Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-07-10 / 418. szám
oo fiat sírvien hon a határozó csatára a conservativek— ammvi ingerlések után a végsőre is készek - mintegy 350 kaputos és 700 kortes, tehát összesen ezer nehányan jelentek * az ellenzék pedig szerény számú, idegen segédhadakkal “itt mintegy 50 kaputos és 220 kortes, és így nem egészen 300al állott síkra, illy helyzetben hogy nemcsak számban, de valóban is szerénykedtek az ellenzéki urak, azt mindenki természetesnek találandja , mi pedig annyival inkább, kik szájhőseink bátorságát régóta ismerjük. Mi történt itt, ismét tudja az egész haza, de tudja leginkább az, ki látta, miíly kicsinyek voltak az augustusi hősök! Pirult az ellenzék, hogy az egész hazát föllármázta ’s az öt pártoló 9__ 10 megyét compromittálta; szépiteni kelle tehát a dolgot ’s azt hiresztelni, hogy a roppant conservativ többség: anyagi erő csupa kortes-többség! Erre a conservatív rész nyilatkozott minden magyar politikai lapban (t. i. a Budapesti Híradóban, Nemzeti Újságban, és a P. Hírlapnak is beküld), de ez, mint a nyilvánosság nagy előmozdítója — noha minden politikai szin kedvezése nélkül vala szerkesztve — a nyilatkozatot nem adó; a Jelenkor pedig mint színtelen lap, adni szükségesnek nem látta/ nyilatkozott, mondok, hogy valamint eddig is csupán visszatolásul használta a korteseket, úgy azontúl sem használandjó, ha az egész haza színe előtt becsületszó szentsége alatt megígérik egymásnak a pártok, hogy soha semmi szín alatt korteseket használni nem fognak. Mire az ellenzék nem nyilatkozott, de — az ápril 27-ei közgyűlésre mintegy 150 kortest behozott. A conservatív rész — noha jókor megtudta ezt — hogy mégis a nyilatkozatában kifejtett értelmet egészen a tulságig megtartsa, egy embert sem szólított fel, és azzal akarta az ellenzék lovagiasságát megkísérteni, minek csakugyan azon haszna jön, hogy a városba csődített kortescsapatot a gyűlésterembe vinni az ellenzék is pirult; és igy igaz, hogy a gyűlés kortes nélkül folyt le , de mint tartalék csapat a teremen kívül leskelődött. Illy körülmények között nyitotta meg fölső. helyettesünk a gyűlést ápril 27-én ,s e körülményekre vonatkozva lárta azon megnyitó beszédét, mellyel a Pesti Hírlap 670. számában azzal említ meg , hogy „monda még pár szép szót az emberisgyarlóság gerjesztette szenvedélyről.“ Ezt nyomban követte az első alispánnak a megye állapotáról eddig szokásban nem volt, de e munkára termett fiatal hivatalnoknak önszántából a múlt gyűlés alkalmával megigért szóbeli tudósítása , mellyel: — az egy éretlenség szerzélyesítőjét kivéve — az öszves rendek teljes méltánylattal fogadtak. ’S valóban a nagy többség nem tudta: az adatok öszvekeresésére fordított szorgalmat, ügyes öszveállitást, helyes ítélő tehetséget, vagy szép szónoklatot csodálja-e inkább azon 26 éves fiatal alispánban, kinek elmebeli tehetségeiről ugyan soha senki sem kétkedett, de hogy egy év alatt olly edzett hivatalnokká váljék, miszerint nálánál jobb alispán, alig lehet, azt legjobb baráti is csak most valják nyíltan, ’s érzi az ellenzék magában. —Ezután jött szőnyegre a szokásos káptalani tized tárgyában j óvás, ellentmondás és viszont-ellenmondás. Úgy következett a bozóki járásban megürült főbiróságrai előterjesztés iránti kivonata J. Zs. tb. urnak, mellyre elnök ő mlaga