Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-07-10 / 418. szám

oo fiat sírvien hon a határozó csatára a conservativek— ammvi ingerlések után a végsőre is készek - mintegy 350 kaputos és 700 kortes, tehát összesen ezer nehányan jelentek * az ellenzék pedig szerény számú, idegen segédhadakkal “itt mintegy 50 kaputos és 220 kortes, és így nem egé­szen 300al állott síkra, illy helyzetben hogy nemcsak számban, de valóban is szerénykedtek az ellenzéki urak, azt mindenki természetesnek találandja , mi pedig annyival inkább, kik szájhőseink bátorságát régóta ismerjük. Mi tör­tént itt, ismét tudja az egész haza, de tudja leginkább az, ki látta, miíly kicsinyek voltak az augustusi hősök! Pirult az ellenzék, hogy az egész hazát föllármázta ’s az öt pártoló 9__ 10 megyét compromittálta; szépiteni kelle tehát a dol­got ’s azt hiresztelni, hogy a roppant conservativ többség: anyagi erő­­ csupa kortes-többség! Erre a conservatív rész nyilatkozott minden magyar politikai lapban (t. i. a Buda­pesti Híradóban, Nemzeti Újságban, és a P. Hírlapnak is beküld), de ez, mint a nyilvánosság nagy előmozdítója — noha minden politikai szin kedvezése nélkül vala szerkeszt­ve — a nyilatkozatot nem adó; a Jelenkor pedig mint szín­telen lap, adni szükségesnek nem látta/ nyilatkozott, mon­dok, hogy valamint eddig is csupán visszatolásul használta a korteseket, úgy azontúl sem használandjó, ha az egész haza színe előtt becsületszó szentsége alatt megígérik egymásnak a pártok, hogy soha semmi szín alatt korteseket használni nem fognak. Mire az ellenzék nem nyilatkozott, de — az ápril 27-ei közgyűlésre mintegy 150 kortest behozott. A conservatív rész — noha jókor megtudta ezt — hogy mégis a nyilatkozatában kifejtett értelmet egészen a tulságig meg­tartsa, egy embert sem szólított fel, és azzal akarta az ellen­zék lovagiasságát megkísérteni, minek csakugyan azon haszna jön, hogy a városba csődített kortescsapatot a gyű­lésterembe vinni az ellenzék is pirult; és igy igaz, hogy a gyűlés kor­tes nélkül folyt le , de mint tartalék­ csapat a teremen kívül leskelődött. Illy körülmények között nyitotta meg fölső. helyettesünk a gyűlést ápril 27-én ,s e körülményekre vonatkozva lárta azon megnyitó beszédét, mellyel a Pesti Hírlap 670­. szá­mában azzal említ meg , hogy „monda még pár szép szót az emberisgyarlóság­ gerjesztette szenvedélyről.“ Ezt nyomban követte az első alispánnak a megye állapotáról eddig szo­­kásban­ nem volt, de e munkára termett fiatal hivatalnoknak önszántából a múlt gyűlés alkalmával megigért szóbeli tudó­sítása , mellyel: — az egy éretlenség szerzélyesítőjét kivéve — az öszves rendek teljes méltánylattal fogadtak. ’S valóban a nagy többség nem tudta: az adatok öszvekeresésére fordított szorgalmat, ügyes öszveállitást, helyes ítélő tehetséget, vagy szép szónoklatot csodálja-e inkább azon 26 éves fiatal al­ispánban, kinek elmebeli tehetségeiről ugyan soha senki sem kétkedett, de hogy egy év alatt olly edzett hivatalnokká vál­jék, miszerint nálánál jobb alispán, alig lehet, azt legjobb baráti is csak most valják nyíltan, ’s érzi az ellenzék magá­ban. —Ezután jött szőnyegre a szokásos káptalani tized tár­gyában j óvás, ellentmondás és viszont-ellenmondás. Úgy kö­vetkezett a bozóki járásban megürült főbiróságrai előterjesz­tés iránti kivonata J. Zs. tb. urnak, mellyre elnök ő mlaga csak azért tett