Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-08-04 / 432. szám
78 perlendi a kedélyeket, és így jobban eltávolítva egymástól még kevesebbé lehet egyességet várni, és lesz minden, csak eredmény nem. Nézzék a másik esetet. Ha nálunk lesz a többség, úgy a városok rendeztetni fognak, azon mérsékelt szellemben mint azt pártunk a múlt országgyűlés végstádiumaiban sürgette, okosan kiszámított census, és korlátolt felügyelők mellett. —Hitelintézetet is nyerünk, melly iránt a kormánytól is logalitásánál fogva kedvező segítséget várhatunk. Büntető törvénykönyvünk lesz,—javíthatjuk emberileg börtöneinket. Közlekedési eszközök iránt czélszerűleg intézkedhetünk, mert mindenek felett az adónak, melly véleményünk szerint a teendők egyik legtöbbike, ekkor van jövője; a vámkérdés elintézéséhez is csak úgy lehet reményünk, ha nem az ingerültek, de a csilapodottak, higgadtak, értesülni készek leendőnek többségben, és most mellőzve minden egyéb történendő és történhető üdvös eredményt, várjon ha ezen kérdések törvény által megoldatnak, nem fog-e hazánk mind anyagi, mind szellemi jólléte emelkedni? És ezen jóllét kinek lesz birtoka ha néma népé, a demokratiáé? Már ki tehát ennek praktikusabb és korszerűbb barátja ? Tié vagy mi ? Igaz ugyan, hogy nem önök szellemében hozatnának a törvények, de hogy fognak hozatni úgy mintázta nemzet valódi szüksége, és jóva kívánják, arról bízvást jót állhatni. Kérdhetné valaki: miért van ez utóbbi olly vérmes sőt biztos reményünk az országgyűlés eredményéhez? — Először, mert mi nem kötnénk a törvényjavaslatokhoz olly feltételeket és záradékokat, mellyek az egésznek elfogadhatását gátolva, halálát hordják méhekben; egyes kérdések részleteiről nem szólunk, ott áll a múlt országgyűlési napló. Másodszor, mert mindkét táblánál egy elem lévén többségben , könnyítve volna a procedúra, és nem kellene olly számtalan üzenetek váltogatásával vesztegetni az időt, de valamint a felhozott egyes tárgyakban a felső tábla már múltkor kijelentette a conservatív párt szellemébeni véleményét, úgy ezek és a többi tárgyak iránt is könnyen megtörténnék az egyesség. Harmadszor, mert a kormány igazságától és jó szándékától méltán megvárjuk,— és hiszszük is, miszerint nem csalatkoznánk,—hogy az illy szellemű,’s a nemzet, és így a kormánynak erejét is emelő törvényjavaslatoktól nem tagadja meg jóváhagyását. És már most mindezeket összefogva, ki a haladásnak opportunusabb eszköze ? Ti vagy mi ? Mindezekből az a tanulság, hogy: főteendőknek kell látniok mindeneknek, kik hazájok jövőjét szívekön hordják , a conservativ párt többsége megalakítására, és ahol létezik megtartására fordítani minden erejöket, szilárdul megküzdeni, és férfiasan minden akadályokkal, conservativ szellemű képviselőket választani, mert a haza jövőjét e párt erélyessége és többsége fejtheti üdvösen ki és biztosíthatja legbizonyosabban. — k. m. a) Kenze Lajos, bajorországi titkostanácsos és az udv. építészeti igazgatóság elnöke a dunakiszai csatorna felöli véleményének rövid kivonata. Miután ezen csatorna régibb és újabb tervei egész históriáját tárgyalta , Beszédes J. ur tervével összekötött egyéb nagyszerű czéljait, a magyar kir. építészeti igazgatóság észrevételeit, Vásárhelyi P. ur ellenvetéseit, és ennek saját tervezeteit is