Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-10-18 / 475. szám
Vasárnap 475. October 18. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. zen lapok minden Mien jegyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten kázhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. et.p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábleraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizethetni helybeni kiadóhivatalban, hatvani ut. Czai Horváth-házban 483 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példásokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Orvosi jelentések nádor és fensége egészségi állapotáról. Kinevezések. Előléptetések. Névváltoztatás. Tárnokszék kezdete. Civilisatio és közgazdászat I. — Néhány szó a Tiszaszabályozás ügyében. Megyék. Uj tisztviselő kar Tornában. Közgyűlések Bihar- és Csongrádban. Budapesti Kirharang. Kir. magy. természettudományi társulat. Télszaki leczkerend az iparegyesületnél (vége.) Az iparműkiállítási dijbirálatok eredménye (folytatás.) Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Schweicz. Délamerika. Hivatalos és magánhirdetések. HUICITAHORSING és ERDÉLY. JOdik ORVOSI JELENTÉS nádori cs. k. fő herczegsége egészségi állapotáról. A tegnap köztudomásra juttatolt részben eldöntő jelenségeknek reménylett folytonos kitartása tegnapi nap folytán be nem következett , és ezért e cs. kir. főherczegsége erőben épen nem gyarapodva, különösen délután és estekben igen szenvedett. Az éj első felében ő fensége álma — különféle bajok által — felváltva gyakran félbeszakasztatott, ’s a magas beteg bágyadtabban érzé magát. Éjfél után több nyugalom, a bajok enyhülése ’s általánosan érzett könnyebbülés után reggel felé többször félbeszakadt álom lépett be. Folyó hó 16án reggel a cs. kir. föherczegsége egészségi állapota körülmények szerinti, ’s most kevésbbé szenvedő. •— Budán mindszenthalokán 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m.k. Dr. Steinmassler m. k. Dr. Wartler m. k. Ildik ORVOSI JELENTÉS nádori cs. k. főherczegsége egészségi állapota a tegnapi nap folytán lényeges változást nem szenvedett, ’s minthogy különb féle bajok majd nem folyvást tartottak, erőgyarapodást nyerni nem lehetett. A szüntelenül használt gyógyszerek késő estre a szenvedő altestben jóttevő változást idéztek elő és az éj kezdetével nyugalom állott be. Az éjen át, úgy éjfél előtt mint éjfél után, a cs. kir. főherczegsége jól aludt, és ma idén reggel minden tekintetben valamennyire könnyebbülve érzi magát. — Budán mindszentheszén 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m k. Dr. Steinmassier m. k. Dr. Wiktler m. k. Ő cs. kir. ap. Fölsége a kalocsai főkáptalanban megüresült kanonokságra Körmöczy Miklós miskei plébánost, továbbá a szatmári káptalan tisztib. kanonokjává Varga István szinye-váraljai plébánost érdemesíteni legkegy. méltóztatott. Ő és kir. ap Fölsége csikaploczai Lázár Imrét az erdélyi k. udv. kanczellariánál számfeletti udv. titoknokot valóságos udvari titoknokká kinevezni legkegy. méltóztatott. Az erdélyországi k. udv. kanczellária Issekutz Adeodat számfeletti udv. fogalmazót valóságos udv. fogalmazóvá mozditá elő, Filtsch József díjtalan fogalmazó gyakornoknak pedig a díjpénzt ajánlotta meg. A nmltgi magyar kir. helyt.tanács kebelbeli kiadóhivatalánál néhai Frenreisz Vincze és Galsay István halálával megürült irodai hites jegyzőségre Lajkó János és Nagy Sándort, ezen hivatalnál járulnokokat; a járulnoki hivatalra pedig Bohn Benedek és Hirt Jánost nevezte ki a cs. kir. Felsége Leyrer József pesti könyvárus vezetéknevének „Lantosy”-ra változtathatását kegyelmesen megengedte. Az idei tárnokszéknek kezdetét ő nagyméltósága az ország föidunokmestere October 25 ikre határozta, és a bíráskodási részvételre a következő városokat bízta meg, u. m.: Buda, Pest, Kassa, Szeged, Újvidék, Pozsony, Módra, Kőszeg, Komárom, Debreczent és Horvátország részéről Károlyvárost. Csáky József, tárnokszéki jegyző. (Civilisatio és közgazdászat I. Ha valahol a szükségek szaporodnak , ha a fényűzés terjed , ha a