csak azért tett észrevételt, mivel nálunk régibb végzés szerint az első alispán köteles a tárgyak sorozatát azért felolvasni , hogy abból a rrk a tanácskozás alá veendő tárgyaknak rendét megállapíthassák, és mivel tudta, hogy a kívánt candidatioi ügy is, az alispáni sorozatban foglaltaték. Zs. J. úrnak elménczkedést mutatni akaró abeli pöffeszkedése, miszerint mondá „nem kívánja, hogy mindig az alispán gondolkozzék a rendek helyett— nem sikerült! mert a tárgyak sorozatát öszveszedni ’s felolvasni nem annyit tesz, mint másokért gondolkozni; de ha annyit tenne is, magok a rik parancsolták, ’s már több év óta folyvást gyakorlatban van, — és mi tagadás benne édes J. Zs. ur! a táblát körül ülő okosabb résznek mosolygásából látszott, mintha csakugyan azt hitték volna, hogy nem ugyan a rendek helyett, hanem a rák közt levő éretlen helyett jó volna, ha az érett eszü alispán gondolkoznék. Azon közbeszólás, hogy a múlt tisztujitás alkalmával elnök ő mlrga ollyakat is jelölt ki hivatalokra, kik azt nem kérték — csak a fájdalmas sebet ujitá ki a kimaradt ellenzéki tisztviselőknél! —Hagyjátok ezt atyafiak! tudjuk mi, hogy ez, ’s csupán csak ez fáj nektek; mert még azt sem mondhatjátok „a főispán helyettes nem candidált, különben majd igy amúgy lett volna!“ Candidált lesz az édes atyámfiai benneteket, és ti szerettetek volna tisztviselők lenni, de nem lehettetek. —A conservativ rész által sürgetett sorozat tehát többséget nyervén, azt az alispán felolvasta ’s abból a candidatio nyelvén elsőbbséget, az megtörtént,’s abból harmadnapra Paczolay Elek —e mltga által úgy látszott —leginkább Paczolay János egyenes lelkülete, elmebeli tehetsége ’s férfias bátorsága által kitűnő táblabiránk kedvéért, mint különben is derék ügyes egyén neveztetett ki. — Ezután felolvastattak a horvát ügyre s a mi levelünkre felelő Varasd, Szabolcs , Gömör, Turócz, Borsod és Fejérmegyék levelei, ’s mind egyszerű tudomásul vétettek. Ezt követte az e napon legélénkebb vitatkozást előidézett pestmegyei levél, mellyben a nádori ünnepély előrajza készítésére követek küldése kívántatik; valamint ennek folytában nádor ő fenségének abeli felszólítása is, miszerint több tekintetnél fogva, a követ küldéstöli elállást óhajtja. E tárgy volt régtől fogva e megyében első, melly iránt az éles hegygyel egymás ellenében álló pártok, érdemileg közelitenek. Egy volt az értelem ő fenségének tisztelkedni, csak a módban való különbség. Ugyanis: az ellenzék követeket akart küldeni, mert, úgymond, az nem más mint a közösen kivánt tisztelkedésnek előkészítése. A másik rész nem akart követeket, mert azt hitte, őfensége iránti tiszteletét a megye legvilágosabban tanusítandja, ha e részbeni kivánatát, hogy t. i. követek ne küldessenek, teljesítendi. Gyönyörű volt, ott, hol az ellenzék egy idő óta minden auctoritást letiporni törekedett, az 5 fensége iránti mély hódolatos fiúi kegyelet szavait minden alakról szinkülönbség nélkül hallani. És ez volt oka, hogy maga azon kérdés is : küldessenek-e követek vagy sem? nem vált szorosan pártkérdéssé, miért is több conservativ nyilatkozván követ-küldésre, következett, hogy midőn 37.