észrevételt, mivel nálunk régibb végzés sze­rint az első alispán köteles a tárgyak sorozatát azért felol­vasni , hogy abból a rrk a tanácskozás alá veendő tárgyak­nak rendét megállapíthassák, és mivel tudta, hogy a kívánt candidatioi ügy is, az alispáni sorozatban foglaltaték. Zs. J. úrnak elménczkedést mutatni akaró abeli pöffeszkedése, mi­szerint mondá „nem kívánja, hogy mindig az alispán gondol­kozzék a rendek helyett— nem sikerült! mert a tárgyak so­rozatát öszveszedni ’s felolvasni nem annyit tesz, mint má­sokért gondolkozni; de ha annyit tenne is, magok a rik pa­rancsolták, ’s már több év óta folyvást gyakorlatban van, — és mi tagadás benne édes J. Zs. ur! a táblát körül ülő oko­­sabb résznek mosolygásából látszott, mintha csakugyan azt hitték volna, hogy nem ugyan a rendek helyett, hanem a rák közt levő éretlen helyett jó volna, ha az érett­ eszü al­ispán gondolkoznék. Azon közbeszólás, hogy a múlt tiszt­­ujitás alkalmával elnök ő mlrga ollyakat is jelölt ki hivata­lokra, kik azt nem kérték — csak a fájdalmas sebet ujitá ki a kimaradt ellenzéki tisztviselőknél! —Hagyjátok ezt atyafiak! tudjuk mi, hogy ez, ’s csupán csak ez fáj nektek; mert még azt sem mondhatjátok „a főispán helyettes nem candidált, különben majd igy amúgy lett volna!“ Candidált lesz az édes atyámfiai benneteket, és ti szerettetek volna tisztviselők lenni, de nem lehettetek. —A conservativ rész által sürgetett sorozat tehát többséget nyervén, azt az alispán felolvasta ’s abból a candidatio nyelvén elsőbbséget, az megtörtént,’s abból har­madnapra Paczolay Elek —e mltga által úgy látszott —legin­kább Paczolay János egyenes lelkülete, elmebeli tehetsége ’s férfias bátorsága által kitűnő táblabiránk kedvéért, mint külön­ben is derék ügyes egyén neveztetett ki. — Ezután felolvas­­tattak a horvát ügyre­ s a mi levelünkre felelő Varasd, Sza­bolcs , Gömör, Turócz, Borsod és Fejérmegyék levelei, ’s mind egyszerű tudomásul vétettek. Ezt követte az e napon legélénkebb vitatkozást előidézett pestmegyei levél, melly­­ben a nádori ünnepély előrajza készítésére követek küldése kívántatik; valamint ennek folytában nádor ő fenségének abeli felszólítása is, miszerint több tekintetnél fogva, a kö­­vet küldéstöli elállást óhajtja. E tárgy volt régtől fogva e megyében első, melly iránt az éles hegygyel egymás elle­nében álló pártok, érdemileg közelitenek. Egy volt az érte­lem ő fenségének tisztelkedni, csak a módban való különb­ség. Ugyanis: az ellenzék követeket akart küldeni, mert, úgymond, az nem más mint a közösen kivánt tisztelkedésnek előkészítése. A másik rész nem akart követeket, mert azt hitte, őfensége iránti tiszteletét a megye legvilágosabban tanusítandja, ha e részbeni kivánatát­, hogy t. i. követek ne küldessenek, teljesítendi. Gyönyörű volt, ott, hol az ellen­zék egy idő óta minden auctoritást letiporni törekedett, az 5 fensége iránti mély hódolat­os fiúi kegyelet szavait min­den alakról szinkülönbség nélkül hallani. És ez volt oka, hogy maga azon kérdés is : küldessenek-e követek vagy sem? nem vált szorosan pártkérdéssé, miért is több con­servativ nyilatkozván követ-küldésre, következett, hogy mi­dőn 37.