nyilvános élet zajos jogharczra kél, és ha a tudományok pislogó mécse rögtön szikrázó fáklyává gyűl — akkor szokás hinni és mondani: ime a civilisatio arany korszaka beköszönt! Ha valahol új szükségek teremtetnek elő, ha a fényűzés szeszélyes követelései határtalan kínálására sikerül a társaság vérét, a pénzt, egy pont felé összetorlasztani, ha a nyilvános élet rémítő progresszóban növekedő terhei a jogok nem nagy méltánylásával, az anticipatiók mesterséges számvetéseivel pillanatra kielégíthetők, és ha a tudományok pislogó mécse egy csomó gyufa rögtöni fellobbanása által eloltatik,akkor meg szokás hinni és mondani: ime a közgazdászat arany korszaka ránk viradt! Pedig dehogy ! Ha a fentebbi tüneményekben gyökereznék a civilisatio fenséges eszméje, akkor az csak a közgazdászat vesztére tenyésznék; ha pedig a közgazdászat üdvös tudománya az elősorolt intézkedésekben foglaltatnék,akkor a civilisatio áldását mind egytől egyig megsemmisítené ! Ezt nem igen tagadhatni, ha Európában kissé széttekintünk. A pauperismus, ezen legborzasztóbb ellentéte a civilisatiónak, mindenütt nyugtalanító ellenállhatlansággal terjed ; és mi több, a par excellence civilisált országokban a legrémitőbb alakban áll elő ! És vájjon ez minek következése ? Semmi egyébnek mint közgazdászai mesterkéléseknek vagyis botlásoknak, mellyek annak idejében lángész szüleményei gyanánt bálványoztattak és igazi mértékökre csak a legújabb időkben devalváltattak. Az industrialismus, ezen legbujább fattyúhajtása a ferde közgazdászainak, mindenütt nyugtalanító mohósággal magához ragadja az országok összes erejét és figyelmét, és ami több, a par excellence civilizált országokban minden egyéb érdekek felett annyira elhatalmasodott, hogy miipara czikkeivel egy egész új világot áraszthatnának el, saját munkásait pedig kenyér és burgonyával nem láthatják el! És vájjon ez minek következése ? Semmi egyébnek mint a civilisatio eszméje egyoldalú ferde felfogásának, melly szerint oda törekedtek ugyan, hogy minél többnek jusson néhány krajezár a mindennapi kenyér megvásárlására, de felejték a kenyér olly mennyiségbeni előállítását kieszközleni, hogy azon néhány krajezárért egy a természet igényeinek megfelelő kenyér adag mégis szereztethessék. Ennek következtében mit tapasztalunk mindenütt ? Először, általános elégületlenséget és kellemetlen ingóságot a társadalmi viszonyokban, és pedig nemcsak azokra nézve , kiknek semmijök sincs, hanem azokra nézve is, kiknek még valamijök van. Másodszor, általános minduntalani zavart, ha az aratás itt ott roszul üt ki, mellynek következtében a rettegés befolyása alatt a nyomor oda is kiterjesztetik, hol történetesen a csűrök isten áldásival telvék. Harmadszor, a tévelygések általános elharapozását, milylyen p. o. az, hogy annak rendkívülileg örülni kell, ha a tőkék mind vagy még ennél is több t. i. a képzeltek is vasutakba fektettetnek, vagy az iparűzök száma a földművelők számát tetemesen felülhaladja, minek következtében Negyedszer, folyvást növekszik mindenütt a legszükségesb életszerek drágasága és bevitele és csökken már sok helyütt az ebbeli kivitelt Mindezen körülményekben mi sem a civilisatio nagy fokára, sem a közgazdászat fejlett tudományára rá nem ismerhetünk , mert a civilisatio első feladata: a természetes szükségeket fedezni, és a közgazdászat fő elve: ezen lehetőséget az idők viszontagságainak befolyásától gondosan megmentve a lehető legnagyobb biztosság alapjára fektetni. Ezen bajok többnyire igen világosan elismertetnek , de kellő orvoslásuk iránt felette nagy zűrzavar uralkodik, és azért látjuk, hogy a legradikálabb reformok, a legbonyolódottabb tanok , a legnagyobbszerű áldozatok, és a legkétesb gyógyszerekhez nyúlnak mindenütt, csak a legegyszerűbb mód mindezen bajok tömkelegéből kigázolni alighogy megérintetik itt ott, mint legközelebben Meklenburgban, és többnyire nem anélkül, hogy fitymálva ne forduljanak tőle el épen azok, kiknek erre fő gondot kellene fordítniok. Ha Balbi statistikai tabelláiba tekintünk, melylyekben a földteke felosztását és ennek népességét mutatja