—34. ellen állottak a szólók — bárha még mintegy 20an akartak a nemküldésre jelentkezni; mivel látta az elnök, hogy az ellenzék ollyforma mozgásokat tett, mintha a városban létező tartalékcsapat korteseit felidézni és azokkal szavaztatni kívánna , nehogy az abominabilis korteskedés e gyűlésen is megkezdessék –tudta t. i. az elnök, hogy azon esetben a conservativ rész másnap még többet csőditend be e pontban a többséget kimondá, miben a conservativ rész a propter bonum pacis, és mert a követek egyike az erélyes működése által ismert Kalocsa Antal általok igen szeretett táblabíró volt ajánlva — megnyugodott. És már most mi mondjuk, hogy : szolgáljon ez a Pesti Hírlap 670. számában kérkedett értelmiségi többség iránti előadásra válaszul. Ápril 27-én ’s többi napokon legnagyobb részben házi ügyeinkkel foglalkoztunk, megemlítést érdemlenek. Zágrábnak a horvát ügyet érdeklő levele — mi iránt már lévén Hornnak ellenkező végzése — tudomásul vétetett; Pestnek és Pozsonynak a követség el nem fogadása tárgyábani felszólításaik az országyűlési tárgyakkal foglalkozó választmányhoz utasitottak. — Hosszabb tanácskozást idézett elő azon zalai levél, mellyben az ismeretes sérelmek vannak registrálva. Miután az ellenzék, minden argumentum nélkül —azt kivéve, hogy mivel az Deák szelleme, ergo csalhatatlanság — kiszónokolta magát, a conservativ rész pedig nyilvánosan megmutatta, hogy bárkinek agyvelejéből pattant legyen is ki a levél, az nem egyéb — egyet kivéve — mint puszta lajstromozása az úgynevezett régi sérelmeknek ’s igen kicsinyes utánzása az auctoritásból már nagyon devalvált pesti celebritásoknak megmutató, hogy azon levél tartalmának nagyobb részére nézve már a megye határozott, sőt a’honti úgynevezett sérelemre nézve intézkedett is, körlevél által értesítvén a megyéket ’s az illetők ellen vádpert emelvén, melly most is folyamatban van; mondok, miutján illy értelemben 13an, és sérelemre csak van, — és mivel a levélben van olyan is, mi iránt még végzés nincs, az országgyűlési tárgyakra kiküldött választmányhoz leendő utasításra, Majthényi László első alispán javaslata szerint ellen nyilatkoztak , és az egyszerűen tudomásul vétetni kívánók többen — annak megmutatására, miszerint a józan ellenzéki tagok kedvéért szívesen engednek, hol elvüket nem sértik, és kivált, mivel az ellenzék jobbjainak erélyessége kivitt a maguk között azt, hogy a városban levő korteseket a terembe csakugyan egész gyűlés alatt be nem hozták — az utóbbiakhoz csatlakoztak. Ö mllga erre, t.i. hogy a választmányhoz utasittatik, a többséget kimondá. Mi senkinek gustusát rontani nem akarjuk, ’s azért legyen a Pesti Hírlap 674dik számú tudósitó „Többen“nek az a gustusa szerint, mellynélfogva azt állítja, hogy az ellenzéki vezérszónok (? S. J. I.bíró e tárgyban rögtönzött beszédének legszebbikét mondá el! Mi a tisztelt urnák sem ügyességét a politikában, sem szónoki tehetségét és legkevésbbé volt tisztviselői buzgóságát bámulni nem szoktuk, de mégis állítjuk, hogy vezérszónok úr ennél csakugyan mondott jobbat is már ! Vagy talán az lelkesíté fel olly igen a tudósítót, hogy azt mondá, miszerint „az oppositio Hontban tovább is küzdeni fog, azt elnyomni nem lehet, az él, az élni fog!