—34. ellen állottak a szólók — bárha még mintegy 20an akartak a nemküldésre jelentkezni; mivel látta az el­nök, hogy az ellenzék ollyforma mozgásokat tett, mintha a városban létező tartalék­csapat korteseit felidézni és azokkal szavaztatni kívánna , nehogy az abominabilis korteskedés e gyűlésen is megkezdessék –tudta t. i. az elnök, hogy azon esetben a conservativ rész másnap még többet csőditend be­ e pontban a többséget kimondá, miben a conservativ rész a propter bonum pacis, és mert a követek egyike az erélyes működése által ismert Kalocsa Antal általok igen szeretett táblabíró volt ajánlva — megnyugodott. És már most mi mondjuk, hogy : szolgáljon ez a Pesti Hírlap 670­. számá­ban kérkedett értelmiségi többség iránti előadásra válaszul. Ápril 27-én ’s többi napokon legnagyobb részben házi ügyeinkkel foglalkoztunk, megemlítést érdemlenek. Zágráb­nak a horvát ügyet érdeklő levele — mi iránt már lévén Hornnak ellenkező végzése — tudomásul vétetett; Pestnek és Pozsonynak a követség el nem fogadása tárgyábani felszó­lításaik az országyűlési tárgyakkal foglalkozó választmány­hoz utasitottak. — Hosszabb tanácskozást idézett elő azon zalai levél, mellyben az ismeretes sérelmek vannak regi­­strálva. Miután az ellenzék, minden argumentum nélkül —azt kivéve, hogy mivel az Deák szelleme, ergo csalhatatlanság — kiszónokolta magát, a conservativ rész pedig nyilvánosan megmutatta, hogy bárkinek agyvelejéből pattant legyen is ki a levél, az nem egyéb — egyet kivéve — mint puszta lajstromozása az úgynevezett régi sérelmeknek ’s igen ki­csinyes utánzása az auctoritásból már nagyon devalvált pesti celebritásoknak­ megmutató, hogy azon levél tartalmának nagyobb részére nézve már a megye határozott, sőt a’honti úgynevezett sérelemre nézve intézkedett is, körlevél­ által értesítvén a megyéket ’s az illetők ellen vádpert emelvén, melly most is folyamatban van; mondok, m­iutján illy érte­lemben 13an, és sérelemre csak van, — és mivel a levélben van o­lyan is, mi iránt még végzés nincs, az országgyűlési tárgyakra kiküldött választmányhoz leendő utasításra, Maj­­thényi László első alispán javaslata szerint e­llen nyilatkoz­tak , és az egyszerűen tudomásul vétetni kívánók többen — annak megmutatására, miszerint a józan ellenzéki tagok kedvéért szívesen engednek, hol elvüket nem sértik, és ki­vált, mivel az ellenzék jobbjainak erélyessége ki­vitt a maguk között azt­­­, hogy a városban levő kor­teseket a terembe csakugyan egész gyűlés alatt be nem hoz­ták — az utóbbiakhoz csatlakoztak. Ö mllga erre, t.i. hogy a választmányhoz utasittatik, a többséget kimondá. Mi sen­kinek gustusát rontani nem akarjuk, ’s azért legyen a Pesti Hírlap 674dik számú tudósitó „Többen“nek az a gustusa sze­rint, mellynélfogva azt állítja, hogy az ellenzéki vezérszó­nok (?­ S. J. I.bíró e tárgyban rögtönzött beszédének leg­­szebbikét mondá el! Mi a tisztelt urnák sem ügyességét a politikában, sem szónoki tehetségét és legkevésbbé volt­ tiszt­viselői buzgóságát bámulni nem szoktuk, de mégis állítjuk, hogy vezérszónok úr ennél csakugyan mondott jobbat is már ! Vagy talán az lelkesíté fel olly igen a tudósítót, hogy azt mondá, miszerint „az oppositio Hontban tovább is küzdeni fog, azt elnyomni nem lehet, az él, az élni fog!