méltányolta volna : igen természetesnek találja, hogy a vállalkozó társaság annyi ellenkező tervek, elvek és költségvetések közt, mellyek okát koránsem a hazai mérnökök avatatlanságában, hanem a csatorna vidékének természetes akadályaiban keresi — független szakértők véleményeit is szorgalmazta. Mint ilyen mindenek előtt is az előterjesztett munkálatokban nem lát kész terveket, hanem csak hiányos vázlatokat, mellyekben, a nivellatiót kivéve, minden csak hypothesiseken alapul, mit a magyar kir. építészeti igazgatóság is nyilván kijelent bírálatában, mellynek eldöntő positivitásához azért hiányzanak is a biztos támpontok, mellyek hiánya következtében saját ezen véleménye is csak oda szorítkozik, hogy inkább az elfogadandó rendszer választása, mintsem egy bizonyos terv kivitele állapíttathassák már meg. B. ur tervét bonczolgatván a magyar kir. építészeti igazgatóság, ellene tett észrevételeit helyesli és minden aggodalmiban osztozik, hozzátévén még, hogy az áruszállításra nézve igen kétes lenne a csatorna eredménye, daczára a mostani vizi az általa történendő tetemes megrövidítésének, mert, sokkal több áru lévén fel mint lefelé szállítandó, a csatornában a nagyobb vízesés miatt nagyobb vonóerő is kivántatnék azok felvonatására mint a Dunán, mi, ha a csatorna kiállítási roppant summájához mért vámbér is hozzájárul , a hajózást aligha elősegítené. Mi pedig a vízerőveli dolgoztatás elvét illeti, ezt a jelen században alkalmazhatnak nem tartja, részint mert nem hiszi, hogy az állítólag kínálkozó 9 millió köbölnyi víztömeg ezen száraz vidéken rendelkezésre feltalálható legyen mer ia annyi van, az szerinte bőven elég volna arra, hogy « r»PP-‘kusai megkiméltethessék, és hogy a víz a legegyszerűbb csatornában zsilipek által a Tisza és a Dunához levezettessék) ; részint pedig azért nem, mert eredménye csak az lehetne, mit az építészeti igazgatóság olly kimerítőleg kimutatott, mellyel e tárgyra nézve is tökéletesen egyetért; mert, ha a víznek olly erő tulajdoníttathatnék, hogy a csatorna medrét kiássa, akkor csak varázserővel lenne utóbb gátolható , hogy azt, ha kész, ismét el ne rontsa. Egészen felesleges azért elötte a vizerő ebeli hatályosságának határát tovább nyomozni, bonczolgatni és vitatni, hanem ezen rendszert egyszerűen mindenkorra mellézlelni javasolja. Ezek folytában szinte feleslegesnek tartja B. ur ezen rendszerre alapított költségvetését csak tárgyalni is, de véleménye kiegészítése vágott mégis kijelenti, hogy az előleges ásásra a B. ur által kiszámított 1,937,320 ft, mintegy 30%nyi ráadással szaporítva tán elegendő lehetne; de a legszerencsésebb esetben is megfoghatlan előtte , hogy B. ur a mellőzhetlen emberi kéz segélyére és a szükséges gépek használására csak 74,500 ftot számit; mert ha B. ur maga azt mondja, hogy a munka végbevitelére hat esztendő, tehát 2190 munkanap leend szükséges, és ezen summával a fentebbi 74,500 ftot felosztotta volna, akkor talán saját nem kis meglepetésére látta volna, hogy egy napra csak mintegy 34 ft esnék, mi alig 50—60 munkás fizetésére lehetne elegendő, mennyivel egy 50 órányi hosszaságu csatornavonalnál bizonyosan nem fogja beérni, mert igy egyegy munkásra mind a két parton 12/3—2 óra hosszaságu vonalt kellene bizni!! Ha tehát ezen 74,500 ftnyi öszeget