“ A Pesti Hírlap megjegyzett száma szerint, erre „iszonyú éljenzés“ következett; szerintünk pedig a 18 ellenzéki tagnak tombolásán kívül, a nagy tömeg mosolygott e fanfaromadeon! Hiszen az ellenzéket senki elnyomni nem akarja, hanem a meglevő conservativ többségnek tiszteletet kivíni ’s akint a rakonczátlan kisebbséget — mikor szükség — fékezni! Igen, ez feladása minden jó honti polgárnak. Víjatok ki magatoknak becsületes módon többséget, ne illetlen megrohanások, parasztos-pajkosságu gunykaczajok által; igyekezzetek az ellenvéleményüeket elnémítani; ne törekedjetek minden ellen, mi fölöttetek áll, durva lenézéssel ne vessétek meg az alantabbiakat, és bizonyosak lehettek , hogy mi habár minden erkölcsileg illő módokat megkísérlünk a magunknak többségszerezhetésre, ha mégis kisebbségben leszünk mint ti most, az alkotmányos többséget tisztelni fogjuk, mit tőletek tehát méltán követelünk, é s ha jó akaratból meg nem adjátok, arra valamint eddig, úgy ezentúl még inkább , kényszeríteni is fogunk, mert anyagi és erkölcsi erőnk van hozzá, akaratunk pedig elszántságig határozott. Békéről is beszél valamit az említett tudósító. Azt tudjuk, hogy az ellenzék ügyesebb emberei — kik nem magukat, de közös ügyeket tekintik — békét szeretnének, mert tudják, hogy ezáltal csak nyerhet az ellenzék; de épen azért, mivel ti csak nyerhettek, mi csak veszthetnénk, következőleg a mi embereink legnagyobb része ezt nem kívánja, és így, mivel köztetek is van még néhány fondor, kiknek politikai pályájuk lejárt, mások, kik eddigi viseletökből maguk átlátják, hogy belőlök soha semmi sem lehet, a béke állapota tehát rájuk nézve csak azt eszközölhetné, hogy érdemlett semmiségükbe sülyednének, holott most a töredékben szerepelnek, mondok, illy állapotban a békét csak reményleni, de valósítani alig fogjuk. Mi mindkét részről néhányan, kik nem személyes, nem is politikai, hanem a közigazgatás tekintetéből a békét eszközleni óhajtjuk; igen, észrevettük mi azt, mennyire nem tetszett az, hogy a nádor-ünnepélyi követség tárgyában őmliga az elnök, a zalai levélre nézve pedig az ellenzék néhány jobbjai közelítéseket mutatának. E gyűlésnek számtalan tárgyai között, ha még a másik zalai levelet — a protestáns tanodákban eltiltott társulatokat *) Éljenek ! — S z e r b. gokban , 's igy bármelly bírálat és czáfolat tárgya lehet, kérek ez elleni észrevételeimnek annál is inkább helyet engedtetni, mert az nem is annyira bírálat mint utba-igazitás gyanánt íratott. A bírálat két részre oszlik. — Átalános és részletesre. — Ez elsőben emlittetik , mikép olly határozatok is tétettek be felidézett munkámba, mellyek a világos törvénynyel egyhangúak. — Erre elég legyen válaszolnom , mikép a legvilágosabbnak tetsző törvényt is elmagyarázták már, ’s jóllehet bíráló előtt világos , de más sokak előtt homályos lehet az ; annálfogva ezen tekintetben ellenvetést nem érdemeltem. — Szinte átalános nehézség gyanánt tétetik ki, miszerint más a törvényt valóban pótló határozatok abba felveendők lettek volna. — E tekintetben bírálónak maga igazolásául , nem ártott volna ezek közöl néhányat idézni. Egyébiránt pedig azt is figyelembe vehette volna , miszerint nem mind megállapított elv az , mellyet a törvényszékek egyik vagy másik határozatukban kimondanak, mert minden esetnek speciális körülményei szerint változhatik; továbbá azt, mi az első bíróságok által foglalt határozatokban foglaltatik , soha a törvényszékek által megállapított elvnek tekinteni nem lehet, még akkor sem, ha azt a főtörvényszék helybenhagyná, mert az első bíróság végzésének helybenhagyása által, nem teszi a főtörvényszék magáévá azon végzésnek minden indító okait is. A bírálat speciális része méltatlan azért, mert azok is hibásul tulajdonulatnak, mellyeket a körülmények változásai idéztek elő ; nevezetesen 1) Igaz, hogy a 2d. fej. 3d. és 4dikai már nem úgy állnak mint munkámban foglaltatik ; azonban a hétszemélyes táblának azon határozata, melly a kiskorúakat minden körülményben képteleneknek ítélte a váltóbeli kötelezésekre, később jelent meg, mintsem munkám sajtó alá bocsáttatott. 