“ A Pesti Hírlap megjegyzett száma szerint, erre „iszonyú éljenzés“ következett; szerintünk pedig a 18 ellenzéki tagnak tombo­­lásán kívül, a nagy tömeg mosolygott e fanfarom­adeon! Hi­szen az ellenzéket senki elnyomni nem akarja, hanem a meglevő conservativ többségnek tiszteletet kivíni ’s akint a rakonczátlan kisebbséget — mikor szükség — fékezni! Igen, ez feladása minden jó honti polgárnak. Víjatok ki ma­gatoknak becsületes módon többséget, ne illetlen megroha­­nások, parasztos-pajkosságu gunykaczajok által; igyekez­zetek az ellenvéleményüeket elnémítani; ne törekedjetek minden ellen, mi fölöttetek áll, durva lenézéssel ne vessé­tek meg az alantabbiakat, és bizonyosak lehettek , hogy mi habár minden erkölcsileg illő módokat megkísérlünk a ma­gunknak többségszerezhetésre, ha mégis kisebbségben le­szünk mint ti most, az alkotmányos többséget tisztelni fog­juk, mit tőletek tehát méltán követelünk, é s ha jó akaratból meg nem adjátok, arra valamint eddig, úgy ezentúl még inkább , kényszeríteni is fogunk, mert anyagi és erkölcsi erőnk van hozzá, akaratunk pedig elszántságig határo­zott. Békéről is beszél valamit az említett tudósító. Azt tudjuk, hogy az ellenzék ügyesebb emberei — kik nem magukat, de közös ügyeket tekintik — békét szeretnének, mert tudják, hogy ezáltal csak nyerhet az ellenzék; de épen azért, mivel ti csak nyerhettek, mi csak veszthetnénk, következőleg a mi embereink legnagyobb része ezt nem kívánja, és így, mi­vel köztetek is van még néhány fondor, kiknek politikai pá­­lyájuk lejárt, mások, kik eddigi viseletökből maguk átlát­ják, hogy belőlök soha semmi sem lehet, a béke állapota tehát rájuk nézve csak azt eszközölhetné, hogy érdemlett semmiségükbe sülyednének, holott most a töredékben szerepelnek, mondok, illy állapotban a békét csak remény­leni, de valósítani alig fogjuk. Mi mindkét részről néhányan, kik nem személyes, nem is politikai, hanem a közigaz­gatás tekintetéből a békét eszközleni óhajt­juk;­­ igen, észrevettük mi azt, mennyire nem tetszett az, hogy a nádor-ünnepélyi követség tárgyában ő­mliga az el­nök, a zalai levélre nézve pedig az ellenzék néhány jobbjai közelítéseket mutatának. E gyűlésnek számtalan tárgyai között, ha még a másik zalai levelet — a protestáns tanodákban eltiltott társulatokat *) Éljenek ! — S z e r b. gokban , 's igy bármelly bírálat és czáfolat tárgya lehet, kérek ez elleni észrevételeimnek annál is inkább helyet engedtetni, mert az nem is annyira bírálat mint utba-igazitás gyanánt íratott.­­ A bírálat két részre oszlik. — Átalános és részletesre. — Ez elsőben emlittetik , mikép olly határozatok is tétettek be felidé­­zett munkámba, mellyek a világos törvénynyel egyhangúak. — Erre elég legyen válaszolnom , mikép a legvilágosabbnak tetsző törvényt is elmagyarázták már, ’s jóllehet bíráló előtt világos , de más sokak előtt homályos lehet az ; annálfogva ezen tekin­tetben ellenvetést nem érdemeltem. — Szinte átalános nehézség gyanánt tétetik ki, miszerint más a törvényt valóban pótló hatá­rozatok abba felveendők lettek volna. — E tekintetben bírálónak maga igazolásául , nem ártott volna ezek közöl néhányat idézni. Egyébiránt pedig azt is figyelembe v­ehette volna , miszerint nem mind megállapított elv az , mellyet a törvényszékek egyik vagy másik határozatukban kimondanak, mert minden esetnek speciális körülményei szerint változhatik; továbbá azt, mi az első bíróságok által foglalt határozatokban foglaltatik , soha a tör­vényszékek által megállapított elvnek tekinteni nem lehet, még akkor sem, ha azt a főtörvényszék helybenhagyná, mert az első bíróság végzésének helybenhagyása által, nem teszi a főtörvényszék magáévá azon végzésnek minden indító okait is. A bírálat speciális része méltatlan azért, mert azok is hibá­sul tulajdonu­latnak, mellyeket a körülmények változásai idéz­tek elő ; nevezetesen 1) Igaz, hogy a 2d. fej. 3d. és 4dik­­ai már nem úgy áll­nak mint munkámban foglaltatik ; azonban a hétszemélyes táblá­nak azon határozata, melly a kiskorúakat minden körülményben képteleneknek ítélte a váltóbeli kötelezésekre, később jelent meg, mintsem munkám sajtó alá bocsáttatott. 