harminczszor nagyobbra számította volna, semmi túlzást nem követ vala el, mert még akkor is 800—666 láb esik egyre. Hasonlóan kevesli, mit B.ur a hidakra számit, mert szerinte 20 illy hid leend szükséges, mellyek összes költségét csak 33,200 ftra teszi. Ha azonban a csatorna szélességét tekinti az ember, és a hidak ahoz szabandó magasságára figyel, minden túlzás nélkül feltehető, hogy egyetlen egy híd is el fogja a minden húszra kitűzött sommát nyelni. Illy szempontokból kiindulva, állítani kénytelen, miszerint, feltéve, de soha meg nem engedve, hogy a vízező a legszerencsésb sikerrel használható, a csatorna nem hat, hanem 14 millióba fogna kerülni, emberkézzel kiásatva pedig az egész csatorna költsége 50,274,400 pengő ftra számítandó ; melly öszveg roppantsága miatt B. ur egész terve félretételével áttér Vásárhelyi P. ur terveire, *) mellyeket, ámbár ezek is csak hiányos vázlatok előtte, mégis tagadhatlanul jobbaknak ismer el, egyedül azt nem helyeselvén, hogy a csatorna olly nagy dimensiókban terveztetik, minek folytában elősorolja azon előnyöket, mellyekkel a keskeny és csak kisebb hajókra alkalmazott sekélyebb csatorna a széles és a legnagyobb dunahajókat is befogadó csatorna előtt bir, és hivatkozik ebben a legpracticusabb népre t.i. az angolokra, kik általában a kisebb és ezáltal olcsóbb csatornáknak elsőbbséget adnak. Illy saját terve szerint építendő kisebbszerű 5l/s láb mélységű, és 40 lábnyi szélességű csatorna költségét, mellyen mégis 1500—2000 mázsányi hajókat szállíthatni vél, 11,751,998 pftra teszi; hogy pedig ez 8000 mázsányi hajókat is bírhasson, az öszves csatornás költség, 14,167,998 pftra fogna rúgni. Ha a nagyszerű kiásások elkerülése végett gőzerő használtatnék a víznek a bugaczi puszta magasságáig felemeltetésére, akkor kisebb hajókra alkalmatos csatornát 6,240,894 pftért vél építhetni; hogy pedig illy csatornán nagy hajók is mehessenek, az öszves költség 8,761,934 pftra rúgna. Mindezek után kötelesnek érzi magát a társaságot arra figyelmeztetni, hogy minden tapasztalások nyomán a csatornák előleges költségvetései mindig bizonytalanok, és hogy a végrehajtás mindenkor, még a legjártasabb és legbecsületesb mérnökök által tett előleges számításokat is gyakran háromszor, sőt négyszer felülhaladta. Ha a státus a vállalkozó, akkor ezen baj még tűrhető, mert a nagyobb költség azáltal kiegyenlíthető, hogy a status illy vállalat minden közvetett és közvetlen hasznait maga élvezi; de máskép áll a dolog magántársulatoknál, hol az illy költségvetési áthágások pótolhatlan károk. Azon esetre tehát, ha a társaság végső elhatározásánál figyelembe vétetnének ezen nézetek, és a kiszárítás, a malmok csat. előnyeiről lemondani hajlandó lenne a társaság, és Pest és Szeged közt csak a közlekedés könnyítését venné czélba, azon esetre javasolja, hogy ezen vonalon inkább vasút építtessék, mellynek tervét és költségét mindjárt elő is terjeszti. Véleménye szerint nemcsak az egész tájék, hanem ennek minden forgalmi viszonyai is nagyon kedvezők egy vasút létesülésének, és még azon kívül, hogy a pálya lejtőségén semmi nevezetes nehézség nem fordulna elő, rövidebb is lehetne a vonal a csatornavonalnál, és egy népesebb helységet sem kellene érintetlenül oldalán hagyni. Az egész pályavonalon sem költséges