2) Hasonló tekintet alá esik a személy megítélésének kérdése, melly midőn a hétszemélyes tábla által, váltóvégrehajtások tárgyául nem szolgálhatónak kimondatott, már akkor munkám árultatoit is. 3) A Xlld., fej. 2d. §, miszerint a már elárverezett tárgyak iránt igénypert kezdeni nem lehet, az idézett határozatban igen is benne foglaltatik, ’s azon okoknak összeségéből, mellyek abban felhozatnak, kell azt következtetni. — De e részben határozatra sincs szükség; önkint foly ezen elv a fenálló törvények szelleméből. — Mert kérdés: A már elárverezett tárgyak iránt ki ellen kellene igénypert kezdeni ? — az árverési vevők ellen megállana-e a váltótörvényszéki illetőség? — Bebizonyítható volna-e a tárgyak ugyanazonsága? ’s kérdés: jó hatással lenne-e az a váltók hitelére, ha akár a váltóhitelezőt, akár az árverési vevőket illy igényperekkel lehetne háborgatni ? Mennyi kijátszásnak nyittatnék itt! 4) A II. r. VI. fej.lsér a, miszerint sommás keresetnek hely nem adatik, olly vagyon iránt, melly nem a váltóadós által adatott hitelezőjének által — bárki olvassa meg az idézett hétszemélyes táblai határozatot — csakugyan áll. Bíráló abban látszik felakadni, hogy megtartási jognak sincs az illy vagyonra helye, azonban arról elfelejtkezett, miszerint ezen §. a sommás eljárásról szóló fejezetben áll, tehát megtartási jogról szóló elvet abban kimondani nem kívántam, annál is inkább , mert az ezt illető perben megtartási jog nem is volt vitatva. 5) A II. r. VIII. fej. 40. §ában kimondott határozat, miszerint a külföldi váltótörvény különböző rendeletére hivatkozó fél, az ottani váltótörvényszék elnökének bizonyítványával igazolta állítását, szinte áll, és jóllehet a perben egyéb körülmények is hozattak fel, csakugyan az elnök bizonyítványa emelte azt teljes hitelességre. 0) Az igényperek rovata alatti lse §sza iránt, feleltem már a 3dik pontban. 7) A XVII. fel. lső §a iránt bíráló észrevétele önként érthető , mire figyelmeztetés szükséges nem volt. 8) A hírlapok utjáni idézésre nézve, az 1843. évi oct. idén 1162. sz. a. hozott határozat pusztán a felperes állításán alapszik, annálfogva az úgy áll, mint feltévém, mert a későbbi határozat — mint speciális körülményt magában foglaló azt le nem rontja. — Egyébiránt is azon gyakorlat, miszerint a hírlapok utjáni idézés , csak a h. szolga bizonyítványa alapján rendeltetik el, a váltóbeli hitelre nézve káros és csak a pesti e. b. váltótörvényszéknél van gyakorlatban , de nem a főtörvényszékek által megállapított elv, hol a h. szolga bizonyítványa legfölebb erősítheti a hírlapok utjáni idézés szükségét. 