2) Hasonló tekintet alá esik a személy megítélésének kér­dése, melly midőn a hétszemélyes tábla által, váltóvégrehajtások­ tárgyául nem szolgálhatónak kimondatott, már akkor munkám árultatoit is. 3) A Xlld., fej. 2d. §, miszerint a már elárverezett tárgyak iránt igénypert kezdeni nem lehet, az idézett határozatban igen is benne foglaltatik, ’s azon okoknak összeségéből, mellyek ab­ban felhozatnak, kell azt következtetni. — De e részben határo­­zatra sincs szükség; önkint foly ezen elv a fenálló törvények szelleméből. — Mert kérdés: A már elárverezett tárgyak iránt ki ellen kellene igénypert kezdeni ? — az árverési vevők ellen meg­­állana-e a váltótörvényszéki illetőség? — Bebizonyítható volna-e a tárgyak ugyanazonsága? ’s kérdés: jó hatással lenne-e az a váltók hitelére, ha akár a váltóhitelezőt, akár az árverési vevő­ket illy igényperekkel lehetne háborgatni ? Mennyi kijátszásnak nyittatnék itt! 4) A II. r. VI. fej.­lsé­r a, miszerint sommás keresetnek hely nem adatik, olly vagyon iránt, melly nem a váltóadós által ada­tott hitelezőjének által — bárki olvassa meg az idézett hétsze­mélyes táblai határozatot — csakugyan áll. Bíráló abban látszik felakadni, hogy megtartási jognak sincs az illy vagyonra helye, azonban arról elfelejtkezett, miszerint ezen §. a sommás eljárás­ról szóló fejezetben áll, tehát megtartási jogról szóló elvet abban kimondani nem kívántam, annál is inkább , mert az ezt illető per­ben megtartási jog nem is volt vitatva. 5) A II. r. VIII. fej. 40. §ában kimondott határozat, misze­rint a külföldi váltótörvény különböző rendeletére hivatkozó fél, az ottani váltótörvényszék elnökének bizonyítványával igazolta állítását, szinte áll, és jóllehet a perben egyéb körülmények is hozattak fel, csakugyan az elnök bizonyítványa emelte azt teljes hitelességre. 0) Az igényperek rovata alatti lse §sza iránt, feleltem már a 3dik pontban. 7) A XVII. fel. lső §a iránt bíráló észrevétele önként érthe­tő , mire figyelmeztetés szükséges nem volt. 8) A hírlapok utjáni idézésre nézve, az 1843. évi oct. idén 1162. sz. a. hozott határozat pusztán a felperes állításán alap­­szik, annálfogva az úgy áll, mint feltévém, mert a későbbi ha­tározat — mint speciális körülményt magában foglaló azt le nem rontja. — Egyébiránt is azon gyakorlat, miszerint a hírlapok ut­­jáni idézés , csak a h. szolga bizonyítványa alapján rendeltetik el, a váltóbeli hitelre nézve káros és csak a pesti e. b. váltótör­vényszéknél van gyakorlatban , de nem a főtörvényszékek által megállapított elv, hol a h. szolga bizonyítványa legfölebb erősít­heti a hírlapok utjáni idézés szükségét. 9) A csődnyitásról szóló rovatban 16. §ban az áll, misze­rint a zsidó a felfedezési esküt a csődtörvényszék előtt és a zsi­nagógában is tartozik letenni. Erre nézve idézem az illető főtör­­vényszéki határozat szavait: „az eljáró bíróságnak isat. eljárása, a­mennyiben a felfedező eskü a c­s­ő­d­t­ö­r­v­é­n­y­s­z­é­k előtt tétetett le, helybenhagyatik olly módosítással, hogy a zsidó eskü-formát elmellőzni nem lehetvén­ásat, a bukottnak ehez képesti ujabbi megesketése el­rendelteti­k.