ki —látni való, hogy a föld még nem egyéb egy nagy pusztánál! Szerinte a világrészek közt legtömöttebb népességű Europa 2,793,000 □ mérföldön 227,700,000 embert számlál, tehát egy mérföldre alig jut 82 ember! Ez már vigasztalhatlanul szomorú egy adat, ha ezt a most már majdnem minden aratás után újabban felfelmerülő inségtőli félelemmel egybevetjük, mert ennek következtében az újabb időkben tagadhatlanul nagyon haladott földművelés még arra sem vergődhetett volna, hogy egy négyszögű mérföldön annyit termeszthessen, mennyi nyolcvankét embernek elég ! Ezen kétségkívüli elvont paradoxon közelít valamiképen a valószínűséghez, ha arra figyelmezünk , hogy a legműveltebb országokban még temérdek a műveletlen vagy használatlan föld, úgymint: Francziaországban egy hatoda a területnek; Britt szigetekben egy negyede; Olaszországban fele; Németországban egy ötöde; az ausztriai birodalomban egy harmada(?); Oroszországban kétötöde; Svéd és Norvégiában majd fele; Belgiumban egy tizede ; Schweitzban fele; Spanyolországban felénél több; Badenben egy hetede; Csehországban egy kilenczede a területnek ’sat. Ezen adatok meglehet nem igen pontosak, de annyi mégis belőlök világos, hogy e tekintetben a civilisatio igényeinek nincs megfelelve , mert a népesedés kettőzte magát az utolsó 48 év óta, a földművelési termesztés pedig nem, sőt szabályzatlan vad vizek mellett, homoksíkságokon és hegyeken számtalan jelekre akadhatni, hol a hajdanra művelt térek napjainkban parlagon és haszonvehetlenül hevernek. Ez tehát egy azon térek közöl, mellyen a közgazdászainak működni kell napjainkban ; ez azon tér, mellyen az amerikaiak olly sikerrel működtek, hogy 30 év alatt oda érkeztek, hova az európaiak csak sok századok után juthattak el, és azért üdvözöljük méltán a komolyan megkezdett tiszaszabályozási ügyet és az óriási nehézségeket reményünk szerint előbb utóbb, de bizonyosan diadalmasan leküzdendő dunatiszai csatornás vállalatot, mint a józan közgazdászali elvek első alkalmazását, mert ezek fonalán azon javak összegét látjuk szaporodni, mellyek gyarapodásával emelkedhetik egyedül a civilisatio. Dély. SÁRKÖZ, October Tkén 1846. A B. P. Híradó 436dik számában ,Tiszavölgyi hírek, 3 levél Debreczenböl aug. 7. czim alatt foglalt tudósítások utóbbi része valódi nagy örömre gerjesztett; nem lehetet i. eléggé örvendenem a tiszai gőzhajózási társaság alakulásán, mert a Tisza hajózásában tartom közlekedésünk, és igy jövendő kereskedelmi és ipari jobblétünk főeszközét, mellynek ismét főkelléke a tiszadunai csatorna létrehozatala lévén, nem kétlem, hogy mind azok, kik ezen felállítandó gőzhajózásban akármi módon részt akarnak és fognak venni, nagy része talán már most is, némellyek pedig későbben, pártolói lesznek a dunatiszai csa-torna ügyének, melly hazai közügynek, minthogy váratlan , morális akadályokra talált, ezeknek elhárítása végett ismét csak morális ápolásra és pártolásra van szüksége. — De az ezt megelőző czikk következő szavai valóban mélyen megszomoritottak. A czikk első része igy szól: Ezek közt a szétágazó véleményeket legott megnyugtatta a társulati ideiglenes igazgató mérnöké t. ez. Kecskés Károly felszólamlása, ki mindenekelőtt igen helyesen nyilatkozott a Beszédes tervezte kerecseny-komorói átmetszés mivoltáról, röviden elősorolván azon méltánylandó okokat, mellyek e terv mellőzendésére bízták a m. kir. építészi főhivatalt, ’s illetőleg a folyó Januar havában Pesten tanácskozó Tiszavölgyi nagygyűlést is. Engedje meg a tisztelt olvasó közönség, engedje meg t. ez. Kecskés Károly ur,’s a tisztelt pesti és debreczeni gyűlés többsége, hogy azon bizodalomnál fogva, mellyel I. Beszédes József ur helytudományához és tapasztalásához viseltetem, és tekintve ezen kerecsenyi átvágás fontosságát, mellyhez nagy remények kapcsolvák Szathmár, Ugocsa, Bereg, Ung és Zemplén megyékben, véleményemet őszintén kimondjam. — Veleje és kivonata ezen czikknek mégis csak az, hogy a pesti nagygyűlésben Vásárhelyi Pál úr maga készítette okokat sorolt elő, mellyek a kerecseny-komorói átmetszést mellőzendőnek