9) A csődnyitásról szóló rovatban 16. §ban az áll, miszerint a zsidó a felfedezési esküt a csődtörvényszék előtt és a zsinagógában is tartozik letenni. Erre nézve idézem az illető főtörvényszéki határozat szavait: „az eljáró bíróságnak isat. eljárása, amennyiben a felfedező eskü a csődtörvényszék előtt tétetett le, helybenhagyatik olly módosítással, hogy a zsidó eskü-formát elmellőzni nem lehetvénásat, a bukottnak ehez képesti ujabbi megesketése elrendeltetik. Nem áll tehát, mit ezen a ban bíráló nekem hibául felrótt, rontja. Egyébiránt is azon gyakorlat, miszerint a hírlapok utjáni idézés , csak a h. szolga bizonyítványa alapján rendeltetik el, a váltóbeli hitelre nézve káros és csak a pesti e. b. váltótörvényszéknél van gyakorlatban , de nem a főtörvényszékek által megállapított elv, hol a h. szolga bizonyítványa legfölebb erősítheti a hírlapok útjáni idézés szükségét. A csődnyitásról szóló rovatban 16. §ban az, áll, miszerint a zsidó a felfedezési esküt a csődtörvényszék előtt és a zsinagógában is tartozik letenni. Erre nézve idézem az illető főtörvényszéki határozat szavait: „az eljáró bíróságnak ’sat. eljárása, a mennyiben a felfedező eskü a csődtörvényszék előtt tétetett le, helybenhagyatik olly módosítással, hogy a zsidó eskü-formát elmellőzni nem lehetvén ’sat. a bukottnak ehez képesti ujabbi megesketése elrendeltetik.“ Nem áll tehát, mit ezen §ban bíráló nekem hibául felrótt. 10) Az osztályzati rovat 16d. §. bírált munkámban igy szól: 10) Az osztályzati rovat 16d. §. bírált munkámban igy szól: „Az 1840 : 21d. t. ez. által meghatározott 3 évek után , olly „Az 1840 : 21d. t. ez. által meghatározott 3 évek után , olly egyén ellentétetvén betáblázás, kinek semmi ingatlan vagyona nincs ; az illy betáblázás érvénytelen.“ ’S ezt b. olly határozatnak tekinti, melly törvénytévesztésen alapszik, én pedig ellenkezőkép vélekedem. — Azonban a mennyire itt nem az én munkám, hanem az elv vétetett bírálat alá, ez nem ide tartozó lett volna. 11) A csődtömeg kezelését illető 20. §. iránt szóló határozat értelmét bíráló nem fogta fel helyesen. — Mert egyes hitelező ellenmondása, csak arra nézve engedtetik meg ezen határozatban , ha a bukott kereskedési boltjában újabb vagyont kívánnának a hitelezők némellyikei venni, tehát átalánosan nem mondatott ki, hogy a hitelezők többségének a tömeg rendelkezése feletti intézkedéseit, egyes hitelező ellenmondása is meggátolhatná. Ezeket tehát a bírálat helytelensége iránt megjegyezni szükségesnek tartván, mi a számok hibás idézését illeti, ez a szedőhegyén ellentétezvén betáblázás, kinek semmi ingatlan vagyona nincs ; az illy betáblázás érvénytelen.“ ’S ezt b. olly határozatnak tekinti, melly törvénytévesztésen alapszik, én pedig ellenkezőkép vélekedem. — Azonban a mennyire itt nem az én munkám, hanem az elv vétetett bírálat alá, ez nem ide tartozó lett volna. 11) A csődtömeg kezelését illető 20. §. iránt szóló határozat értelmét bíráló nem fogta fel helyesen. — Mert egyes hitelező ellenmondása , csak arra nézve engedtetik meg ezen határozatban , ha a bukott kereskedési boltjában újabb vagyont kívánnának a hitelezők némellyikei venni; tehát átalánosan nem mondatott ki, hogy a hitelezők többségének a tömeg rendelkezése feletti intézkedéseit, egyes hitelező ellenmondása is meggátolhatná. Ezeket tehát a bírálat helytelensége iránt megjegyezni szükségesnek tartván, mi a számok hibás idézését illeti, ez a szedőknek tulajdonítandó. —Kelt Pesten 1846. június 27kén. — Sz. nek tulajdonítandó. —Kelt Pesten 1846. június 27kén. — Sz. Kerosztszeghy Lajos. Keresztszeghy Lajos.