hidak, sem magas töltések nem szükségesek, mivel épen az, mi a csatorna létesítését ollyannyira gátolja a vizek t. i. folyók és patakok teljes hiánya, csupa kedvezmény a vasútra nézve, mellynek itt csak két akadálya gondolható, t. i. a szükséges anyag hiánya a pálya megkavicsolására és a futóhomok; hanem ezek meggyőzhetők, kivált az utóbbi, ha a homokos környék bizonyos távolságra televényes földdel leköttetik és bevettetik, mi által hamar meggyepesülne. A hófuvatok ellen, mellyek illy rónaságon, hol erdők és hegyek a szelek dühét meg nem törhetik, azáltal lenne a pálya védendő, hogy töltéseken inkább mint mélyítésekben vezettetnék, vagy pedig azáltal, hogy mindkét oldala magasabb töltésekkel kerittetnék be, mellyeken eleven sövények neveltetnének. A megkavicsolást pedig Pestről hol ezen anyag bőségben találtatik, az egész pálya hoszuságára véli eszközölhetőnek, sőt ezen kavics Szegedre szállításából még nevezetes bevételt is ígér a vasúti társaságnak, mert az ottani egész környék ezen, az utak csinálására nélkülözhetlen anyag szűkében van és a vonatok Pestről ma is sokszor üresen lennének kénytelenek Szegedre menni, minthogy a szállítandó áruk nagyobb mennyisége alólEzen a vasutat pedig csak lóerőre javasolja építtetni, mert ollyanon 3, 400,000 mázsányi teher 128,000 ftnyi évi költséggel szerinte szállítható, mi mázsánkint csak 12 /1krt számítva, 580,333 ft évi jövedelmet igér, melly öszveg egy 8,715,000 ftnyi tőke 6 pontos kamatját adná; minthogy pedig az ilyen vasút, számítása szerint, csak 5,700,000 pH kiállítási költségbe kerülne, világos szerinte, hogy míg a csatorna semmi jövedelemre sem nyújtana reményt, a vasút igen valószínűleg 10 százlékval, a legroszabb esetben pedig 8—9 pénttel jövedelmezne. — Münchenben, junius 21 -én 1845.Ujabb vámszabályozás.) F. évi augustus 1 jétől fogva ismét némi módosítás állott be vámviszonyainkban, melly nemcsak minket, kik ezen folyvásti leszállításokban a vám teljes megszüntetését reméljük, hanem ezúttal talán másokat is meg fog örvendeztetni; mert míg Magyarországból az örökös tartományokba és a külföldre a kiviteli tarifa leszállittatik, addig a bevitel a külföldről felemeltetik, melly körülmény különösen azoknak lesz ínyökre, kik iparista létekre a magyar külön vámvonal megszüntetésére újabb időkben megtérittettek. Ezen vámmódosítások a fonalt, ezen fontos iparágat,illetik , és azok a következők: fizet most egy mázsától nettó Magyar- Magyar-1 Len, kender, kócz- bélfa- országbai országból! nál fehér illetlen fizetett eddig bevitelnél kivitelnél a bevitelnél külföldről 50 krt, a kivitel- 11 kr ft kr nél külföldre 25 kr; most ... — 30 — 10 Magyarországból Ausztriába fizetett 25 kr kiviteli vámot és 10 kr harminczadot, most 10kr kiviteli vámot és 5 kr harminczadot, tehát . ... — 15 — — Magyarországba Ausztriából 10 kr beviteli vámot és 25 kr harm., most — — — 15 2) Ezen fonál félig vagy egészen kifehérítetten fizetett a külföldről 3 ft 30 kr, a külföldre 122/skr, most 5 — — 10 Magyarországból Ausztriába fizetett 1 ft 52 ii kr, Magyarországba 1 ft 27/s kr, most..................................... 1 — 1 50 3) Ezen fonál festetten fizetett eddig a külföldről 8 ft 20 kr, a külföldre 25 kr, most....................... . 