javasolták; Kecskés Károly úr pedig ugyanezen okokat a debreczeni gyűlésben ismételte, és ezen okok mind a pesti, mind a debreczeni gyűlésben a többség által helyben hagyattak. De ha meggondoljuk, hogy Vásárhelyi Pál, mikép a Beszédes-tervezte dunatiszai csatorna ügyében kiadott írásai és véleményéből bőven kitűnik, ellensége volt Beszédes úrnak, hogy ő csalhatlan auctoritás a vizek dolgában nem volt, sőt e tárgyban czéljainak elérésére még képtelenségeket is kész vett írni: méltán kételkedhetünk azon, hogy előhozott okai elegendők voltak illy nagy fontosságú tervnek elvetésére, mint a kerecseny-komorói átmetszés? Éhez járul, hogy ezen kérdés Vásárhelyinek csak egyoldalú allegatiojára ítéltetett el a pesti gyűlésen a nélkül, hogy az audiatur et altera pars . Beszédes úr ezen észrevételekre felelt volna. Miután pedig tagadhatlan, hogy tudományos, bonyolult és szövevényes tárgyakról mintegy fenállva ex stapede ’s rögtön ítélni nem jó, erősen hiszem, hogy, ha Vásárhelyi észrevételeit írásban közlötte volna a társaság tagjaival, és ezen észrevételeket öszvehasonlítva Beszédes úr feleleteivel olvashatták volna a nagyérdemű tagok, akkor máskép ítélnek való. A debreczeni gyűlés, hol a már egyszer elitélt kerecsenyi pör szinte Beszédes úr részéről nem védelmeztetett, helybenhagyta a pesti ítéletet, ez természetes dolog, de igazságosan ezen ügy csak akkor lesz elítélve, ha a felek tökéletes kihallgatása után higgadt ítélet fog hozatni. Az érintett czikk második része Lám Jakab úr tervét illeti , ’s igy szól: „Áttért azután Lámféle saját röpirata által közelébb a közönség bírálata alá terjesztett tervezetre, ’s miután alaposan megmutatta azt, hogy ezen szerkezeti hiányában tervnek nem is tekinthető javaslat legfelebb egy újabb, de kellőleg nem is indokolt eszmének tartathatván, már mint illyés a közohajtással megegyezhetőnek azért sem átiitathatik, mivel ezen eszme létesíthetése a szóló által meg nem engedett esetben a tiszai hajóházhatás lehetőségét is elenyészhetné. A nagyközönség alapos okoskodása hallatára e tervezettől búcsúzni látszott, ’s amennyire végre illy alapon nyugvónak állitá szóló az előbbitől csak kevés módosítással eltérő Galambos-féle tervet is, természetes, hogy annak a másikkal hasonsorsban osztoznia kelle.“ Ezen szavak igen könnyegen törnek palczát egy terv felett, mellyet egy tudós, és a Tiszát 35 év óta ismerő férfiú mély és hosszas fontolás után a haza elibe terjesztett, bizodalommal elvárván azt, hogy I. Lám Jakab ur a maga terve ellen felhozott okokat meg tudandja czáfolni és semmisíteni. ■— De a mi engem illet, minthogy én is olly bátor voltam, Lám Jakab úr ezen tervét több hazai hírlapokban feldicsérni, az illy könnyű elutasítás által magamat is kevéssé legyintve érezvén, más részről tekintve, szülőföldemnek a Tisza mellékének sorsát, melly most a tervek megállapítása által úgy döntetik el, hogy ha jó terv állapittatik meg, annak sorsa boldogabbra fordul; midőn ellenben, ha hiányos adatokon épült rész terv állapitatik meg, akkor a most élők nagy költségével a maradéknak csak romlása és veszedelme idéztetik elő: bátor vagyok kimondani meggyőződésemet, mikép engem mindazok, miket tez. Kecskés Károly úr Lám terve ellen felhozott — minthogy a valósággal ellenkezőknek tartom — legkevésbbé sem tántorítanak el előbbi véleményemtől, melly röviden abban áll, hogy a Lám terve legjobb, legolcsóbb, legkönnyebben létesíthető, ’s nem hogy káros következéseket szülne, sőt inkább a haza nagy részére legüdvösebb eredményeket ígérő, ’s a hajózást nemcsak el nem rontó, hanem ezt tökéletesítő is. — Továbá megvallom, Kecskés Károly úrnak ezen nyilatkozata olly gondolatra hozott, hogy ezen itt talán Lám Jakab úr röpiratát nem is olvasta, mert ha olvasta volna, nem hiszem, hogy ítélhetett volna felőle úgy, a mint ítélt; vagy talán olly hiányos adatokkal bir a Tisza ’s egyéb folyamaink körülményeiről, mellyek őt természetesen rész útra vezethették. — Vagy talán olly tökéletes és minden hiba nélküli tervnek van birtokában, melly ellen szólni nem lehet? vagy talán nem is szabad ?