­ Nem áll tehát, mit ezen a ban bíráló nekem hi­bául felrótt, rontja.­­ Egyébiránt is azon gyakorlat, miszerint a hírlapok ut­jáni idézés , csak a h. szolga bizonyítványa alapján rendeltetik el, a váltóbeli hitelre nézve káros és csak a pesti e. b. váltótör­vényszéknél van gyakorlatban , de nem a főtörvényszékek által megállapított elv, hol a h. szolga bizonyítványa legfölebb erősít­heti a hírlapok útjáni idézés szükségét.­­­ A csődnyitásról szóló rovatban 16. §ban az, áll, misze­rint a zsidó a felfedezési esküt a csődtörvényszék előtt és a zsi­nagógában is tartozik letenni. Erre nézve idézem az illető főtör­­vényszéki határozat szavait: „az eljáró bíróságnak ’sat. eljárása, a mennyiben a felfedező eskü a c­s­ő­d­t­ö­r­v­é­n­y­s­z­é­k előtt tétetett le, helybenhagyatik olly módosítással, hogy a zsidó eskü-formát elmellőzni nem lehetvén ’sat. a bukottnak ehez képesti ujabbi megesketése el­rende­lt­etik­.“ Nem áll tehát, mit ezen §ban bíráló nekem hi­bául felrótt. 10) Az osztályzati rovat 16d. §. bírált munkámban igy szól: 10) Az osztályzati rovat 16d. §. bírált munkámban igy szól: „Az 1840 : 21d. t. ez. által meghatározott 3 évek után , olly „Az 1840 : 21d. t. ez. által meghatározott 3 évek után , olly egyén ellen­tétetvén betáblázás, kinek semmi ingatlan vagyona nincs ; az illy betáblázás érvénytelen.“ ’S ezt b. olly határozatnak tekinti, melly törvénytévesztésen alapszik, én pedig ellenkező­kép vélekedem. — Azonban a mennyire itt nem az én munkám, hanem az elv vétetett bírálat alá, ez nem ide tartozó lett volna. 11) A csődtömeg kezelését illető 20. §. iránt szóló határo­zat értelmét bíráló nem fogta fel helyesen. — Mert egyes hitele­ző ellenmondása, csak arra nézve engedtetik meg ezen határo­zatban , ha a bukott kereskedési boltjában újabb­ vagyont kíván­nának a hitelezők némellyikei venni, tehát átalánosan nem mon­datott ki, hogy a hitelezők többségének a tömeg rendelkezése feletti intézkedéseit, egyes hitelező ellenmondása is meggátol­hatná. Ezeket tehát a bírálat helytelensége iránt megjegyezni szük­ségesnek tartván, mi a számok hibás idézését illeti, ez a szedőh­egyén ellen­tétezvén betáblázás, kinek semmi ingatlan vagyona nincs ; az illy betáblázás érvénytelen.“ ’S ezt b. olly határozatnak tekinti, melly törvénytévesztésen alapszik, én pedig ellenkező­kép vélekedem. — Azonban a mennyire itt nem az én munkám, hanem az elv vétetett bírálat alá, ez nem ide tartozó lett volna. 11) A csődtömeg kezelését illető 20. §. iránt szóló határo­zat értelmét bíráló nem fogta fel helyesen. — Mert egyes hitele­ző ellenmondása , csak arra nézve engedtetik meg ezen határo­zatban , ha a bukott kereskedési boltjában újabb vagyont kíván­nának a hitelezők némellyikei venni; tehát átalánosan nem mon­datott ki, hogy a hitelezők többségének a tömeg rendelkezése feletti intézkedéseit, egyes hitelező ellenmondása is meggátol­hatná. Ezeket tehát a bírálat helytelensége iránt megjegyezni szük­ségesnek tartván, mi a számok hibás idézését illeti, ez a szedők­nek tulajdonítandó. —Kelt Pesten 1846. június 27kén. — Sz. nek tulajdonítandó. —Kelt Pesten 1846. június 27kén. — Sz. K­e­ro­szts­zeghy Lajos. K­e­r­e­szts­zeghy Lajos.

Next