10 — — 10 Magyarországból fizetett 4 ft 22 '/1 kr, M.országba 1 ft 52 g0 kr,most 1 50 3 30 4) Len-, kender- és kóczezéria nyers és fehérítve fizetett eddig a külföldről 13 ft 20 kr, a külföldre 25 kr, most................................ 15 — — 10 Magyarországból fizetett 2 ft 55 kr, Magyarországba szinte 2 ft 55 kr, most...................................... 1 50 2 40 5) Ezen ezérn a festve fizetett külföldről 30 ft, külföldre 25 kr; most . 25 — — 10 Magyarországból fizetett 3 ft 55 kr, Magyarországba 2 ft 55 kr; most 2 40 3 30 Minthogy az utolsó két czikkből behoztunk az örökös tartományokból 1844ben 3,373 mázsát, melly öszveg értéke 495,400 p.ftra rúgott, mellytöl a megfizetett vám és harminczad maga tett 9,838 p.ftot, látnivaló, hogy ezen vám leszállítása egy, annyira mellőzhetlen czikknél nagy hasznunkra fog válni. Abból pedig, hogy a kiviteli vám nagy, a bevitelinél nagy kárunk épen nem származhatik, mert 1844ben 5 mázsánál többet nem vittünk ki. A len- és kenderfonál vámleszállításából pedig épen nem csekély eredmény várandó vászoniparunkra nézve, mert ebből 1844ben behoztunk csak 949 mázsát, mi pedig parányiság Magyarországra nézve, és azon rendkívüli drágaságot okozza, melly a honi vászonnak legnagyobb fogyatkozása. Ezek a Híradói múlt évi vitatásokból ismeretesek. Szerk. Megyék. BÉKÉSBŐL. Gyula, jul. 30. Folyó évi Julius 27ik napján kezdett, ’s 28ik napján bevégzett tisztujitásunk eredménye következő: első alispán C228 szótöbbséggel) Szombathelyi Antal. (A többi tisztviselők mind e párt felkiáltása után neveztettek ki.) Másod alispán: Tomcsányi József; fizetéses táblabírák: Lehóczky Lajos, Karassiay István; főjegyző: Tormássy János; aljegyző: Szakáll Lajos; levéltárnok: Szánthó Albert; főügyész: Bogyó János; alügyész: Farkas Gábor; főpénztárnok: Virágos Sándor; alpénztárnok: Polner Lajos; számvevő: Omászta Lajos; úti és vizi főbiztos: Kállay Ignácz; középponti sz.bíró: Ambrus Lajos; eskütt: Nagy Károly. Békési járásbeli főszolgabíró: Kiss János; eskütt: Sipos Sándor. Csabai járásban főszolgabíró: Kiss Péter; eskütt: Szeghő Alajos; asz. birák: Szarvason Tessedik Károly, fősz.birói czimmel; eskütt: Lakatos Károly. Orosházán Jugovics József; eskütt : Farkas Béla. Békési járásban csendbiztos: Kálló József. Csabai járás: Andrásy Ign. Várnagy: Bugyiás Andor. Főorvos: Tormássy Lajos. Mérnök: Bodoki Henter Károly. Ezen két utóbbi hivatalok, valamint az egész jegyzői tisztség is kinevezés által töltettek be a méltóságos főispán ur által. N. Sz. kir. Komárom városa, főméltóságu gróf Nádasdy Leopold urat, b. titk. tanácsost, és tek. Komárommegye örökös és valóságos főispánját, úgy nsgos Somssich Pál urat kir. helyt.tanácsost azon bokros és kitűnő érdemeknek, mellyeket, az ilsö ugyan tek. Komárommegye kormányzója és e ns város virágzása előmozdítása ; — a másik pedig e folyó évben elnöklete alatt tartott városi tisztujitó-szék alkalmával ritka ügyességgel ’s a táplált várakozások tökéletes kielégítésével vitt kir. biztosi működése, és mindketten a legközelebb lefolyt országgyűlés alatt a 4 dik rend alkotmányos jogai és érdekei be pártolása , és maga az alkotmány szilárdítása körül szereztek , méltánylásul és elismeréséül díszpolgárai sorába iktató , és az erről szóló oklevelet követői által személyesen mindegyiknek át is adató.