodortatását annyi patkóssal kimutatni megkisérték; mert igy a nép a ma­gyar hazában gazdagabb volt volna 1831 ben, mikor csak egy húszast költhetett gyapotárura fejenkint,mint 1844- ben, midőn illy árukra öt húszast költött. Ha tehát ezen tetemes változás valamit bizonyít, csak azt bizonyíthatja, hogy 1844ben ötször annyi pénz volt Magyarországban ru­hakelmék bevásárlására szánva, mint 1831ben, mi nem a közvagyon hanyatlásának, hanem csak gyarapulásának je­léül szolgál. A gyapotáruk bevitele után leginkább a gyapjuáruk be­vitele feltűnő, melly 1844ben 8,088,300 ftnyi értékű vala, 1843ben pedig 6,674,730 , melly somma 1844ki részletei ezek: Finom posztó, kazimir, me­rinos és egyéb finomabb kelme Ausztriából 11,849 mázsa, Stájeror­szágból 72 m., Tyrolból 8 , Csehor­szágból 187 m­., Morva és Sziléziá­ból 2,598 m.,Galicziából 141, együtt 14,855 Közönségesb és nem tiszta gyapjukelmék Ausztriáb. 4969 m., Stajerorsz. 117, Csehorsz. 2 m., Morva és Sziléziából 13,158, Gali­­cziából 4,862 m., együtt kötött gyapjuáruk, halina, p­o­k­r­ó­c­z és t­­ef. Ausztriából 4614 m., Stájerországból 564, Csehor­szágból 25, Morva- és Sziléziából 4521, Galicziából 48 m., együtt Shawl és egyéb nagy kendő Ausztriából 8 m., Morva- és Szilé­ziából 1 , Galicziából 1, együtt . Összesen 1,853 370,600 ft 10 23,108 2,541,880 ft 9972 1,074,920 ft 15,000 ft 47,745 8,088,300 ft Ezen rovatok még 1843ban csak igy állottak: *) IGAZÍTÁS. Lapjaink 308. számában a festő- és cserzésisízetek á vatában hibásan áll 5,193,552, e helyett: 1,193,552, . föl. Ezentekintélyes Mázsa, Érték: 73 58,400 ft 3,704 740,800 ft 102,616 20,523,200 ft 50 40,000 ft 4,456,500 ft

Next